A magyarság ősi, pogány hitvilágában fontos szerep jutott a szent állatoknak, a totemeknek. Az egyik legismertebb és még ma is élő hagyomány a turulmadárhoz fűződik. Én mos itt hadd ne idézzem a fennmaradt legendákat. Azt sem akarom taglalni, vajon a turul milyen fajú madarat takar.

Az mindenesetre bizonyos, hogy szent ragadozó madár, totemállat megnevezése. Maga a szó török eredetű. Belső-ázsiai lovasnomád népeknél gyakran használták, mint uralkodói elemet vagy nevet. Például a Mongolok titkos történetében Dzsingisz kán mongol vezér szövetségese a kereit törzsbéli Tooril (Turul) kán volt.

Mongóliától szinte a mi Hortobágyunkig egy hatalmas füves pusztaság húzódik, amely életteret adott ősidők óta a lovasnomád társadalmaknak. A Belső-Ázsiából Európa felé irányuló, kelet-nyugati irányú népvándorlás során rengeteg nomád nép haladt végig ezen a füves pusztai sávon. A magyarság is részt vett ebben a folyamatban. Ez jól érzékelhető a régészeti, néprajzi, népzenei és nyelvészeti kutatások tükrében is. Ezért fontos tehát, hogy saját múltunk megértése végett jobban megismerjük azokat a zömmel török és bolgár-török nyelvű népeket, melyekkel a vándorlásunk során együtt élhettünk. Közülük sokan még a mai napig őrzik ősi életmódjuk és kultúrájuk elemeit. Az egyik ilyen nomád, török nyelvű népcsoport a kipcsák-török népek csoportja. Ebből a népcsoportból származnak például a tatárjárás elől Magyarországra költözött kunok,  akik azonban a török hódoltság után lassan elveszítették nyelvüket és identitásukat. Keleten maradt testvéreik a Mongol birodalom „uluszrendszerének” hatalma alá kerültek. Mai kipcsák-török nyelvű nomád nép a kazah és a kirgiz. A Juliánusz barát által megjárt Magna Hungaria területén élnek az ugyancsak kipcsák-török nyelvű baskírok vagy baskurtok. Valószínűleg a baskurt népbe olvadtak be az Ural vidékén maradt magyarok. A baskurtok azonban már a XVI. században orosz gyarmati sorba süllyedtek és a XX. századra teljesen feladták nomád életformájukat. A kazahok és kirgizek azonban még ma is dacolnak a korral és náluk még fellelhető a nomád életmód. Az egyik ilyen fontos hagyomány, amely itt életben maradt, a lóhátról történő solymászat.

Ez a fajta solymászat Belső-Ázsiában csak ennél a két népnél maradt fenn. Legkedveltebb vadászmadár a szirti sas (bürküt) és a különböző sólyomfélék (sumkar, lácsin, itelgi). Bár vadászatra a sast tartják a legalkalmasabbnak, mégis a sólyomfélék állnak nagyobb tiszteletben. Őket tartják szent madaraknak. A kirgiz belső-ázsiai eredetű szibériai-török nép. A mongol birodalom kialakulásakor még Szibériában éltek, a Jenyiszej felső folyásánál. Dzsingisz kán legidősebb fia, Dszocsi hódoltatta be őket az úgynevezett erdei népek elleni hadjárata során. A mongol birodalom kialakulása után a kirgizek a belső mozgások részeként lassan Közép-Ázsiába vándoroltak, mai hazájukban a Tien-San (Tengri-Tau) vidékére. A sztyeppén keveredtek a kipcsák török népekkel. Ez az oka annak, hogy ma inkább a kipcsák-török nyelvűek közé soroljuk. Dzsingisz kán halálakor uluszokra osztotta szét birodalmát, középső fia Csagatáj uluszába kerültek a kirgizek. Az Aranyhorda (Dszocsi ulusza) széthullása után a kazakok önállósodtak az üzbégektől és a Dzseti-szú vidékére a Balkas-tótól délre) vonultak, ahol szövetségre léptek a kirgizekkel A két szövetséges nép a XVII-XVIII. Század során sokat harcolt a nyugat-mongol kalmak (ojrát) nomádokkal. Ezek a harcok hőseposzok formájában jelennek meg a nomád szájhagyományban, ahol az ellenséget mindig a kalmakok testesítik meg. Ősi elemek is keverednek ezekbe az eposzokba. Az egyik ilyen eposz a kirgizek legnagyobb és legszentebb regéje, a Manasz. Több mint 50000 sorból áll és a regősök szinte az egész életükön át tanulják és regélik, továbbadva az ifjabb nemzedéknek. Általában hosszúra nyúlt téli estéken regélik nagy átéléssel, vagy a nyári nagy lakomákon a nép szórakoztatására. A teljes történet elmondása, persze részletekben, akár több hétig is eltarthat. A történet tulajdonképpen egy eredet monda. Arról szól, hogy hogyan vándoroltak el az Altaj hegységből és honfoglalásuk során hogyan találnak új hazát a Tien-Sanban. A kirgizek uralkodója Dzsakip baj, az Altájban élt népével. A mongolok sokat sanyargatták őket támadásaikkal. Ötvenéves koráig Dzsakipnak – bár két felesége is volt – nem született gyermeke, ami a nomádoknál a legnagyobb tragédiának számít. Sokat kesergett emiatt Dzsakip, ám egy napon, feleségeivel együtt furcsa álmot látott.

Dzsakip baj nagy lakomát rendezett feleségei kérésére. Áldozatként számtalan állatot leöltek a lakomára. Ezzel kívánták megnyerni a szellemek segítségé, hogy gyermekáldás szálljon a házra. Dzsakip baj a szegényeket jóllakatta és ajándékokkal jutalmazta. Miután az egyszerű nép szétszéledt, a sátrában gyűltek össze az öreg bölcsek.

Folytassuk innen az eredeti kirgiz szöveg fordításával az események menetét:[1]

 Baj Dzakip sátrába

Lassan betért mindegyik.

A jóakaratú bölcsek,

Az eszes ékesszólók.

Összegyűlve leül

Sok tudós ember.

Elmondja álmát Dzsakip,

Semmit nem hagy ki belőle.

Álmomban egy turlult fogtam,

Sok helyen vadásztam vele.

Amikor vijjog.

Hangja más, mint a többi sólyomé.

Farka, feje fénylik

tolla fehérebb a hattyúénál.

Ha mérgesen néz

Félelmetes, mint az Aipkara-kus.[2]

Alsó farkfedő tolla aranyossárga,

Csüd tolla csupa arany,

Pehelytolla tiszta arany,

Hátsó karma vasból van,

Szorítása  halálos fegyver.

A mindenható isten segíti.

A csőre acélos, mint a héjáé.

Karma, mint az acélpenge,

Gyopárral mosott,

Selyemkötéllel megkötöttem.

Hatvan öl hosszú selyemkötelet

Kötöttem a lábára.

Hold sugarával etettem,

Féltve gondoztam.

Ezüstkarikát tettem a lábára,

A nap sugarával etettem,

A sátramban óvtam őt.

A levegő madarai

Nem tudnak repülni, ha lecsap.

A földön járó négylábúak

Vágtatva sem menekülnek meg tőle.

Ülőfát állítottam neki

És egy tarkanyakú fehér sólymot

Kötöttem melléje.

Éreztem hogy álmom jót jelent.

Közeli barátaim, fejtsétek meg álmomat:

Hogy az ezüstszárnyú fehér turul

Mikor jő el?

Befejezte mondandóját Dzsakip baj.

A bölcsektől azonban nem jött válasz,

Csak szakállaikat simogatták

És egymásra néztek,

De semmit sem tudtak mondani.

Zavarba jöttek.

Amíg az étel megfőtt, hallgattak.

Nem akadt senki,

Aki szólásra emelkedett volna.

Mikor megfőtt az étel

És már kétségbe esetek.

Baj Dzsigit belefogott a beszédbe.

Baj Dzsakip álma szent álom,

Ez nagyon jót jelent.

Ha álma valóra válik

Mindenkinél hatalmasabb lesz.

A turul gyermeket jelent.

Most nincs gyermeke,

Ezért keserű a szíve.

Ahová  a hold fénye süt

Mind elfoglalja a fiad,

Afelől nyugodt lehetsz.

Ahová a nap süt

Uralkodni fog rajta a fiad.

Nyugodtan élhetsz.

Hatvan öl selyemkötelet

Kötöttél a lábára

És kényeztetted őt.

Hatvanéves korára

Uralkodó lesz,

És a világon uralkodik.

A szellemek segítik,

Ő Isten kiválasztottja.

A fiad dicsőséges bejárja a világot,

Olyan félelmetes, mint a sárkány,

Olyan nagy erejű, mint az oroszlán.

Fiad nagy hős lesz.

Minden uralkodó

Egyként fejet hajt előtte

És neki fog engedelmeskedni.

Úgy fognak téged tisztelni,

Mint a Kara-Tau hegyet.[3]

Gyermeked dicsősége

Jelent meg álmodban.

Baj Dzsakip sírt a boldogságtól,

Baj Dzsigit szavai hallatán

Majd az öreg bölcs áldást mondott

És az egybegyűltek szétszéledtek

Mindenki ment a maga útján.

Két évre rá meg is fogant Dzsakip idősebbik felesége.

Ez volt tehát a Manasznak (az eposz címadó hőse) fogantatását megelőző álom. Manasz nagy erejű és bátor ifjú lett. Népét elvezette új hazájába – amit az eposz szerint valaha az ősidőkben már laktak a kirgizek – elűzve onnan a kalmak betolakodókat. De ez már egy másik és nagyon hosszú történet.

Azt gondolom, méltán állíthatjuk, hogy Manasz olyan a kirgizeknél, mint a magyaroknál a honfoglaló Árpád vezér. A hős születését megjövendőlő álom pedig rámutat a turulnak, mint totemállatnak a jelentőségére a belső-ázsiai nomád népek körében. Mutatja a népeink közti rokoni kapcsolatot. Ezért fontos, hogy megismerjük ezen népek kultúráját és életét és elmenjünk közéjük, felkeressük őket. Ott, ahol még néha – ugyan egyre ritkábban – fellobban  a táltosok tüze és a regősök száján felhangzik őseik, őseink szellemének üzenete.

[1] A fenti, eddig még nem közölt részletet Rejgo Szagimbaj Orozbakov gyűjtése nyomán eredet, kirgiz nyelvből fordítottam.

[2] Hatalmas fekete madár, mely az eposzok hőseit segíti nehéz helyzetükben.

[3] Szent fekete hegy, melynek szellemét a kirgizek nagy tiszteletben tartják.