Magyar őstörténet

Julianus barátai

Julianus barátai

AZ ÁRPÁD-HÁZ SZAKA (ÁZSIAI SZKÍTA/TADZSIK) EREDETE

2020. szeptember 24. - Benkő István

A rendelkezésre álló történeti, néprajzi és régészeti adatok az Árpád-ház ásziai szkíta/ tadzsik eredetére utalnak.

2020. júliusában MTI közlemény jelent meg, mely szerint: „Az archeogenetikai vizsgálatok alapján az Árpád-házi királyok dinasztiája a mai Afganisztán északi részén, az ókori Baktria területén alakult ki 4500 évvel ezelőtt - közölte az emberi erőforrások minisztere”.

Baktria (óperzsa Bāχtriš, újperzsa Balkh, görög Baktriané, Baktra, latin Bactriana regio, Bactriana terra) az ókori Belső-Ázsia történelmi régiója volt a mai Afganisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán határvidékén, legnagyobbrészt a mai Észak-Afganisztánban. Afganisztán területén jelentős tadzsik és üzbég kisebbség él éppen az északi régióban, a tadzsik-afgán határvidéken.

A mai Tádzsikisztán területe i. e. 4000 óta folyamatosan lakott, mely i. e. 2000-körül a BMAC (Bactria-Marginia Arheologiai Complex) elnevezésű bronzkori kultúra, majd az i. e. 4. század végétől az i. e. 2. század első negyedéig Baktria része volt. Később az iráni eredetű Számánida Birodalom (819-999) része lett, majd  Horezm (Hvárezm) államához tartozott. A 13. században Dzsingisz kán vezetésével betörtek a mongolok, megsemmisítették Horezm államát és a lakosság jelentős részét lemészárolták. (Mongol hadjárat Horezm ellen 1219-1221.).

Kézai Simon krónikájában megemlíti a korezmi kapcsolatot: „…Midőn hát Csaba Scythiába visszamenvén a község előtt anyja nemes voltával hánykolódott, a húnok nemessége megveti vala, azt állítván, hogy nem igaz növendéke Scythia országának, hanem csak olyas jöttment idegen fajta. Miért is Scythiából nem kapott, hanem a korozmin nemzetből vett feleséget...”

Fóthi Erzsébet, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának munkatársa jellemezte a Magyarországon előforduló fő embertípusokat, melyek között megemlítette a Pamíri típust:

„Pamíri típus. Térben és időben Közép-Ázsia vaskoráig vezethető vissza ez a teljes egészében europid típus, amelyre rövid agykoponya, magas, keskeny arc, meredek homlok, nagy, kerek szemüreg jellemző. Nem közismert, hogy Közép-Ázsiában az időszámítás kezdetéig europid típusú lakosság élt. Iráni eredetű lovas nomád népek voltak. Több hullámban érkeztek, a korábbiak a szakák, a későbbiek az uszunok voltak. Ők tulajdonképpen az ázsiai szkíták. Ezt az embertani típust nagy létszámú népesség képviselte, amely napjainkig ugyanazon a területen él a Pamír vidékén, az Amu-Darja és a Szir-Darja között. Utódaik a tadzsikok és Irán egyes vidékeinek a lakossága. Ez a pamíri típus kis számban megtalálható a hazai X. századi temetőkben is, döntő mértékben a leggazdagabb vezető rétegben."

A magyar zászló pontos párhuzama a tadzsik zászló. A zászló három színe – piros-fehér-zöld – legelőször az Árpád korban adatolt.

A Pallas lexikon szerint: „Hazánk zászlója s illetőleg színeire nézve, épp ugy mint címerére régibb törvényeink határozott intézkedést nem tartalmaznak. A bécsi Képes Krónikában több helyen a magyar sereg vörös zászló alatt harcol, melyen fekete karvaly (turul) madár képe látható. De ugyancsak a Képes krónikában egy helyen vörös-fehér csíkos zászló fordul elő. Nagy Lajos fegyverzetében szintén a vörös-fehér szín fordul elő. II. Endrének egy 1222. kelt okmányán a pecsét vörös-fehér-zöld selyemzsinóron függ. Ilyen szinü zsinórt még számos más hivatalos személyek által kiadott okmányon találunk, ugy a vegyes, mint a Habsburg-házból származó királyok alatt. Magyarország színei gyanánt tehát a vörös-fehér-zöld szerepelt. Az 1848. XXI. t.-c. 1. §-a pedig elrendelé, hogy a nemzeti szin ősi jogaiba visszaállíttatik, s a háromszinü rózsa polgári jelképül fölvétetik s minden középület s közintézetnél nyilvános ünnepek alkalmával s a magyar hajókon a magyar nemzeti lobogó és országos címer használtatik. Hogy a magyar zászló szinei a címer színeivel megegyeznek, az jele annak, hogy ez utóbbiból vétettek, s mint már ezt Schwertner is megjegyezte volt. (Statistik des Königreichs Ungarn II. 59-60.) V. ö. Ivánfi Ede. A magyar birodalom címerei és szinei (Budapest 1874).” [2]A Habsburgok magyarországi uralmának első kétszáz esztendejében inkább rendkívüli alkalmakkor, királykoronázásokon, tornajátékon volt használatos. II. Mátyás pozsonyi koronázásakor, 1608-ban a Szent Márton-templom és a ferencesek temploma közötti utat padozattal fedték be, és erre piros, fehér és zöld posztó került. Ekkor jelentek meg a magyar királyok koronázásán először a magyar nemzeti színek.[3]

A magyar és tadzsik nemzeti színek párhuzama arra utal, hogy nemzeti színeink nagyon régiek, közös eredetűek, már a különválás előtt azonosak voltak.

800px-flag_of_tajikistan.JPG

Kép: Tadzsik zászó párhuzamai: színek, hetes szám (hét csillag), hármashalom.

kunlaszlo_1.jpg

Kép: Kun László címere a Képes Krónikában.

coa_hungary_country_history_ladislaus_iv_1262-1290.jpg

Kép: Kun László (1262-1290) címere.

bactria-i-e-2000.jpg

Kép: Az Andronovoi kultúra és a BMAC i. e. 2000 körül.

bactria-i-e-600.jpg

Kép: A Méd Birodalom és Bactria i. e. 600 körül.

x09-greco-bactriankingdom.jpg

Kép: A Görög-Baktriai Királyság i. e. 256 körül.

 

bactria-i-e-200.jpg

 Kép: A Hun Birodalom Közép- és Belső Ázsiában i. e. 200 körül, Bactria a birodalom bal alsó sarkában vörössel jelölve.

A bejegyzés trackback címe:

https://julianusbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr9216212664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyingizik 2020.09.24. 12:59:14

Jó cikk, azonban ennek a témának a cikkben említettnél komolyabb mélységei vannak a 4500-3000 évvel ezelőtti időszakból.

A BMAC régészeti koplexumot a közelmúltban fedezték fel (pár évtizede) így nem különösebben ismert. A BMAC egy a sumerekkel kortárs, velük azonos szinten álló, korabeli államalakulat volt, 20-25 ezres erődvárosokkal, írásbeliséggel. Sajnos még kevés írásos emlék került elő, de az már most is tudható, hogy egy ősi kínai írás átvette a jelkészletének nagy részét. Ha az árpádi ős valóban itt élt 4500 éve, akkor a korszak egyik csúcscivilizációjának a tagja volt. A BMAC-t 4400 évvel ezelőtt indítják, azonban száz évvel korábban a BMAC-val folytonos előd civilizáció élt a térségben egy nagyságrenddel kisebb városokban. (Lehetséges, hogy az árpádi ős is részt vett a civilizációs ugrás megvalósításában?)

A másik érdekesség, hogy a BMAC kapcsolatban volt a Szintasta kultúrával, együttesen vettek részt az - igazolhatóan preszkíta - andronovo kialakításában. A BMAC-ből régészetileg igazolhatóan város szerkezetet vett át. Közöttük népességcsere is volt. Szintasta, andronovo - egyikből az Indiát meghódító árják, a másikból az eurázsiai sztyeppét uraló szkíták származtak...

Források:

(wikis cikk HIVATKOZÁSOKKAL):

en.wikipedia.org/wiki/Bactria%E2%80%93Margiana_Archaeological_Complex

Város szerkezet átvétele BMAC > Szintasta:

orszagepito.net/z-toth-csaba-erodvarosok-orszaga-az-uraltol-keletre/

Itt meg azt olvashatjuk, hogy az árpád-háziként azonosított gén egy 4000 éves, surbnaya (gerendavázas) kurgánból került elő. A srubnaya is preszkíta kultúra, kurgánba pedig nemes temetkezik.

Így én a magam részéről elvetem a téma quibites félremagyarázását, mely szerint több ezer évvel ezelőtt már több ezer köb-ükapám volt, így semmi relevanciája a haplocsoport kutatásnak. A történelmi folyamatok elemzésénél ugyanis nem az az ős számít, aki birkát legeltetett a Kaszpi-mélyföldön, hanem az, amelyik civilizációt alapított, várost épített, kontinensnyi területeket hódított meg. Ha pedig valóban nemesi családról van szó, az ő apai vérvonalaik egyáltalán nem olyan széttartóak, ahogy azt a quibitesek láttatni akarják. Nemes ugyanis nemessel házasodik, és leszármazását évszázadokig számon tartja. (Persze ez nem jelenti azt, hogy az Árpád-ház 4500 éves, de hogy több ezer éves, nemesi eredetű, azt már fentiek alapján nagyon valószínűnek tartom.)

Benkő István 2020.09.24. 17:17:30

@Gyingizik: Köszönöm a kiegészítést. Egyetértek velük. Magam is foglalkoztam több cikkben Arkaim-mal, a városok országával, a ló háziasításával és az andronovoi harci szekérrel, a méd-magyar kapcsolatokkal. A cikk végére oda fogom írni a kapcsolódó cikkek listáját. Itt csak a kérdés egy vonatkozására, az etnikai azonosításra igyekeztem kitérni.

Dávid Miklós 2020.09.25. 20:34:07

Köszönöm a cikket, szeretném látni a folytatásokat.
A méd-magyar kapcsolatról még nem olvastam pedig nagyon érdekelne.
Nemrég olvastam két írást Samar Abbas-tól a szerb-horvát (és jász) népek lehetséges iráni eredetéről.
www.kavehfarrokh.com/iran-and-europe/samar-abbas-common-origin-of-croats-serbs-and-jats/

Benkő István 2020.09.26. 06:45:03

@Dávid Miklós: Köszönöm az érdeklődést.
Javasolom a következő cikk elolvasását. A végén ott találhatók a kapcsolódó cikkek linkjei is.

julianusbaratai.blog.hu/2020/05/21/szkitak_medek_szarmatak

gralla pokobra 2022.10.25. 15:25:02

Nagyon szembeötlő, hogy a kérdéses észak-afganisztáni térségben már 6000 évvel ezelőtt is a székely írás előzményét használták és magyarul elolvasható rovid hieroglifikus nyelvemlékeket találunk a régészeti leleteken. Szomorú, hogy az MKI sorozatban rendezi az írástörténet iránt tökéletesen érzéketlen kiállításait.
vargagezairastortenesz.blogspot.com/2022/03/a-kiralyok-es-szentek-az-arpadok-kora.html
süti beállítások módosítása