"A Székely szótár szerkesztése kapcsán erősen elkezdett érdekelni a székely nép története is, kezembe került mindenféle könyv, adattár, amit csak lehetett, elolvastam, és így jött a képbe a Csíki székely krónika is, amelyről azt tartották, hogy hamis. Ha hamis, jól van, én ebbe belenyugodtam. Igen ám, de két évvel ezelőtt Csíkvacsárcsiban megtalálták egy nagy kastély nyomait a régészek, miközben a krónika ellen az egyik legnagyobb ellenérv az volt, hogy Vacsárcsiban soha semmilyen kastély nem volt. Nem írhatták ott a krónikát 1533-ban Sándor Menyhért várában vagy házában. Mikor mégis meglett az épület, én is elkezdtem foglalkozni a krónikával, és számomra az derült ki, hogy nem hamis. Először is megkerestem a krónika összes másolatát, amely csak létezik.
- Merre, hol?
- Kolozsváron, az egyetemi könyvtárban: szerencsére mind egy helyen van, mert Aranka György (XVIII. századi magyar író, költő, tudományszervező) összegyűjtött volt mindent. Ezek kéziratok, többnyire az 1790-es évekből. Kiderült, hogy amiből az eddigi kutatók dolgoztak, az éppen a legrosszabb másolat. Akkor kemény filológiai munka kezdődött, a másolatokat összehasonlítottam, az eltéréseket számba vettem. Tisztán látható, hogy melyek a legkorábbi és a legmegbízhatóbb másolatok, így aztán az is kiderült, hogy nem 1796-ban hamisították, mert 1770-ben már magyarra le van fordítva latinból. Aztán kiderült, hogy az osztrák gubernium kétszer is hiteles másolatban kiadta egy 1691-es (!) példány alapján, márpedig az osztrákok igazán megbízhatóak. Ennek az eredeti példánynak a léte azt a másik állítást is cáfolja, hogy azért hamisítvány, mert olyan ismeretanyagot tartalmaz, amely csak később lett közismert, gondolok Anonymusra vagy a vérszerződésre. Igen ám, de ezek már benne vannak az 1690-es másolatban, pedig akkor még mit sem tudtak se Kézairól, se Anonymusról- hogy hamisíthattak volna bele? Mégis tökéletesek az egyezések. "
Részlet a Wikipédia Sántha Attila szócikkéből:
"Sántha Attila (Kézdivásárhely, 1968. március 5. –) erdélyi magyar költő, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának volt elnöke.
Középiskoláit szülővárosában végezte (1986); a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát (1995), majd Szegeden doktorált (1999). 1992-től az Echinox magyar oldalainak szerkesztője volt; 1994 decemberében létrehozta az Előretolt Helyőrség c. folyóiratot, amelynek – később könyvsorozattá átalakult formájában is – szerkesztője. 1999–2000-ben az Oktatási és Nevelési Minisztériumban államtitkári tanácsos, 2000–2002 között a Sapientia EMTE irodavezetője, 2002–2004 között az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ügyvezetője, 2004–2005 között elnöke, a kézdivásárhelyi Zelegor Kiadó alapítója (2006).2006-ban hazaköltözött Székelyföldre, azóta Kézdiszászfaluban él, szabadúszó..."
Részlet Hölbling Tamás: A honfoglalás forráskritikája c. könyvéből
Csiki Székely Krónika tartalma
A mű a székelyek történetéről tartalmaz utalásokat Attila halálától egészen a 16. századig. A leírás szerint Attila birodalmának felbomlása után foglalták el Daciát a székelyek, akik nemek és ágak szerint oszlottak meg. A hat nem (tribus) akrónika szerint: Halom, Eurlik, Jenő, Megyes, Adorján és Abram. Árpád honfoglalásáig egy főrabonbán igazgatta őket, akinek volt egy kultikus célokat szolgáló szent kelyhe szerecsendióból. (Ez a pohár a későbbiekben különösen fontos lesz a kérdés megoldásában.) A rabonbán székhelye Budváron volt, ami Székelyudvarhely mellett ttalálható. Árpád bejövetelekor Zandirham volt a főrabonbán, az ő vezetésével a székelyek elfogadták Árpád nemzetségét uralkodójukul és vérszerződést is kötöttek vele. A székely krónika vérszerződésének pontjai nagyban hasonlítanak Anonymuséra, bár a hasonlóság nem teljes: 1. Árpád véréből származzanak Pannónia uralkodói, 2. A maga kezével foglalt föld magántulajdon, a köz erejével szerzett pedig osztasson fel, 3. A nép akaratával intézzék a közügyeket, 4. Aki hűtlen lesz elöljárójához, azt életétől és javaitól a főrabonbán áldozata alkalmával fosszák meg, 5. A főrabonbán ellen áskálódókat számkivetésbe űzék, 6. Aki a főrabonbán áldozatán nem jelenik meg, „derékba keresztül szúrassék.”
Zándirham felesége a „Zapor Magyar” nemzetségből származott (ex Magor Zápor genere), a fiuk pedig Uopoulet volt, akit Árpád ajánlott új rabonbánnak. Említi az iromány, hogy a kereszténység már a 10 század közepe táján megjelent Erdélyben, ami ellen a székelyek egy része harcolt. Az erdélyi Gyulát is a székelyek segítségével győzi le Szen István, majd ő is köt (Árpádhoz hasonlóan) egy megegyezést a székelyekkel, amelyben őket határvédőknek teszi, száz lovast követel meg tőlük, cserébe adómentesek maradnak, csak az ökörsütést kellett megadniuk, vagyis a királyi csalác különös eseményei alkalmával meghatározott számú ökröt kellett beszolgáltatniuk.
A krónika ad egy hosszú névsort, amely a székelyek főrabonbájait Attila fia Irniktől vezeti le Zandirhamig, Árpád kortársáig: „A nagyobb Rabanbánok lehetnek vala Nemzet fővezérei, milyenek voltak: Uopoulet, Zandir Hám, Boud Hám, Khán Ursulczon, Honat, Csolha, Zeke, Nüros, Nüroi, Asmindios, Trokhinos, Bauda, Khio Baudara, Igio adectos, Norokhilikos, Nypapharis, Düdoreküni, Admesada, Yas, Ustulu, Uopour, Apa, Bank, Halab Irnák, Ez az utosó Halab Irnák jöve az apja birodalmának felfordulása után az Havasos Daciába…”
Említi a krónikákból ismeretes, titokzatos erdélyi Zoltánt is, akit István tett Erdély élére. Zoltán halálával I. András király öccse, Béla lett Erdély vajdája, aki elrendelte, hogy az ősök nevéről nevezett helységeket ezentúl szentekről nevezzék el, szintén Béla idején történt, hogy az ősi levelek legnagyobb részét elégették Erdélyben. A krónika egészen 1530-ig halad az események elmondásában, amikor Sándor Menyhért, akinek az épületében az irat szerint megeszerkesztették a krónikát, feleségül vette Lázár Annát. Aránytalanul sok „információ” található a krónikában az Árpád-korról, ahogy Szabó Károly fogalmazott: „Hiszen e nyomtatásban 20 lapot tevő krónikának csak mintegy 3 utolsó lapján vannak 1289 utáni többnyire csak családtörténeti adatok…” [Szabó Károly: Az 1533. székely krónika hitelességének védelme. In. Bencsik Gábor szerk. Csiki Székely Krónika. Szabó Károly, Balássy Ferenc, Ipolyi Arnold, Szádeczky Lajos és Szőcs István tanulmányával. Budapest, 2000. 77.] [Hölbling Tamás: A honfoglalás forráskritikája, Budapest, 2010. II. kötet, 335. o.]
Kapcsolódó cikkek
SZÉKELYEK EREDETE - AVAR TOVÁBBÉLÉS
A MAGYAR ÉS HORVÁT NEMESSÉG SZÉKELY EREDETE
https://julianusbaratai.blog.hu/2019/03/21/a_magyar_es_horvat_nemesseg_szekely_eredete
A MAGYAR ÉS SZÉKELY NEMZETI JELKÉPEK KÖZÖS EREDETRE UTALNAK
Benkő Mihály - Benkő István: SZÉKELYEK EGY CSALÁDTÖRTÉNETI KUTATÁS TÜKRÉBEN
Közös szaka (ázsiai szkíta), szaszanida (perzsa), magyar szimbólumok
https://julianusbaratai.blog.hu/2019/08/12/a_szekely-avar-magyar_titok
ANONYMUS ÉS A SZÉKELYEK CSATLAKOZÁSA
https://julianusbaratai.blog.hu/2017/12/21/anonymus_hitelessege
Egy székely katonacsalád ezer éve a haza szolgálatában
Kázmér Miklós: A BENKŐ CSALÁDNÉV XV-XVII. SZÁZADI NYELVFÖLDRAJZA
In: Emlékkönyv Benkő Lóránd hetvenedik születésnapjára, Budapest, 1991. 327-331. o.
