Magyar őstörténet

Julianus barátai

Julianus barátai

A MAGYAR NÉV EREDETE

2016. május 29. - Benkő István

A Nyugat-Szibériában, pontosabban a Turáni Alföld – Oroszországba átnyúló - északi részén található szargatkai régészeti kultúrát több magyar tudós a magyarok őshazájának tartja. Felmerült bennem a kérdés, lehet-e összefüggés a szargatkai kultúra i. e. V. századi létrejötte és a hatalmas kiterjedésű ókori Méd Birodalom ezen időszakban történt bukása, illetve a perzsa-méd hatalomváltás között. A kérdés tanulmányozása közben több olyan, egymástól független, egybehangzó adatra bukkantam, melyek arra utalnak, hogy a magyar népnév a médek önelnevezéséből származik.

A médek önelnevezése “mada”, héber nyelven maday (ידמ= Mâday), asszír nyelven “madai” (jelentése sumer nyelven: föld, középső ország), továbbá a másik önelnevezésük “arii” volt. A kétféle elnevezés az Ókori lexikon szerint a vezető réteg és a köznép közötti etnikai különbséget fejezte ki. A “mada” szó a nyelvészek szerint “magya”-nak hangzott, mely kiegészítve a médek másik nevével “magya-ar” nak, azaz  “magyar”-nak hangzik. Az Európában különböző nyelvekben található méd, Média szavak a görögök (Μηδος= Me'dos) és rómaiak által használt külső elnevezésből erednek (görög jelentésük szemantikailag összefügg a médek önelnevezésével: középső).

Média, az ókor mezopotámiai óriásbirodalma az asszír uralom lerázása után az ie. VIII. Század végén jött létre. A médek i. e. 612-ben bevették Ninivét, Asszíria fővárosát. A Szentírás a médeket Isten ostorának nevezi (“felemelem ostoromat”) amellyel lesújt Asszíriára, illetőleg “felkent vitézeim”-nek, amelyeket Babilon ellen küld: “Imé, én feltámasztom ellenük a Médiabeieket, a kik ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem gyönyörködnek”. Leírja hadseregüket is: “Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket … hozzátok ki a lovakat, mint rettenetes sáskasereget”. A vazallus perzsák lázadása, a perzsa apától, de az utolsó méd király lányától született II. Kürosz hatalomátvétele miatt Média önálló állami léte az i. e. VI. század közepén szűnt meg. Babilon ezt követően i. e. 539-ben esett el méd és perzsa csapatok ostroma következtében. Később a méd nemesség elhagyta Média területét és új hazát keresett.

Nézetem szerint joggal feltételezhető az összefüggés a médek és a korábbi szkíta világot elfoglaló szarmaták között. A Kaspi tengerig terjeszkedő hun birodalom létrejötte az i. e. II. században a korábbi, a Kárpát-medencétől az Altájig terjedő szkíto-szarmata világot kettészakította. A keleten, hun fennhatóság alatt élő médek (szkíták, szarmaták, szauromaták) a hun birodalom részévé váltak.

Erre a tényre szolgálnak bizonyítékokkal az un. szargatkai kultúra régészeti leletei. Mogilnyikov szerint a i. e. V. században létrejött, és a hunok i. e. III. századi megjelenésével hun befolyás alá került Szargatkai kultúra leletei megfelelnek a Kárpát-medencétől az Altaj hegységig terjedő szkíto-szarmata világ leletanyagának. Véleménye szerint a szargatkai kultúrát az új hazát kereső médek hozhatták létre, akiknek nyelvét ezen a területen jelentős ugor illetőleg türk hatás érhette. A szargatkai kultúra területétől közvetlenül északra található egyes tudósok szerint az ugor őshaza. A hun főhatalom mintegy 600 éven keresztül fennmaradt., egészen addig, amíg a népvándorlás újabb hulláma következtében az i. sz. II-III. században megszűnt létezni. Lakosságának egy része megsemmisült, más része északra menekült, harmadik része pedig a hunokkal együtt nyugatra vonult, majd feltehetőleg részt vettek a magyar etnogenezisben. [Могильников В. А. Лесостепь Зауралья и Западной Сибири// Степная полоса азиатской части СССР в скифо-сарматское время. М.: Наука, 1992. С. 274–311.]

Bár a Pallas lexikon szerint i. sz. 36-ban a médek végképpen eltüntek a történelem szinpadáról, több középkori magyarországi krónika szerint az i. sz. 36-nál jóval később élő és uralkodó Attila a hunok és médek királya volt.

thuroczi.JPG

  1. Kép: “Atila … rex hunor: medor:…” (“Attila… a hunok, médek … királya”), Thuróczi János: Chronica Hungarorum, Augsburg, 1488.

A “magyar” etnikai név első írásban történő említését Ptolemaiosznak tulajdonítják. Klaudiosz Ptolemaiosz (görög: Κλαύδιος Πτολεμαιος, latin: Claudius Ptolemaeus) (Ptolemais Hermiou, isz. 85/90 körül –Alexandria, 168 körül), görögül író, Egyiptomban élő, római polgárjoggal rendelkező matematikus, csillagász, geográfus, asztrológus és költő. Ő alkotta meg a XVII. századig meghatározó Ptolemaioszi világképet. Ptolemaiosz Geográfiájában - mely részben a Kr. u. 100 körül élt Türoszi Marinus adatain alapszik - találunk olyan népneveket, melyek a magyar nép előtörténete szempontjából is jelentőséggel bírhatnak: a III. könyv 5. és az V. könyv 9. fejezet (Európa Nyolcadik Térképe) foglalkozik Európai Szármáciával, melynek területén szerepel Materoi népnév (a Volga-könyöknél laknak, a Suardeni szomszédságában; a két név az V. könyv 9. fejezetének 16 és 17. részében szerepel). A Souardenoi és a Materoi nevek jól azonosíthatók a szavárd és a magyar népnevekkel.

A „magyar” név ezt követő említése már az európai hun birodalom bukása utáni időszakra adatolható. Ennek forrása az un. Dzsajháni hagyomány. Dzsajháni: isz. IX. század  Buhara, 941?) vélhetően perzsa anyanyelvű, arabul író buharai tudós és államférfi. Egykori földrajzi könyve az Árpád-kor előtti magyar történelem egyik legbecsesebb forrása volt, ezért munkássága meghatározó a magyar történettudomány számára. „Az Utak és Országok Könyvének” „Az északi népekről” szóló fejezete az eddig ismert legrégebbi összefüggő tudósítást tartalmazza a magyar népről. A szöveg népünket madzsgarnak (más olvasatok:  modzsgar, madzsfar, mudzsfar, makhfar, madzsgir stb.) nevezi. Dzsajháni leírása azon kevés idegen középkori források egyike, amelyekben a magyarok etnikai önelnevezése megjelenik.

„Az Utak és Országok Könyve” összefoglaló igényű leíró földrajzi munka volt. Mint a középkori iszlám szerzői általában, Dzsajháni is korábbi keleti tudományos tekintély munkájához nyúlt vissza; Ubajdallah ibn Khurdádzbih (Khordádzbeh) hasonló című, a 870-es-880-as években írt művét dolgozta át, illetve bővítette ki jelentősen. Meríthetett továbbá többek között Ibn Fadlán szóbeli közléséből, esetleg Hárún ibn Jahjá szintén 870-es évekbeli munkájából is. Dzsajháni eredeti írásműve elveszett. Ám számos muszlim földrajz- és történettudós, példáuk az arabul író Ibn Ruszta (930 táján), al-Bakrial-Makdiszial-Mukaddaszial-BirúniIdríszi, Marvazi vagy a perzsául író Gardízi (1050-1053 közötti időszakban) felhasználta a Dzsajháni szövegének kisebb-nagyobb szakaszait saját munkájában. Közülük Ibn Ruszta kivonatolása a legjelentősebb, mert terjedelemben ő vette át a legtöbbet  „Az Utak és Országok könyvéből”, s időben is legközelebb áll hozzá.

A „madzser” név szerepel a 982-983 között készült Hudúd al-álam című perzsa munkában is.

A „magyar” önelnevezés első, minden kétséget kizáró magyarországi említése Anonymusnál található Hetumoger formában (i. sz. XIII. sz. első évtizede), melynek korabeli kiejtése egyes nyelvészek szerint Hetümogyer vagy Hetümagyer lehetett. (A gesta szerint itt a hét magyar törzsről van szó, összefoglaló értelemben.)

Kézai (isz. XIII. Század második fele) Szkítia leírása szerint Szkítia három részre oszlik melyek neve Barsac, Dent és Mogoria. A Mogoria szóban szinén a magyar név tükröződik.

A „magyar” szót ebben a formában Magyarországon először a i. sz. XIX. században, a nyelvújítás és a magyar írásbeliség széles körű elterjedése után írták le. A latin nyelvben ugyanis nincs „gy” betű. Az „a” hang leírása is gondot jelentett, mivel a latin nyelvben az „a” betűvel jelzett hangot „á”-nak mondják. Ez az oka annak, hogy korábban a „magyar” nevet magor, moger stb. alakban írták le. Arra a kérdésre, hogy hogyan ejthették ki a honfoglalás idején a „magyar” szót, Dr. Tóth Tibor 1965-ös felfedezése adta meg a választ. A neves antropológus ugyanis 1965-ben Kazaksztánban úttalan utakon megközelíthető távoli vidékén olyan magyar néptöredéket talált, amely a honfoglalás előtt kettévált magyarok keleten maradt részének leszármazottaiból állt. Kiderült, hogy a Kazaksztában élő magyarok saját magukat pontosan úgy nevezik, ahogyan a Kárpát medencében élő magyarok. Sírjaikra ciril, és sok esetben arab betűkkel felírják az etnikai nevüket. A cirill betűs orosz és kazak írásban oly módon jelölik a „gy” betűt, hogy a „d” betű után írt lágyító szerepet betöltő  magánhangzót vagy lágyító jelet írnak. Ezért a sírfeliratok olvasata egyértelműen „MAGYAR” . Úgyanúgy egyértelműek a video és magnó felvételek is, amelyeken a „magyar” szót kimondják. Mindez azt jelenti, hogy a magyar etnikai önelnevezés a magyarok kettéválása óta változatlan, és nyilván azt megelőzően is ugyanaz volt.

A magyarok önelnevezését a hajdani szkíto-szarmata világ területén nagyszámú földrajzi-, település-, személynév, sőt etnikai név is őrzi. Erről először a XVIII. Században Turkoly Sámuel adott hírt, aki a Kaukázus előterében, a mai Dagesztán területén Kicsi Magyar és Ulu Magyar nevű romvárosokat talált.

Róna Tas András publikált tanulmányt az 1311-ben készült, magyar személynevet tartalmazó csisztopoli sírkőről. Vásáry István több mint száz – a magyar nevet tükröző, Oroszország európai részén és az Orosz Föderációhoz tartozó Tatárföldön, Baskíriában, továbbá a hajdani Kaszimovi Kánság területén található – településnévről készített tanulmányt. K. Konkobajev kirgiz nyelvész Budapesten tartott 2007-ben előadást a kirgizisztáni „мадияр” (magyar) földrajzi, település, személy és etnikai nevekről. Mándoky Kongur István szerint a Baskíriában és Tatárföldön élő miser/misar tatárok neve is a „magyar” önelnevezésből származik. M. Z. Zakijev a misarok etnogenezisét a IX-X. századi majar-madzsarokkal kapcsolja össze. Ezt nyelvészeti adatok is alátámasztják, a miser tatárok ma már török nyelven beszélnek, de a szavak első szótagját hansúlyozzák, ahogy mi is. A. H. Halikov tatárföldi történész terepkutatás alapján közölte, hogy a Zsiguli hegyeket korábban Magyar hegyeknek nevezték. Ez történeti-filológiai adatokkal is összhangban van. Ugyanis ebben a térségben, a Volga középső folyása mellett találta meg Julianus a korábbi, elveszett krónika szerinti „Nagyobb Magyarország”-ot, a XV. században, az Aranyhorda bukása után pedig kereskedők hoztak hírt Mátyás király budai udvarába egy, a Don forrásvidékén élő népről, amely ugyanazt a nyelvet beszéli, mint amit Pannoniában beszélnek. Ezek szerint a keleti magyarok tatárok, kazakok, oroszok közé történt beolvadását, nyelvének eltűnését nem is annyira a mongol támadás, mint az Aranyhorda bukása után lefolyt  XV-XVI. századi tatár-orosz háborúk pusztító hatása okozta. A Abulhair kán Kazahsztáűn megalapításáérrt folytatott hadjárata és a sejbanida Sejbani kán Timuridák elleni a XV. században és a XV.–XVI. Század fordulóján – melyeknek eredménye a kazak és üzbég kánságok megalapítása lett – még említik az Abulhair és Sejbani kánok seregében harcoló magyar katonák vitézségét.

 vasary.JPG

  1. Kép: Vásáry István, Julianus magyarjai a mongolkor után: možarok és miserek a Közép-Volga vidékén. In. magyar őshazák és magyar őstörténészek, Budapest, 2008, 72. o.

1965-ben Tóth Tibor 8000 km-es tanulmányútja során olyan máig fennmaradt néptöredékeket talált Kazaksztánban és Üzbegisztánban, amelyek elnevezése és önelnevezése „magyar” volt. A kazakisztáni (Torgaj vidéki) magyarokról a következőket írja: „Ami a szárükopai magyarokat illeti, különösen fontos az etnonim kérdése. Vizsgálatunk idején mind a Kusztánáji Területen, mind Alma-Atában megerősítették, hogy nem madzsarokról, hanem magyarokról van szó. A Szárükopa-Khonraulö partmenti övezetének magyar telephelyein a helyiek szintén magyar (madiar)-nak nevezték magukat. Mint ismeretes a X. századi arab utazók: Ibn Ruszta és al-Maszudi madzsagárokról, illetve badzsgardokról írnak (GYŐRFFY-CZEGLÉDY 1958). Rendkívül fontos azonban a XII. századi al-Marwazi mervi orvos tudósítása a türkökről, melynek kapcsán a mai Kazahsztán és Közép-Ázsia területén élő valamint velük határos IX-XI. századi népcsoportokról ad rövid leírást. Taba, i al-haiiawan c. munkájában a 9.§ 13. pontjában nem madzsarokról, hanem a magyarokról ír (HRAKOVSZKIJ 1959).” [Tóth Tibor, Az ősmagyarok mai relictumáról, MTA Biol. Oszt. Közl 9. (1966), 297. o.]

Dr. Tóth Tibor láthatta a sírfeliratokat – erre utal a betű szerinti átírásban szereplő „madiar” szöveg, de nem engedélyezték fotó készítését. Benkő Mihály 2002-ben megismételte Dr. Tóth Tibor útját, neki már lehetősége volt fotók készítésére.

 madiar.JPG

  1. Kép: Itt látható a „madiar” felirat. A régi sírköveken a felirat „madiar”, az újabbakan „madijar”, mindkettő kiejtése a ciril betűs írás olvasásának szabályai szerint „magyar”. Foto: Benkő Mihály

Benkő Mihály is járt a kazakisztáni magyarok között, majd az ő útmutatásuk alapján felkereste a Nyugat-Szibériában, az Omszki Terület kazak falvaiban élő testvéreiket. Korábban pedig a nyugat-mongóliai kazakok között bukkant rá magyar néptöredékre. A nyugat-szibériai és kazakisztáni magyarok temetőiben a sírfeliratok utalnak az elhúnyt személy magyar nemzetiségére.

 madyar.JPG

  1. Kép: A „magyar” etnikai nevet tartalmazó sírfelirat a nyugat-szibériai, Omszki Terület Russzkaja Poljanai körzet Kara Tal helységénél található Magyar Temetőben. Foto: Benkő Mihály

Az ugyanezeken a helyeken gyűjtött sezserék (nemzetségtáblák) is tartalmazzák a „magyar” nevet. Bíró András genetikai vizsgálatokkal bizonyította a kazahsztáni és kárpát-medencei magyarok vérrokonságát. XIX. Századi orosz néprajzi könyvek pedig tartalmazzák a hajdani Nogaj Kánság területén élt magyar nép felségjelét (tamgáját). [Vö.: Семенов Н, Туземцы Северо-Восточного Кавказа. Спб, 1895.]

mazsar.JPG

  1. Kép: A Nogaj Kánság területén élt magyar nemzetiség felségjele (tamgája). Семенов Н, Туземцы Северо-Восточного Кавказа. Спб, 1895.

A ciril betűkkel írt „mazsar” név a magyar név szinonimája:

 kazak-ertelmezo.JPG

  1. Kép: A „MAGYAR” szócikk a Kazak teimológiai szótárban. Kazak Tilinin Sezdigi, Almatü 1999. 447. o.

A közelmúltban jelent meg H. Haszanov könyve az azerbajdzsáni magyar településnevekről. Ezeket a szovjet időkben, a II. Világháború során átnevezték, mivel Magyarország ellenséges állam volt. „Мадьяр” nevű helyiségek voltak Üzbekisztánban, a Szir-Darja folyó partján, és  Munkácsi Bernát, Vásáry István szerint Oroszországban, a Volga-vidéken is.

A fentiek arra utalnak, hogy

  • a „magyar” etnikai név a médek önelnevezéséből származik,
  • a „magyar” etnikai nevet tükröző földrajzi-, személy- és etnikai nevek nagy száma az eurázsiai sztyeppeövezet hatalmas területén magyar jelenlétre vezethető vissza (tehát a hét vezér valóban „Nagyobb Magyarországról” jött ki, ahogy azt a Julianus útjáról készült Riccardus jelentés bevezetője tartalmazza),
  • a magyarok (részben!?) a Kaspi-tengerig előnyomuló hunok főhatalma alá kerültek, fegyvertársaikká váltak,
  • Attila Uraltól a Kárpát-medencéig terjedő többnemzetiségű királyságában a médek/magyarok - a hunok után - a második legjelentősebb hatalmi tényezőt jelentették, ezért szerepelnek a hunok után közvetlenül a második helyen Attila népeinek felsorolásában,
  • az európai hun birodalom felbomlása után a magyarok önálló hatalmi tényezővé váltak, a honfoglalás idején visszatértek a Kárpát-medencébe és a mai napig fennálló államot hoztak létre,
  • a magyarok keleten maradt részét a mongol invázió idején besorozták a mongol-tatár hadseregbe, így az Aranyhorda, majd az Aranyhorda utódállamaiként megalakult tatár kánságok (Nogaj Kánság, Kazak Kánság stb.) alkotóelemeiként éltek tovább. Maradékaikat találta meg dr. Tóth Tibor Kazakisztánban és Üzbegisztánban, Benkő Mihály pedig Nyugat-Mongóliában és Nyugat-Szibériában.

A bejegyzés trackback címe:

https://julianusbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr38756002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoltanh721 2016.05.30. 01:58:30

Az ázsiai rész valóban ennyire, sőt még jobban is kutatható szerintem. De kellene hogy még hátrébb, messzebb menjen az időben - mégpedig a kaukázus előtti időkből is fog találni érdekességeket.

Benkő István 2016.05.30. 20:04:37

@zoltanh721: Kedves Zoltánh721! Eddig eljutni is néhány éves munka volt. Persze nyitva áll a lehetőség bárkinek, hogy tovább vagy mást, illetőleg korábbi időket kutasson. Ha én valamire jutok, azt nem fogom titkolni. Ugyanakkor várom pl. Öntől a saját eredményeit.

Benkő István 2016.05.30. 21:22:10

@Benkő István: @zoltanh721: Még valamit szeretnék megjegyezni kedves Zoltán! A Méd Birodalom esetében távolról sem csak a Kaukázusról van szó, hanem a legnagyobb kiterjedése idején a Földközi tengertől egészen Indiáig terjedő térségről, beleértve a mai Törökországot, Kirgizisztánt, Tadzsikisztánt, Afganisztánt és Észak-Indiát is. A szkíto-szarmata világ a Kárpát medencétől az Altajig terjedt, ahogy a világtörténelmi jelentőségű lovas-nomád birodalmak (hun, türk, mongol) is roppant térségeket, számtalan nemzetiséget foglaltak magukban: a Kárpát medencétől a Csendes óceánig.

A Méd Birodalom gyökereiről is szó eshet: lásd hükszoszok, hettiták, mittanik, visszacsapó íj, bronz majd vas fegyverek, harci szekerek, lovas íjász harcosok stb. Mindez azonban másik történet, nem keverendő össze, bár kapcsolódik a magyar név eredetéhez.

zoltanh721 2016.05.31. 00:05:18

@Benkő István: Én úgy gondolom, hogy elsősorban a magyarokat illetően, főinciától kiindulva kell és érdemes kutatni - bár tényleg igaza van abban, hogy ily messziről időben nehéz. Ez szerint az elnevezésünk is nagyban függ attól ki mondja, és milyen nyelven - ezzel persze a nép nem szűnik meg, csak másképp kell keresni és végig követni. Ahogy én látom, elsőként Mag-ar névként elsőként főinciai papok elnevezéseként találjuk meg, akik együtt harcolnak a hettitákkal, Baalbeknél - illetve Sesotris idejében. A vulkáni katasztrófa után: Maghar, Mag-hor majd a méd világban Magoi (az egyik az 5 alapító törzs közül) néven találhatjuk meg. Észak indiában (Gudzsarat-Pakisztán) Naghar, Naghari néven (és igaza volt Kőrösinek amikor szanszkrítban kutatott, mert a pl. Devanagari ma is létezik). A hunza völgyet nem sorolnám ide, az inkább egy leszakadt, átalakult közösségnek tűnik, bár a név megvan hogy nagar. Tibet-Bhután mai környékén Nepálban ma is vannak Magarok. A későbbi kazár (hazara) birodalom megalakulásával mazar, szétesésével talán a csatagáj nyelv is hozzásegíthette hogy magarból magiar legyen. Ha pedig a régi magyar abc-re vet egy pillantást, volt olyan karakterünk Kazinczy-ék előtt hogy i betűt y-al és két ponttal a tetején írtunk egészen 1832-ig.... hát ennyi. Talán ezzel is segítettem, és elnézést hogy ilyen zanzás lett.

Benkő István 2016.05.31. 05:44:40

@zoltanh721: Köszönöm szépen az értékes hozzászólást, kiegészítést.

Blogger Géza 2016.07.03. 23:58:13

" Később a méd nemesség elhagyta Média területét és új hazát keresett." Erre van valami forrás, vagy csak feltételezés? Én eddig mindig úgy tudtam, hogy ottmaradtak, egybeolvadtak a rokon perzsákkal és fontos szerepet töltöttek be a perzsa birodalomban is. A kurdok tőlük származtatják magukat.
Sajnos elég nagy a távolság Média és a szibériai szargatkai kultúra között, és mivel a szargatkai kultúra már i.e. 7 században létrejött, miközben az i.e 6 században a Méd Birodalom épp virágkorát érte, ezért itt az időrend is problematikus. Max egy kései befolyás lenne lehetséges, de ennek talán kéne valami konkrét régészeti nyomának lennie, mert azért a szibériai és perzsiai korabeli tárgyi kultúra elég különböző lehetett.

Blogger Géza 2016.07.04. 00:47:20

A harmadik probléma antropológiai jellegű. E forrás alapján a népessége szargatkai kultúra mongolid jellegű volt, ez kizárja, hogy médek lettek volna.

"Antropológia: mongoloid vonások"

finnugor.elte.hu/mostort/ostortregeszet2.pdf

Blogger Géza 2016.07.04. 01:33:11

Joggal lehet megkérdezni, hogyha szerintem nem a médektől származik a magyarok önelnevezése (ebben szinte biztos vagyok), akkor mégis honnan. Erre egyértelmű válasz soha nem lesz, nekem van három elképzelésem (valószínűség növekvő sorrendjében)

1) A mén szóból eredeztetve lényegében azt jelenti, hogy ménes-lovas ember. Tudjuk, hogy az obi-ugor nyelvekben megtalálható a lótartás közös szókincse, és az uráli népek közül csak ez volt lótartó népesség. Megkülönböztető szerepe lehetett ennek a jelzőnek a nem-lótartó testvérnépektől.

2) A mond magyar igéből, a mans/mons azt jelenthette "mondós" ember, vagyis aki nem csak beszélt, de (magyarul)mondott is valamit, amit érteni lehetett. Érdekes, hogy ez a ige megtalálható azonos jelentéssel a manysiban és hantiban is, de más uráli nyelvekben nem. Lásd:

Number: 1821
Proto: *mańćV ~ *maćV
English meaning: tale; to tell
German meaning: Märchen; erzählen
Khanty (Ostyak): mańt́ (V), mońt́ (DN), maś (O) 'sage, Erzählung', mańt́- (V), mońt́- (DN), maś- (O) 'Märchen erzählen'
Hungarian: mese (acc. mesét) 'Märchen, Fabel, (dial.) Rätsel', mesél- '(Märchen) erzählen, fabulieren'

3) Egy, a finnugor népességre rátelepedett indoárja nép önelnevezése (emberek). mivel a más embertani típusba tartozó és kevésbé fejlett tárgyi kultúrával rendelkező népességet ők szinte emberszámba sem vették. (Vő Deutsch ami a teut "nép, emberek" szóból származik). A tokhár-indiai-perzsa szó szinte teljesen megegyezik a manysi népnévvel. Ez az etnogenezis vagy az andronovói, vagy a cserkaszkuli vagy a szargatkai kultúra területén mehetett végbe. Ez utóbbinál kimutatható a szarmata hatás. Viszont a szarmaták masszív jelenléte a térségben szintén az ellen szól, hogy a médek csak úgy átsétálhattak volna a szarmaták e széles steppei övezetén csak úgy Szibéria északabbi részeibe (és minek tették volna?)

Nostratic etymology: Nostratic etymology
Meaning: man
Tokharian: ? A mäśkit, B mäñcuṣke (PT *mänśu-) 'prince' (Adams 453 with a quite improbable etymology)
Old Indian: mánu-, mánuṣ-, mánuṣa- `man'
Avestan: Manuš-čiɵra-
Slavic: *mǭ̀žь
Germanic: *mann-an- m., *mann-, *mann-an- m.

Blogger Géza 2016.07.04. 02:03:23

Egyébként ez az égsz elmélet elég régi, de már a méd-szarmata azonosításnál gyenge lábakon áll. Ellenben a szarmata-magyar kapcsolatoknak van más olvasta is:

"A magyarok és a szarmaták, illetõleg médek párhuzamba állítása már a múlt század közepén felmerült. Többek között László Gyula professzor foglalkozott a magyarság és a szarmaták antropológiai párhuzamaival. Tóth Tibor antropológus, a torgaji magyar törzs felfedezõje, a 60-as években a magyar szó etimológiájára vonatkozó hipotézist állított fel, mely szerint a szó elsõ fele a méd-et jelenthet. A kazakisztáni Torgaj-vidéken, illetõleg késõbb Nyugat-Szibériában, éppen a szargatkai kultúra területén megtalált magyar törzsek ugyanis nemzetségtábláikban, sírfelirataikon eltérõ írásmódban ugyan, nevüket madiar, madijar, madyar-ként írják le (ez a cirill, illetõleg arab betûs felirat latin átírása). Tóth Tibor, nem lévén nyelvész, feltételezésérõl azonnal konzultációkat is folytatott szakértõ orosz tudósokkal, akik azt további vizsgálatra érdemesnek tartották. Az 1992-ben elhunyt Tóth Tibor minderrõl kéziratos naplót hagyott maga után.

Tudományos feltételezések szerint a szarmata név közvetlenül is elõfordul a magyar földrajzi és etnikai nevek között. Mándoky Kongur István turkológus fejti ki, hogy a magyar és baskir törzs- és földrajzi nevek között található gyarmat illetõleg jarmadt név iráni eredetû, a szarmata szóból származik. A magyar-szarmata etnikai kapcsolatokról Róna-Tas András egy interjúban úgy fogalmaz, hogy „a magyarok befogadtak szarmatákat (is)”."

Kürt-Gyarmat = kurd-szarmata?

Benkő István 2016.07.04. 18:33:34

@Blogger Géza: A szargatkai kultúra létrejötte nem az ie. 7. század, hanem az ie. 5. század. Itt válaszolok arra is, hogy van adat arra, hogy a méd nemesség északi, a papság keleti irányban elhagyta Perzsiát (Nem Cyrus, hanem utóda, a birodalom adminisztrációját átszervező Dárius idején, aki az állítása szerint - rövid idejig - trónbitorló, és valójában méd főmágustól, Gaumatától elragadta a hatalmat.
Ime ezt írja a kultúra léterzési idejéről Mogilnyikov:
A szargatkai kultúra létezési ideje: i. e. V sz. – i. sz. III–IV sz. A temetkezési szertartások fejlődésére és részben a leletanyagra alapozva V. A. Mogilnyikov [1970, p. 177–178] ennek a kultúrának a fejlődését három szakaszra osztotta: i. e. IV–III századok, i. e. II sz. – i. sz. II sz.; i. sz. II–IV sz. V. F. Gening és L. N. Korjakova, akik ezt a kultúrát abatszki kultúrának nevezték el, két korszakra osztották fel fejlődését: a korai vaskor kezdetétől az i. e. III századig, a konokovói kultúra, i. e. II sz. – i. sz. I. sz. szargatkai kultúra. [Gening V. F., Korjakova L. N., Ovcsinnyikova B. B., Fedorova N. V., 1970, pp. 204–215]. Ezután L. N. Korjakova [1981a, pp. 11–13] a szargatkai kultúra részletesebb kronológiai periodizációjára tett javaslatot, négy kronológiai csoportot alkotva: 1) i. e. III század első fele; 2) i. e. III század második fele – i. e. II század első fele, 3) i. e. II század első fele – időszámításunk kezdete; 4) időszámításunk kezdete – i. sz. II század. L. N. Korjakova megjegyezte, hogy korlátozott számban vannak emlékek az i. sz. II század végétől az i. sz. III századig terjedő időszakban is. Az utóbbi időben feltárt régészeti anyag alapján a szargatkai kultúra fejlődését a következő négy szakaszra lehet felosztani: 1) i. e. V–III század; 2) i. e. III század második fele – i. e. II század első fele; 3) i. e. II századmásodik fele – i. sz. II század első fele; i. sz. II század vége – i. sz. IV század. Ez a periodizáció kifejezésre juttatja leletanyag, a temetkezési szertartások, és a szargatkai lakosság külső kapcsolatai fejlődésének jellegzetességeit.
A kultúra kezdetének keltezését (i. e. V – IV sz.) ív alakú felső részes és lepkeszerű keresztvasú kardra (122. Tábla, 58), fütyülő bronz nyílhegyre 122. tábla, 60–62), kétlábú kő áldozóedényre, öntött bronzgyűrűre lószerszámról (123. Tábla, 53–56), öntött bronz félkör alakú és harang alakú veretekre (124. Tábla, 63, 70), alapozzuk, amelyeknek analógiái megtalálhatók az i. sz. V–IV századi szaka, szauromata és korai szarmata emlékekben [Moskova M. G. 1963, 14. Tábla, IV. VIa; Szmirnov K. F.,1961, Ris. 3, 3, 4; 36, 38; 38, 3; 1964, p. 164, 11B rajz, 19, 24; 13, 6a, 6e; 22, 9; 27, 1; 28, 10; 74, 20; Visnyevszkaja O. A. V. tábla, 9.]
A kultúra befejező szakaszának dátumát (i. sz. II század vége – IV század) nagy, rombuszalakú vasnyeles nyílhegyekre, (122. Tábla, 5), (ezeknek a késői szarmatáknál és Közép–Ázsiában vannak párhuzamai az i. sz. II–IV századokban [Hazanov A. M. 1971, XIX. tábla, 31; Szorokin Sz. Sz., 1956b, p. 11, 2, 4, 5. Rajz; Litvinszkij B. A. 1965, 6. Rajz, 7, 23–27]), valamint a szargatkai edények és az erdős Obontúl i. sz. IV–V századi bélyeges kerámiáinak együttes megjelenésére alapozzuk (Inkul XV település) [Morozov V. M., Szuhanova T. I., 1987]. ..."
/Могильников В. А. Лесостепь Зауралья и Западной Сибири // Степная полоса азиатской части СССР в скифо-сарматское время. М.: Наука, 1992. С. 274–311./

Benkő István 2016.07.05. 05:20:30

@Blogger Géza: "Az ie. 6. században a méd birodalom fénykorát élte."
Ezt sem áll, mivel a század közepén, ie. 553-ban döntötték meg az utolsó méd király, Istuviga uralmát. Arra már válaszoltam, hogy a szargatkai kultúra nem ezt megelőzően, hanem ezt követően jött létre. Mogilnyikov hivatkozott cikke alapján szkíto-szarmata kultúraként, amit a régészeti leletek alapján állapít meg. A perzsa-méd hatalomváltás, a méd tartomány Dárius elleni lázadása pedig itt olvasható: mek.oszk.hu/01200/01267/html/01kotet/01r04f13.htm#a40
A két nagy dél-északi népvándorlási hullámról, kis-ázsia felől a Nagy Sztyeppe irányába, Mészáros Gyula ír a Chattiak és Scyták, Szeged 1938. című tanulmányában.

Blogger Géza 2016.07.05. 06:49:36

@Benkő István: Minden más forrás korábbra teszi, még a"Tóth Tibor és Benkő Mihály barátai" FB oldal is: :)

"Szargatkai kultura

A szargatkai kultúra területén az i.e. VII. századtól találhatók szkíto-szarmata állatábrázolások,"

Korjakova szerint a kultúra négy fázisa figyelhető meg:

Előszargatkai: i. e. 7–5. század

www.nyest.hu/renhirek/osmagyarok-nyugat-sziberiaban
www.nyest.hu/renhirek/osmagyarok-nyugat-sziberiaban

Blogger Géza 2016.07.05. 07:00:31

@Benkő István: Pontosan, aztán döntötték meg, hogy fénykorát élte az i.e. 6. században. Cyaxares (625–585) uralkodása idején érte el nagy kiterjedését A megdöntés persze inkább csak részleges elitváltás volt, nem valódi megdöntés. Nem látok, a beidézett forrásban sem utalást arra, hogy a médek elvándoroltak volna, ezek csak a kor birodalmaira jellemző szokásos belső villongások.

Benkő István 2016.07.05. 18:19:15

@Blogger Géza: Az ilyen huzakodásnak nem látom értelmét. Mogilnyikov a forrás, a többiek abból dolgoztak. Előszargatkai kultúra nem azonos a szargatkai kultúrával. Az ie. 6. század elején lehet, hogy még fénykorát élte a méd birodalom, de még a közepe előtt, tehát az első felében már megbukott az uralkodóház, és a perzsa Cyrus vette át a hatalmat. Mindenki írja, még a nyest is, hogy a szargatkai kultúra iráni vezetésű, de ugor nyelvű volt. Lipcsey Ildikó történész, az MTA munkatársa egyértelműen leíra, hogy Dárius idején (ie. 5. század) a méd nemesség és papság elhagyta a birodalmat (persze vannak akik maradtak).
Lipcsei IldikóAz ókori Irán birodalomszervező dinasztiái - médek és perzsák h ttp://www.matarka.hu/koz/ISSN_0866-6032/tomus_27_1_2009/ISSN_0866-6032_tomus_27_1_2009_217-236.pdf
A korábban idézett forrás (Marcali) egyértelműen ír a méd tartomány felkeléséről. Mindezt Mészáros Gyula dél-északi elvárndorlásról szóló megállapításai is alátámasztják régészeti leletek alapján az ie. 6-5. században, továbbá ekkor jelent meg az iráni vezető réteg a szargatkai kulúra területén , ekkortól jött létre az un. szargatkai kultúra.
Kérem, hogy csak akkor írjon, ha új adatot tud, ellenkező esetben a látható értelmetlen kötözködés miatt moderálom a bejegyzéseit.

Benkő István 2016.07.05. 18:26:58

@Blogger Géza: ""Szargatkai kultura A szargatkai kultúra területén az i.e. VII. századtól találhatók szkíto-szarmata állatábrázolások," Korjakova szerint a kultúra négy fázisa figyelhető meg: Előszargatkai: i. e. 7–5. század"

Hát igen. Azt illene tudni, hogy a szkíta nem azonos a szarmatával. A méd eredetű szarmaták az ie. 5. században elfoglalták a korábbi szkíta területeket (nem csak a szargatkai kultúra területén). Most nem kívánok kitérni a két kultúra eltéréseire és azonosságaira, mert itt a méd kapcsolat a lényeges.

Nem várok választ.

Benkő István 2016.07.05. 18:39:16

@Benkő István: Ez a szokásos kis villongás (részlet Marcali NK Világtörténetéből):
"A fenyegető veszedelem arra birta Dareiost, hogy maga lépjen közbe; Artavardiját az ál Smerdis ellen küldötte, maga pedig távozva Babylonból, a Kerend szoroson át Médiába tört, egyesülve Vidarnával, 520 juniusában az ellenséget tönkreverte Kundurus falva mellett. Phraortes észak felé futott alkalmasint azért, hogy a hegyek közé vegye magát s ott folytassa a harczot; azonban Ragá mellett elfogták és Ekbatanába vitték. Kegyetlen büntetés várt rá: levágták orrát, fülét, nyelvét, kitolták a szemét, odalánczolták a palota kapujához, és mikor a nép már eleget gyönyörködött e látványban, karóba húzták; főbb emberei szintén karón vagy hóhér bárdja alatt végezték életöket. .."

Demokrata Hungarofil 2017.12.23. 10:20:27

1.)Sem a 'mad', sem a 'mag' gyök nem vonatkoztatható automatikusan a 'magyar' névre, népre, tekintve, hogy az egész világon elterjedt ősrégi nyelvi fejlemények sok ezer példával.
2.) Melyik forrásban szerepel a médek önelnevezéseként a cikkben szereplő 'mada+ar =madarii'?
3.) A Kru. I-II. századi adat szerint az európai Sarmatia-ban, a Volga könyöknél élt 'Materoi' névből mely nyelv hangfejlődési törvényei szerint vezethető le a 'magyar' név? - Szerintem egyikből sem.

Demokrata Hungarofil 2017.12.23. 10:29:57

A magyar népnév mongol etimológiája
A 'magyar' fonéma első változatait bizánci görög történetírók jegyzik le."Jóannész Malalasz bizánci szerző az 527. év körüli eseményekre utalva, a Don és Kubán közén élő népek fejedelmének Mogerisz, Muagerisz nevét említi. Testvérét és utódját Jóannész Malalasz Grodként, a VIII–IX. század fordulója táján a bizánci Theophanész Homologotész pedig Gordasz néven említi...Mogerisz, Muagerisz a hun vagy bolgár eredetű kutrigurok fejedelme volt."Vizsgálandó, hogy a következő forrás vajon a magyarokra vonatkozik-e? - " 739 táján az arab forrásokban (Bal’ami, Baladuri, Ibn al-Athir) az Upas ibn Madar, azaz Magyar fia Opos néven említett fejedelem vezetésével harcolnak, aki Al-Lakz ura volt (Lazika vagy örmény Lesgistan = Dagesztán?), s a hatalmas túlerô miatt a fejedelem a kazár királyhoz menekül (Padányi)"Amikor már biztosan rólunk szólnak a leírások: - Dzsajháni 870 körül 'al-maǰģirīya' (rekonstruált) néven ír rólunk. Bíborbanszületett Konstantin 950 körül a 'türkök' (magyarok) egyik törzsét Μεγέρη alakban rögzíti. - Az említett források (az egyetlen Baladuri kivételével, aki nem említ konkrét származást), mindannyian hunnak, töröknek tartott népekhez kapcsolja e neveket - több, mint 400 éven keresztül(!). - A 'magyar' fonémához legközelebb álló török fonéma 'mağara' – barlang – de nincs ilyen barlangi nevű törzsük.. - A török törzseket először a mongolok elődei, a hunok győzték le és szervezték meg, tehát a mongol nyelv-területen is kereshetjük az ősforrást. - A 'magyar' fonéma lehetséges keletkezése. Xianbei, egy proto-mongol állam(147–234), egyik törzsszövetségének neve Menggu Xibei. - Kru. 4. században Mukriz törzsek éltek a Songhua folyó vidékén.- Kru. 9. században egy Shiwei törzs, Menggu az Amur és az Ergune folyó környékén élt. - Mongol - kínaiul Ménggǔ rén 蒙古人. - A mongol мэнггү törzsnév + mongol эр (hím, férfi, férj, stb.) = mongol férfi - mongol nép. мэнггүэр hangalak nagyon közel áll az első európai lejegyzéséhez. " - A név eredetijét a kínai Gansu–Qinghai tartományokban élő a Monguor (egy fajta mongol nyelvet beszélő) nép őrizte meg.

Demokrata Hungarofil 2017.12.23. 10:50:45

Mivel a Kre. V. században élt Hérodotosztól a Kru. VI. századig, egy évezreden keresztül egyetlen egy európai, arab, perzsa, stb. történetíró, geográfus sem jegyezte le a 'magyar' fonémát vagy ennek levezethető alakját, joggal gondolhatjuk, hogy nem volt mit lejegyezni. - Tehát a fonéma a hunokkal kerülhetett Európába. - A hun üst leletek (Érdy munkájában) az Ural hegység középső részének mindkét oldalán nagy számban kerültek elő, ami tartós hun uralmat, megtelepedést jelez. - Tehát azt a finnugor nyelvű népet, melynek utódai vagyunk, a hunok hódoltatták - így váltunk hunná. - Ebben az időben a 'мэнггү', 'мэнггүэр' nevek még csak egy mongol törzsszövetség nevét jelentették és csak Dzsingisz kán idején lesz ebből a névgyökből az összes mongol törzsre vonatkozó 'mongol' név. - Ez magyarázat lehet Hunor és Magor testvérek történetére.

Demokrata Hungarofil 2017.12.23. 11:03:31

A 'magyar' fonéma Kru. VI. századig ismeretlen volt Európában és környékén. Ez automatikusan cáfolja az összes finnugor etimológiáját.

Demokrata Hungarofil 2017.12.25. 09:44:56

A szkíták, médek, pártusok és ezek elődei az ősmagyarság déli, stb. szomszédaiként minden bizonnyal nagy, életmód formáló hatással lehettek elődeinkre. - Viszont a 'mad', 'mag', 'mat', 'maz' fonémákat, az emberiség ősnyelveinek gyökeit, melyekből képzett szavak százezer számra találhatóak a világban, nem lehet automatikusan a magyarokra vonatkoztatni. - Arsakés - ország megfeleltetés akár helyes is lehet. - A tudomány eddigi eredményeit sohasem szabad dogmaként alkalmazni, a "termékeny bizonytalanság" a célravezető módszer. - Én is mindent újra olvasok, újra gondolok és sokszor elvetem a már megalkotott tézisemet. - Válaszával megtisztelt.

Demokrata Hungarofil 2017.12.25. 09:51:51

Árpád rokonságának, vezéreinek, törzseinek neve többnyire (vagy kizárólag?) ótörök eredetű. Iráni nyelvű nyomról nem tudok. - Az Árpád - Aripata megfeleltetés azért nem állja meg a helyét, mert az Aripata kizárólag női név.
süti beállítások módosítása