Családtörténeti kutatásaim során meglepődve láttam, hogy az ősi székely primor Benkő család egyes ágai nem csak Székelyföldön, hanem a történelmi Magyar Királyság nemesi vármegyéiben is - ideértve a most Horvátországhoz tartozó Szlavóniát – nemesként megtalálhatók. Erre a tényre a magyarázatot a várjobbágyok intézménye adja.

"Várjobbágyok (jobagiones castri), a honfoglalás idejében meghódolt szabad bennlakók (avarok/székelyek!) vagy a törzsekben való közös birtoklástól szabadulni vágyó szabad magyarok, kiket Szt. István a királyi várakban vagy azok körül a végből telepített le, hogy a vár ispánjának vezetése alatt a király minden háborújában részt vegyenek. Így tehát az állandó katonaság egy nemét tették. Mivel a vár uradalmában minden egyéb teher nélkül utódaikra is átörökölhető, de a vártól el nem szakítható földeket kaptak, sokan bennük sejtik a hűbériség kezdetét, mert lekötvén szolgálatukat, ebben a személyes hűség (vasallitas) elvét, az ennek fejében adott örökjószágban pedig a hűbérbirtok (feudum) tényét látják...." (Pallas Nagylexikon)

A várjobbágy jogállású katona népesség utódai résztvettek a XV-XVII. század háborúiban, aminek eredményeként egy részük a magyar királyoktól, más részük az erdélyi fejedelmektől nemességet birtok- és címeradományokat kapott.

Mindez bizonyíték a hosszú ideig vitatott avar (székely) továbbélésre.

"A székelyek származása: „Idehaza a kutatókat régóta foglalkoztató avarkérdés … sokáig úgy gondolták, hogy a VI-VIII. században még erős kaganátus a frankok általi legyőzése után kipusztult. Szentpéteri József régész, a témacsoport (MTA BTK Őstörténeti Témacsoport) egyik titkára szerint ezt az álláspontot alighanem felül kell vizsgálni. "A temetők leletanyaga alapján ma már valószínűbb, hogy az avar kori népesség tekintélyes része megérte a honfoglalást" - mondja. … Benkő Elek régész a középkori Székelyföldről szóló monográfiájában arra jutott, hogy a korai székelység embertani szempontból a Kárpát-medence honfoglalás előtti népességéhez állt közel. Az avaroktól való származás bizonyítása régi problémát oldana meg: a székelyek különállástudata megmaradt, bár kulturális értelemben nem lehet elválasztani őket a magyaroktól. De a honfoglalás után a meghódított népekre jellemző módon katonai segéderőként alkalmazták őket.” [Ablonczy]

AVAR-SZÉKELY-MAGYAR INTEGRÁCIÓRÓL /Szentpéteri József/
"A 8–11. századi temetkezési helyek …ahol … felmerült az azonos temető közös használatának kérdése…: Győr–Téglavető-dűlő (Győr-Moson-Sopron megye, 1901–1905); Prsa/Perse II. Bérc (Szlovákia, 1930-as évek, 1941–1942, 1948–1950, 1954); Visznek–Kecskehegy (Heves megye, 1939–1940, 1942, 1968); Szarvas–Kákapuszta–Kettőshalmi-dűlő(Békés megye,1954–1955, 1963–1964); Balmazújváros–Hortobágy–Árkus (Hajdú-Bihar megye, 1959); Gyönk–Vásártér (Tolna megye, 1968–1983); Vörs–Papkert B (Somogy megye,1983–1985, 1987–1993). Ami közös bennük: mindegyik olyan késő avar kori leletanyaggal is rendelkezik, amelynek tanúsága szerint az adott népesség megélhette a magyarok letelepedését.

…A betelepülők egyes –számukra azonos –társadalmi rétegeihez tagozódhattak:
a) a lakosság zöme a „nincstelenek” táborát szaporította …
b) a köznép vezetői pedig –a saját népességükből verbuvált katonai segédcsapatok élén – a honfoglaló magyarok társadalmának középszintű vezetőihez integrálódhattak.
…
A középkori Székelyföldről szóló monográfiájában Benkő Elek – összhangban az antropológusok (Fóthi Erzsébet, Bernert Zsolt, Hajdu Tamás, Kővári Ivett) ez irányú kutatási eredményeivel úgy összegzi a korai székelyekről szóló kutatásait, hogy: „a székely kapcsolatokkal gyanúba fogott népesség embertani szempontból a Dunántúl és az Alföld népességéhez, jellemzően a Kárpát-medence honfoglalás előtti népességéhez áll közel” (Benkő 2012, 69.).

Irodalom:

Ablonczy Bálint: Fordulat a magyar eredetkutatásban. In: Heti Válasz XIII. Évf., 31. szám. 2013. augusztus 1., 14-17.

Benkő Elek: Középkori Székelyföld I-II., Budapest, 2012. 864. oldal · ISBN: 9789639627475

Magyarország a XX. században., főszerk.: Kollega Tarsoly István, V. kötet, Szekszárd : Babits, 1996-2000.

Szentpéteri József: Kritikai megjegyzések az avar-magyar asszimiláció kérdésköréhez. https://btk.mta.hu/images/03_Szentp%C3%A9teri_J%C3%B3zsef.pdfT  

Török Gyula: Avarkori temető Csengelén. MFMÉ. sajtó alatt; Trogmayer Ottó:X—XII. századi magyar temető Békésen. MFMÉ. 1960—1962. VIII. t. 6.; Tettamanti Sarolta:Temetkezési szokások a X—XI. században a Kárpát-medencében. Studia Comitatensia, 1975.112. (Az algyői temetőben hét sírban találtunk koporsóvasalást.)

Függelék:

BENKŐ CSALÁDOK

(Benko/Benkő/Benkö/Benkeö/Benke/Benkovich részére adományozott nemesi és címeres levelek, Magyarország, Erdély, Horvát-Szlavónia)

Az összeállítás Alapi Gyula:Magyarország címeres könyve, Bp., 1913. I. kötete alapján készült, kiegészítve a Siebmacher’s grosses und allgemeines Wappenbuch, Magyarország, Horvát-Szlavónia és Erdély nagy címerkönyve, szerk.: Nagy Iván, Csergheö Géza, Bárczay Oszkár, Ivan Bojnicic, valamint Kempelen Béla: Magyar nemes családok (1911) alapján. A történeti hűség kedvéért igyekeztünk megtartani a forrásművek eredeti, olykor eltérő írásmódját.

Benke B. István 1625. XII. 3. Ferdinándtól kapott c.n.l. - Címer: kék paizsban zöld hármas halom két szélsőjén koronás griff mellső lábaival íjat feszít. - Sisakdísz: növekvő griff baljában íjjal, jobbjában 4, hegyével felfelé álló nyílvesszőt tart. - Takarók: ezüst - vörös, arany - kék. - Vasvm. lt. - Kempelen II. 87. - Balogh "Vas vm. N. Cs" 172., N I. I/300.

Benke. Nemességét 1655-ből l. Gyfv. kpt. Cista Gömör, fasc. Gyergyó 9.

Benke. Nemeslevelét 1781-ből l. a váczi kpt. levéltárában.

Benke (alias Benkő). Kihirdettetett 1781. Pestmegyében. (Nyitram.) Czímerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. Kősz. 37.

Benke B. Ferencnek 1796. évben használt és B. Ignácnak 1818. évben használt és megegyező c. p. - Nyitra vm. lt. proc. jur. = fasc. XI. N. 245. 1796. és Nob. III. 175.

Benke de Kecskemét. Siebm. W. Suppl. 12. t

Benke de Semjénfalva, alias Nagy. Nemességét 1609-ből l. Gyfv. LR. VI/107.

Benke de Sárfalva Székely család. – Vö. Pálmay: Háromszék 60.

Benke de Siménfalva Székely család. – Vö. Pálmay: Udvarhely 33. 

Benke de Szentgericze. Leszármazási adatok a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.

Benke de Tardoskedd és Benke de Laborfalva Birtokadományt nyert 1523. B. Tamás. (Nyitram. lt.)

Benke de Tardoskedd 1904. IX. 3. B. Gyula nemességét és címerét I. Ferenc József király erősítette meg. B. Tamás 1523. évben nyert donációt. - Nyitra vm. lt. Czímer: kék paizsban zöld földön zöld nyeregtakarós fehér lovon arany sujtásos vörös ruhás vitéz jobbjában törökfejes kardot tart; sisakdisz: könyöklő vörös ruhás kar kardot tart, melynek hegyére törökfej van szurva; takarók: arany-kék, ezüst-vörös - Lásd: Benke de Laborfalva.

Benke de Laborfalva Székely nemes család, mely a marosvásárhelyi ítélőtábla előtt 1793. évben igazolta nemességét. - Címer: kék paizsban, zöld halmon, fehér lovon ülő vörös ruhás vitéz jobbjában kardot tart. - Takarók: arany-kék, ezüst vörös. - Pálmay "Háromszék N. Cs." 64. – Vö. N I. I/301.; Pálmay: Háromszék 64. Lásd még: Benkő de Tardoskedd család.

Benke. A XVII. század második felében Hevesmegyében is élt ily nevü család. – Vö. Orosz 26.

Benke-családbeliek. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Abaujmegyében György özv. és fia, Beregmegyében pedig János élnek.

Benkeő, l. Benkő.

Benkó. B. György és neje Végh Erzsébet s testvérei Gergely és András 1646. X. 17. Ferdinándtól kaptak c. n. l. (Nógrádm. lt.) - Kihird: Heves, Csongrád, Külső Szolnok vm. 1647. VIII. 21. - Nógrád vm. lt. - M. N. Zsebkönyv. II. 75-77. - Kempelen II. 91-92.

Czímer: vörös paizsban zöld halmon strucz csőrében lópatkót tart; sisakdisz: vörös ruhás könyöklő kar kardot tart; takarók: fekete-arany, vörös-ezüst. – Nemesi bizonyitványt 1790. András kapott Nógrádmegyétől.

Vö. N I f. I/25–6.; MNZsbk. II. R. I/75–77.; Orosz 26.; rcsk.

Benkó. B. Mhály és fia János 1676. I. 29. Lipóttól kaptak c. n. l. - Kihird: Nógrád vm. 1678. IV. 16. - Siebm. W. U.A.43. t. Vö. Rexa 137.; Siebm. 54.

Benkó. B. Mihály és leánya Dorottya 1678. IX. 15. Lipóttól nyertek c. n. l. - Kihird: 1679. Nyitra vm. - Címer: piros paizsban zöld mezőn kék ruhás, sárga csizmás, tollakkal díszített cobolyprémes, zöld kalapos magyar vitéz lelógó hajjal, jobbjában kardot tart, balját csípőjén tartja. - Sisakdísz: kék mezű kar, törökfejes kardot tart. - Takarók: arany-kék, ezüst-vörös. - Hit. másolat Nyitra vm. lt. Nob. II. 44.

Benkó B. István 1801. Nyitramegyében lakott s nemességét ugyanezen évben legfelsőbb helyen is igazolta. (LR. LX/936.)

Benkó. A székely-székeknek 1839. kiadott bizonyitványa alapján ugyanezen évben József Pestmegyében hirdettetett ki. (Kősz. 37.)

Benkó. Horvátországi család. – Vö. Siebm. horv. 14.

Benkó de Bojnik báró, B. Gáspár őrnagy és József kanczelláriai lajstromozó testvérek, Gáspárnak neje Marossi Józéfától szül. leánya Józéfa és Józsefnek Woplin Johannától szül. gykei: Mátyás, József, János, Károly, Péter, Anna és Teréz 1790. XI. 18. II. Lipóttól nyertek c. n. l. - Dr. Komáromy és Pettkó "N. I. Családt. Ért." III. 12. l. - Kempelen II. 92-93. . – Czímer: négyelt paizs; az 1. arany mezőben jobbra fordult fél fekete sas; a 2. és 3. vörös mezőben jobbra fordult arany griff kardot tart; a 4. kék mezőben kősziklán épült három tornyu vár, nyilt kapuval, a tornyok alatt bástyákkal és ablakokkal; sisakdisz: arannyal és feketével, balról pedig ezüsttel és vörössel vágott két sasszárny között öt strucztollal ellátott sisakos, pánczélos vitéz növekvő alakban, jobbjában kardot tart. (N I f. III/12.) – József unokája: János 1818. márcz. 9. az osztrák nemesség és lovagi rang, 1848. jul. 1. az osztrák bárói rang adományozásában részesült.

Vö.  N I. I/301.; Siebm. 54., horv. 14.; G A. (bárói) 1907/44–5.

Benkó de Boinik. B. János ezredes 1839. II. 28. kapott c. n. l. - Kk. LXVI. 764. - Címer: kék paizsban vizen épített 3 bástyás vár csukott kapuval; a vízből fél horgony látszik ki; ezüst paizsfő piros haránt pólyával, melyben babérral körül font egyenes kard fekszik. - 2 sisak, melyeknek dísze 3-3 structoll, jobbról: piros-fehér- piros; balról: kék-fehér-kék. - Takarók: ezüst-kék. – Vö. Siebm. 54.

Benkó. Benkó János sírköve, megh. 1810, a vukovári Ferences templomban

Benkovich de Plavno. B. György és fia Miklós 1652. IV. 30. III. Ferdinándtól nyertek c.n.l. - Zágráb vm. lt. - Kempelen II. 94. Siebm. horv. 14.

Benkovich. B. Mihály, felesége Kürthy Erzsébet s gykei: János, András, Katalin és Erzse 1710. IV. 3. József királytól nyertek c. n. l. - Hit másolat Nyitra vm. lt. Proc. Nitt. operis inf. Nob. Doc. A. pag. 110. - B. Andrásnak 1710. évben használt c. p. Nyitra vm. Nob. VIII. 554. - Kk. XXVIII. 300.

 Czímer: kék paizsban zöld földön kétfarku oroszlán mellső lábaiban három buzakalászt tart; sisakdisz: az oroszlán növekvően; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (N I f. II/18.) – Vö. N I. I/302.; Siebm. 55., horv. 14.; Rexa 143.

Benkovics. B. Andrásnak és gykeinek 1701. IX. 16. Lipót király adott c. n. l. - Kihird: 1701. Pozsony vm. - Kempelen II. 94. Nemesi bizonyitványt adott ki a család részére ugyancsak Pozsonymegye. 1829.

Benkovics. B. István s felesége Saller Mária s fia György 1715.I. 18. III. Károly királytól nyertek c. n. l. - Kk. XXX.436. - Címer: kék paizsban zöld mezőn 2 összefordult kétfarkú oroszlán ellenkező lábukkal hat águ arany csillagban 1-1 pisztolyt tartanak. - Sisakdísz: páncélos vitéz structollas sisakkal, jobb kezében hegyes tőrt tart, melyre fehér tekercses, vörös turbános törökfej van tűzve. - Takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

 (N I f. II/19.) – Vö. Siebm. horv. 15.

Benkovics B. Andrásnak 1782. évben használt c. p. Nyitra vm. lt. Proc. jur. B. 34. 1045-1782. Címer: a paizsbanterebélyes zöldfa s felette kereszt. - Sisakdísz: páncélos kar görbe karddal, a könyökben 6 águ csillag.

Benkovics. Bars vármegyei nemes család. C. p. Pest vm. lt. polg. per. fasc. 168. Nr. 40. Kőszeghi.

Benkovics. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Barsmegyében György, István és János fordulnak elő az igazolt nemesek között. – A család 1736. körül Sárosmegyében is élt. Czímerpecsét Pestm. lt.-ban. – Vö. N I. I/301.; Siebm. 54.; Kősz. 37.; Tóth I/258.

Benkovics. Czímerpecsétjét l. Siebm. horv. 14.

Benkovics családbeliek Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Borsodmegyében Pál, Nyitramegyében András, Antal, Sopronmegyében pedig György fordulnak elő.

Benkovics-Raksányi, l. Raksányi-B.

Benkő. Nemességét 1610-ből l. Gyfv. kpt. Arm. 29.

Benkő. B. János, felesége Bak Erzsébet, testvérei : B. Gergely és András, feleségeik: Kovács Erzsébet és Kertész Anna, Jánosnak fiai : Márton, Miklós, István és András; Gergelynek fiai: István, András és János. 1624. III. 12. Ferdinándtól kaptak c. n. 1. — Kihird: 1634. 65 Ung vm. — Bereg vm. It.-ban hit. másolat. — Cimer: kék paizsban zöld halmon kettős farkú oroszlán jobbjában kardot tart. — Sisakdisz: 2 fekete vasszárny között csillag. — Takarók: arany—kék, ezüst—vörös. — Kempelen II. 96. (N I f. II/260.) – Vö. Siebm. 55.; Rexa 58.

Benkő. C. n. levél a Kovács-családdal együtt 1628. okt. 22. B. Mátyás, Péter és Mihály, Abaujmegye lt. – Vö. Rexa 9., 19.

Benkő. 1634. V. 12. kapott c. n. 1. — Kihird: Ung vm. 1636. — Hit, másolat Zemplén vm. It. Vö. Siebm. 55.

Benkő B. Mihály és 317. társa 1658. II. 10. Rákóczy fejedelemtől nyert c. n. 1. — Kihird: Marosvásárhely 1658. XI, 8. — Sándor I, „Cimerlevelek" II. 88. 1. — Címer azonos az „Ádám de Enyed" család címerével.

Benkő. Címereslevelet az Abari családdal 1658. márc. 10. nyert.

Benkő. Nemességét 1713-ból l. a váczi kpt. levéltárában.

Benkő, alias Nagy. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Vasmegyében János utódai, Péter, Ádám, János és István fordulnak elő az igazolt nemesek között.

Benkő. Zemplénmegye 1822. évi nemesi bizonyitványát 1822. Sámuel, 1845. pedig Sámuel fia Márton Csongrádmegyében hirdettetik ki. – Vö. Benkő-családbeliek.

Benkő-családbeliek. Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Biharmegyében György, Ungmegyében András, Veszprémmegyében Ferencz, György, Zalamegyében 2 Imre, Zemplénmegyében pedig Sámuel és Ferencz fordulnak elő a kétségtelen nemesek között.

Benkő de Albis. Lófőséget 1589. márcz. 7. B. Demeter kapott.

Benkő de Árkos et Altorja. Háromszéki nemes család, mely családból 1786. junius 19-én Benkő József, Pál és János nemessége nyert megerősítést. (LR. LIII/479.) - Pálmay „Háromszék N. Cs.” 65. Lásd még B. de Középajta et Köpecz valamint B. de Középajta et Árkos.

Régi székely primor család - Pálmay. 1500-ban B. György Háromszék főkapitánya - N. I., B. János Báthory Zsigmond katonája - családi hagyomány - 1614-ben nobilisként szerepel az árkosi lustrában. A későbbi productionális perekben a B. család Középajtán, Köpeczen (1798) és Lukafalván (1810) lakó tagjai B. Jánostól történt leszármazást igazoltak.

Czímere: hasitott paizs; a jobboldali vörös mező jobbharánt kék pólyával vágva, ebben, valamint a felső mezőben egy-egy kerek paizs; a baloldali ezüst mezőben hegyével egyenesen felfelé álló kard, melyet háromszorosan vörös szalag fon körül, a szalagon „Gloria – et Honor – Soli Deo” áll; sisakdisz: három strucztoll; takarók: kék-arany.

Benkő de Árkos. B. Gábor őrnagynak 1801 évben használt c. p. - Kis Bálint cs. és kir. kamarás It., N. J. I. 303, vö. Siebm.

Benkő de Altorja. B. Jánosnak 1703. évben használt c. p. — Pálmay It. XVIII. 443. Benkő de Altorja - Közép-Szolnok megyében lakozik N.I.

Benkő de Bardócz. Leszármazási adatok a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.

Benkő de Bögöz Lófőséget 1607. ápr. 11. B. András nyert. (Gyfv. LR. IV/19.)

Benkő de Bölön. Nagybölöni Benkő Jakab és Tamás nemes levele 1601 deczember 6-án kelt - Pálmay: Háromszék 68. -Dr. Szádeczky L. Sz. Oklt.

Benkő de Csikrákos Gyalogosságot 1559. máj. 10. B. Ferencz kapott. (Gyfv. LR. II/587.)

Benkő de Dálnok et Hermány. József és társai 1830. nemesi bizonyitványt kapnak Szatmármegyétől. (Gorzó 17.) – Vö. Pálmay: Háromszék 68.

Lazaris Benkew de Dálnok procurátort 1538 május 18-án kelt okmányában Majlád István erdélyi vajda és székely ispán említi. E családból származott dálnoki Benkő Márton marosvásárhelyi tanár és író, ki 1702-ben L. A. Florusnak magyarra fordított történelmét adta ki.

Benkő de Felsőcsernáton. János 1782. czímerpecsétjét l. a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.

Benk de Felsőpulya Címereslevele kelt 1591. dec. 23. (Sopronm. lt.)

Benkő de Felsőeör Ezen vasvármegyei nemes család 1582. II.18. Rudolf királytól nyert Felsőeörre donátiót. - Siebm. W. U. A 47. t.

Az Árpádház kihaltával támadt belzavarok lecsillapítása után I. Károly király az északról jövő támadások ellen törekedett a vármegyét biztosítani. E végből már a XIII. században Borostyánkő és Német-Ujvár között letelepített és megelőzőleg is szabadalmakkal bírt határőröket 1327-ben a királyi nemes szolgák sorába emelte és Miklós ispán vezetése alatt egy területre összevonta. Ezeknek az őröknek az utódai (65 külön nevű család) 1582. február 28-án Rudolf királytól Alsó- és Felső-Eőrre adományt nyertek. Ezen adománylevélben a következő családok vannak felsorolva:

1. Ádám, 2. Adorján, 3. Alberth, 4. Andorkó, 5. Balás, 6. Balla, 7. Barthomej, 8. Becsker, 9. Beökeös, 10. Benkő, 11. Bertha, 12. Berthók, 13. Dongó, 14. Eördögh, 15. Fábián, 16. Fajt, 17. Farkas, 18. Filep, 19. Finta, 20. Folta, 21. Gáll, 22. Gángol, 23. Geörögh, 24. Gerötz, 25. Hágen, 26. Hegedős, 27. Hegyi, 28. Heöbök, 29. Imre, 30. Jáky, 31. Jost, 32. Kántor, 33. Kázmér, 34. Kelemen, 35. Kiss (máskép Steft), 36. Kondor, 37. Kollár, 38. Leeb, 39. Magyar, 40. Merth, 41. Miklós, 42. Müer, 43. Nagy, 44. Orbán, 45. Oswalth, 46. Otth, 47. Pajor, 48. Pált, 49. Patyi, 50. Pongrácz, 51. Pyerker, 52. Seyper, 53. Simon, 54. Siskó, 55. Stelcser, 56. Steft, 57. Thisba, 58. Tóth, 59. Török, 60. Tornyos, 61. Varga, 62. Vas, 63. Zabó, 64. Zámbó, 65. Zarka. Az adománylevél 1611. február 16-án ujból megerősíttetett - Vasvármegyei nemesi családok

Címerük azonos a "Bertha de Felsőeör" család címerével.

Benkő de Illyefalva. Benkő János és 37 társa 1611. VI. 14. Báthory Gábortól nyert c. n. 1. — Cimer azonos az „Ágoston de Szentkirály". — Sándor I. — I. 55. — Egykorú másolat Gödry Ferencz polgm. őrizetében Sepsiszentgyörgyön.

 (Más. M. N. Muz. lt.) – Czímer: vörös paizsban zöld halmon két leopárd bal mellső lábukkal földre szegzett vörös lobogós zászlót tartanak, a jobboldali felemelt jobbjában véres görbe kardot, a baloldali pedig a zászló rudja mentén puskát tart; zárt sisak; takarók: különböző szinek. – Vö. Áld. 110.; Sándor 55-6.; Pálmay: Háromszék 68.; Kősz. 37.; Siebm. 55.; erd. 125.

Benkő de Kézdi-Sárfalva, B. József huszárkapitánynak 1816. évben használt c. p. l. Siebm. 55. — Siebm. W. S A. 63. t., c. p. Siebm. erd. 125.

Benkő de Kilyén. Kih. család. (Pálmay: Háromszék N. Cs. 68.)

Benkő de Kisbaczon. A család 1679. évben Apaffy fejedelemtől nyert c. n. 1. — A címer ábrázolása: a címerpajzsban székely lány, kontyba kötött hajjal, korabeli nagyasszonyi ruhában, vörös, zöld és fehér alapszínekkel. Egyik kezében galamb, a másikban tekergő kígyó nyílszerű kinyújtott nyelvvel, utalással Jézus újtestamentumi szövegére: ”Legyetek szelídek mint a galamb és ravaszak, mint a kígyó”. A lány alakja hasonló formában az ötágú koronán is látható. A címer különlegessége a heraldikában igen ritka nőábrázolás. A kisbaczoni Benkő-család sok ágra bomlása miatt a címernek jó néhány később készült másolata, változata ismert. Az eredeti nemességadományozó címeres levél Pálmay idejében Benkő József ügyvéd őrizetében volt. — (Pálmay „Udvarhely vm. N. Cs.” 33—34).Tüdős S. Kinga, Sepsiszentgyörgyön élő történész professzor szívességéből volt módunk az eredeti címer és oklevél fotómásolatának lefényképezésére.

1854. Ferencz, lelkész, és nagy-enyedi tanár, Magyar Mineralogiát adott ki 1787-ben. Fia Károly 1853-ban Csik, Gyergyó és Kászon multját és jelenét nyomatta ki. – Ferencz Maros-székben kir. pénztárnok, jelennen (1854.) adókivetési inspector. N.I.

Ignácz egri orvos nemessége Udvarhelyszék bizonyitványa alapján 1826. Hevesmegyében hirdettetett ki. Leszármazási adatok a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt. – Töredékes leszármazás: Gáspár; Benedek aranyosi ref. pap; Sámuel miskolczi orvos; Ignácz egri orvos 1826; Ferencz; Flórián. Vö. Orosz 26.; N I. I/303.; Pálmay: Udvarhely 33:4.; Siebm. erd. 125.

Benkő de Kissolymos. B. Istvánnak, Jánosnak és Ferencnek 1728. évben, illetve 1781. évben használt s megegyező c. p. — Gróf Teleki It. Teleki Sándor oszt. 1728. és 1781. évi homg. 15. 1. — Cimer: kerektalpu paizs alján zöld téren egész férfiú áll, baljában kardot s jobb kezében kalapácsot tart. — Sisakdisz a paizsalak.

Benkő de Kolozsvár. B. Bálintnak 1703. évben használt c. p. — Gróf Teleki It. Marosvásárhelyt Gróf Földvári oszt. 1703. — Cimer: kerek paizsban koronából kinövő jobbra fordult oroszlán jobb lábában görbe karddal.

Benkő de Köpecz Lófőséget 1655. jul. 6. B. Márton nyert. (Gyfv. LR. XXVI/587.)

Benkő de Középajta et Köpecz. II-ik Ferencz császár és király 1798. év okt. 12-én 2988. udvari szám alatt kelt határozatával döntött, s a Közép-Ajtán és Köpeczen lakó s névszerint megnevezett Benkőket Árkosról származó nemeseknek nyilvánította. (LR. erd. XIII/173.) — Pálmay „Háromszék N. Cs.” 65. Lásd még Benkő de Középajta et Árkos.

Vö. N I. I/303.; Siebm. erd. 125.; Pálmay: Háromszék 66.; – l. még Benkő (köpeczi).

Benkő de Lukafalva. Benkő (lukafalvi). Nemességét 1606-ból l. Gyfv. LR. III/28. – Vö. Bold. 35. 98. T. 7. B. Józsefnek 1776. és 1805. években használt c. p. — Gróf Teleki lt. Simén oszt. 1776. és 1805. Címer: balra fordult oroszlán bal első lábában kardot tart. Sisakdisz: páncélos kar karddal.

Benkő de Maksa. 1597 október 6-án egy határvillongás kérdésében Benkő István Maxafalvát képviseli; ugyanezen István lehetett, ki 1601 márczius 29-én nyer primipilátusi levelet. - N.I.

T. 8. Benkő Balázs és fiai: Bálint, János és András 1617. V. 17. Bethlen Gábortól kaptak c. n. 1. — Kihird: Háromszék 1619. III. 18. — Hiteles transsumptum Benkő Sándor birtokosnál Étfalván. — Sándor I. I. 68—69. — Pálmay „Háromszék vm. N. Cs.” 68. Balázs, a fejedelmi törvények szék irnoka és hites jegyzője (Hiteles másolat B. Sándor birtokában, Étfalván.) – Czímer: kék paizsban zöld földön fehér golyón hattyu áll, felemelt jobbjában pálmaágat tart; zárt sisak; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – A család nemessége a marosvásárhelyi kir. táblának 1793. febr. 23. kelt itéletével annak idején elismerést nyert.

Vö. Sándor 68–69.; Pálmay: Háromszék 68.; Gf. V/28.; rcsk.

Benkő de Matisfalva. A XVII. század elején Háromszéken élt család. - Pálmay: Háromszék 68:  Egy 1500-ban kelt bizonyság levéltanusága szerint Mathizfalvi Benkő bíró zoltánfalvi örökségét leányának Ilonának és ennek fiának Ferencznek hagyta.

Benkő de Nagyajta. C. p. Kis Bálint cs. és kir. kamarás It.

Benkő de Nagybölön, l. Benkő de Bölön.

Benkő de Nagymihály et Hetyen Birtokadományos (1563.) család. – Vö. Siposs 149–152. (gen.)

Benkő de Nára. Vasmegyei család; 1598. találkozunk vele először. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor ugyanezen megyében István utódai, 2 György, 5 János, Mátyás, 2 János özv., 4 Miklós, András, Boldizsár, József, György özv., Bálint, József, László fordulnak elő az igazolt nemesek között. – A család 1763. legfelsőbb helyen is igazolta nemességét. (LR. XLVI/453.) – Vö. Balogh 16–17.

Benkő de Nagysolymos - Belső-Szolnok megyéban lakozik N.I.

Benkő de Oklánd lófőséget 1654. febr. 4. B. János és Péter nyertek. (Gyfv. LR. XXVI/289.)

Benkő de Rákosfalva. Nemességét 1589-ből l. Gyfv. LR. II/537.

Benkő de Solymos. Czímerpecsétjét 1728. és 1781-ből l. a gr. Teleki-levéltárban Marosvásárhelyt.

Benkő de Siménfalva, alias Nagy. Lófőséget 1609. márcz. 27. B. Ferencz nyert. (Gyfv. LR. VI/108.)

Benkő de Ujtorda. B. Jánosnak 1619. VTII. 25. Bethlen Gábor ad c. n. 1. — Cimer azonos az „Ajtoni de Ujtorda" család címerével. — Ered, n. 1. ref. egyház It.-ban Ujtorda.

Egyike azon 335 családnak, melyek mint testőrgyalogosok kaptak nemességet s kapták Ujtorda mezővárost minden tartozékaival együtt. – Czímer: vörös mezőben kék ruhás gyalogos sereg három zászlóval, élükön két lovassal; sisakdisz: három zászló; takarók: különböző szinek. – Vö. Sándor 74–6.)

RÖVIDÍTÉSEK

1. n. l. = címeres nemeslevél.
2. p. = címeres pecsét.

Dipl. = Diplomatikai osztály.

fasc. = Fasciculus.

gykei. = gyermekei

hit. = hiteles.

homg. = homágium.

Kk. = királyi könyvek (Libri Regii).

1. = lap.
2. = levéltár.
3. R. = Libri Regii (királyi könyvek).
4. Cs. = Nemes Családjai.
5. l. = nemeslevél.

Oszt. = Osztály.

pótk. = pótkötet.

Siebm. W. = Siebmacher’s Wappenbuch.

1. a. = szám alatt.

szül. = született.

1. = tábla
2. = vármegye

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Alapi Gyula: Magyarország címeres könyve, I., 1913.

Áldásy Antal, Fejérpataky László: Magyar címeres emlékek. I–III., 1901–1926.

Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának czímeres levelei. I–VIII., 1904–1942.

Balogh Gyula, Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai. Budapest, 1999.

Benkó Imre: Nemes családok Nagykörösön 1848 előtt: leszármazási táblákkal és czímerekkel. Nagykőrös, 1908.

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai.

Csergheő Géza: Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch - Der Adel von Ungarn. Nürnberg, 1893.

Illésy János, Pettkó Béla: A királyi könyvek jegyzéke 1527-1867. Budapest, 1895.

Kőszeghy Sándor: Nemes családok Pestvármegyében. Bp. 1899.

Kempelen Béla: Magyar nemes családok címerei, 1914

Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I-XIII. Pest 1857-1868.

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger 1906.

Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. Abod-István, Sepsi-Szent-György 1901.

Reiszig Ede: Bars vármegye nemes családai. 1903.

Sándor Imre: Címerlevelek. I–II., 1910–1912.

Szluha Márton: Nyitra vármegye nemes családjai II. Budapest. 2005.

Sziklay János, Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai sorozat 1869-1914.

Családtörténeti gyűjtemények: Illéssy-patika, Pataky Károly kézirata, Daróczy-gyűjtemény.