A turgáji magyar csoport törzsi-nemzetségi helyzetével kapcsolatban elkerülhetetlen egy elméleti aspectus: a törzs és nemzetség fogalmának gyakori összefonódása. Nincs egységes vélemény arra vonatkozólag, hogy az amak (középkori ojmak, omak) terminus hármas fogalma: nemzetség, nagy-nemzetség, törzs, milyen társadalmi-gazdasági körülmények között váltakozott (Tokarjev 1958, Amanzsolov 1959, Vosztrov 1962). Bár az utóbbi évtizedekben intenzíven foglalkoztak a kazáh nép törzsi-nemzetségi összetételének vizsgálatával (Amanzsolov 1959, Vosztrov 1961, 1962), az egyes törzseket alkotó nemzetségek rendszeres kutatása a nyugat-kazahsztáni Kis-Zsuz vonatkozásában ismeretes egyelőre (Vosztrov 1962). Fenti észrevételek azonban nem változtatnak a szárükopai magyarok törzsi-nemzetségi helyzetének képén. Az argünök törzsszövetsége viszonylag későn alakult ki és területileg a XI. században Mahmud-al-Kasgari szerint a mai DK Kazahsztán területén tartózkodtak. Csak a XIV.-XV. századokban telepedtek északra, különböző népmozgalmakkal összefüggésben (Amanzsolov 1959).
Kép: Fiatal magyar lovas Ölgijből. Fotó: Benkő MihályAmi a szárükpai magyarokat illeti, különösen fontos az etnonim kérdése. Vizsgálatunk idején mind a Kusztanáji Területen, mind Alma-Atában megerősítették, hogy nem madzsarokról, hanem magyarokról van szó. A szárükopa-Ékhnraulö partmenti övezetének magyar telephelyein a helyiek szintén magyar (madiar)-nak nevezték magukat. Mint ismeretes a X. századi arab utazók: Ibn Ruszta és al-Maszudi madzsagárokról, illetve badzsgardokról írnak (Győrffy-Czeglédy 1958). Rendkívül fontos azonban a XII. századi al-Marwazi mervi orvos tudósítása a türkökről, melynek kapcsán a mai Kazahsztán és Közép-Ázsia területén élő valamint velük határos IX-XI. századi népcsoportokról ad rövid leírást. Taba, i al-haiiawan c. munkájában a 9. § 13. pontjában nem madszarokról, hanem a magyarokról ír (Hrakovszkij 1959). Az arany Horda, majd a Fehér Horda szétesése után Nyugat-Kazahsztán területén megalakult az Üzbég fejedelemség, amelynek részét képezte a Turgáj-vidék is (Ahmedov 1965), Vosztrov 1962). Nem lehet véletlen épp ezért az, hogy a Bahr al-aszrarban Mahmud ibn Vali szerint Abu-l-Hair XV. századi üzbég fejedelem csapataiban nemcsak kipcsákok, hanem madzserok is szolgáltak (Ahmedov 1965). Figyelmet érdemel továbbá a Tavarigh-i Guzida-ji Nuszrat Náme című türk nyelvű anonim kézirat adata amely, Judin szerint valószínűen magától Muhammad Sejbani khántól, Abu-l-Hair unokájától származik s amelynek megfelelően a Burunduk fejedelem elleni kűzdelemben a madzsar-omakbeliek is részt vettek (Judin 1965) Megemlíthető továbbá, hogy Hanükovnak a múlt század első felében a buharai fejedelemségről írott munkájában madzsar törzsről si szó van, mint preüzbég finn-ugor (Tokarjev 1958) csoportról. Végül igen fontos Kazancev közlése a múlt század közepéről, amelyben az orenburgi tartomány keleti részén élő argün „nemzetségek” között a magyarok és simbolátok is szerepelnek, akik egyébként ma a Szárükopa-Khonraulö mentén egymás szomszédságában élnek (Arisztov 1896).
A fentiekkel kapcsolatban mindenekelőtt megjegyzendő, éhogy a történelmi körülmények figyelembevételével, amelyek évszázadokon keresztül a Káspi-Aral-Turgáj vidékére egyaránt jellemzőek voltak, a madzsar és magyar etnonimek valószínűen egy ugyanazon etnikai csoportra vonatkoztak. Tehát nincs kizárva annak lehetősége, hogy a felsorolt történeti forrásokban a turgáji magyarok elődeiről van szó. Igaz, hogy azt etnonim „magyar” változata csak két esetben szerepel, al-Marwazinál és Kazancevnél. A két forrás közötti hét évszázadban csupán a XV. századi forrásanyagban szerepel az etnonim „madzsar” változata. Lehetséges azonban tehát, hogy ez az üzbég fejedelemség fennhatósága alatt élő turgáji magyarok pontatlan átírása.
Mivel a rendelkezésre álló embertani adatok értékelése évezredes asszimilációra enged következtetni s mivel al-Marwazi már 100 évvel a mongol hódítás előtt tudósít a magyar csoportról, véleményünk szerint kizárnak tartható, hogy a Kusztanáji területen élő magyar relictumot olyan általánosan ismert történeti eseménnyel hozzuk kapcsolatba, mint a „tatárjárás”.
Fentiekkel kapcsolatban egyébként megemlíthető a a vallástörténeti vontatkozású feltételezés, mely szerint a mai turgáji magyar relictum távoli elődeit, mint a honfoglalással összefüggő széttelepedés keleten, a Káspi-Jaik zónájában maradt csoportját, találja az Iszlám tejeszkedése.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a rendelkezésre álló embertani és auxiliáris leletek tanúsága szerint a turgáji magyar csoportban sikerült egy az Eurázsiai határben kb. másfélezer évvel ezelőtt ést nagyobb etnikai egység relictumát vizsgálni.
(Előadva 1966 április 12-én a Magyar Tudományos Akadémián az Antropológiai Témabizottság kibővített ülésén).
A teljes előadás itt olvasható:
https://julianusbaratai.blog.hu/2018/09/03/toth_tibor_az_osmagyarok_mai_relictumarol
Kép: Magyar törzsi területek É-Kazakisztánban és Ny-Mongóliában.
Turgaj az I. Világháború előtt:
Turgaj, 1. orosz Közép-Ázsia ÉK-i részének egyik vidéke Orenburg, Akmolinszk, Szir-darja, az Aral-tó és Uralszk közt, 456,397 km2 területtel, 367,540, egy km2-re 0,8 lak. Felszine túlnyomóan alföld, amelyet puszták (steppék) alkotnak; csakis Ny-i részébe nyulnak be az Ural-hegység ágai, amelyk Mugodsar hegység néven részben Uralszk felől határul szolgálnak. Az Ural folyó 260 km.-nyi hosszuságban az Orenburg felőli határon folyik; beléje torkollik az Or és Ilek, É-on a Tobol az Irtis mellékvize. A többi folyók mind (Dsilancsik, T., Irgisz stb.) a belső lefolyás nélküli tavakba ömlenek. Ez utóbbiak részint édes, részint sós vizüek és összesen 16,540 km2-nyi területet borítanak; köztük a nagyobbak: a Csalkar (2002 km2), Szari-kopa (699 km2), Csubar (344 km2). Az éghajlat erősen kontinentális, nagy szélsőségekkel. Az évi középhőmérséklet 3-9°; a nyári 18,7-22,7°, a téli -3,6 - 15,7°. A lakosok közül 24,000 állandóan egy helyen lakik és nagyobbára kis-orosz, a többi 343,540 nomadizáló kirgiz. (A cári oroszországban kirgiznek nevezték a kazakokat - a szerk.) A földet csakis É-on és Ény-on művelik. A fő foglalkozás az állattenyésztés. 1892. volt 210,500 teve, 989,827 ló, 631,200 szarvasmarha és 2,3 millió juh. Ásványországi kincsei vannak, de mindeddig nem bányászszák; csakis nehány tóból főznek sót (évenként 11/2 millió pudot). A kereskedelmi forgalom évenként több mint másfél millió rubelre rúg. Az 1868. alapított vidék járásai: Iletszk (székhelye Ak-tyube), Irgisz, Nikolajevszk (székhelye Kusztanaj) és T. A kormányzó Orenburgban lakik. - 2. T., az ugyanily nevü járás székhelye, a T. és a Taskendből Orszk és Troitszkba vezető országút mellett, 478 lak. 1845. mint a kirgizek ellen védelmet nyujtó erősséget alapították. /Pallas Nagylexikon, Budapest, 1893/
