Kép: Az ősi hun-türk-magyar temetkezési szokás - selyem vagy bőr szemfedőre varrott nemesfém halotti maszk - útja a Pamir hegységtől, Baskírián keresztül a Kárpát-medencéig. Forrás: Benkő Mihály
Magna Hungaria c. cikkemben idéztem Rubruk középkori utazót a következők szerint:
"Rubruk, aki 1253-54-ben bejárta az akkor még egységes Mongol Birodalmat, a következőket írja: Baskíria tartományából jöttek a hunok, akiket később magyaroknak neveztek, s ezért hívják Nagy-Magyarországnak (=Magna Hungaria). Isidorus azt mondja róluk, hogy fürge lovaikkal áttörtek a falakon, melyeket Sándor állított a Kaukázus szirtjein a vad törzsek megfékezésére, úgyhogy Egyiptomig az egész területről nekik adóztak. Franciaországig is feldúltak minden országot, tehát nagyobb hatalomra tettek szert, mint manapság a tatárok. Velük együtt jöttek a blakok, bolgárok és vandálok. Anatolij Ribakov orosz író , aki éveket töltött Ufában, Baskíria fővárosában, a következők szerint tolmácsolja a baskírok mai véleményét önmagukról: "A baskírok nem tekintik önmagukat tatárnak. "Ti törökök vagytok" - mondják, "mi pedig olyanok vagyunk, mint a magyarok". A Magna Hungariaval kapcsolatos megállapításokat a középkori források és a régészeti leletek is alátámasztják..."
[https://julianusbaratai.blog.hu/2019/05/13/magna_hungaria]
A régészeti források:
A HUN SÁRKÁNY ÚTJA
A HUN SÁRKÁNY ÚTJA - Julianus barátai (blog.hu)
NAP ÉS HOLD
NAP ÉS HOLD - Julianus barátai (blog.hu)
MAGNA HUNGARIA - BASKÍRIA
MAGNA HUNGARIA - BASKÍRIA - Julianus barátai (blog.hu)
A történeti és régészeti forrásokat most genetikai bizonyítékokkal is alátámasztották:
https://www.nyest.hu/renhirek/magyar-dns-az-uralban
MAGYAR DNS AZ URÁLBAN
A Scientific Reports magyar vonatkozású genetikai tanulmányt publikált a múlt héten (Y-chromosomal connection between Hungarians and geographically distant populations of the Ural Mountain region and West Siberia). A tizennyolc szerzős cikk alapvetően észt‒magyar koprodukcióban készült. A nem észt nemzetiségű szerzők egy része is kötődik a tartui egyetemhez, de a cikk fejlécében szereplő adatok szerint az együttműködésben jereváni és ufai szakemberek is részt vettek. Magyar részről Németh Endre és Székely Gábor informatikus, Fehér Tibor történész, valamint Klima László és Türk Attila őstörténetkutató vett részt a közös munkában. A kutatási eredmények megszövegezése Németh Endre, Helen Post, Siiri Rootsi, Richard Villems és Kristiina Tambets közös munkája….
A cikk további részét nem idézem, az a hivatkozott linken elolvasható. Egy hozzászólást azonban részletesen ismertetek a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében.
Hozzászólás
5 tkis 2019. június 10. 17:28
"Mivel a Genetika és őstörténet c. könyv és a szerzőinek makacsul obi-ugor genetikai kapcsolatokat bizonygató egyéb munkái (pl. az Antropológiai Közleményekben megjelent tanulmányuk) kapcsán még a prekoncepció gyanúja is felvetődött némely szakemberekben, saját kíváncsiságom megbízható forrásból történő kielégítése céljából megkérdeztem Török Tibort az itt ismertetett tanulmányról. Mivel a sajtónak szánt, nekem is elküldött reagálását nem látom sehol sem feltűnni, teljesen önkényesen bemásolom ide, hogy a témakör iránt érdeklődők olvashassák."
* * *
Figyelemre méltó, hogy az összes magyar vonal jelentősen közelebbi rokonságot mutat a baskírokkal és tatárokkal, mint az obi-ugorokkal, ezért az eredményt a Julianus barát keleti magyarjainak genetikai nyomaként értékelik, akik beolvadtak a baskírokba és a volgai tatárokba. (Kiemelés tőlem - B. I.)
"A Scientific Reports lapban észt genetikusok magyar társszerzőkkel megjelent friss tudományos közleménye a mai magyarok, és legközelebbi nyelvrokonaink, a hantik és a manysik között kimutatott genetikai kapcsolatról számol be. Ez a kapcsolat egyetlen Y kromoszóma vonalra (N-B539) korlátozódik, melynek gyakorisága a mai magyarokban kevesebb mint 1%, a székelyekben 4%, míg a hantikban 7,5%, a manysikban pedig 24% körüli érték. Ugyanezt az apai vonalat számottevő gyakorisággal csak a baskíroknál (15%) és a velük szomszédos volgai tatároknál (7%) találták meg. Figyelemre méltó, hogy az összes magyar vonal jelentősen közelebbi rokonságot mutat a baskírokkal és tatárokkal, mint az obi-ugorokkal, ezért az eredményt a Julianus barát keleti magyarjainak genetikai nyomaként értékelik, akik beolvadtak a baskírokba és a volgai tatárokba. (Kiemelés tőlem - B. I.) Az eredményről a qubit.hu internetes portál „genetikai bizonyítékot találtak a magyarság ugor eredetére” címmel számolt be, mivel az eredmények jól illeszthetők a közismert nyelvi családfa modellhez, és az MTA is érdemesnek tartotta honlapján valamint MTI közleményben közzétenni az eredményeket. Szögezzük le, hogy a lelkesedés helyénvaló, mert az őstörténetünk tisztázását segítő bármely tudományos eredmény üdvözlendő. Mégis elgondolkodtató, hogy a honfoglalók belső-közép-ázsiai kapcsolatait kimutató, szintén nemzetközi tudományos lapban megjelent szegedi genetikai eredmények épp ellenkező fogadtatásban részesültek. A tudomány.hu „Nem mi vagyunk finnugor eredetűek, hanem a nyelvünk” címmel nyelvész, régész és antropológus közreműködésével sietett összefoglalni a „tudományosan alátámasztott állításokat és tényeket”, miközben az általunk írt archeogenetikai válaszcikk megjelenését nem tette lehetővé, pedig az egykori népességek acheogenetikai vizsgálata pontos választ ad azok származására, míg a ma élő emberekből a folyamatos keveredések miatt csak bizonytalan következtetések vonhatók le.
Felmerül a kérdés, hogy mennyiben mond ellent egymásnak a kétféle genetikai eredmény? Szerintünk az adatok jól illeszthetők, de azok értelmezése több óvatosságot követel. Az észtek által vizsgált apai vonal az általunk vizsgált honfoglalókban 10%-ot képvisel, ezért a mai magyarokban fellelt párhuzamaik tényleg származhattak Árpád népétől, ami jól illik a „Julianus keleti magyarjai” magyarázathoz. Azonban a honfoglalók összességéhez leghasonlóbb népességként is a volgai tatárokat és a velük szomszédos baskírokat azonosítottuk, vagyis nem csupán az egyetlen B539 „ugor migrációs marker” vonala mutat a baskírok-tatárok felé, hanem az egész honfoglaló népesség „nem ugor” vonalainak összessége is. Úgy tűnik, mintha a baskírok jelentős része Julianus keleti magyarjainak leszármazottja lenne, ami már sokkal nehezebben illeszthető a fenti képbe, mert török nyelvükben nem találtak finnugor nyomokat. Ráadásul a baskírok heterogén dél-szibériai, közép-ázsiai származása, (altáji, tuvai, mongol, burját, evenk rokonság) is tökéletesen ráillik arra amit a honfoglalóknál találtunk. Ha a fenti tanulmány történetesen az R1a-Z2124 markert vizsgálta volna amely szintén 1% alatti a mai magyarokban, de 7%-ban mutattunk ki a honfoglalókból és hasonló gyakoriságú a baskíroknál is, akkor kirgiz, afgán, kaukázusi török kapcsolatot talált volna. Ne is említsük a Q1a apai vonalat, amely Európában jószerével csak a székelyek körében van jelen kis gyakorisággal, de honfoglaló és hun kori mintákból is kimutattuk, a szakirodalom pedig egyértelműen a hunokhoz köti az itteni megjelenését. Mindhárom fenti vonal a népvándorlás korában került a Kárpát-medencébe, de egyelőre korántsem tisztázott, hogy melyik vonal pontosan mely népességekkel jött, mert ezekről a népekről a honfoglalókon kívül alig van adatunk. A genetikai kép tehát csak akkor fog összeállni, ha a népvándorlás kor mindegyik régészeti kultúráját minél alaposabban megismertük.
Ettől függetlenül az N-B539 tényleg összeköti a magyarokat a baskírokkal, tatárokkal, és távolabbról a manysikkal és hantikkal sőt tudjuk, hogy egy kazah mintában is megtalálták. A honfoglalók eredetének megválaszolásához azonban az összes meglévő adatot figyelembe kell venni, és a modellbe nehezen illeszthetőket sem ildomos félresöpörni. Egy-egy speciális komponens kiemelése és analízise eleve meghatározza az adott kérdésre adható válaszokat, de ha az egész képnek csak egy icipici töredékét értelmezzük az alapján nem lehet megmondani az összképet. Mint bemutattam, ha több komponens filogenetikai kapcsolatát vizsgáljuk, akkor nagyon sok eltérő helyre mutató, sokszor egymásnak ellentmondó rokonsági kapcsolatot is azonosíthatunk, ezért egyetlen vonal analízise félrevezető lehet. Csak az összes genetikai komponens populációgenetikai vagy teljes genom analízise képes megmondani, hogy milyen mértékű, és pontosan kikkel a legszorosabb egy adott népcsoport rokonsági kapcsolata.
Az archeogenetika természetesen önmagában nem tudja megoldani a magyar etnogenezis problémáit, a megoldáshoz csak az összes érintett szakterület párbeszéde vihet közelebb. Bizakodásra ad okot, hogy az észt közlemény magyar társszerzői között nyelvészt is találunk mert azt jelzi, hogy a magyar nyelvészek is elmozdulnak abból a dogmatikus álláspontból mely a nyelvészet és genetika viszonyát korábban úgy értékelte, hogy „semmivel sincs több közük egymáshoz, mint a biciklinek a szemüveghez” ami nem csak abszurdum, de minden párbeszédet eleve ellehetetlenít."
BASKÍRIA A PALLAS NAGYLEXIKONBAN
Baskardia
A magyar krónikák által említett név, amelyek szerint Scythia három országra oszlott: Bascardiára (vagy Barsaciára). Dentiára és Mogoriára. Baskardia a mai baskir föld, vagyis a Volgai Bolgárországtól keletre eső terület, melyet a középkorban Nagy-Magyarországnak is neveztek; l. Baskir.
Báskir
az Ural hegység. déli részén (Számára és Ufa kormányzóság területén) lakó; a tatár nyelv egyik tájszólamát beszélő nép, amely testi és erkölcsi jellemvonásaira nézve egyaránt igen nagy hasonlatosságot mutat fel a magyarokkal. Némely tudós a baskirokat (Strabo) aorszai, mások ismét a hunok utódainak tekintik. A báskir név az arab és a persa iróktól ered, amely irók őket mindig a magyarokkal együtt említik és egymással összevetve mint: mádj-yárdokat vagy bádg-járdokat említik. Ibn Foszlán szerint a baskirok magukat báskurdoknak nevezték. Annyi tény, hogy ők ma is azon a vidéken laknak, a melyet a XIII. század utazói (Plan Carpin és Rubruquis) Pascatir vagy Magna Hungaria néven említenek s ahol a magyarok testvéreit Julian barát fel is kereste s velök magyar nyelven értekezett. A baskirok a régi időkben pogányok voltak s amint a tudósok mondják, az iszlámra való áttérésükkor a hittérítő töröktatárok nyelvét vették fel. Érdekes, hogy a nyelvészek egy része őket: finn-ugor, másik része: török-tatár eredetüeknek mondja, de abban mindnyájan megegyeznek, hogy a magyarokkal rokonságban vannak. A baskirok átlag 1,6 méter magasak, egyik részök a mongolok, másik részök pedig a kaukázusiak (cserkeszek) tipusával bir, tehát keverék tipusuak. Jellemök: hallgatag; büszke és méltóságteljes vitéz nép, miért is kitüntetéskép az orosz hadseregben egy külön csapatot képeznek. Igen érdekes, hogy a baskirok éppen úgy mint a magyarok a gazdálkodásban a tanya-rendszert követik. Lóratermett népség, kitünő vadászok s általában ügyes kézfogásuak. Bővebben olvashatni róluk Dr. Török Aurél: Az uralvidéki baskirokról, Antropologiai Füzetek, I. Budapest, 1882. 67-106. 1.
http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/011/pc001100.html#1
