2013 február 18-án délelőtt, életének kilencvennyolcadik évében, elhunyt Gulnar Dulatova, a XX. század eleji kazakisztáni Alas függetlenségi mozgalom ideológiai vezetőjének, a kazak Petőfinek, Mirzsakip Dulatovnak a lánya, nagy idők egyik utolsó túlélője.

A kazakokat ás a magyarokat számos kulturális, történelmi kapocs fűzi egymáshoz. Időnként sorsunk is meglehetősen hasonló volt. Így például a XX. század elején az Alas Függetlenségi Pártot alapító fiatal kazak értelmiségiek a magyarországi 1848-as márciusi ifjakhoz hasonló szerepet játszottak népük történelmében. A kazakság beolvadása és nyelvvesztése ellen küzdő párt, amelyet Alasról, a kazak nép legendás őséről neveztek el, eleinte csupán autonómiát kért a cári hatalomtól. Azonban amikor 1916-ban, az első világháború idején a cári hatalom fegyvertelen munkaszolgálatra akarta küldeni a kazakokat, Turkesztánban általános lázadás tört ki. A cári büntetőexpedíciók mintegy egymillió kazakot semmisítettek meg, egyedül abban az évben. 1917-től, a polgári forradalom után, majd a bolsevik forradalmat követően, a polgárháború idején az ALAS Mozgalom tovább küzdött a kazak függetlenségért, fehér és vörös erők ellen egyaránt. Végül a mozgalom vezetői a szovjethatalom mellé álltak, mert a volt cári birodalom nemzetiségeinek önálló köztársaságokat ígérő vörösök győzelmét remélték kedvezőbbnek függetlenségi céljaik eléréséhez. Nem is sejtették, hogy ez a döntésük még a korábbiaknál is súlyosabb tragédiát hoz majd a kazak népre. A Szovjetunió létezése során az „önálló köztársaságok” népeinek valódi függetlenségre nemhogy törekedni, de még gondolni sem volt tanácsos. A kazakság végső megtörésére és betörésére több mint kétszáz éves harc nyomán, az 1929-1933-ban lezajlott kolhozosítás idején került sor, amikor újabb hárommillió kazak pusztult el, vagy vándorolt ki az ország területéről a „kulákok elleni harc”, az éhínség és a járványok következtében. Mártírsorsra jutott a kazakság vezető rétege; szinte valamennyi kazak értelmiségi: az ALAS Mozgalom hívei, és a bolsevik eszme harcosai egyaránt. A sztálini terror viharában többnyire elpusztultak a „nép ellenségeinek” családjai is. Ahogy Nurszultan Nazarbajev elnök mondta egy alkalommal. „Igen, volt a szovjet időkben fejlődés. Vannak útjaink, vasútjaink gyáraink, bányáink, szántóföldjeink. Azonban erre a fejlődésre ráment a népünk fele.”

Az ALAS Mozgalom hőseiről: Alinkhan Bukeikhanovról, Ahmed Bajturszunovról és Mirzsakip Dulatovról rehabilitációjukig még suttogva sem volt tanácsos beszélni. Azonban ma már úgy emlékeznek rájuk a független Kazak köztársaságban, mint ahogy mi, magyarok emlékszünk Petőfi Sándorra, Jókai Mórra, Vasvári Pálra, a márciusi ifjakra, 1848-49-es forradalmunk és szabadságharcunk hőseire. Különösen érdekes a hasonlóság Mirzsakip Dulatov költő, író, drámaíró, újságíró és matematikus (1886–1935), és a nagy magyar költő, Petőfi Sándor között. Petőfi a „Talpra Magyar című versével a magyar népet, Mirzsakip Dulatov pedig „Ébredj, Kazak!” című verseskötetével a kazak népet akarta felrázni. Mirzsakip Dulatov, a nagy kazak költő, a széles torgaji pusztákon született, az argün törzsszövetség magyar törzsének Aitkul nemzetségéből. Származására büszke volt. Újságírói álnévként is a Magyar nevet használta. Dulatov jól ismerte a XIX. századi nagy magyar költők műveit. Az 1913-ban Moszkvában megjelent Vosztocsnyij Szbornik számára a kötet irodalmi szerkesztőjeként nyolc Petőfi-verset és egy Arany János verset fordíttatott le orosz nyelvre-

Mirzsakip Dulatov arra hívta fel a figyelmet verseivel, hogy az orosz parasztok letelepítése Kazakföldön a kazak népet beolvadással, nyelvének, etnikai identitásának elvesztésével fenyeget, és hogy ez ellen a folyamat ellen harcolniuk kell. Dulatovot 1909-ben megjelent, „Ébredj kazak!” című verseskötetét a cári cenzúra betiltotta, őt magát két évre börtönbe zárták.

Mirzsakip Dulatov az 1918-1924–es években zajló polgárháborúban először harcolt a vörösök ellen, később azonban a szovjethatalom oldalára állt. Így néhány évig újságíróként dolgozhatott a szovjetrendszerben. 1928-ban letartóztatták, őt is, éppen úgy, ahogy az ALAS Mozgalom többi vezetőjét. Kétéves vizsgálati fogság után, 1930-ban ítélték el, tizennégy társával együtt, Halálos ítéletét kegyelemből tíz év átnevelő táborra változtatták. 1935-ben pusztult el, az Északi Jeges Tengernél, a számtalan áldozatot követelő, hírhedt Fehér-tengeri csatorna építkezésén.

A sztálini terror éveiben, sőt később is, a torgaji magyar törzs, különösen az Aitkul nemzetség tagjai, komoly üldöztetést szenvedtek, csupán azért, mert Mirzsakip Dulatov közülük származott. Sokan pusztultak el táborokban, vagy a hóhérok golyóitól. Ahogy a torgaji magyar törzsnek a  Szagyndík Mirkalijev által összeállított nagy sezseréjében olvashatjuk az Aitkul nemzetségről: „Magyarnak ez az ága Mirzsakip Dulatov miatt a sztálini időkben kemény üldözést szenvedett, elvesztette sok levelét és virágát”. Dulatov bátyját, Aszkar Dulatovot agyonlőtték, gyermekei sem maradtak fenn. Nem élte túl az üldöztetést Mirzsakip Dulatov felesége, fia és nevelt lánya sem. Azonban lánya, Gulnar valami csoda folytán életben maradt.

Visszaemlékezéseiben Gulnar Dulatova leírta, hogy apja letartóztatása után sehol sem kapott munkát. Tanulni sem engedték. 1934-ben, tizenkilenc éves korában, egyre inkább érezte, hogy fogy körülötte a levegő, és őt is fenyegeti a szörny mindent elnyelő torka. Mégis, akkoriban még hitt a naponta elhangzó jelszavakban, például abban, hogy „a gyermekek nem felelnek szüleik bűnéért”. Valójában a sztálini rendszerben ennek a jelszónak homlokegyenest az ellenkezője volt igaz. Azonban Gulnar Dulatovának éppen a naivitása hozott szerencsét. Írt a Kazak Bolsevik Párt akkori titkárának, Levon Mirzojannak, és kérte őt, engedélyezze tanulását az orvosi egyetemen. Nem várta meg a választ. Kihallgatás kérése nélkül bement a főtitkárhoz, Ahogy írja, amikor belépett a főtitkári szobába, az izgalomtól meg sem tudott szólalni. Mirzojan főtitkár odalépett a szép, vonzó, értelmet sugárzó tekintetű fiatal lányhoz, és így szólt hozzá:

– Éppen most olvastam a kérvényedet. Te nem vagy bűnös semmiben. Ha tanulni akarsz, az egyetem kapui nyitva állnak előtted.

… Gulnar Dulatovát Mirzojan főtitkár utasítására felvették a Turkesztán vasút építéséhez dolgozni. Két évvel később onnan ajánlották az orvosi egyetemre, Moszkvába, ahol senki nem ismerte. A főtitkárt már régen kivégezték, mire Dulatova 1939-ben befejezte tanulmányait.

A Nagy Honvédő Háború idején és az 1950-es években Gulnar Dulatova főorvosként dolgozott, családot alapított. Mégis, hatvan éven át, 1928-tól 1988-ig érezhette azt, hogy ő, a „nép ellenségének a lánya” másodosztályú állampolgár szülőhazájában. Tudományos fokozatot szeretett volna szerezni, hogy kutatóként dolgozhasson. A KGB eltiltotta disszertációja megvédésétől. Őt magát is, férjét, Eben Szaginbekulü Szatibaldijevet is sokat zaklatta a szovjet állambiztonsági szolgálat. Mirzsakip Dulatov és harcostársai nevének még az említése is súlyos börtönévek fenyegetését hordozta magában a szovjet időkben. Gulnar Dulatova, ha társaságban volt, gyakran volt kénytelen álnevet használni.

Édesapja rehabilitálása után (1988), majd a független Kazak Köztársaság megalakulásával Gulnar Dulatova hatvan éven keresztül tartó, a lelkére nehezedő nyomástól szabadult meg. A „nép ellensége” lányaként csodával határos módon túlélte a szovjet korszakot, sőt, egyetemet végezhetett, dolgozhatott. Így aztán 1992-ben, a már független Kazak Köztársaságban, elősegíthette Mirzsakip Dulatov „visszatérését a nemlétből”: földi maradványainak felkutatását Karéliában, és újratemetését a szülőföldjén, torgaji Szarükopán, ahol mauzóleumot is állítottak fel a kazak nép nagy fia számára. Gulnar Dulatova a következő években, egészen most bekövetkezett haláláig, apja emlékének ápolásának szentelte minden idejét. Kiadatta Dulatov verseit, műveit, könyveket írt róla, és Mirzsakip Dulatovról írott könyvek kiadását is támogatta. Egy órás dokumentumfilm is készült Mirzsakip Dulatovról, amelyben ő, a lánya mondja el apjától szóló emlékeit. Nem kis mértékben neki köszönhető, hogy Mirzsakip Dulatov elfoglalta helyét a kazah nép hősei panteonjának első sorában. Gulnar Dulatova ezt a tevékenységét szó szerint élete utolsó pillanatáig folytatta.

Dulatov síremléke 

Benkő Mihály a sírnál

Magyarokkal Gulnar Dulatovát apja rehabilitálása előtt nem engedték találkozni. Még tudósokkal: a torgaji magyarok között az 1964-65–ben kutatásokat folytató Tóth Tiborral, vagy a torgaji magyarok iránt szintén érdeklődő nagy magyar turkológussal, a kazak nyelv újraélesztése terén olya nagy szerepet játszó Mándoky Kongur Istvánnal sem. Jómagam 2002-es, első kazakföldi expedícióm után találkoztam először Dulatova asszonnyal, miután visszatértem a torgaji magyarok földjéről, ahol ellátogattam Mirzsakip Dulatov mauzóleumához és a magyar nép nevében is kifejeztem tiszteletemet sírjánál. Hiszen az argün-magyar származású Mirzsakip Dulatov, a kazak Petőfi, aki íróként a „Magyar” álnevet használta, nemcsak a kazak nép, hanem a magyar nép hőse is.

„Azt mondják, apám író, újságíró és költő volt” – mesélte nekem Gulnar Dulatova, amikor 2002-ben, torgaji utam befejeztével meglátogathattam őt, kísérőmmel, Babakumar Khinayattal együtt. – „Igaz, hogy ő mindössze két osztályt végzett a torgaji orosz-kazak iskolában, de egész élete során széleskörű önképzést folytatott. Történész, néprajzos, sőt, még matematikus is volt: Kirgizisztánban a tíz évfolyamos iskolák felső tagozatában ma is az általa írott tankönyvből tanítják a matematikát. Még orvos is volt, hiszen a karéliai GULAG táborban orvosként, felcserként tevékenykedett. Így segítette haláláig honfitársait. Apám 60 éven át betiltott műveit gyűjtöm össze. Számos cikke rejtőzik még különböző újságokban, ezeket is igyekszem megtalálni”.

Megmutatta nekünk Mirzsakip Dulatov féltve őrzött emlékeit: fényképeket, iratokat, első kiadású műveket, és Dulatov több kilónyi súlyú, díszes sétabotnak álcázott ólmosbotját, amelyet „magyar botnak” is neveztek. Az 1848-49-es magyar függetlenségi harc leverése után, amikor az osztrák önkényuralom idején a magyaroknak tilos volt a fegyverviselés, a magyar pásztorok is ólmosbottal jártak fokos helyett.

Gulnar Dulatovát Magyarországon is nagyon tisztelik. 2006-ban a Magyarok Világszövetsége arcképes honleveleket adományozott neki és családja tagjainak, többek között lányának: Zsannának, és unokájának: Magyarnak. Kora miatt ő maga már nem jutott el Magyarországra, de családtagjai jártak itt, a Magyarok Világszövetsége ülésén, a 2007-es és 2009-es kurultájon, amelyeken torgaji magyar díszvendégek is részt vettek.

Gulnar Dulatovát 2013 február 20-án, szerdán temették el az almati Kensai temetőben, ahol a kazah nép hősei, írói, művészei, tudósai nyugszanak. Emlékét a kazak és magyar nép egyaránt őrizni fogja.

Az aranykaftánt Benkő Mihály a keleti magyarok közötti kutatásainak elismeréseként a Dulatov családtól kapta.