Képek:
"Az ágy neve kajkibas töszek azaz hajlítottvegű fa ágy, szétszedhető, hordozható. Szemközti oldalán faragott és festett." - Babakumar Khinayat közlése.
"A padlón szirmak van. Inkább szürmak-ot írnak. Így írja Vetró Mihaly könyvében. Kirgizűl sirdak, mongolul sirdeg.
Szabott-varott nemez." - Babakumar Khinayat közlése.
A shyrdak, syrmak vagy szürmak varrott, gyakran színes filc padlóburkolat, általában Közép-Ázsiában kézzel készített. Kazahok és kirgizek egyaránt hagyományosan shyrdakokat készítenek, de főleg Kirgizisztánban a hagyomány még mindig él, és a termékek nagy részét turistáknak értékesítik.
Jegyzet:
A kazak szürmak
A kazak asszonyok a szürmak készítéséhez hagyományosan egy fehér és egy sötétebb természetes színű nemezlapot használtak, később természetes színezőanyagokkal festették a nemezt, ma már vegyi festékekkel dolgoznak, néha már színesre festik a mosott gyapjút. A kész takaró két rétegből áll: az alapréteg az általában természetes színű, rosszabb minőségű gyapjúból készült aszti (alja), a mintaréteg pedig két ellentétes színű nemezlap, az öng beti (arculat).
Két különböző színű nemezből pontosan ugyanolyan mintákat vágnak ki. A kivágott részeket ezután felcserélik, az elemeket egyszerű öltésekkel rögzítik, a mintaréteget az alsó, durvább rétegre helyezi, és a két réteget fércöltéssel összevarrják. A tűzésnél követik a minta formáját úgy, hogy a vágás vonalának a belső, illetve a külső felén öltenek.
Mindkét rétegen átszúrnak, így mindkét oldalon minta jön létre. Közelről látható, hogy a felső oldal rendszerint szabályos vonalvezetésű, míg az alsó oldalon a tűzésben itt-ott eltérések láthatók. Középről a szélek felé haladva végzik a tűzést. A fonalat erősen meghúzzák, hogy a nemezrétegek szorosan illeszkedjenek össze. Az öltések ezért többé-kevésbé eltűnnek a nemezben, így a cérna nem kopik el olyan gyorsan.
A zsinórdíszeket a kazakoknál zsieknek nevezik. A színesre festett gyapjút orsóval fonják Z- és S-irányban. Ilyenkor az orsót az egyiknél balra, a másik zsinór készítésénél jobbra forgatják, így két ellentétes sodratú zsinórt kapnak, amit egymás mellé varrnak. A zsinór felvarrásakor is átszúrnak mindkét nemezrétegen és nagyon szorosan meghúzzák. A zsinórokat általában párosával varrják fel, de néha gyesével is, mint a paziriki nemezeken. A nemezszőnyegek külső szegélyének megerősítésére szintén zsinórt varrnak fel, így megakadályozzák a szélek esetleges megnyúlását. A takaró szélére varrt zsinórok valamivel vastagabbak.
Az átlagos méretű szürmakok rendszerint öt téglalap alakú részből állnak, a középső tükör körül négy rész adja a keretet. A középső rész neve oraszti (közepe), két rövidebb oldal zsani (oldal) vagy alakan (tányér), két hosszabb része basi (feje). Egyes esetekben a központi mező területe foglalja el majdnem az egész nemezt, és a szegély nagyon kicsi vagy teljesen hiányzik, máskor a belső tükör egészen kicsi, ennek megfelelően a szegély lesz nagy, úgy tűnik, mintha a szürmak öt, közel azonos méretű darabból állna.
A belső tükör és a szegélyek eltérő módszerrel is készülhetnek. Ebben az esetben a középső mező szabott-varrott mintájú, a szegélyt rátét vagy rávarrott zsinórozás díszíti (esetleg éppen fordítva).
A középső mező készülhet egy darab nemezből vagy két különböző színű nemezlapból kivágott, egymásba illeszkedő darabokból összevarrva. A rávarrott zsinórozás általában élénkebb (bíbor, kék, sárga), de használják a szürkét és feketét is.
A hagyományos altaji kazak szürmak korlátozott színválasztéka tetten érhető a nevekben is: a világos szürmak neve ak (fehér) szürmak, a fekete-fehér szürmak neve karaala (fekete-tarka) szürmak, ha a bíbor szín az uralkodó, akkor kizil (bíbor) szürmaknak hívják és így tovább. Az Altaj vidéki kazakok a gyapjút lazításkor bőrön (tulak) ütögetik.
Vetró Mihály Hajdúszoboszló, 2019.
Az információt Babakumar Khinayattól kaptam. Köszönet érte.
