A mai napon egy újsághír keltette fel a figyelmemet, mely az Iraki kurdok függetlenségi népszavazásáról szól (Index, 2017 szept. 24., Index): Lángra lobbanthatja a Közel-Keletet a kurd népszavazás
Kép: A cikket illusztráló fotó
Ennek kapcsán csokorba szedtem azokat a rendelkezésemre álló adatokat, melyek szerint a kurdok elődeinek és a magyarok elődeinek közük lehetett egymáshoz.
„A huszonkétmillió kurd a világ egyik legnagyobb olyan nemzete, amely nem önálló állam keretei között él. Kurdisztánt jogilag nem ismerik el, politikai határai nem léteznek. Négyszázötvenezer négyzetkilométernyi területén a mai Törökország, Irak, Irán, Szíria, Libanon, Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán osztozik. Tíz–tizenkét millió kurd él Törökországban (az ottani népesség 20%-a), öt-hat millió Irán területén (10%), négymillió pedig Irakban (23%). A kurdok által lakott terület Törökországtól az Iráni-felföldig, az Araráttól a Tigris és az Eufrátesz közti területig, vagyis az ókori Mezopotámiáig húzódik.
A legtöbb történész egyetért azzal, hogy a médek, akik Kr. e. 612-ben legyőzték az asszírokat, s megalapították birodalmukat, a kurdok elődei.” [Husain Shorsh: A kurdok eredete, nyelve és vallása, http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=155&lap=0, hozzáférés: 2017-09-24]
Kálti Márk Képes Krónikája (1358) és Túróczy János Krónikája (1488) a következőket írja:
"Atyla rex hunorum, medorum …." azaz "Attila a hunok, médek … királya."
Kézai Simon Magyar krónikája szerint két testvér, Hunor és Magor egy szarvast követve talált a Meotis (Azovi tenger) vidékén új hazát.
Ugyanez a krónika Attila hun kírállyal kapcsolatban a következőket írja: Ethele király„A viselet módjában és alakjában mind maga mind nemzete a médok módját tartja vala.”
Kiss Bálint nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja a magyar név etimológiáját a következők szerint adja meg:
"Ha Médiának két régi nevét mely is ez: Madaj és Ar összetesszük, és a középső "a" betűt alig hallható schémává tesszük, a napkeleti nyelvek szokása szerint, éppen a mi nemzeti nevünk lesz belőle, mely is ez: Madjar-Magyar, mert a "dj"-t "gy"-nek szoktuk mondani” [Kiss Bálint, "Magyar régiségek, 1839, 10. o.]
A médek "Madaj" önelnevezését a Biblia is megőrizte [Szent Biblia, ford.: Károli Gáspár, Amszterdam 1685, Esa. XXI:2.: "... szálld meg te Madai Babilóniát.."]; az "-ar" második szótagot pedig a magyaron kívül a következő rokonnépek nevei is tartalmazzák: avar, bolgár, tatár, kazár, apar (pártus), kangar (besenyő), tokar (tadzsik), amire a neves orosz történész, A. H. Halikov hívta fel a figyelmet. Figyelemre méltó, hogy ezeknek a népeknek a nemzeti színei is azonosak a magyar nemzeti színekkel. Az európában ismert görögös Media szó jelentése középső, ugyancsak középső(ország) a jelentése a sumer "Mada" szónak.
Diodorus Siculus (i. e. 90 körül – i. e. 27 körül) a következőket írta:
Kép: Diodorus a szarmaták eredetéről. Forrás: Lorenz Rhodoman szerk.: Diodori Siculi Bibliothecae Historicae libri; tom. I., Amszterdam, 1746, 155–156. o., Diodorus Siculus/Diodórosz Szikeliotész: Bibliothéké cím művének II. könyve 43. fejezetéből.
A szöveg magyar fordítása a következő: A szkíták egy kolóniát hoztak létére, melynek népét „Médiából szállították el a Tanaiszhoz (Don folyó - B. I.), mely nép a Szauromata (A Szauromaták másik neve: Szarmata – B. I.) nevet kapta. Sok évvel később ez a nép megerősödött, vélgigpusztította Szkítia nagy részét, mindenkit elpusztítottak akit legyőztek és a földet sivataggá változtatták." [Diodorus Siculus/Diodórosz Szikeliotész: Bibliothéké cím művének II. könyve 43. fejezetéből, angol kiadás: Diodorus of Sicily in Twelve Volumes. II. London-Cambridge, 1967 (The Loeb Classical Library). 28-29. o., Horváth Gábor fordítása, akinek segítségéért köszönetet mondok.]
Az alábbiakban látható Sarmatia térképe a hunok előtt:
Kép: Sarmatia térképe i. sz. 370, a hunok hódítása előtt. Forrás: Map of Ancient Sarmatia (Sarmatia Antiqua), Rob. Wilkinson, 1 September 1801, London
… és a hunok európai hódítása után:
Kép: A hun Attila birodalma. Forrás: The Huns, in: History of the Later Roman Empire by J. B. Bury Published by Macmillan & Co., Ltd., 1923 , http://www.novaroma.org/nr/Attack_of_the_Huns, hozzáférés 2017-09-24
370-körül a hunok a Kada nemzetségéből származó Bendegúz (Muzduk) vezetésével átlépték a Volgát, meghódították Kelet-, és Közép-Európát, kiterjesztették uralmukat az ott élő népekre.
A hunok 395. évi, a Kelet-Római Birodalom tartományai ellen - a Kaukázuson keresztül - indított hadjáratáról Horváth Gábor írt tanulmányt: Horváth Gábor: A HUNOK 395. ÉVI ÁZSIAI HADJÁRATA A RÓMAI BIRODALOM KELETI TARTOMÁNYAI ELLEN, http://julianusbaratai.blog.hu/2017/01/12/horvath_gabor_a_hunok_395_evi_azsiai_hadjarata_a_romai_birodalom_keleti_tartomanyai_ellen, hozzáférés: 2017-09-25.
„Az 5. század elején hatoltak be a Kárpát-medencébe, ahol meg is telepedtek. Attila, a legnagyobb és legismertebb hun király fényes Kárpát-medencei udvaráról egykorú beszámoló is fennmaradt a bizánci követtől, Priszkosz rétortól.
A hunok Ruga, Bleda (Buda) és Attila vezetésével kezdetben a Nyugatrómai Birodalom szövetségesei voltak, hadsereggel támogatva azt a Keletrómai Birodalommal szemben. A két birodalom között a keletrómaiak elleni két nagy hadjárat eredményeként egyensúly alakult ki. Ezt követően Attila király a nyugatrómaiak ellen fordult. 451-ben, a catalaunumi csata eldöntetlenül végződött. Bár magát Aetius győztesnek nevezte, a csatát ő hagyta el, és a Róma elleni hadjárat során semmilyen ellenállást nem tanúsított a hunokkal szemben.
452-ben Attila betört Itáliába, és Róma felé vonult. III. Valentinianus császár Ravenna erős falai mögé menekült, s a pápa tanácsadói is a menekülést javasolták Nagy Leó pápának. Ő azonban a legenda szerint egy különösen finoman megmunkált arany karperecet emelt fel az asztalról, és a következőt mondta: „Ez a hunok munkája. Egy nép, amelyik ilyen műalkotásokra képes, hajlandó lesz az Élet igéjének befogadására is.” Misszionárius munkát hirdetett a hunok között. Kíséretével Mantovánál találkozott Attilával, és sikerült elérnie, hogy a hunok megkíméljék Rómát, és békét kössenek a birodalommal. (Igaz, ebben szerepet játszott az is, hogy a hunok táborában járvány tört ki.)
453-ban, Attila új házassága nászéjszakáján hirtelen meghalt."
Attila halálával megszűnt a hunok közti összetartó erő, birodalmuk kisebb törzsszövetségi keretekre oszlott, amelyek vezetői Attila fiai leszármazottjai közül kerültek ki. Irnek hunjai visszavonultak a meotiszi őshazába. Scythia Minorban maradt hunok másik részét Dengizik vezette, akit ugyan megöltek egy csatában, de valószínűleg leszármazottjai folytatták az uralkodást. Később a források néhol beszámolnak egy-egy hun uralkodóról, mint például a Morava folyó mellett élő Mundóról, aki az osztrogót Theoderikkel harcolt a gepidák ellen. 682-ben egy Izrael nevű keresztény misszionárius püspök a Kaukázusban és Dagesztánban élő hunokról számol be. Izrael püspök leírja, hogy „keresztény templomok épültek a hunok országában”, beszámol a hunok Derbenttől északra fekvő fővárosáról, „a fénypompás Varachanról”, amelynek utcái, terei vannak, ahol „ügyes ácsok” dolgoznak, akik egy állatmotívumokkal díszített hatalmas keresztet is állítottak, ötvöseik pedig arany- és ezüstszobrokat készítenek.” [Wikipédia,Hunok szócikk, https://hu.wikipedia.org/wiki/Hunok, hozzáférés: 20017-09-24]
Kép: Hunok a Kaukázus északi előterében i. sz. 565-ben, 100 évvel Attila halála, és 200 évvel Sarmatia területének a Hun Birodalomhoz csatolása után Forrás: A magyarság korai történetének sarokpontjai. Elméletek az újabb irodalom tükrében. Zimonyi István. Szeged. 2012 dc_500_12 ..., 114. o., http://real-d.mtak.hu/597/7/dc_500_12_doktori_mu.pdf, hozzáférés: 2017-09-26
A médek „magyar” önelnevezése a hunok Kárpát-medencéből történt kivonulása után mintegy 100 évvel, a továbbra is hun uralom alatt maradt hajdani Sarmatia területén – egy uralkodó és egy város neveként - bukkant fel a történeti forrásokban. Malalas 6. századi bizánci szerzetes krónikájában a Fekete-tenger északi partvidékén élő kutigur-hunok uralkodójának személyneveként örökíti meg azt, a térség történetét leíró Derbendnáme nevű 11. századi forrás arról számol be, hogy a hunokkal együttműködő Szasszanida Birodalom sahja, I. Huszrau Anórsiván (501-579) megalapítja Kicsi Madzsar (Kiči Majar) és Ulu Madzsar városokat.
Kép: A kurd zászló – magyar színek, közepén a székely sugaras nap képével
A magyarság embertani arculatának kérdésével kapcsolatosan Dr. Tóth Tibor a következőket állapítja meg: "Összefoglalóan, a rendelkezésre álló leletek alapján megállapítható, hogy a honfoglaló magyarság embertani kialakulásának folyamata eltérő az Ural melléki ugor csoportokétól és kronológiailag a folyamat már a szarmata korban elkezdődött, regionálisan pedig nem az Urál-, hanem az Észak-Káspi melléken ment végbe." [Dr. Tóth Tibor: A honfoglaló magyarság ethnogeneziséne problémája, Anthropologiai Közlemények, IX. évf. (1965) 4. sz., pp. 139-149.]
’Sarmatae, Medorum (ut ferunt) suboles”; (a szarmaták, mint hírlik, a médektől erednek). [Plinius Naturalis Historia, VI. 7,19]
A szkíta (szkíto-szarmata), hun, magyar folyamatosságot bizonyító ókori és középkori forrásokkal korábban foglalkoztam: SZKÍTA-HUN-AVAR-MAGYAR FOLYAMATOSSÁG KORABELI FORRÁSOK ALAPJÁN, TÉRKÉPEKKEL, http://julianusbaratai.blog.hu/2017/04/14/szkita-hun-avar-magyar_folyamatossag_korabeli_forrasok_alapjan_terkepekkel, hozzáférés: 2017-09-25.
