Kép: Sas és jurta (Foto: Benkő Mihály)

A 2008-ik évi VI. Nemzetközi Vámbéry Konferencián A Kurultáj margójára címmel Baski Imre előadása is elhangzott. Előadásában érintette a magyar-madjar (utóbbi a keleti magyarok ciril betűs elnevezésének helytelen átirata, helyesen: madijar, madyar vagy madiar - mindhárom változat előfordul, olvasatuk minden esetben: magyar - a szerk) kérdést is. Elmélkedésének lényege az volt, hogy a kazakisztáni madjarok (madijarok, mazsarok) legalább öt különböző kazak törzsben (kipsak, argin, kerey, bek-arisz, bay-uli) előforduló nemzetségek. E nemzetségek az említett törzsekben általában a 6-9. leszármazási fokon, alosztályi (al-alnemzetségi) szinten állnak, ami arra enged következtetni, hogy a legfiatalabb, vagy a törzs kötelékébe újonnan bekerült kazak nemzetségek közé tartoznak. Madi-yar személy- és nemzetségnevük szerkezeténél fogva az Allah-yar, Tengri-yar, Huda-yar nemzetségnevekkel áll rokonságban, így a Madi-yar név "Mähdi barátja, Allah követője" vagy (a Muhammad-i-yarból Mamad-i-yaron keresztül Madi-yar) "Mohamed barátja, követője"-ként értelmezhető. Következésképpen - nézete szerint - ezeknek a nemzetségeknek nincs közük a magyarokhoz (Ezt a magyarázatot eredetileg Veres Péter publikálta Somfai Kara Dávid ötlete alapján A magyar nép etnogenézise, különös tekintettel a török népekkel való etnokulturális kapcsolatokra című cikkében.)

Előadását személyes megszólításnak éreztem, hiszen a konferencia előtt néhány héttel érkeztem haza a Mongol-Altájból, ahol a kazak Tarka csődör (Kazak nyelven Sivar Aigar) törzs tagjai közt éppen ezt a kérdést is tanulmányozhattam. Itt azokról a mazsar elnevezésű nemzetségekről van szó, amelyekről 2001. évben Benkő Mihály hozott hírt (Benkő Mihály: Julianus nyomdokain Ázsiában. Timp kiadó. 2001. 30-41.).

Magam etnológusként vizsgálom a kérdést. Az etnológia, amelyet angol nyelvterületen kulturális antropológia néven neveznek, interdiszciplináris tudomány, amely az európai–amerikai, továbbá az ázsiai magaskultúrák körén kívül élő társadalmak összehasonlító vizsgálatával foglalkozik. Egyik fő témája az előbb említett társadalmak népeinek, népcsoportjainak etnogenézise, konfessszionalitása, kultúrája és annak változása. Ehhez elengedhetetlen az ún. etnikai folyamatok leírása és azok értelmezése. Napjaink kutatásának központjában olyan fogalmak állnak, mint az etnicitás vagy az etnikai identitás (Fredrik Barth, Thomas Holland Eriksen). A módszertani kérdések központi helyet foglalnak el az etnológiában. Elengedhetetlennek tartja a terepmunkát és kidolgozta az etnográfiai adatok gyűjtésének módszertanát.

Amint látható, a sztyeppei madjarok kérdésének kutatása szinte ideális téma az etnológia számára. A sztyeppei nomádok csoportjainak (nemzetségeinek, törzseinek, törzsszövetségeinek) etnikai tudatának, egyszerű vagy többszörös identitástudatának vizsgálata a honfoglalás és az azt megelőző idők etnikai viszonyaira világit rá. Mindez persze értelmezhető úgy is, hogy – mint a régészek, vagy a nyelvészek kutatásai – az etnológus sztyeppei kutatásainak eredményei történelmi síkba vetítve a magyar őstörténet még tisztázatlan kérdéseinek megoldásához járulnak hozzá.

Benkő Mihály tulajdonképpen kulturális antropológusként, terepen szerzett adatokkal dolgozik, bár végzettségét tekintve történész. Érdeklődésének középpontjában a Mongol-Altáj-i, majd Tóth Tibor nyomán a kazakisztáni madjarok etnogenézise és kultúrája áll (Lásd: Torgaji madiarok, Budapest 2003.).

Mivel én ebben a cikkben etnológusként próbálom meg összefoglalni tapasztalataimat, fontosnak tartom tisztázni néhány kulcsfogalom értelmét. Ezek közül a legfontosabb az etnicitás és etnikai identitás. Napjainkban az említett fogalmakat leginkább Fredrik Barth és Thomas Holland Eriksen munkája alapján értelmezzük.

Az etnicitást a társadalmi szerveződés elveként határozták meg, mely a kategoriális vonások szerint szabályozza a csoportok szerveződését, ebben az esetben a feltételezett közös származás alapján. Továbbá az etnicitást a nyelv, vallás, szokások és hasonló jegyek komplexitásának tekintik.  Úgy gondolják, hogy a résztvevők önazonosítása a csoport határának megvonására (mi/ők), és a közös származásba vetett meggyőződésre épülő identitás-szimbólumokra épül.

Az etnikai identitás Barth és Eriksen szerint az adott etnikai csoporthoz való tartozás erős tudatossága, amely minden bizonnyal az etnikumra jellemző jegyek felismerésének és hangsúlyozásának hosszú folyamata során alakul ki.

Következtetéseimet megpróbálom azokra a vizsgálódásaimra alapozni, amelyeket 2008 szeptemberében végeztem a Mongol-Altájban, mégpedig Ölgij megye Cengel járásában. Ezen a területen (és a szomszédos Szakszai járásban) élnek a kazak nyelvű Tarka csődör törzs tagjai. A kazak törzsek Kazakisztán orosz megszállása elől menekülve érkeztek a Mongol-Altáj kietlen vidékére, ahol azóta is nomád életet élnek. A mongóliai kazakok legfontosabb etnikai identitástudata a törzsi identitástudat, míg szélesebb jellegű identitástudatuk a kazak.

Ezek közé illeszkednek be olyan nemzetségek, amelyeknek a kazak törzsi identitáson túl madjar identitásuk is van. Számuk rendkívül alacsony, és ha valaki érdeklődik, akkor mindig csak azt hallani, hogy csak egy-két ilyen család van. Általában nyilvánosan nagyon kevesen is vállalják madjar identitásukat. Az is előfordul, hogy nem magukról, hanem másokról mondják, hogy madjar – mégha azok tagadják is. Torgaji és a Kara Tal-i madjarokkal ellentétben nekik nincsenek sezseréjeik (írott törzsi családfáik) sem. A Cengelharjhannak nevezett hegy lejtőin nomadizálók között élnek, valószínűleg szétszórtan. A Cengelharjhan önmagában is egy óriási terület, elérésük ezért is szinte lehetetlen. Ebből következik, hogy számukról semminemű adattal nem rendelkezünk.

Etnológiailag legfontosabb jellemzőjük az, hogy önmaguk szerint, valamint a többségi Tarka csődör törzsbeliek szerint is külön csoportot képeznek a kazak törzsön belül. Létezik különálló etnikai identitásuk, mert etnicitásuk nyomai kimutathatóak. Ennek legfontosabb jellemzője a feltételezett közös eredettudatuk. Ez a tudatuk egy eredetmondában nyilvánul meg. Magam ennek egy olyan változatát hallottam, amely szerint az Uraltól származnak, és onnan kerültek mostani hazájukba. Nagyon fontos, hogy madjar megnevezésük nem személynévként szerepel, hanem etnonimként. Etnicitásuk része még asszonyaik sajátos viselete, amelyet nem is tőlük hallottam, hanem kazak vezetőinktől. Benkő Mihály szerint etnicitásuk része temetőjük is, amelyben síremlékeik fából készültek, ellentétben a kazakok síremlékeivel, amelyeket kőből építenek.

Mindezek ellenére etnikai identitásuk alacsony, nem törzsi szintű. Ez a helyzet megérthető, ha abból indulunk ki, hogy a Mongol-Altáj madjarjai egy nagyobb közösség kiszakadt részeként érkeztek mostani szálláshelyeikre. Véleményem szerint akár torgaji vagy Kara Tal-i madjarok nemzetségei is lehetnek, akik önállóan csatlakoztak az orosz megszállás elől menekülő Tarka csődör törzshöz. Ez megmagyarázná szétszórtságukat, rendkívül alacsony számukat és magasfokú asszimilációjukat is.

A másik megoldás az éppen a szemünk előtt lejátszódó – vagy inkább éppen lezáródó – sztyeppei névváltoztató mimikri folyamata. Ebben az esetben egy régebben létező nagyobb madjar csoport etnikai identitásváltása zajlott le a Tarka csődör törzsben. Ez a folyamat úgy írható le, hogy a madjar identitástudat feloldódott a szélesebb – kazak – identitástudatban. Ilyenformán a Mongol-Altáj-i madjarok identitástudata hasonló a palócok identitástudatához, amelyek identitásváltása már hosszú évszázadokkal ezelőtt lezajlott és etnicitásuk már csak néhány kulturális elemben érhető tetten.

Az etnicitás tárgyalásakor külön kell beszélni a feltételezett – vagy elutasított – magyar-madjar rokonság kérdéséről. A Benkő Mihály által gyűjtött eredetmondáik nagyon egybevágnak a magyarok eredetmondáival, mert a szarvas követését is megemlítik. A rokonságtudattal magam is találkoztam, amikor egy olyan énekkel fogadtak, amelyben külön üdvözlik a távolra szakadt hasonló nevű rokonokat.

Ennek a cikknek nem az a célja, hogy megoldja a magyar-madjar kérdést. Az azonban megállapítható, hogy a Mongol-Altájban élő madjarok rokonságtudatát a torgaji és Kara Tal-i madjarok rokonságtudatával együtt kell vizsgálni.

A nyelvi egység a legerősebb identitásformáló erők közé tartozik. A madjarok nyelvileg nem különülnek el a kazakoktól, vagy legalábbis ma nincsenek más információink. A kazak-magyar nyelvrokonságról pedig nem szoktak beszélni. Ugyanakkor léteznek példák arra, hogy nyelvi egység nélkül is vállalnak etnikai közösséget. Közismert, hogy a sztyeppei törzsszövetségek többnyelvű közösségek voltak. Ez a sztyeppén egy magasabbrendű identitást jelentett a törzsi (nagy valószínűséggel egynyelvű) identitással szemben. Annak ellenére, hogy a nyelv rendkívül erős identitás-szimbólum, történhet nyelvváltás is, úgy, hogy az etnikai identitástudat megmarad. Ezt más identitás-szimbólumok hangsúlyozása teszi lehetővé. A sztyeppei lovasnomád törzsek esetében például a közös eredettudat, az etnonim további használata. Azonos nyelvű, különböző eredettudatú törzsek esetében valamelyik törzs esetében nagy valószínűséggel fennáll egy korábbi nyelvváltás lehetősége.

A genetikai rokonság vizsgálata első pillantásra mindent eldöntőnek tűnik az etnicitás vizsgálatakor. Családi, tehát nemzetségi szinten eléggé egyértelmű az ilyen típusú kapcsolat kimutatása. Azonban az etnikai identitás állandóan váltózó, csak egy adott helyzethez köthető jelenség. Ezek a csoportok nem biológiai úton jönnek létre, hanem közös kulturális, nyelvi és vallási értékek mentén, biológiailag közös eredetük csupán feltételezett. A sztyeppén általánosan meglevő exogám házasság, valamint a sztyeppei népek ciklikus vándorlásokon alapuló nagy mozgás – és térigénye könnyen észrevehető faji és genetikai keveredést eredményezett. A faji keveredésen túl a Mongol-Altájban élő madjar identitásúak száma feltűnően alacsony, ezért genetikai rokonságuk kimutatása méginkább esetleges. Itt nem is készült genetikai vizsgálat, csak az egy tömbben élő torgaji madjarok között. A felsoroltak miatt Bíró András Zsolt genetikai kutatásainak eredményeit saját tudományágán belül kell értékelni. Amerikában megjelent tanulmánya alapján a magyarok és torgaji madjarok genetikai anyaga nagyon közel áll egymáshoz. Amennyiben a Mongol-Altáj madjarjai valóban a torgaji vagy Omszk környéki madjarok elvándorolt nemzetségei, akkor Bíró adatai alapján a magyarokkal való genetikai rokonságuk kérdése felvethető.

A harmadik fogalom a kulturális rokonság. Talán ez az a rokonságfogalom, amely leginkább a Cvetelin Sztyepanov által leírt sztyeppei népek közös identitástudata alapján definiálható. Ez az etnikai identitás a sztyeppei népek „mi” - nomádok és „ők” – letelepültek tudatából következik. Túlmutat az egyes törzsek között meglévő különbözőségeken (nyelvi eltérések, törzsi ételek, tamgák - billogok, harci kiáltások), és az azonos életmódból származó, szinte azonos, vagy nagyon hasonló kultúrán alapul. Amennyiben ezen a síkon vizsgálódunk, kimondható, hogy a honfoglaló magyarok kultúrája nagyon közeli a madjarokéhoz, különösen a Mongol-Altájban, ahol az odamenekült kazak törzsek szívósan őrzik hagyományaikat. Lovasnomád életmód, hasonló díszítőművészet (veretes övek, nyeregdíszek), pentaton dallamok, siratótípusú dallamok, samanizmus, közös eredettudat, hasonló temetkezési szokások, stb., mind a sztyeppei népek közös kultúrájából fakad. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy például a madjarok viselete alig különbözik a kazak Tarka csődör törzs tagjainak viseletétől. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a viseleti hasonlóságok és más kulturális hasonlóságok a szélesebb sztyeppei identitás alapján nevezhetők a honfoglaló magyarokéval rokonnak.

Összefoglalva tehát a Mongol-Altájban élő madjarok etnológiai vizsgálatát megállapitható, hogy madjar megnevezésük nem személynévként, hanem valamilyenfajta etnikai/csoportmegnevezésként szerepel. A csoporthoz tartozóknak van egy etnikai identitásuk, amely a feltételezett közös eredeten alapszik. Hogy ez az etnikai identitás milyen régi, azt csak egy szélesebb kontextusban vizsgálható, mégpedig a torgaji és Kara Tal-i madjarok etnikai identitásának kontextusában. Feltételezhető ugyanis, hogy a Mongol-Altáj madjarjai a torgaji és Kara Tal-i madjarok csoportjainak elvándorolt nemzetségei.

A rendelkezésre álló adatok szerint nyelvi rokonságról nem beszélhetünk, de a genetikai rokonság kérdése felvethető, míg a kulturális rokonság megállapítható.

Látható, hogy sok kérdés még nyitott és tovább kell vizsgálni. Ilyen kérdés például a fennebb felvázolt és megállapított madjar néven nevezett etnikai identitás eredete. További nyitott kérdés a magyarokkal kialakult rokonságtudat mibenléte. Mennyire újkeletű, vagy esetleg milyen régre nyúlik vissza, ugyanakkor a szélesebb körű sztyeppei „mi/ők” tudaton alapul-e, vagy esetleg máson. Felvethető az a Belső-Ázsiában mindennapos jelenség is, hogy valakik magukat magyarnak vallják vagy gyakran emlegetik a rokonságot a magyarokkal.

Továbbá vizsgálandó a Mongol-Altájban élő kazak törzsek etnogenézise, kultúrája, konfesszionalitása – különös tekintettel a Tarka csődör törzsre. Ilyen magas fokú kulturális rokonság esetén intenzív kutatásokra lenne szükség.

Felhasznált irodalom

Bálint Csanád: A történeti genetika és az eredetkérdés(ek) (A közös kutatás szükségessége és lehetőségei) Magyar Tudomány, 2008/10 1170. o.

Botík, Ján: Etnická história Slovenska. Lúč. Bratislava, 2007.

Benkő Mihály: Juliánus nyomában Ázsiában. Timp Kiadó. Budapest, 2001.

Benkő Mihály: Magyar-kipcsakok. Timp Kiadó. Budapest, 2009.

Csáji László Koppány: A sztyeppei civilizáció és a magyarság. Cédrus Művészeti Alapitvány – Napkút Kiadó. Budapest, 2007.

Eriksen, Thomas Ihlland: Etnicitás és nacionalizmus. Antropológiai megközelítések. Gondolat kiadó. Budapest—Pécs, 2008.

Havlík, Lubomír E.: Kronika o Velké Morave. Nakladtelství JOTA. Brno, 1992.

Sztyepanov, Cvetelin: Lovasnomád birodalmak és városlakók. Cédrus Művészeti Alapitvány – Napkút Kiadó. Budapest, 2008.

Veres Péter: A magyar nép etnogenezise, különös tekintettel a török népekkel való etnokulturális kapcsolatokra. In: Magyarország -Azerbajdzsán: a kultúrák közeledése. Az első magyar-azerbajdzsáni tudományos szimpózium előadásai. Budapest. 2006 pp 68-92. (A madijar kérdés kifejtése a 84. oldalon).

Vékony Gábor: Magyar őstörténet – Magyar honfoglalás. Nap Kiadó. Budapest, 2002.

Csallóközi Múzeum. Dunajská Streda, Muzejná 2. 929 01.