Így tehát ismét megalakulhatott ezeknek a káldoknak az országa, mégpedig „Új Káldeus Birodalom” néven, amelyet a szakirodalom újabban inkább Újbabilóniai Birodalom néven emleget. Ezek a káldok (vagy máshogy káldeusok) adták a későbbi Babilon vezető rétegét. Egyes történészek ezeket egy sémi népnek tartják, mások szerint viszont ez indokolatlan, mivel „Nyelvükről csak néhány személynév tanúskodik, de talán egy arámi nyelvjárás lehetett” (ld. Wikipedia.hu „Khaldok” szócikkét)
A birodalom székhelye tehát Babilon városa lett, és a szabadságukat így visszanyert médek – és velük együtt az eddig elnyomott kassiták, mitániak és szubarok –, most e birodalom keretében élhettek tovább.
Birodalmuk utolsó uralkodója Nabu-noid (vagy Nabonidus) király volt, aki – az elfogadott vélemények alapján – II. Nabukodonozor fia volt. Személye többek között azért is érdekes, mert ő a Bibliában is megtalálható, Ahasverus néven.
E király uralkodása alatt történt eseményeket a Biblia Eszter könyvében találjuk meg. Ennek a történetnek a kezdete az, hogy Ahasvérus perzsa király feleségül veszi a zsidó Esztert, miután megtagadta főfeleségét Vástit. A héberek az évente megtartott ún. „Purim napjuk” során, ennek az Eszternek (és Márdokeus-Mordechájnak) a diadalát ünneplik meg, vagyis a diaszpórában ott élő zsidó népnek, a perzsa nép feletti diadalát.
Ezt a Bibliában említett új-babilóniai királyt, azonban történelmi személyként nehéz azonosítani. A sok felmerült név közül mégis ez a Nabunoid lehet a legvalószínűbb, mivel történelmi tény, hogy uralkodása alatt társadalmi bizonytalanság gyöngítette a központi hatalmat – talán éppen a Bibliában leírt Eszter története miatt –, és lehetséges, hogy végül éppen ezért tudták az achaimenidák a trónt is megszerezni tőle.
Így szűnt meg tehát a káldeusok Új-Babilóniai Birodalma Kr.e. 539-ben.
Ezt követően, a káldok és médek ezen birodalmát megszerző achaimenida perzsák első királya, a méd anyától származó Cyrus (Kürosz) lett, aki ezzel megalapította a perzsák első birodalmát.
Az iranista történészek három nagy perzsa történelmi periódust különítenek el egymástól: az Achaimenida- (óperzsa), Arsakida- (párthus) és Szasszanida (középperzsa) -dinasztiákat.
A Kürosz által megalapított „Achaimenida-Birodalomra” tehát, a mai történettudomány az Óperzsa Birodalom nevet használja.”
Mindezt tehát megtaláljuk Hérodotosznál is, kiegészítve ezt azzal, hogy
„ugyanígy átvette a szkíta művészet elemeit is, amint arra a korszakból származó mediai kincsek leletei is utalnak.” (Quelle: Kyaxares II, Wikipedia.de)
Kr.e. 625-ben Kyaxares (Uvakhsatra) megkezdte végrehajtani apja tervét, hogy ezzel egyszer s mindenkorra felszámolja az asszír fenyegetést. Ehhez azonban függetlenségre és szabad mozgástérre volt szüksége.
Ezért még ezévben megszüntette a szkíta király Madüész uralmát, de nem ölette meg, hanem „csak” elűzette Médiából, majd felvette a Kyaxares (vagyis „Az egyetlen birodalmat alkotó király”) név mellé, a médek királya címet is.
Apjával ellentétben a szkíta-asszír koalícióval szemben, a káldeus Nabú-apál-uszur (héber átiratban: Nabupolosszár) babiloni királlyal szövetkezett. Ezért nem is nyomult azonnal a főváros Ninive felé, hanem a Diyalán lévő asszír tartományi fővárost, Tarbirsut foglalta el, majd innen tervezte a későbbi, Ninive és Assur elleni támadásait.
Közben a vele szövetséges babiloniak – káldeus Nabupolasszár vezetésével – szintén előre nyomultak az asszírok ellen, de Kyaxares a szkíta-méd seregével, most elsőként mégis csak Assur városa ellen vonult, amit aztán le is romboltatott.
Ezt követően, így már itt találkozhatott Kyaxares és Nabopolassar, ahol végleges döntés született a médek és a babilóniaiak közötti szövetségről. Ezt pedig a két fél, Nabupolasszár fia – a babilóniai trónörökös, Nabukodonozor – és Kyaxares lánya, Amyntisz házasságával pecsételte meg.
Ez a Nabukodnozor (uralk. Kr.e. 605-562-ig) lesz majd az, aki – miután Izrael megszegte a megkötött szövetségi szerződést – megtámadja Izraelt és az uralkodóját Jojákon-t a családjával és népe nagy részével fogságba ejti és Babilonba hurcoltatja.
Ez lesz majd a zsidóknak, a bibliából is ismert, babiloni fogságának a kezdete.
Mikor aztán a Nabukodnozor által Izraelben kinevezett új király Cidkijjáhú (aki az elhurcolt király nagybátyja volt), Egyiptom biztatására, majd ismét fellázad Nabukodnozor ellen, a babilóniaiak válaszul Kr.e. 587-ben elpusztítják Jeruzsálemet.
Most azonban, térjünk vissza a 30 évvel korábbi időpontra, amikor ez a szkíta-méd és
új-babilóniai szövetség Kr.e. 626-ban, ugyan megdöntötte az asszírok uralmát, de Ninivét még mindig nem tudták bevenni, mert a város asszír védelme, még 616-ig (tehát még 10 évig) tartotta magát.
Így ezek a szövetségesek – a Ninivénél lezajlott hosszú harcaik után –, végül csak Kr.e. 614-ben tudták végleg helyreállítani, a több mint 500 éve megszűnt Kassita-Káld Királyságukat.
Ezekről a kassitákról és azok egykori királyságáról Barabási Lászlónál (Az emberiség történelme, IV. kötet 217.old. Fríg Kiadó 2013. ISBN 9789639836006) ezt olvashatjuk:
ez a királyság, a
„kasszitok (asszirul Kassú) ősnép által létrehozott ország, a Tigris alsó részén.
Az új, számukra idegen gondolkodást igyekeztek megállítani. [Amihez]a különböző területen élő nemzetségek biztosították az emberanyagot, akik egy helyen gyülekeztek. (a Kaszu, Kászu jelentése gyűjtő edény, vagy terület. Pld. a Csík melletti Kászon fiúszék is így jött létre.) Területüket Susiananak is nevezték Susa város után. Királyaik egykor a babiloni törzsek felett uralkodtak.”
Sajnos csak megbontva tudom ezt a hozzászólásomat ide feltenni. Ez eléggé "unortodox" metódus... Ezért előre is elnézést!
1.rész
Tisztelt Dr. Benkő István Úr!
Igen átfogónak és részleteiben alaposan kidolgozottnak tartom ezt az írását, amihez – mint orvos és mint 25 éve a magyarok őstörténetével és etnogenezisével intenzíven foglalkozó – csak gratulálni tudok!
Mindezt annál is inkább nagy érdeklődéssel olvastam, mivel egyes részleteiben – mint pl. a szkíták és a médek közötti kapcsolatban – összefüggéseket találtam az általam megjelentetett „Kybele” c. könyvem tartalmával. Így ez, most mintegy igazolja az akkori álláspontomat.
Azonban – és éppen ezért – nem állhatom meg, hogy az írása 8. bekezdésben olvasható részhez – mégpedig ahhoz, hogy
„A vazallus perzsák lázadása, a perzsa apától, de az utolsó méd király lányától született II. Kürosz hatalomátvétele következtében Média az ie. 6. század közepén szűnt meg” –, egy kis kiegészítést ne fűzzek.
Hangsúlyozom, hogy ez a részemről nem helyesbítés – hiszen ezt a cikke nem is igényli – hanem csupán egy olyan hozzászólás, amelynek ismeretében, ennek a szkíta-méd kapcsolatnak az előzményeit is megérthetjük. (Részlet az előbb említett „Ősanya istennő, Kybele”, 206-209. oldaláról)
„Hogy ezt a hun és későbbi pártus-magyar kapcsolatot jobban felidézhessük, érdemes vázlatosan visszaidéznünk az előzőkben már leírtakat, ahol már megismerhettük a neolitikus kor – Kárpát-medence, Transzkaukázus és a Fekete-tenger alatti terület népességének a kapcsolatát, a Zagros-hegység és az azalatti terület népességével. Eközben jutottunk el egészen az ubaidi és uruki kultúrák megjelenése utáni preakkád és akkád időszakig, majd innen, e sémi Akkád Birodalom bukását felváltó Kassita birodalomig, melyet a szintén sémi, Babilóni birodalom követett, egészen Kr.e.1550-ig.
Ez volt az a birodalom, amelyet ezután – a káld, szubar (szabir), hatti-hettita és a mitániak testvéri szövetségéből létrejött – nem-semita Kassita Birodalom váltott fel.
Így értünk el aztán a Kr.e.1200-as dátumhoz, amikor is megjelenik a történelem színpadán a sémi Asszir Birodalom.
Ez a birodalom az, amely megdönti tehát az előbbi Kassita Birodalmat, és ugyanakkor nevét a világtörténelembe, az addigi minden képzeletet felülmúló kegyetlenségével írta be…
És most már itt le is lassíthatjuk a történelmi koroknak ezt a gyors egymást követő áttekintését, mert ezzel most elérkeztünk, a szkíta-méd szövetség létrejöttéhez. Ez az a szövetség, amelynek folyamatosak lesznek az asszírok elleni támadásai, melyek végül Kr.e. 626-ban, sikerrel zárulnak, és ezzel megbuktatják a sémita asszírok e kegyetlen birodalmát.
Hérodotosznál megtaláljuk ezen egyesült hadműveletek vezérének még a nevét is, aki nem más, mint a szkíta-méd király UVAKHSATRA, vagy más fonetikával KI-AG-SAR-AZ (Kr.e. 614–584), akit Hérodotosz Kyaxares néven említ. Nevének eredeti jelentése: egyetlen birodalmat alkotó király”.
Uvakhsatra apjának Khsathritának a halála után (akit Hérodotosz görögül Phraortész néven említ), a méd törzsek feletti hatalmat a szkíták királya, Madüész vette át, amit 28 évig meg is tartott.
Uvakhsatra (Kyaxares) a szkíták uralma alatt nőtt fel. Ezalatt figyelmesen tanulmányozta a szkíta harcmodort és a hadsereg felépítését. E megfigyeléseit később hasznosította és kialakította a méd hadseregben a lovas és gyalogos egységeket, ezeken belül is elkülönítette az íjászokat a közelharc-fegyverzetűektől. Az új hadsereget először az Urmia-tó vidékének elfoglalásánál próbálta ki.
Tapasztalataim a mondottakkal kapcsolatban egyáltalán nem reményt keltők.
Nyomon követem a kutatásokat – az érdeklőknek is javaslom, tegyék meg –, lényeges változást azonban nem tapasztalok. Fordulatról egyelőre szó sincs. Egyetlen jó hír, hogy az új emberek nem kihívóan önteltek – egyelőre nem hiszik magukat mindenhatónak, sebezhetetlennek, legyőzhetetleneknek –, mint a korábbi időszak urai. A szakmai gőg azonban ugyanúgy jellemző rájuk. „Sarlatánok kíméljenek” jelszóval éppúgy lesöpörnek – felkészültségüktől stb. függetlenül – minden kívülállót a pályáról, mint a finnugristák.
Magam úgy látom, a változások csakis fokozatosak és igen lassúk lehetnek. A régi rend urai és híveik semmivel sem különbek, mint a papság egykoron. Megátalkodottan maradiak, a legcsekélyebb változástól is rettegnek, és hatalmuk háborítatlansága érdekében nemtelen eszközöktől – egyebek között a nép szándékos, minden nemesebb cél nélkül való butításától – sem riadnak vissza. Oly egységesen és elvetemült eltökéltséggel védekeznek minden előrelépés ellen, hogy abba talán még az új nemzedék kutatóinak bele kell bukniuk.
Nevezettek egyik-másik képviselője sem tud elszakadni a finnugor bálványistenektől. Rá kell nézni Türk Attila térképére, s láthatja bárki, a magyar őshaza kijelölt helyét. Már az is haladás, hogy jeleseink nem finnugor őshazáról beszélnek.
Vélekedésem szerint az fogja elindítani a valódi változásokat a magyarság korai történetének ügyében, aki először kezd vizsgálódni e kérdésben: mi történt ama szkíta népekkel (aorsoi, basileioi skythai, rhoxolanoi, sirakoi és a többi), hová tűntek, akik a kelet-európai pusztát benépesítették a „hunok” betörése idején?
Józanul gondolkodó ember nem várja el, hogy a valóság igazodjon elképzeléseihez. Mondhatnánk így is: mindenkinek joga, hogy ragaszkodjon elképzeléseihez, ha úgy tetszik, hitéhez.
Egyikünk sincs a „végső igazság” birtokában.
Az „óbolgár” kifejezésnek e helyen megkülönböztető szerepet szántam. Korábban létezett egy „volgai bolgár”, s ma is létezik egy bolgár („dunai bolgár”) nevű nép. Attila, avagy Atyla nem ezeknek volt ura.
A magyar krónikák beszámolóiban gyakorta szerepelnek Etele (Ethela, Ethela stb.) cselekedeti. Ezek jobbára nem egyeztethetők a bolgár Attila tetteivel. A magyar hírmondók jó eséllyel két Attiláról beszélnek: kevesebbet és kevésbé részletesen a bolgár uralkodóról, bővebben – lásd pl. Kriemhild csatájának leírását – az avarok kagánjáról, aki a 794. évben kitört belháború során esett el, s vélhetően szintén az Attila nevet viselte. De lehet, hogy tisztsége volt „etele” stb. Tudniillik a mongol „edzen” jelentése „fejedelem”. De erről, miként Névtelen jegyzőnk mondaná, ne többet.
Bulgarios, Khazarig, Outigour és Koutrigour stb. mesés története sokak által ismert. Ezen jeles „személyek” azonban a történetírók képzeletének szülöttei. A pusztai népek nemigen származtatták nevüket korábbi jeles vezetőiktől.
Mouagerész király, valóban, „hun” uralkodó volt, azaz bolgár. Nem ő volt a magyarok névadója, de jó eséllyel ugyanazon fogalomról kapta nevét, mint népünk.
@Esküdt: Köszönöm. Ez is lehetséges. Köszönöm, hogy elmondta ezt a variációt is, és megengedi azt is, hogy ne higgye, aki nem akarja.
Az óbolgár kifejezés félrevezető. "A sztyeppei népek nagyon sokszor ... korábbi jeles vezetőktől származtatják nevüket. ... a bolgárok esetében egy Bulgár nevű vezérről szól a történet, ... " . Ahogy "Muagerisz király" sem ómagyar uralkodó. "A bizánci történetírók hun királyként említik." [Sudár Balázs (szerk.), Magyarok a honfoglalás korában, Budapest, 2015.]
Világosabbá lesz a történet, ha Attilát nem az óbolgár uralkodóval azonosítjuk, hanem az avarok (valószínűleg azonos nevű) kagánjával.
Aventinus ekként beszél az avar belháborút követő eseményekről. „Az avarok, akik megmaradtak, visszanyerték erejüket, bizonyos Chaia-t tették meg királynak.” (Aventinus, Annalium Boiorum, iv. v. 9–10.)
Chaia vélhetően azonos Csabával, a székelyek, avagy székhelyi avarok királyával.
Az avarok is a hun szövetség részesei voltak, akárcsak az európai hunoknak nevezett bolgárok.
@Benkő István:
Persze, ez is egy megközelítés, csak a teljes magyar krónikás hagyomány és még jópár másik nem hozható összhangba a "hivatalos" évszámozással.
@gigabursch: Nézetem szerint a hunok, akiket később magyaroknak hívtak (Isidorus) három részre szakadtak, egy részük megszállta/megalapította Kijevet (840 körül), a másik részük megtámadta (882 körül). Kiegyezett a védőkkel, majd velük egyesülve jött a Kárpát-medencébe, ahol egyesült a harmadik résszel (896 körül). Szent István királyunk pedig a (keresztény) államalapítás során a belső ellenzék egy részét (családtagjait) legyőzte, más részével kiegyezett és közösen kormányozott (király - nádor) ő és utódai, az Árpád-házi királyok. Ez összhangba hozható az akadémikus időszámítással.
@gralla pokobra:
Miután megvan a Könyved Géza bátyám, sőt még dedikáltad is, így az én nyitottságom nem kérdés.
Azonban itt jegyzem meg, hogy amíg Friedrich Klára nyomán nem tanultam meg a rovás ábécét, addig azzal se boldogultam.
Akkor viszont kb ¾ óra elég volt.
Nem vitatom az olvasatod, csak - és ne vedd sértésnek! - a te általad olvasható tartalom nekem még nem a könnyen érthető és kezelhető kategória.
De majd megjön a megvilágosodási pillanat!
Kedves gigabursch! Aki látásból felismeri azt a kb. 40 székely rovásjelet, aminek van hieroglifikus megfelelője, annak már csak azt kell tudnia, hogy a székely rovásbetűk milyen szójelből keletkeztek. Például a "j" betű a jó szójeléből, az "a" betű az anya szójeléből stb. Persze ezzel a dolog még nincs elintézve, mert a hieroglifák többnyire nem sorban követik egymást, hanem valamilyen képet alkotnak. S a szójelek nem jelölik a ragozást sem. Ezért az olvasat elkészítéséhez kell egy kis elmeél. S tudomásul kell venni, hogy a jelsornak esetleg több, egymástól nem nagyon eltérő mondat is lehet az olvasata. Hja, a régieknek ilyen írása volt. Mi meg vagy felérjük ésszel, vagy nem. Van egy cikkem, ami ezen próbál segíteni: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást? vargagezairastortenesz.blogspot.com/2022/04/eszik-e-vagy-isszak-magyar-hieroglif.html Köszönöm a figyelmedet!
@gralla pokobra:
Jó a felvetés, érdemes megnézni és olvasni.
Bár én végigolvastam a könyvét, de nekem nem megy a hieroglifok olvasása.
Lehet másnak sem.
Viszont a jó segítség mindig elkél!
Kérem a tisztelt Urakat, véletlenül se egymást próbálják értékteleníteni, hanem ellenkezőleg!
Nekem - és alighanem sokunknak - mindkettejükre szükségem van!
Kedves István! Örülök, hogy Magna Hungaria motívumaival foglalkozol! Időszerű téma. Azt azonban sajnálom, hogy a motívumok között előforduló hieroglifáinak (ősvallási vonatkozású szójeleinket) nem veszed észre. Ezek a székely írás jeleinek idősebb testvérei. Nincs szakmai ok az elhallgatásukra. Írok majd egy válaszcikket, amelyikben sorra veszem a cikkedben felsorolt, de meg nem nevezett, meg nem magyarázott, el nem olvasott rövid hieroglifikus szövegeinket. Például az általad is közölt tiszabezdédi tarsolylemezen a Dana ős nagyúr a zsenge "feltámadó" mondat olvasható el. vargagezairastortenesz.blogspot.com/2022/04/a-tiszabezdedi-honfoglalas-kori.html S csupán a magyar jeleket kell hozzá ismerni. Örvendenék neki, ha meg tudnád magyarázni ezt a hibát, a magyar identitás fontos szövegeinek az átlépését.
A háziasítás állatait és korát az alábbi dolgok befolyásolták:
- Jégkorszak
- Adott helyen élő állatok és az élettér
- Az adott nép szociális képességei.
Ennek tükrében a ló, a szarvasmarha, a kutya, a macska akár alsó hangon félszázezer éve háziasított, csak nem ott és úgy, ahogy ma az ökológiát és a földtörténetet nem ismerő régészek és történészek nem tudják még csak elképzelni sem.
„Kacir azon mesés madár török elnevezése, mely 1000 évig él el és a halhatatlanságra törekvőket a felső régiókba viszi. (V. ö. Budagov oroszúl megjelent török-tatár szótárát II. S. 7.)” – Vámbéry Ármin (1882): A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány. Budapest. (39. oldal) – digitalia.lib.pte.hu/?p=3265
Magyar őstörténet
Julianus barátai
Julianus barátai
Utolsó kommentek:
Gábor T Túri dr. 2024.05.07. 18:47:57
Így tehát ismét megalakulhatott ezeknek a káldoknak az országa, mégpedig „Új Káldeus Birodalom” néven, amelyet a szakirodalom újabban inkább Újbabilóniai Birodalom néven emleget. Ezek a káldok (vagy máshogy káldeusok) adták a későbbi Babilon vezető rétegét. Egyes történészek ezeket egy sémi népnek tartják, mások szerint viszont ez indokolatlan, mivel „Nyelvükről csak néhány személynév tanúskodik, de talán egy arámi nyelvjárás lehetett” (ld. Wikipedia.hu „Khaldok” szócikkét)
A birodalom székhelye tehát Babilon városa lett, és a szabadságukat így visszanyert médek – és velük együtt az eddig elnyomott kassiták, mitániak és szubarok –, most e birodalom keretében élhettek tovább.
Birodalmuk utolsó uralkodója Nabu-noid (vagy Nabonidus) király volt, aki – az elfogadott vélemények alapján – II. Nabukodonozor fia volt. Személye többek között azért is érdekes, mert ő a Bibliában is megtalálható, Ahasverus néven.
E király uralkodása alatt történt eseményeket a Biblia Eszter könyvében találjuk meg. Ennek a történetnek a kezdete az, hogy Ahasvérus perzsa király feleségül veszi a zsidó Esztert, miután megtagadta főfeleségét Vástit. A héberek az évente megtartott ún. „Purim napjuk” során, ennek az Eszternek (és Márdokeus-Mordechájnak) a diadalát ünneplik meg, vagyis a diaszpórában ott élő zsidó népnek, a perzsa nép feletti diadalát.
Ezt a Bibliában említett új-babilóniai királyt, azonban történelmi személyként nehéz azonosítani. A sok felmerült név közül mégis ez a Nabunoid lehet a legvalószínűbb, mivel történelmi tény, hogy uralkodása alatt társadalmi bizonytalanság gyöngítette a központi hatalmat – talán éppen a Bibliában leírt Eszter története miatt –, és lehetséges, hogy végül éppen ezért tudták az achaimenidák a trónt is megszerezni tőle.
Így szűnt meg tehát a káldeusok Új-Babilóniai Birodalma Kr.e. 539-ben.
Ezt követően, a káldok és médek ezen birodalmát megszerző achaimenida perzsák első királya, a méd anyától származó Cyrus (Kürosz) lett, aki ezzel megalapította a perzsák első birodalmát.
Az iranista történészek három nagy perzsa történelmi periódust különítenek el egymástól: az Achaimenida- (óperzsa), Arsakida- (párthus) és Szasszanida (középperzsa) -dinasztiákat.
A Kürosz által megalapított „Achaimenida-Birodalomra” tehát, a mai történettudomány az Óperzsa Birodalom nevet használja.”
(TTG)
Bejegyzés: HUNOK, AKIKET KÉSŐBB MAGYAROKNAK NEVEZTEK
Gábor T Túri dr. 2024.05.07. 18:47:14
Mindezt tehát megtaláljuk Hérodotosznál is, kiegészítve ezt azzal, hogy
„ugyanígy átvette a szkíta művészet elemeit is, amint arra a korszakból származó mediai kincsek leletei is utalnak.” (Quelle: Kyaxares II, Wikipedia.de)
Kr.e. 625-ben Kyaxares (Uvakhsatra) megkezdte végrehajtani apja tervét, hogy ezzel egyszer s mindenkorra felszámolja az asszír fenyegetést. Ehhez azonban függetlenségre és szabad mozgástérre volt szüksége.
Ezért még ezévben megszüntette a szkíta király Madüész uralmát, de nem ölette meg, hanem „csak” elűzette Médiából, majd felvette a Kyaxares (vagyis „Az egyetlen birodalmat alkotó király”) név mellé, a médek királya címet is.
Apjával ellentétben a szkíta-asszír koalícióval szemben, a káldeus Nabú-apál-uszur (héber átiratban: Nabupolosszár) babiloni királlyal szövetkezett. Ezért nem is nyomult azonnal a főváros Ninive felé, hanem a Diyalán lévő asszír tartományi fővárost, Tarbirsut foglalta el, majd innen tervezte a későbbi, Ninive és Assur elleni támadásait.
Közben a vele szövetséges babiloniak – káldeus Nabupolasszár vezetésével – szintén előre nyomultak az asszírok ellen, de Kyaxares a szkíta-méd seregével, most elsőként mégis csak Assur városa ellen vonult, amit aztán le is romboltatott.
Ezt követően, így már itt találkozhatott Kyaxares és Nabopolassar, ahol végleges döntés született a médek és a babilóniaiak közötti szövetségről. Ezt pedig a két fél, Nabupolasszár fia – a babilóniai trónörökös, Nabukodonozor – és Kyaxares lánya, Amyntisz házasságával pecsételte meg.
Ez a Nabukodnozor (uralk. Kr.e. 605-562-ig) lesz majd az, aki – miután Izrael megszegte a megkötött szövetségi szerződést – megtámadja Izraelt és az uralkodóját Jojákon-t a családjával és népe nagy részével fogságba ejti és Babilonba hurcoltatja.
Ez lesz majd a zsidóknak, a bibliából is ismert, babiloni fogságának a kezdete.
Mikor aztán a Nabukodnozor által Izraelben kinevezett új király Cidkijjáhú (aki az elhurcolt király nagybátyja volt), Egyiptom biztatására, majd ismét fellázad Nabukodnozor ellen, a babilóniaiak válaszul Kr.e. 587-ben elpusztítják Jeruzsálemet.
Most azonban, térjünk vissza a 30 évvel korábbi időpontra, amikor ez a szkíta-méd és
új-babilóniai szövetség Kr.e. 626-ban, ugyan megdöntötte az asszírok uralmát, de Ninivét még mindig nem tudták bevenni, mert a város asszír védelme, még 616-ig (tehát még 10 évig) tartotta magát.
Így ezek a szövetségesek – a Ninivénél lezajlott hosszú harcaik után –, végül csak Kr.e. 614-ben tudták végleg helyreállítani, a több mint 500 éve megszűnt Kassita-Káld Királyságukat.
Ezekről a kassitákról és azok egykori királyságáról Barabási Lászlónál (Az emberiség történelme, IV. kötet 217.old. Fríg Kiadó 2013. ISBN 9789639836006) ezt olvashatjuk:
ez a királyság, a
„kasszitok (asszirul Kassú) ősnép által létrehozott ország, a Tigris alsó részén.
Az új, számukra idegen gondolkodást igyekeztek megállítani. [Amihez]a különböző területen élő nemzetségek biztosították az emberanyagot, akik egy helyen gyülekeztek. (a Kaszu, Kászu jelentése gyűjtő edény, vagy terület. Pld. a Csík melletti Kászon fiúszék is így jött létre.) Területüket Susiananak is nevezték Susa város után. Királyaik egykor a babiloni törzsek felett uralkodtak.”
(folyt.: 3. rész)
Bejegyzés: HUNOK, AKIKET KÉSŐBB MAGYAROKNAK NEVEZTEK
Gábor T Túri dr. 2024.05.07. 18:45:59
1.rész
Tisztelt Dr. Benkő István Úr!
Igen átfogónak és részleteiben alaposan kidolgozottnak tartom ezt az írását, amihez – mint orvos és mint 25 éve a magyarok őstörténetével és etnogenezisével intenzíven foglalkozó – csak gratulálni tudok!
Mindezt annál is inkább nagy érdeklődéssel olvastam, mivel egyes részleteiben – mint pl. a szkíták és a médek közötti kapcsolatban – összefüggéseket találtam az általam megjelentetett „Kybele” c. könyvem tartalmával. Így ez, most mintegy igazolja az akkori álláspontomat.
Azonban – és éppen ezért – nem állhatom meg, hogy az írása 8. bekezdésben olvasható részhez – mégpedig ahhoz, hogy
„A vazallus perzsák lázadása, a perzsa apától, de az utolsó méd király lányától született II. Kürosz hatalomátvétele következtében Média az ie. 6. század közepén szűnt meg” –, egy kis kiegészítést ne fűzzek.
Hangsúlyozom, hogy ez a részemről nem helyesbítés – hiszen ezt a cikke nem is igényli – hanem csupán egy olyan hozzászólás, amelynek ismeretében, ennek a szkíta-méd kapcsolatnak az előzményeit is megérthetjük. (Részlet az előbb említett „Ősanya istennő, Kybele”, 206-209. oldaláról)
„Hogy ezt a hun és későbbi pártus-magyar kapcsolatot jobban felidézhessük, érdemes vázlatosan visszaidéznünk az előzőkben már leírtakat, ahol már megismerhettük a neolitikus kor – Kárpát-medence, Transzkaukázus és a Fekete-tenger alatti terület népességének a kapcsolatát, a Zagros-hegység és az azalatti terület népességével. Eközben jutottunk el egészen az ubaidi és uruki kultúrák megjelenése utáni preakkád és akkád időszakig, majd innen, e sémi Akkád Birodalom bukását felváltó Kassita birodalomig, melyet a szintén sémi, Babilóni birodalom követett, egészen Kr.e.1550-ig.
Ez volt az a birodalom, amelyet ezután – a káld, szubar (szabir), hatti-hettita és a mitániak testvéri szövetségéből létrejött – nem-semita Kassita Birodalom váltott fel.
Így értünk el aztán a Kr.e.1200-as dátumhoz, amikor is megjelenik a történelem színpadán a sémi Asszir Birodalom.
Ez a birodalom az, amely megdönti tehát az előbbi Kassita Birodalmat, és ugyanakkor nevét a világtörténelembe, az addigi minden képzeletet felülmúló kegyetlenségével írta be…
És most már itt le is lassíthatjuk a történelmi koroknak ezt a gyors egymást követő áttekintését, mert ezzel most elérkeztünk, a szkíta-méd szövetség létrejöttéhez. Ez az a szövetség, amelynek folyamatosak lesznek az asszírok elleni támadásai, melyek végül Kr.e. 626-ban, sikerrel zárulnak, és ezzel megbuktatják a sémita asszírok e kegyetlen birodalmát.
Hérodotosznál megtaláljuk ezen egyesült hadműveletek vezérének még a nevét is, aki nem más, mint a szkíta-méd király UVAKHSATRA, vagy más fonetikával KI-AG-SAR-AZ (Kr.e. 614–584), akit Hérodotosz Kyaxares néven említ. Nevének eredeti jelentése: egyetlen birodalmat alkotó király”.
Uvakhsatra apjának Khsathritának a halála után (akit Hérodotosz görögül Phraortész néven említ), a méd törzsek feletti hatalmat a szkíták királya, Madüész vette át, amit 28 évig meg is tartott.
Uvakhsatra (Kyaxares) a szkíták uralma alatt nőtt fel. Ezalatt figyelmesen tanulmányozta a szkíta harcmodort és a hadsereg felépítését. E megfigyeléseit később hasznosította és kialakította a méd hadseregben a lovas és gyalogos egységeket, ezeken belül is elkülönítette az íjászokat a közelharc-fegyverzetűektől. Az új hadsereget először az Urmia-tó vidékének elfoglalásánál próbálta ki.
(folyt:2. rész)
Bejegyzés: HUNOK, AKIKET KÉSŐBB MAGYAROKNAK NEVEZTEK
Esküdt 2024.04.30. 13:47:19
Nyomon követem a kutatásokat – az érdeklőknek is javaslom, tegyék meg –, lényeges változást azonban nem tapasztalok. Fordulatról egyelőre szó sincs. Egyetlen jó hír, hogy az új emberek nem kihívóan önteltek – egyelőre nem hiszik magukat mindenhatónak, sebezhetetlennek, legyőzhetetleneknek –, mint a korábbi időszak urai. A szakmai gőg azonban ugyanúgy jellemző rájuk. „Sarlatánok kíméljenek” jelszóval éppúgy lesöpörnek – felkészültségüktől stb. függetlenül – minden kívülállót a pályáról, mint a finnugristák.
Magam úgy látom, a változások csakis fokozatosak és igen lassúk lehetnek. A régi rend urai és híveik semmivel sem különbek, mint a papság egykoron. Megátalkodottan maradiak, a legcsekélyebb változástól is rettegnek, és hatalmuk háborítatlansága érdekében nemtelen eszközöktől – egyebek között a nép szándékos, minden nemesebb cél nélkül való butításától – sem riadnak vissza. Oly egységesen és elvetemült eltökéltséggel védekeznek minden előrelépés ellen, hogy abba talán még az új nemzedék kutatóinak bele kell bukniuk.
Nevezettek egyik-másik képviselője sem tud elszakadni a finnugor bálványistenektől. Rá kell nézni Türk Attila térképére, s láthatja bárki, a magyar őshaza kijelölt helyét. Már az is haladás, hogy jeleseink nem finnugor őshazáról beszélnek.
Vélekedésem szerint az fogja elindítani a valódi változásokat a magyarság korai történetének ügyében, aki először kezd vizsgálódni e kérdésben: mi történt ama szkíta népekkel (aorsoi, basileioi skythai, rhoxolanoi, sirakoi és a többi), hová tűntek, akik a kelet-európai pusztát benépesítették a „hunok” betörése idején?
Bejegyzés: HUN-MAGYAR FOLYAMATOSSÁG
Esküdt 2024.04.22. 08:19:22
Tiszteletem, Benkő úr!
Józanul gondolkodó ember nem várja el, hogy a valóság igazodjon elképzeléseihez. Mondhatnánk így is: mindenkinek joga, hogy ragaszkodjon elképzeléseihez, ha úgy tetszik, hitéhez.
Egyikünk sincs a „végső igazság” birtokában.
Az „óbolgár” kifejezésnek e helyen megkülönböztető szerepet szántam. Korábban létezett egy „volgai bolgár”, s ma is létezik egy bolgár („dunai bolgár”) nevű nép. Attila, avagy Atyla nem ezeknek volt ura.
A magyar krónikák beszámolóiban gyakorta szerepelnek Etele (Ethela, Ethela stb.) cselekedeti. Ezek jobbára nem egyeztethetők a bolgár Attila tetteivel. A magyar hírmondók jó eséllyel két Attiláról beszélnek: kevesebbet és kevésbé részletesen a bolgár uralkodóról, bővebben – lásd pl. Kriemhild csatájának leírását – az avarok kagánjáról, aki a 794. évben kitört belháború során esett el, s vélhetően szintén az Attila nevet viselte. De lehet, hogy tisztsége volt „etele” stb. Tudniillik a mongol „edzen” jelentése „fejedelem”. De erről, miként Névtelen jegyzőnk mondaná, ne többet.
Bulgarios, Khazarig, Outigour és Koutrigour stb. mesés története sokak által ismert. Ezen jeles „személyek” azonban a történetírók képzeletének szülöttei. A pusztai népek nemigen származtatták nevüket korábbi jeles vezetőiktől.
Mouagerész király, valóban, „hun” uralkodó volt, azaz bolgár. Nem ő volt a magyarok névadója, de jó eséllyel ugyanazon fogalomról kapta nevét, mint népünk.
Jó egészséget és jó munkát kívánok!
Bejegyzés: ATYLA KÁRPÁT MEDENCÉBEN MARADT NÉPE
Benkő István 2024.04.22. 03:12:05
Az óbolgár kifejezés félrevezető. "A sztyeppei népek nagyon sokszor ... korábbi jeles vezetőktől származtatják nevüket. ... a bolgárok esetében egy Bulgár nevű vezérről szól a történet, ... " . Ahogy "Muagerisz király" sem ómagyar uralkodó. "A bizánci történetírók hun királyként említik." [Sudár Balázs (szerk.), Magyarok a honfoglalás korában, Budapest, 2015.]
Bejegyzés: ATYLA KÁRPÁT MEDENCÉBEN MARADT NÉPE
Esküdt 2024.04.16. 15:59:39
Aventinus ekként beszél az avar belháborút követő eseményekről. „Az avarok, akik megmaradtak, visszanyerték erejüket, bizonyos Chaia-t tették meg királynak.” (Aventinus, Annalium Boiorum, iv. v. 9–10.)
Chaia vélhetően azonos Csabával, a székelyek, avagy székhelyi avarok királyával.
Az avarok is a hun szövetség részesei voltak, akárcsak az európai hunoknak nevezett bolgárok.
Ne higgye a mondottakat, ki nem akarja.
Bejegyzés: ATYLA KÁRPÁT MEDENCÉBEN MARADT NÉPE
gralla pokobra 2024.04.12. 06:31:28
Bejegyzés: Benkő Mihály: JURTAMÚZEUM
gralla pokobra 2024.04.10. 07:32:32
Bejegyzés: HUNOK, AKIKET KÉSŐBB MAGYAROKNAK NEVEZTEK
Benkő István 2024.03.29. 20:58:31
Bejegyzés: ÁLMOS VEZÉR ÉS KIJEV
gigabursch 2024.03.29. 06:41:00
Persze, ez is egy megközelítés, csak a teljes magyar krónikás hagyomány és még jópár másik nem hozható összhangba a "hivatalos" évszámozással.
Bejegyzés: ÁLMOS VEZÉR ÉS KIJEV
Benkő István 2024.03.29. 05:04:31
Bejegyzés: ÁLMOS VEZÉR ÉS KIJEV
gigabursch 2024.03.24. 07:37:55
Bejegyzés: ÁLMOS VEZÉR ÉS KIJEV
gigabursch 2024.03.17. 17:51:03
Miután megvan a Könyved Géza bátyám, sőt még dedikáltad is, így az én nyitottságom nem kérdés.
Azonban itt jegyzem meg, hogy amíg Friedrich Klára nyomán nem tanultam meg a rovás ábécét, addig azzal se boldogultam.
Akkor viszont kb ¾ óra elég volt.
Nem vitatom az olvasatod, csak - és ne vedd sértésnek! - a te általad olvasható tartalom nekem még nem a könnyen érthető és kezelhető kategória.
De majd megjön a megvilágosodási pillanat!
Bejegyzés: A MAGNA HUNGARIABAN TALÁLT EZÜSTKINCS MOTÍVUMAI
gralla pokobra 2024.03.17. 14:52:53
Bejegyzés: A MAGNA HUNGARIABAN TALÁLT EZÜSTKINCS MOTÍVUMAI
gigabursch 2024.03.17. 11:49:10
Jó a felvetés, érdemes megnézni és olvasni.
Bár én végigolvastam a könyvét, de nekem nem megy a hieroglifok olvasása.
Lehet másnak sem.
Viszont a jó segítség mindig elkél!
Kérem a tisztelt Urakat, véletlenül se egymást próbálják értékteleníteni, hanem ellenkezőleg!
Nekem - és alighanem sokunknak - mindkettejükre szükségem van!
Bejegyzés: A MAGNA HUNGARIABAN TALÁLT EZÜSTKINCS MOTÍVUMAI
gralla pokobra 2024.03.17. 07:42:34
Bejegyzés: A MAGNA HUNGARIABAN TALÁLT EZÜSTKINCS MOTÍVUMAI
gigabursch 2024.02.21. 21:36:22
- Jégkorszak
- Adott helyen élő állatok és az élettér
- Az adott nép szociális képességei.
Ennek tükrében a ló, a szarvasmarha, a kutya, a macska akár alsó hangon félszázezer éve háziasított, csak nem ott és úgy, ahogy ma az ökológiát és a földtörténetet nem ismerő régészek és történészek nem tudják még csak elképzelni sem.
Bejegyzés: A MAGNA HUNGARIABAN TALÁLT EZÜSTKINCS MOTÍVUMAI
Benkő István 2024.01.11. 22:32:39
Bejegyzés: A NAGYSZENTMIKLÓSI KINCS MAGYAR EREDETE
Esküdt 2024.01.11. 21:38:16
Bejegyzés: A NAGYSZENTMIKLÓSI KINCS MAGYAR EREDETE