Cornides Dániel (1732-1787) a göttingeni akadémián 1785-ben latinul székfoglaló előadást olvasott fel a régi magyarok vallásáról, melynek magyarra fordított szövege a közelmúltban jelent meg. [Eleink Magyar Őstörténet folyóirat 2010. évi 3. szám]. Cornides Dániel legfontosabb megállapításait az alábbiakban foglaljuk össze, majd ezzel összefüggésben ismertetjük Isten szavunk eredetét.
Theophülaktos Historia című műve szerint: "A turkok (értsd: magyarok)… szentnek tartják a tüzet, a levegőt és a vizet tisztelik, a földet himnuszokkal dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette. Neki lovakat, ökröket, juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége. [Uo.]"
Joggal hihetjük, hogy a magyarok áldozataikhoz fehér lovakat használtak. Fehér lovakat áldoztak már a PERZSÁK is, miként az Hérodotosz, Sztrabón és Ovídius tanúsítják. A fehér lovat más népek is előnyben részesítették. A DÁNOKNÁL is a fehér lovak voltak a legértékesebbek, ami Saxo Grammaticus könyvéből kitűnik. [Uo.]
A Legfőbb Isten jelképének az égi örök tüzet, a NAPOT tartották - hasonlóan a perzsákhoz.
1. Kép: A Nap az ősi székely címeren 1480-ból, a besztercei evangélikus templom falán
"… a perzsák az egyistenben valamiféle háromságot véltek felfedezni…(Jacobus Thomasius: De Persarum Platonicorumque a De origine et progressu idolatriae)… Ez is átkerülhetett a magyarok vallásába, mivel amikor segítségért folyamodtak, háromszor kiáltották: Isten! Isten! Isten!. [Uo.]"
A régi magyarok vallási szertartásaikat is perzsa módra hajtották végre, magas hegyek tetején, szabad ég alatt mutattak be áldozatokat. A magyarok is ugyanezt tették, miként Anonymus 16. fejezetében áll. [Uo.]
Solinus ezt írja a szkítákról művének XX. fejezetében: "Úgy kötnek szövetséget, hogy kölcsönösen isznak egymás véréből. Ez a szokás nemcsak náluk, hanem a MÉDEKNÉL is megfigyelhető.[Uo.]" Ezt a vérszerződési ritust alkalmazták a magyarok is, amikor békét vagy egyéb megállapodásokat kötöttek. Mivel pedig azok semmiféle teremtett dolgot Istennek kijáró tiszteletben nem részesítettek, fel kell tennünk, hogy esküt senki másnak, csakis a Legfőbb Istennek tettek. [Uo.]
ISTEN SZAVUNK EREDETE
Isten szavunk "egészben véve egyezik a PERZSA jisdan szóval, melynek jelentése ISTEN. Mások szerint a CHALDEAI (káldeus, babiloni) esta-ból származik, mely TÜZ-et jelent, s megegyezik az örök tüzet jelentő görög észtia (latin vesta) v. isztia névvel " [Uo.] Rédei Károly az „Isten szavunk eredete” [Magyar Nyelv XCV (1999) 1, 40-45.] című tanulmányában Isten szavunkat szintén iráni jövevényszónak tartja, a középiráni *ištān, ’tisztelt’ (tbsz) szóból származtatja.
Mindezt ki kell egészíteni azzal, hogy az Esta szó a HATTI nyelvben, az Istanu szó pedig a HETTITA nyelvben NAPISTEN-t jelent. [Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép Bp, 1996, 196. old.] Veres Péter ezt írja: „az indoeurópai hettitában a szóban forgó isten szóátvétel az adigével (cserkesz-kabard) és abházzal nyelvrokon hattiből került át, ahol Es-tan ('Nap-isten') formában őrződött meg a vas feltalálóinak nevét megőrző hatti feliratokban. E feliratok első megfejtője Mészáros Gyula (1883-1957) volt századunk harmincas éveiben." [Veres Péter: A honfoglaló magyarok életmódjának kérdései, 1997, 120. old.]
"…A SZARVAS … az évenként elhullajtott agancsa miatt az újjászületést, az örök körforgást jelképezi. Az ősidőkben a NAP, majd később Krisztus szimbóluma. A fényes égitest minden kultúrában a világosságot, a világosság pedig a jót jelenti. …" – [Jankovics Marcell: A szarvas könyve, Budapest, 2004.]
2. Kép: Szarvasos kő Nyugat-Mongóliából.
A keresztény kultúrájú országok nemzeti jelképrendszerében gyakori a KERESZT ábrázolása (pl. Svéd, Norvég zászló), ugyanakkor a NAGY SZTYEPPE népeinek nemzeti szimbólumrenszerében kiemelt szerepet kap a NAP (pl. Mongólia, Kirgiszisztán, Kazaksztán, Tadzsikisztán). A nap ábrázolása - több esetben a holddal együtt - megtalálható a történelmi Magyar Királyság egy tartományának (Szlavónia) több vármegyéjének (Háromszék, Hont, Túrócz), városának (Szombathely), népcsoportjának (székelyek), nemeseinek címereiben, és magán a Szentkoronán is.
A ISTEN SZAVUNK, valamint A NAP és A SZARVAS, MINT ISTEN JELKÉPE A NAGY SZTYEPPE NÉPEINEK ŐSVALLÁSÁRA UTAL, melynek gyökerei az ókori Médiába és Perzsiába nyúlnak vissza.
