A cikk forrásai:
Novicsihin, Andrey – M. Lezsák Gabriella – Gáll Erwin: Tarsolylemeztöredék Andrejevszkaja scselből Gondolatok a tarsolyok kelet-európai és Kárpát-medencei elterjedésével kapcsolatban
Az első tarsolylemez 1868 nyarán a felvidéki Galgócon egy árokásáskor került elő. Rómer Flóris régész már a következő évben részletesen ismertette is a megtalált tárgyat, helyesen felismerve annak használati módját – tűzszerszám tartó bőrtarsoly fedőlapja- egyúttal megjegyezve, hogy alakja erősen emlékeztet a huszárok tarsolyának formájára. A későbbiek során az ország területéről több tarsolylemez is előkerült. A Kárpát - medencéből eddig 27 ilyen tarsolylemezt ismerünk, többségét a Felső-Tisza-vidékről. Készítési idejük a 10. század első fele. A régészek megállapítása szerint a tarsolylemez Kárpát-medencei fejlemény, de néhány tarsolylemezt tőlünk keletre is találtak. Ezek azt mutatják, hogy a honfoglalók keleti kapcsolatrendszere nem szakadt meg a Kárpát-medencébe költözéskor.
A tarsolylemezes vagy nemesfém veretes tarsolyokat a honfoglalás korában az előkelő vezetők viselték rangjelzésként. Tűzszerszámokat tartottak bennük. A vékony, könnyebben munkálható ezüstlemezeket finom, egyedi rajzolattal töltötték meg, minden részletét aprólékos gondossággal kidolgozva.
Egy 10. századi Kárpát-medencei tarsolylemez párhuzama a nyugat-mongóliai Bajan Ölgij tartomány magyar törzsénél:
A tarsolylemezek motívumkincsének sok esetben előzménye a 6-8. században elterjedt sztyeppei nomád szablyák díszítése. Így például az Etelközi Korobcsinóban (ma Ukrajna) talált szablya hüvelyszáj díszítése a galgóci tarsolylemezen található hálóba rendezett palmetták pontos párhuzama.
A tarsolylemezek listáját és képeit az alábbiak szerint gyűjtöttem össze:
1. Bana: KIS – BARTHA 1970, 219–270; AH 1996, 362–364, Fig. 1; BOLLÓK 2015, I. tábla 8, 70. kép.
Banai tarsolylemez, forrás: https://bana.asp.lgov.hu/honfoglalas-kori-tarsolylemez
1956 márciusában Savanyú György és Dömötör László kavicsbányászás közben gazdag honfoglalási sírra bukkantak. Feltehető, hogy a kavicsbányászásnak a temető több gazdag sírja áldozatul esett.
Anyaga: Ezüst előlap, vörösréz hátlappal. Mérete: 117x115 mm.
A lelet ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található.
2. “Báránd”: D. SZABÓ 2013, 125–32; BOLLÓK 2015, I. tábla 5, 67. kép.
A bárándi tarsolylemez a legszebbek közé tartozik díszítésében, kidolgozásában egyaránt. A gyönyörű, növényi ornamentikával díszített tarsolylemezt Bárándon, egy vályogház padlásán találták meg a tető alatti tapasztásban, fél pár vaskengyel mellett, rongyba csavarva. A palmetta ábrázolása gyakori volt a sztyeppei lovas népek kultúrájában, de jelen volt a korabeli Európában, a Földközi-tenger térségében is.
1998-ban felújítást végeztek a házon, így került elő a felbecsülhetetlen kincs. A családi krónika alapján tudjuk, hogy a szépapa rejtette el a kincset a ház padlásán, ugyanis az 1860-as években kubikusként dolgozott a Tisza szabályozásánál, Tiszadada és Tiszadob térségében. Gátépítési munkák közben bukkantak rá, feltételezhetően egy előkelő honfoglaló sírjára. Valószínüleg a sírban volt a nemzetségfő palmettával ékesített szablyája, süvegdísze, ezüsttel kivert készenléti íjtegeze, veretes öve és a temetési szertartáson feláldozott ló maradványai.
A tarsolylemezen kívül nem ismerünk más leletet. Ezidáig nem kerültek elő egyéb tárgyak a sírból, amelyeket a megtalálók egymás között elosztottak, csak ez a Bárándra került honfoglaláskori kincs.
Jelenleg magántulajdonban van, egy banki trezorban őrzik.
Bárándi tarsolylemez. Forrás: http://www.sarretikronika.hu/index.php?act=news&action=more&id=9&kat=6
Flórián Péter – Sárréti Krónika
Nagy hasonlóságot mutat a rakamazi, tarcali és az egyik karosi temetőkben talált példányokkal. Valószínüleg ez a négy darab egy műhelyben készülhetett, a fejedelem környezetében dolgozó mester által.
3. Besenyőtelek – Szőrhát: SZABÓ 1969, 55; AH 1996, 383–384, Fig. 1.
Honfoglalás-kori leletre bukkantak a község külterületéhez tartozó Szőrháton, a kömlői út melletti homokbányában. Itt nyugat-keleti tájolású sírokat találtak, egyikből lócsontok kerültek elő, illetve ettől kissé magasabban emberi csontváz. A halott koponyája fregmentált volt. A fejéhez hullámdíszes agyagcserepet helyeztek, a medencén aranyozott övdíszek és ezüst tarsolylemez feküdt, a nyílhegyet állítólag függőleges helyzetben találták, ezt feltehetően a sírba belelőtték. A leletek egy része elkallódott.
Besenyőteli tarsolylemez
4. Bodrogvécs: DÓKUS 1900, 45–47; AH 1996, 140–142, Fig. 5; BOLLÓK 2015, I. tábla 11, 73. kép.
A jelenleg Szlovákiához tartozó Bodrogvécs község határában fekvő Lecse kocsmával szembeni homokdombon 1897 őszén szőlőaláforgatás során találták a gazdag honfoglalás kori temetőt. A leletek jelentős része elveszett, csak néhányat sikerült megmenteni. Bodrogvécs határában az egyik leggazdagabb X. századi temető pusztult el. A leletek egy része a kassai múzeumba került, illetve jelentős része elkallódott az elmúlt évtizedben.
A lemez előlap aranyozott ezüst, a hátlap vörösréz. A háttér körponcolással ékesített, aranyozott, de nem mélyítették le. Az egymás leveleiből tovább sarjadó palmetták közeit poncolt köröcskék fedik. Tengelyében alul és fölül egy-egy rozettát szegecseltek fel, amelyek a függesztő- és zárószíjat is tartották. A szegélyen körben félgömbfejű ezüstszegecsekkel rögzítették az előlapot a hátlaphoz.
Bodrogvécsi tarsolylemez. Fotó: Hapák József, adatok: A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum
Lelőhely:
Več, jelenleg Szlovákia. A község határában fekvő Lecsekocsmával szembeni homokdomb.
Meglelése:
1897 őszén szőlőaláforgatás során találták a gazdag honfoglalási temetőt. A leletek jelentős része elveszett, csak néhányat sikerült megmentenie Szendrei Jánosnak. A következő esztendőben feltárt sírokról nem készült feljegyzés. Bodrogvécs határában az egyik leggazdagabb X. századi temető pusztult el. A leletek egy része a kassai múzeumba került, illetve jelentős része elkallódott az elmúlt évtizedben.
Anyaga:
Az előlap aranyozott ezüst, a hátlap vörösréz.
Mérete:
143x117 mm.
Műhelymunka:
A háttér körponcolással ékesített, aranyozott, de nem mélyítették le. Tengelyében alul és fölül egy-egy rozettát szegecseltek fel, amelyek a függesztő- és zárószíjat is tartották. A szegélyen körben félgömbfejű ezüstszegecsekkel rögzítették az előlapot a hátlaphoz.
Forrás: www.tarsolyosok.hu
5. Bugyi – Felsővány 2. sír: FÜREDI 2012, 207–234; BOLLÓK 2015, I. tábla 13; FÜREDI 2016, 70: kép.
A Bugyi-felsőványi honfoglalás kori temető és tarsolylemezes sír
Szerző: Füredi Ágnes
2011 márciusában Bugyi és Taksony határában fémkeresőt használó civilek több tucat, a magyar honfoglalás korára keltezhető aranyozott ezüstveretet és ékszert találtak a frissen szántott területen. A leletek régészeti jellegét és tudományos jelentőségét felismerve azonnal felvették a kapcsolatot a Pest megyei múzeumi szervezettel, s nemcsak a tárgyakat adták át a múzeumnak, de a mielőbbi feltárást is azonnal kezdeményezték.
A régészek 2011 áprilisában néhány napos ásatás során hitelesítették a lelőhelyet, és megpróbálták felmérni annak veszélyeztetettségét. A dombtetőn húzott 2 méter széles kutatóárok ÉNy-i végében néhány Ny–K-i tájolású sírfolt rajzolódott ki az altalajban. Az egyik sír igazi meglepetést tartogatott: a 30 és 34 éves kora között elhunyt férfi előkelő rangjára aranyozott ezüstveretes, egyedi szerkezetű díszöve és tarsolyának fedőlemeze utalt. Egyetlen ékszere – az övet leszámítva – egy sima, nyitott ezüst hajkarika volt, ruházatát nem díszítették sem gombok, sem nemesfém ruhaveretek. A temetési rítus részeként lovának feje és lábvégei is a sírba kerültek, közvetlenül a halott íjászfelszerelése fölé, jobb oldalon. A férfit derekára csatolt övvel temették el: bal oldalán eredeti helyzetben, szerves maradványokkal együtt kerültek elő az övet ékítő aranyozott ezüstveretek, a derék jobb oldaláról azonban nagy részük elmozdult, hiányzott. A sírban elszórtan megtalált többi övveret tekintetében nem lehet kizárni a szándékosságot, hiszen a hitvilággal, hiedelmekkel kapcsolatos öltözetrongálásra több példát is ismerünk a korszak temetkezéseiből. Elgondolkodtató azonban, hogy a másodlagos helyen előkerült veretek szinte mindegyike utólagosan átlyukasztott (az övön maradtakkal ellentétben). Az eredeti nittszeg letörése miatt utólag cérnával felvarrt veretek a korhadás folyamán előbb, illetve könnyebben kimozdulhattak helyükről: akár egy föld alatti járatokban mozgó rágcsáló is elsodorhatta őket.
Szerencsés módon eredeti helyén, a jobb csípő mellett került elő az aranyozott ezüstötvözetből készült tarsolylemez. Az övön függesztve hordott tarsoly hosszanti élén állva simult egykori gazdája oldalához, s a benne tárolt tűzcsiholó készlet, a jellegzetes alakú csiholó acél és a kovakő is ránk maradt. A tarsolyt díszítő lemez előlapja finom kidolgozású, harmonikus felépítésű mintázata belső keretes szerkezetű. A függőlegesen tükröződő növényi ornamentika külső sávjában hullámos indákból nyíló félpalmetta-csokrok futnak körbe. A dús díszítés ellenére a lemez nem túlzsúfolt, a külső indás és a sima kerettel leválasztott belső, csak leveles mintázat kiegyensúlyozott kompozíciót alkot, melyet a háttér tűzaranyozásával emelt ki az ötvösmester. A díszített felületet sima szalag fogja körbe, ezen vannak az előlapot a tarsolyfedélhez és a hátlaphoz rögzítő félgömbfejű szegecsek. A felső, alig érzékelhetően kifelé ívelő peremen csak középen van két szegecslyuk – ezek, és alsó párjaik az eredetileg a lemez mögött, az előlap és a hátlap között húzódó zárószíjat rögzítették. Nemegyszer kisebb vereteket raktak a függesztő- és zárószíjakra is – a bugyifelsőványi sírban ezek is előkerültek eredeti helyükön.
A tarsolylemez hosszas, akár évtizedeken is átnyúló használat nyomait őrzi: mechanikus behatás következtében erősen meghajlott, a poncolások mentén néhol kitöredezett. Egykori tulajdonosa próbálta megmenteni: vörösréz hátlemezét gondosan hozzászegecselte – középen, a minta kompozíciójával mit sem törődve. A lemez felső pereménél, hátul vaskos vaslemezből készült kiegészítés is látható, ennek funkciója nem egyértelmű. Talán a letört-elhajlott hátlap helyett próbáltak merevítést adni a tarsolynak ezzel az előlap íveltségéhez egyáltalán nem igazodó, durva megoldással. A „javítás” után még sokáig használatban volt a tárgy, a sérülés miatt kidomborodó részein a díszítés erősen lekopott.
A gyászoló rokonok a halott jobbján a sír aljára tették a nyíltegezt, majd erre fektették rá az íjat, cél felé néző, frontális oldalával a sírfal felé fordítva, felajzatlanul. Végül sor került a harcos hátaslovának részleges eltemetésére is. A megnyúzott ló feje és lábvégei a bőrben maradtak (ez a ló megnyúzásának általános, széles körben alkalmazott módja). Az íj és a nyíltegez maradványai a lócsontok alatt-között bukkantak elő, tehát a lófejet közvetlenül a nyíltegezre és az íjra rakták rá, orrával nyugat felé fordítva, míg a ló lábvégei kissé távolabb, a sír délkeleti sarkába kerültek. A kantárt valószínűleg felülről ráterítették a lófejre, a nyerget pedig a lókoponya és a lábvégek közti területen helyezték el, az ide hajtogatott, összegöngyölt lóbőrre. A lószerszámból megmaradt vaskengyelek és a csikózabla a korszakban általánosan elterjedt, harci helyzetben is használható típusokat képviselnek.
A halott harcos koponyáján apró, ám jellegzetes, mesterségesen kialakított sérülés volt. A fejtetőn ún. jelképes trepanációt (koponyalékelést) hajtottak végre, jóval a harcos halálát megelőzően: 8-9 mm átmérőjű körben sekélyen kivésték – de nem fúrták át – a koponya csontját. A szakértelemmel és gondosan végrehajtott műtét nyoma feltehetőleg sekély bemélyedésként a gyógyulás után is látható volt. A túlnyomórészt a koponyatető közepét érintő beavatkozás a legtöbb, antropológus által megvizsgált 10–11. századi temetőben előfordult, a felnőtt korú férfiak és nők 12-13%-ánál. Az eljárásnak kimutatható orvosi indoka nem volt a csontanyagon, ez azonban nem zárja ki a műtét akár testi, akár lelki jellegű panaszokat orvosló szándékát. A kereszténység felvételét követően megritkult, majd teljesen eltűnt a jelképes koponyalékelés. E tény, valamint az ismert párhuzamok mindenképpen a keletről hozott pogány hagyományokban gyökerező kultikus vagy rituális-orvosi célokat sugallják, de az sem zárható ki, hogy a társadalmi státussal, ma már fel nem deríthető közösségi hagyományokkal függ össze a jelenség.
Bugyi-Felsőványi tarsolylemez. Forrás: http://arpad.btk.mta.hu/homepage/14-magyar-ostorteneti-temacsoport/257-bugyi-felsovanyi-tarsolylemezes-sir
6. Dunavecse – Fehéregyháza: KADA 1912, 327–329; AH 1996, 297: Fig., 307–308; BOLLÓK 2015, I. tábla 18, 84. kép.
Lemezes tarsoly (Dunavecse - Fehéregyháza)
Lelet: tarsolylemez
Nép: honfoglaló magyar
Megtalálás helye: Kecskemét-Fehéregyháza puszta (korábban: Csanádfehéregyháza),
Bács-Kiskun megye, Magyarország
Kora: X. század
Jelenlegi helye: Katona József Múzeum, Kecskemét, Magyarország
Anyaga: aranyozott ezüst előlap, vörösréz hátlap
Leírás:
1910-ben homokbányászás közben előkerült sír leletei közül csak az 1. sír tarsolylemeze jutott el Kecskemétre, Kada Elekhez, aki további 23 sírt tárt fel a területen. A lemez előkerülésekor pereme több helyütt megsérült. A temető helyét ma már nem ismerjük. A tarsolylemez kivételével a többi lelet a II. világháborúban megsemmisült.
Mérete: 135 x 125 mm.
Peremére gyöngysort imitáló, lapos ezüst-szalagot szegecseltek. Kétoldalas megmunkálási technikával készült. A palmettacsokrok kontúrozását az előlap felől rovátkolásokkal és poncolásokkal, míg a palmetta- leveleket, illetve a középmező keretét a hátoldal felől alakították ki. A lelet díszítése egyedi, párhuzama nincsen.
Ábrázolás:
Ábrázolás forrása:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BACS_cumania_10/?query=Galg%C3%B3c&pg=10&layout=s
Bérczi Szaniszló: Szimmetriajegyek a honfoglaláskori palmettás és az avar kori griffes-indás díszítőművészetben. In: Bánszky Pál – Sztrinkó István (szerk.): Cumania 10. Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987. 9-60. o.
Irodalom:
Beküldte: Hayducki, mill
7–8. Eperjeske 2–3. sír: KISS 1920–1922, 42–55; FETTICH 1937, 79–80; AH 1996, 72–75, Fig. 1–2; BOLLÓK 2015, I. tábla 10, 16, 72. kép, 82. kép.
Lelet: tarsolylemez
Nép: magyar
Megtalálás helye: Eperjeske 3. sír, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Magyarország
Kora: X. század első fele
Jelenlegi helye: Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, Magyarország
Anyaga: aranyozott ezüstlemez
Leírás: Ezüstlemez, a háttér aranyozott. Felületét függőlegesen futó sáv osztja két részre. E sáv szegélye vonalkázott díszítésű, közepén csúcsukkal lefelé hajló palmettalevelek sora húzódik. E motívum a hajdani veretes tarsolyok zárószíját idézi, egyik példájaként annak, hogy a tarsolylemez eddigi díszítése textil vagy bőr rátétes előképek felhasználásával alakult ki. E sávra támaszkodnak két oldalt a lendületesen ívelt palmettacsokrok, melyek közé a lemez szegélyéről induló háromlevelű palmetták ékelődnek. A leveleknek csak a felső szegélye vonalkázott, valamint a tövüknél látható ívelt sávok, melyekből az erezetet idéző pontvonalas minta indul. A lemez szegélyét körben félgömbfejű ezüstszegecsek kísérik, melyek a bronz hátlapot az előlaphoz rögzítették. A zárószíjat idéző sáv két végét egy-egy nagyméretű, teljes felületén aranyozott, öntött rozetta díszíti, ezeknek a függesztő és a zárószíj rögzítésében is szerepük lehetett. Feltehetőleg voltak olyan bőrtarsolyok is, melyek a tarsolylemezek módjára záródhattak, nem pedig középen bújtatós verettel. Ezek emlékét őrizheti e két díszítőelemmé vált rozetta. A tarsolylemez mintájának háttere aranyozott, de nem visszakalapált, hanem egy síkban tartott.
Ábrázolás:
Ábrázolás forrása:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BACS_cumania_10/?query=Galg%C3%B3c&pg=10&layout=s
Bérczi Szaniszló: Szimmetriajegyek a honfoglaláskori palmettás és az avar kori griffes-indás díszítőművészetben. In: Bánszky Pál – Sztrinkó István (szerk.): Cumania 10. Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987. 9-60. o.
Irodalom:
Beküldte: Karoldu, mill
9. Galgóc/Hlohovec: HAMPEL 1900, 530–533; AH 1996, 388–389, Fig. 1; BOLLÓK 2015, I. tábla 7, 69. kép.
A galgóci, aranyozott ezüst tarsolylemez végtelen hálóba szőhető palmettás motívumkincse a keleti textíliák, a szogdiai városok freskóinak motívumait idézi. E mintakinccsel a magyarság még keleti szállásain ismerkedhetett meg. Az 1868-ban napvilágra került férfisírban a feljegyzések szerint lócsontokat, valamint egy nyakperecet, fülbevalópárt és egy arab ezüstdirhemet is találtak. Az átfúrt érme Naszribn Ahmed szamanida emír (914–943) verete, amelyet Szamarkandban bocsátottak ki 918–919-ben, utolsó tulajdonosa a 10. század első harmadának végén ruhájára vagy lószerszámára felvarrva viselhette.
Forrás: https://mnm.hu/hu/gyujtemenyek/department-archaeology/honfoglalaskori-gyujtemeny
10. Izsák – Balázspuszta: H. TÓTH 1976, 141–185; AH 1996, 317–318, Fig. 1.
Lelet: tarsolylemez
Nép: honfoglaló magyar
Megtalálás helye: Izsák-Balázspuszta, Bács-Kiskun megye, Magyarország
Kora: X. század
Jelenlegi helye: Katona József Múzeum, Kecskemét, Magyarország
Anyaga: ezüst előlap, vörösréz hátlap
Leírás:
Meglelése: 1974. május 18-án szőlőkarók cseréjekor egy honfoglalási sírt bolygattak meg. A munkások a sírt teljesen szétrombolták. Három nittszeg a lemez jobb alsó darabjával együtt a megtaláláskor elveszett. A megtalálók okozta sérülésektől behorpadt, felülete megrepedezett.
Peremét eredetileg felül 5, körben 16 félgömbfejű ezüst nittszeggel keretezték. Hátlapja egyenetlenül kalapált. A függesztő szíj veretét kéregöntéssel készítették.
Beküldte: Hayducki
11–12. Karos – II. temető 29., 52. sír: RÉVÉSZ 1996, 21, 26–29, 42. tábla, 80. tábla; BOLLÓK 2015, I. tábla 3, 65. kép.
Karosi (29. sír) tarsolylemez
Lelőhely:
Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Karos községtől nyugatra egy észak-déli irányú dombvonulat középső homokdombjából került elő a II. temető 29-es sírjából.
Meglelése:
1899-ben 4-6 sírt, 1935 őszén 40-50 sírt mezőgazdasági munkák során semmisített meg a föld tulajdonosa. A II. temető 73 sírját tárta fel Révész László 1986 és 1990 között. A temető rendkívül gazdag volt rangjelző tárgyakban. Három sírból veretes, kettőből lemezzel borított tarsoly látott napvilágot. Kiemelkedő rangú férfi nyugodott az 52. sírban. A III. karosi temető 1988-1990 között került elő.
Anyaga:
Előlap ezüst, aranyozott, hátlap vörösréz.
Mérete:
Tarsolylemez: 128x113 mm; pajzs alakú veretek: 15x10 mm; kis szíjvég: 33x12 mm; csat: 25x11 mm.
Műhelymunka:
E tarsolylemez egy műhelyben készülhetett a Tarcalon és Rakamazon talált darabokkal. Poncolt és vésett palmettamintákat alkalmaztak. A keretet alkotó ezüstszalag hátoldalára forrasztott szegecsek rögzítik egymáshoz a szegélyt, a díszített előlapot és a vörösréz hátlapot. A domború mintát a művész a háttér aranyozásával és visszakalapálásával emelte ki.
Fotó: Hapák József, adatok: A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum
Képi világ:
Előlapját öntött és vésett ezüstszalag keretezi, amelyen - a tarsoly felső, egyenes oldalának kivételével - bemélyedő vonulat van. Ezt az árkot szakaszonként egy mélyebb pont töri meg. A tarsoly tengelyében palmettacsokor található. Az egymásba fonódó indaháló tengelyében emelkedik a bimbós, húsos levelekkel ékesített életfa. A függesztőszíjat két, a zárószíjat egy pajzs alakú veret és egy palmettamintás, díszítéssel ellátott szíjvég ékesítette. E szíjvéget húzták át az ezüstcsaton. A honfoglalás kori leletek között meglehetősen ritka emberábrázolásos veret szinte pontosan azonos párhuzamát Tuzsérról és Izsákról is ismerjük.
13–15. Kenézlő – Fazekaszug-I. temető 3. és 14. sír, -II. temető 28. sír: JÓSA 1914, 308–309, 321–322, XIII. kép, XXX. kép; AH 1996, 151–153, Fig. 1, 154, Fig. 8; FETTICH 1931, 84: 54. kép 2; BOLLÓK 2015, I. tábla 4, 12, 66. kép, 66a. kép, 83. kép.
Kenézlői (3.sír) tarsolylemez
Lelőhely:
Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Kenézlő-fazekaszug dűlőben egy magas homokdombon fekszik az I. temető. Ez a Tökös-tó határa volt mely napjainkra kiszáradt.
Meglelése:
1913-ban szántás közben 3 sírt forgattak ki, majd ugyanebben az esztendőben Jósa András további 22 sírt tárt fel. 1990-ben egy kenézlői lakos arról számolt be, hogy 1919-20 között a helyi földbirtokos, Szalay Géza is feltárt a temető területén legalább 8 sírt, melyben még tarsolyt is találtak. 1920-ban Kenézlő határában újabb honfoglalás kori sírokat bolygattak meg. 1927-ben újabb ásatások kezdődtek.
Anyaga:
Előlapja rosszezüst, hátlapja bronzlemez.
Mérete:
106x103 mm.
Műhelymunka:
Az előlapot és a hátlapot félgömbfejű szegecsekkel fogták össze.
Fotó: Hapák József, adatok: A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum
Képi világ:
Az egymástól 20 mm-re elhelyezkedő szegecsek szegélydíszként is szolgálnak. A tarsolylemez közepét egy öntött, háromszög alakú, felül két domború fejű szegeccsel is ékesítették. Erősen töredékes, az alsó negyede hiányzik.
Kenézlői (14. sír) tarsolylemez
Lelőhely:
Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Kenézlő-fazekaszug dűlőben egy magas homokdombon fekszik az I. temető. Ez a Tökös-tó határa volt, mely napjainkra kiszáradt.
Meglelése:
1913-ban szántás közben 3 sírt forgattak ki, majd ugyanebben az esztendőben Jósa András további 22 sírt tárt fel. 1990-ben egy kenézlői lakos arról számolt be, hogy 1919-20 között a helyi földbirtokos, Szalay Géza is feltárt a temető területén legalább 8 sírt, melyben még tarsolyt is találtak. 1920-ban Kenézlő határában újabb honfoglalás kori sírokat bolygattak meg. 1927-ben újabb ásatások kezdődtek.
Anyaga:
Előlapja ezüstlemez, hátlapja vörösréz.
Mérete:
118x100 mm.
Műhelymunka:
Az előlapot és a hátlapot sűrűn egymás mellé helyezett félgömbfejű szegecsekkel rögzítették egymáshoz. Valószínű, hogy ugyanaz a mester készítette, mint a kenézlői 28. sír tarsolylemezét.
Fotó: Hapák József, adatok: A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum
Képi világ:
A hossztengely két végénél és a lemez felső, egyenes oldalának két sarkánál egy-egy kerek, öntött csillag alakú mintával ékesített rozetta található. A tarsolylemez díszítetlen. A szinte pontos mása a kenézlői temető 28. sírjában volt.
16. Kiskunfélegyháza – Radnóti Miklós utca: H. TÓTH 1974, 112–125; AH 1996, 331, Fig. 1; BOLLÓK 2015, I. tábla 6, 68. kép.
A Kiskunfélegyházi Tarsolylemez 1970 tavaszán került elő a Radnóti Miklós utca 48. szám alatti telken, házalapozás során. A tulajdonos nem jelentette be a talált leleteket, féltve frissen alapozott ingatlanát és beültetett kertjét a várható ásatástól. Ezekről iskoláskorú gyermeke révén Fekete Sándor szerzett tudomást, aki értesítette a Kiskun Múzeumot, valamint az összegyűjtött tárgyakat (vasbaltát, késtöredéket, három ruhafoszlányt, két gombot, nyolc lyukasztott pénzérmét, egy bronztárgyat és a tarsolylemezt) átadta az intézménynek.
17. Perbete 3. sír: DIENES 1959, 147, XXVII. tábla 11.
A perbetei (Komárom m.) lelet 1943-ban, a község határának K-i részén, az Érsekújvár és Párkánynána közötti műútszakasz javítási munkálatai közben került elő. Lacza József (Perbete, Kertalja utca 44. sz. alatti lakos) a műút mellett elterülő földjét a komáromi Állami Építészeti Hivatalnak adta bérbe, hogy onnan a műúthoz szükséges homokot termeljenek ki. Itt az ő földjén, a műút 33 km-es szakaszakaszának második (200-as) jelzőkövétől ÉK-i irányban 52 m-re nyitott homokgödörben bukkantak a leletre 1943. aug. 10-én az útépítésnél alkalmazott napszámosok, névszerint Hajtman Kálmán (Ogyalia, Kertalja utca 321.) és Kiszelica József (Perbete, Sallai utca 218. sz. alatti lakosok). Egyikük révén már másnap tudomást vett a leletről a községi csendőrörs s augusztus 14-én kelt átiratukban értesítették a Nemzeti Múzeumot.
A tarsoly tartozékai =
1 ) Díszítetlen tarsolylemez töredékei, ezüstből. Néhány jellegzetesebb töredéke alapján a megszokott forma rajzolódik ki. Széleit apró — szabálytalan formájú, laposfejű, 2—3 mm hosszú — ezüstszegecsek ütik át. A szegecsek vége vissza van kalapálva, 22 töredéke van meg. (XXVIT. 1. 11);
2) A tarsoly bőrmaradványai. 4 db (XXIX. t. 11—14);
3) Veretek, feltehetőleg a tarsoly függesztőszíjáról. Ezüstből öntöttek. Szívalakúak, felül aranyozott csatornácskával elkülönített csoppalakú taggal. Ugyanaz a csatornácska a szélek vonalát követve fut tovább, majd lenn csúcsosan magasodik fel. Hátukon fenn két s alul egy szögecs. 2 db, az egyik egy, a másik két helyen utólag átütve. H = 1,7 ; Sz — 1,2 cm. (XXVII. t. 9—10).
[Dienes István: 1959 A perbetei lelet. Milyen volt a honfoglaló magyarok öve? (Der Fund von Perbete. Wie sahen die Gürtel der landnehmenden Ungarn aus?). ArchÉrt 86, 145–158. 1960 ]
Kép: Nem áll rendelkezésre
18. Rakamaz – Strázsahalom A. sír: DIENES 1975, 15. kép; AH 1996, 110–111, 113, Fig. 1; BOLLÓK 2015, I. tábla 1, 63. kép.
Lelet: tarsolylemez
Nép: magyar
Megtalálás helye: Rakamaz - Strázsadomb, A sír, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Magyarország
Kora: X. század
Jelenlegi helye: Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, Magyarorszá
Anyaga: ezüstlemez
Leírás: A bőrtarsoly fedőlapját pompás ötvösmunkával kidolgozott, pajzs alakú ezüstlemez fedte. A lemezre előrajzolt mintát domborították, a hátteret elölről mélyebbre kalapálták. Felületén mesterien komponált növényi mintát alakított ki az egykori ötvös.
A vonalakat vésővel a poncolóvas sűrű beütögetésével alakította ki a biztos kezű ötvösmester, a levelek egyik, vagy mindkét szélét egyenletesen vonalkázott sávval zárta le, hasonlóan kialakított vonalkázott íves sávok törik meg a burjánzó indaszál felületét is.A minták közt bemélyedő hátteret dúsan aranyozták. A lemez szélét ugyancsak aranyozott ezüst szegélyléccel keretezték, a lemez függőleges tengelyén alul és fölül ezen is palmetta mustrát mintáztak, a a szegélyt magát is indaszárnak alakították ki, így ezt bekapcsolták a lemezen kialakított kompozícióba.
Előkerült e lemez bronz hátlapja is, amelyet 18 szegeccsel erősítettek az előlaphoz és a bőrtarsoly fedeléhez. A hátlap függőleges tengelye mentén hátrafelé kidudorodik, jelezvén az egykori zárószíj helyét. A zárószíj kis darabkája is megőrződött.
Feltehetően ugyanehhez a tarsolyhoz tartozhatott annak hátoldalán az alsó, ívelt szegélyt erősítő vaspánt, amelynek hasonmása az egyik tuzséri sírból ismert. A zárószíj felerősítésére szolgálhatott a kis líra alakú ezüstcsat, s e szíj végét ékesíthette az aranyozott ezüst kisszíjvég; hátoldalán három nittszeggel.
Ábrázolás:
Ábrázolás forrása:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BACS_cumania_10/?query=Galg%C3%B3c&pg=10&layout=s
Bérczi Szaniszló: Szimmetriajegyek a honfoglaláskori palmettás és az avar kori griffes-indás díszítőművészetben. In: Bánszky Pál – Sztrinkó István (szerk.): Cumania 10. Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987. 9-60. o.
Irodalom:
Beküldte: Karoldu, mill
Forrás:
http://regeszet.josamuzeum.hu/lektur/tarsolylemezek-a-megyebol/rakamaz/
Fodor István (szerk.): Honfoglaló magyarság. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1996.
Fotó: Hapák József
http://www.tarsolyosok.hu/rakamazi.htm