F. év július 10-én fontos MTI közlemény jelent meg az Árpád-ház eredetére vonatkozó archeogenetikai vizsgálatok eredményéről. [Horváth Tamás: Kiderült, hogy potosan hol és mikor alakult ki az Árpád-ház, https://888.hu/century-on/kiderult-hogy-pontosan-hol-es-mikor-alakult-ki-az-arpad-haz-4260527/, hozzáférés 2020-07-24] E szerint az Árpád-ház 4500 évvel ezelőtt (=i. e. 2500) az ókori Baktriában alakult ki.
Kép: Bactria domborzati képe. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Baktria
Tekintsük át a tudománytörténeti előzményeket.
A 19. századtól a magyar őstörténet kérdéseit elsősorban nyelvészeti alapon közelítették meg. Ennek eredményeként a tudósok többsége a magyar őshazát a Közép-Volga vidék térségében határozta meg. A rendszerváltás idején előtérbe került az őstörténet természettudományi- és régészeti segédtudományok alapján történő vizsgálata.
Az NSZK és a Magyar Tudományos Akadémia közötti együttműködés keretében 1984 és 1989 között került sor az első átfogó és korszerű népességgenetikai vizsgálatra Magyarországon. A vizsgálat eredményeit az ismert genetikus, Czeizel Endre 1990-ben a História 1990-2. számában foglalta össze:
„… A legfontosabb megállapítások a következők: A szláv és német értékek az azonosság és közelség határán vannak, de mindenképpen nagyon szoros genetikai kapcsolatot jelentenek. A magyar történelem ismeretében ezen nem is csodálkozhatunk, mivel a Kárpát-medencében ezzel a két népességgel éltünk a legszorosabb kapcsolatban. S a kortárs magyar népesség genetikai állományát elsősorban az elmúlt ezer év, és ezen belül is a mohácsi vész utáni események határozzák meg.
A referencia népességek közül még kettő esik a rövid genetikai távolság kategóriájába. Ezek a finnek és az irániak. Mindkettőt alátámasztják a történelmi adatok. Ugyanakkor a finnek kapcsán érdemes arra utalni, hogy ez az adat azt bizonyítja: nemcsak nyelvi rokonság áll fent e két nemzetet alkotó népesség között. A vegyes magyar minta és az iráni referencia népesség közötti rövid távolság is összhangban van a történészek többségének álláspontjával. Eszerint az iráni hatás nemcsak egyes etnikumok (elsősorban a jászok) eredetében, hanem az egész magyarság esetében fontos.
A türk kapcsolat a 20. századi magyar népesség szempontjából már elég távolinak ítélhető. A türk hatásokat, illetve az ősmagyarok részleges türk eredetét sok történelmi tény támasztja alá. A honfoglalás után ez a hatás lényegében megszűnt, illetve csak a besenyők, úzok, kunok befogadása révén éreztethette hatását. A honfoglalás után eltelt 1100 év elvileg megfelelő hosszúságú időtartamot jelenthetett volna a meglévő „türk gének” kiválogatódására. Ez ellen szól azonban egy fontos ellenérv. A finn rokonság bizonyára korábbi történelmi időszakra esik. Az iráni kapcsolat – a történelmi kort tekintve – pedig időben egybe eshet a türk hatással. Mégis jelenleg a vegyes magyar minta és a finn, illetve iráni népesség közötti genetikai távolság egy nagyságrenddel rövidebb, mint a türk népesség esetében.
Legalább három magyarázat jöhet szóba. Az egyik: a „türk” gének könnyebben kiválogatódtak a magyar génállományból, mint a „finn” és „iráni” gének. A másik: a referencia népességek a jelenkori emberek génállományát tükrözik, és ezek jelentősen különbözhetnek a magyarsággal a honfoglalás előtt kapcsolatba kerültekétől. Ez azonban egyformán igaz lehet mind a három referenciacsoportra, amelyek közül igazán megbízható adatokkal csak a finnekről rendelkezünk. A finnek esetében pedig a földrajzi izoláció miatt kialakuló beltenyészet a népesség génállományát jelentősen módosította. Mégis, a magyarsággal való genetikai távolság a közös származást alátámasztja. Végül lehetséges, hogy származási rokonságunk a finnekkel és az irániakkal sokkal erősebb a türkökénél. Ez viszont ellentmondana mind a jelenlegi történészi felfogásnak, mind a korábbi embertani elméleteknek (kiemelés tőlem – a szerk.), melyek a magyarra éppen a türkös-„turáni” jelleget tartották a legfontosabbnak…”[1] [Czeizel Endre: Őstörténet és genetika, in: História 1990-2., https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/90-02/ch04.html, hozzáférés: 2020-07-24]. Veres Péter néprajzos ugyanebben a számban fejtette ki véleményét, mely szerint „a magyarok a harcos lovas-nomád ökotípust nem másoktól vették át, hanem annak kialakításában kezdetektől fogva kezdeményező szerepet játszottak.” [Veres Péter: A magyar nép etnogenezise, in: História 1990-2, https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/90-02/ch02.html, hozzáférés: 2020-07-25]
A Czeizel Endre által ismertetett genetikai vizsgálati eredmények megerősítették dr. Tóth Tibor antropológus mintegy húsz évvel korábban publikált vizsgálati eredményeit. Dr. Tóth Tibor ugyanis már 1969-ben megállapította, hogy a magyarság antropológiai arculata nem a Volga-Káma folyó mellett, de nem is az Ob folyó vidékén, hanem a Kaszpi-tenger északi partvidékén, a Jaik (Urál) és Emba folyók, illetőleg a Mugodzsáró hegység térségében, időben pedig a szarmata korban (i. e. 7-3. évszázad) alakult ki.[2] A szarmatákat a szkíta törzsszövetség telepítette át az ókori Médiából a Don folyó mellé. A szarmaták később elfoglalták a korábbi szkíta területeket.[3]
A dr. Tóth Tibor által megkezdett antropológiai kutatásokat Fóthi Erzsébet folytatta, aki széles körű vizsgálat alapján fontos megállapításokat tett. A kutatási eredményeket ismertető előadásáról a National Geographic Magazin 2005. évi 9. 7-i online száma ad hírt: „A X. századi honfoglaló sírok kutatása alapján megállapítja, hogy „embertani szempontból egységesen keleti típusú, a korai bolgárokhoz hasonló nép érkezett a honfoglalás idején a Kárpát-medencébe.” [National Geographic, Szenzációs kutatási eredmények a honfoglaló magyarokról, https://ng.hu/kultura/2005/09/27/szenzacios_kutatasi_eredmenyek_a_honfoglalo_magyarokrol/, letöltve: 2019-11-25]
2007-ben Bíró András Zsolt humánantropológus és társai antropológiai és genetikai kutatást folytattak az ősmagyarok É-Kazakisztánban Tóth Tibor által 1965-ben felfedezett magyar törzs szállásterületén. Megállapították, hogy: Az Y-kromoszóma STR-analízis (AMOVA-analízis, Arlequin software alkalmazásával) révén kapott eredmények igen figyelemreméltóak abból a szempontból, hogy igen közel került egymáshoz a magyarországi és a kazakisztáni magyar minta. [Bíró András Zsolt, Tudományos expedíció a kazakisztáni madjar törzs szállásterületén. In: Eleink, VI/2. (2007), 22–31.]
Kép: A magyarok őseinek hipotétikus útja (az eredeti ábra zászlókkal kiegészítése tőlem - a szerk.) [Bíró–Zalán–Völgyi–Pamjav 2009: Bíró, A. Zs. – Zalán, A. – Völgyi, A. – H. J. Pamjav, Y-chromosomal comparison of the Madjars (Kazakhstan) and the Magyars (Hungary). In: American Journal of Physical Anthropology, 2009. (https://www.academia.edu/22434297/A_Y-chromosomal_comparison_of_the_Madjars_Kazakhstan_and_the_Magyars_Hungary_, utolsó letöltés: 2019. augusztus 31.)]
Fóthi Erzsébet kutatásainak újabb eredményeit a a National Geographic tévécsatorna által 2009-ben rendezett Népünk genetikai családfája című kiállítás – interneten is közzétett - anyagában ismertette. E szerint:
„Három olyan embertani típus van, melyek a környező népekben nem szerepelnek, s ezért megkülönböztetnek minket a szomszédainktól: ezek a turanid, az uráli és a pamíri típusok. Mindhárom típusra rövid és széles agykoponya jellemző. Habár mindhárom kialakulása Európán kívül történt, döntő mértékben az europid formakörbe tartozó jellegegyüttessel írhatjuk le. Mindhárom típus a X. századi honfoglalás kori népesség legfelső társadalmi rétegében fordul elő. A típusok kialakulásának története nem követhető vissza olyan messze az időben, mint az európaiaké. Ennek a leglényegesebb oka, hogy kialakulásuk Közép-Ázsiában, régészetileg kevéssé kutatott területen történt. Közép-Ázsia népessége az időszámításunk kezdetéig europid volt, csak az első évezredben jelentek meg közöttük a mongolid népek.
Turanid típus
Térben és időben Dél-Szibéria bronzkoráig vezethető vissza. Nagyobb lélekszámú cro-magnoni típusú (Andronovo, paleoszibirid) europid népesség élt hatalmas kiterjedésű területen Dél-Szibéria és a mai Észak-Kazahsztán pusztáin. Az ezt követő évszázadokban szétterjedtek az egész ázsiai sztyeppén nagy létszámú népességet létrehozva a Kaszpi-tengertől az Altaj hegységig. Az időszámítás utáni első évezredben fokozatosan, a különböző területeken eltérő mértékben mongolid népességekkel keveredve jött létre az a típus, amely nem tűnt el az idők folyamán, ma is jól felismerhető Közép-Ázsia török nyelvet beszélő népei, elsősorban a kazahok között. Magyarországon a honfoglalók vezető rétegében, majd a kunok és a besenyők között gyakori.
Uráli típus
Europid és mongolid népességek folyamatos együttélése révén alakult ki, valahol az Ural és a Szaján hegység között. Az ugor nyelvet beszélő nyugat-szibériai voguloknak és osztyákoknak ez az uralkodó típusa. A magyar honfoglaló vezető rétegben is előfordult, a köznépből hiányzott.
Pamíri típus
Közép-Ázsia vaskoráig vezethető vissza ez a teljes egészében europid típus, amelyre rövid agykoponya, magas, keskeny arc, meredek homlok, nagy, kerek szemüregek jellemzők. Közép-Ázsiában az időszámítás kezdetén europid típusú, iráni eredetű lovas nomád népek, a szakák éltek. Ezt az embertani típust nagy létszámú népesség képviselte, amely napjainkig ugyanazon a területen él a Pamír vidékén, az Amu-Darja és a Szir-Darja között. Ez a típus kis számban megtalálható a X. századi temetőkben is, döntő mértékben a leggazdagabb vezető rétegben.” [NÉPÜNK GENETIKAI CSALÁDFÁJA, http://www.matisz.hu/uploads/media/genetika.pdf, hozzáférés: 2020-07-24]
Fóthi Erzsébet a pamíri típusról - máshol - részletesebben is ír: „Pamíri típus: Ezt az embertani típust nagy létszámú népesség képviselte, amely napjainkig ugyanazon a területen él a Pamír vidékén, az Amu-Darja és a Szir-Darja között. Utódaik a tadzsikok (kiemelés tőlem – a szerk.) és Irán egyes vidékeinek a lakossága. Ez a pamíri típus kis számban megtalálható a hazai X. századi temetőkben is, döntő mértékben a leggazdagabb vezető rétegben….Térben és időben Közép-Ázsia vaskoráig vezethető vissza ez a teljes egészében europid típus, amelyre rövid agykoponya, magas, keskeny arc, meredek homlok, nagy, kerek szemüreg jellemző. Nem közismert, hogy Közép-Ázsiában az időszámítás kezdetéig europid típusú lakosság élt. Iráni eredetű lovas nomád népek voltak. Több hullámban érkeztek, a korábbiak a szakák, a későbbiek az uszunok voltak. Ők tulajdonképpen az ázsiai szkíták. (kiemelés tőlem – a szerk.) Ezt az embertani típust nagy létszámú népesség képviselte, amely napjainkig ugyanazon a területen él a Pamír vidékén, az Amu-Darja és a Szir-Darja között. Utódaik a tadzsikok és Irán egyes vidékeinek a lakossága. Ez a pamíri típus kis számban megtalálható a hazai X. századi temetőkben is, döntő mértékben a leggazdagabb vezető rétegben." [Fóthi Erzsébet, Magyar Természettudományi Múzeum, Embertani Tár, www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2001/0104/kultur/kultur.html, hozzáférés: 2020-07-24]
Kép: Tadzsik zászló
2013-ban Fóthi Erzsébet előadást tartott az MTA BTK MÖT konferenciáján melynek során a következő megállapítást tette: „A Duna–Tisza közi honfoglaló magyarok lovas, fegyveres csoportja pontosan ugyanezeken a területen találja meg a leginkább hasonló csoportokat: sorrendben a Tien-santól kissé északabbra levő Szemirecse, azaz Hétfolyamköz vidékén az uszun kori népességben (i. e. 3–1. sz.), a tiensani hunok (2–4. sz.) és heftaliták (5–7. sz.) között.
Szintén a tuvai régióban, de egy korábbi korszakban, a szkíta idő népességében, majd a tien-sani heftalita népességben.
Az avar övesek magas agykoponyájú része olyan mértékben hasonlít a Tien-san és a Ferganaimedence heftalitáira, hogy a köztük levő eltérés fél százaléknál is kevesebb. Véleményem szerint az avar kori övesekben a heftalitákat, más néven fehér hunokat azonosíthatjuk.
Végezetül nem feledkezhetünk meg az alacsony agykoponyájú avar öves csoportról sem. Éry Kinga is megemlítette az alacsony agykoponyájú avar kori csoportot mint a Duna–Tisza közi avarok lényeges összetevőjét. Azonban ahogy ő sem, korábbi vizsgálatomban én sem találtam ehhez a csoporthoz még csak közelítően hasonló népességet sem. Valamivel az 1 százalékos eltérésnél ugyan távolabb vannak, de a magyarországi csoport két legközelebbi analógiája a szibériai Tuva szkíta kori népessége és a szibériai hantik. Az avar övesek az agykoponya alakja és formája tekintetében rendkívül hasonlítanak erre a szibériai archaikus népre, az arcuk viszont lényegesen több europid vonást mutat.
Úgy vélem, hogy Dél-Szibériában, Tuvában élt az ottani szkíta korban, azaz a vaskorban egy délszibériai típusú népesség, amely később a Tien-san vidékére húzódott és az ottani hunokkal élt együtt. Az évszázadokkal később heftalitaként (kiemelés tőlem – a szerk.) ismert nép a Kárpát-medencébe költözve nem csak az Avar Birodalom, de a magyar etnogenezis egyik meghatározó tényezőjévé is vált.” [Fóthi Erzsébet: A KÁRPÁT-MEDENCE 6–11. SZÁZADI TÖRTÉNETÉNEK EMBERTANI VONATKOZÁSAI, https://btk.mta.hu/images/06_F%C3%B3thi_Erzs%C3%A9bet.pdf, Hozzáférés: 2020-07-24, elhangzott: Magyar őstörténet: Tudomány és hagyományőrzés. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának konferenciája. MTA Székház, 2013. április 17-18.]
Kép: Fegyveröv a Mongol-Altajból. Fotó: Benkő Mihály
Kép: Hephtalita lovas harcos (i. sz. 460-479). Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Heftalit%C3%A1k
Itt térjünk vissza a bevezetőben említett, az Árpád-ház eredetére vonatkozó megállapításra. Baktria 4500 évvel ezelőtt (=i. e. 2500) a Bactria-Margiana Archeological Complex-nek (BMAC) nevezett bronzkori történeti régióhoz tartozott. Ez a régió kapcsolódik a magyar etnogenezisben fontos szerepet játszó Andronovói kultúrához [V. ö.: A LÓ HÁZIASÍTÁSA, AZ ŐSTÖRTÉNET „HARCKOCSIJA”, A LOVAS-ÍJÁSZ HARCMODOR ÉS A MAGYAR ETNOGENEZIS, https://julianusbaratai.blog.hu/2020/07/12/a_lo_haziasitasa_az_ostortenet_harckocsija_a_lovas-ijasz_harcmodor_es_a_magyar_etnogenezis, hozzáférés: 2020-07-28], annak déli határterületén, a mai É-Afganisztán, Tadzsikisztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán területén helyezkedett el.
Kép: Az Andronovoi kultúra és a Bactria-Marginia Archeologiai Complex
I. e. 600 körül Baktria része volt a Méd Birodalomnak, majd perzsák, görögök, kusánok (fehér hunok), heftaliták hoztak létre a térségben államokat. A heftalita államot a türk-perzsa szövetség verte szét az i. sz. 6. százaban. Itt található a honfoglalók vezetőiként megjelölt típus névadója, a Pamír hegység. A térségben létrejött államok legfontosabb felségjele a Nap és Hold, melyet az itt készült pénzek őriztek meg. Ez található egy korong alakú dombornű lapon is, mely a Görög-Baktriai Királyság (i. e. 2. század) idején készült. A Nap és Hold a székely címer elemeinek párhuzama, de megtalálható a Szentkoronán a Pantokrátor feje mellett kétoldalt, valamint II. András pecsétjén is. [A magyar és székely nemzeti jelképek közös eredetre utalnak, https://julianusbaratai.blog.hu/2019/10/22/a_magyar_es_szekely_nemzeti_jelkepek_kozos_eredetre_utalnak, Hozzáférés: 2020-07-27] Ugyancsak fontos párhuzam Tadzsikisztán - ősi elemeket őrző - címere és zászlaja. Ezeknek színei megegyeznek az ősi magyar színekkel. Megtalálható a címerben a hármashalom, a középsőn található, felül kettényíló, ívvel lezárt oszlop a kettős kereszt párhuzama, a címerben és zászlóban található korona ívét hét csillag képezi. Ez a magyar címer hét vágásának párhuzama. A magukat a médek utódainak tekintő kurdok zászlója ugyancsak piros-fehér-zöld, közepén a sugaras nappal. A médek és a magyarok önelnevezésének párhuzamával korábban több cikkben is foglalkoztam.[4] Itt csupán megemlítem, hogy a médek önelnevezése a Biblia alapján „Maday” és Attila hun király - Thúróczy János Magyar Krónikája és a Képes krónika szerint a hunok és médek királya volt.
Összegezve: A magyar királyok eredetét vizsgáló archeogenetikai vizsgálatok eredményei megerősítik a magyar-iráni kapcsolatra vonatkozó korábbi tudományos megállapításokat, segítik a további szükséges kutatások irányának meghatározását, egyúttal megalapozzák az őstörténetünkkel kapcsolatos teóriák újraértékelésének szükségességét.
Kép: A Méd Birodalom i. e. 600 körül és az ősi nemzeti színek. Forrás: http://www.emersonkent.com/map_archive/oriental_empires_600_bc.htm
[1] A témával kapcsolatban Romsics Ignác a következőket írja: „A honfoglaló magyarokra vonatkozó archeogenetikai vizsgálatokat először az olasz Carmela Guglielmino és munkatársai végeztek. Legfontosabb megállapításuknak az tűnik, hogy a magyarok legközelebbi rokonai genetikai szempontból nem a finnugorok, és nem is a törökök, hanem az „irániak”. [Romsics Ignác: A magyarok eredete, in: Magyar Tudomány, 175. évf. 2014/5., 557.]
[2] Dr. Tóth Tibor antropológus is a szarmata korra datálja a magyarok antropológiai arculatának kialakulását: „Mind a koravaskori, mind a Szarmata-Kushan időszaki leletekkel való összehasonlításból egyöntetűen megállapítható, hogy a honfoglaló magyarság elődeinek, vagyis az ősmagyaroknak antropológiai arculata (aspektusa) eltér a Káma-Bjelája mentén élt népvándorláskori etnikai csoportokétól és a morfogenezis areálja az Észak-Káspi mellékére körvonalazódik. Ezenkívül az összehasonlításokból megállapítható az is, hogy az ősmagyarok antropológiai arculata kialakulásának folyamata az Alsó-Volga és a Mugodzsár közötti térségben már az időszámításunk előtti I. évezredben elkezdődött, feltehetően a Szrubno-andronovói csoportoktól eredő morfológiai szubsztrátumon. Lehetséges, hogy ez összefüggésben volt proto-ugor csoportok déli, dél-nyugati irányú infiltrációjával, amely a nevezett régió, egyébként indo-iráni, etnikai miliőjét érintette. A kialakulás folyamata véleményünk szerint a Szarmata-Kushana korszak egészében tartott a lényegében már a prekushan időszakban elkezdődött.” [dr. Tóth Tibor: Az ősmagyarok genezisének szarmata kori etapjáról, in: Az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei, 19/1, 1969, 85-95.,
http://eco-invest.hu/szarmata.pdf, hozzáférés: 2020-07-24]. Harmatta János akadémikus is foglalkozik az iráni népek hatásával: „…az utóbbi évek japán (Enoki Kazuo) és a kínai (Ma Yong) kutatásainak egyidejű jelentős felfedezése szerint a Hsiung-nu Birodalom létrejöttét (i. e. 174, Mao Tun egyesíti az íjfeszítő népeket – a szerk.) körülbelül három évszázaddal megelőzte a hasonló nagyságú és hatalmú Yüech-chih Birodalom, amely nyugati irányban is messzire, az Irtis vidékéig terjedt ki. A yüech-chih-k iráni lovasnomádok voltak…” [Harmatta János: IRÁNI NYELVEK HATÁSA AZ ŐSMAGYAR NYELVRE In: Kovács László–Veszprémy László (szerk.): Honfoglalás és nyelvészet. Bp., Balassi Kiadó, 1997: 71–83.] Benkő Mihály egy 1988-ban megjelent tanulmányában egy ősmagyar temetkezési szokás alapján végigkiséri a magyarság útját a Pamír hegységtől a Kárpát-medencéig. [Benkő M., -Halotti maszk és sírobulus. A honfoglaló magyarok halotti álarcának eredetéről: Antik Tanulmányok 33:2(1987-1988), 169-200.]
[3] A szkíták és szarmaták eredetéről Diodorosz Szikeliotesz (Kr. e. 90 körül – Kr. e. 27 körül) ókori görög történetíró a következőket írja:
„…Kezdetben az Arares (Arax) folyó mentén laktak, ekkor számuk még csekély volt: akkor egy lenézett, hírnév nélküli nép voltak. Régi királyaik közül az egyik uralma alatt, aki egy harcos fejedelem és kiváló hadvezér volt, a szkíták meghódították a hegyvidéket egészen a Kaukázusig, a síkságot az óceánig és a Maiótis tóig (Azovi tengerig), és a további területet egészen a Tanaiszig (Don). … Nem sokkal később … kiterjesztették országukat egészen Egyiptomig és a Nílusig. … A szkíták királyai egy kolóniát hoztak létére, melynek népét „MÉDIÁBÓL” szállították el a Tanaiszhoz (Don), mely nép a Szauromata (A Szauromaták másik neve: Szarmata – B. I.) nevet kapta. Sok évvel később ez a nép megerősödött, vélgigpusztította Szkítia nagy részét, mindenkit elpusztítottak akit legyőztek és a földet sivataggá változtatták..." [DIODORUS 1967: 28-29. Diodorus Siculus/Diodórosz Szikeliotész: Bibliothéké cím művének II. könyve 43. fejezetéből, angol kiadás: Diodorus of Sicily in Twelve Volumes. II. London-Cambridge, 1967 (The Loeb Classical Library). 28-29. o.] A szarmaták áttelepítésére i. e. 653-625 között kerülhetett sor, amikor Médiában a szkíták uralkodtak. A szarmaták megerősödése a méd-perzsa hatalomváltás idején történt (i. e. 6-5. század fordulója), amikor a hatalmi viszályok miatt a méd nemesség Bactria és a Kaukázus irányában elhagyta Perzsiát, a szakákhoz illetőleg a szarmatákhoz csatlakozott.
[4] Pl.: A magyar név eredete, https://julianusbaratai.blog.hu/2016/05/29/a_magyar_nev_eredete, és A magyar népnév eredete, https://julianusbaratai.blog.hu/2018/12/23/a_magyar_nepnev_eredete_753, hozzáférés: 2020-07-25
