Magyar őstörténet

Julianus barátai

Julianus barátai

A SASOK FÖLDJE ÉS KRÓNIKÁINK MADARAI

2021. január 19. - Benkő István

Benkő Mihály keletkutató, történész tizennyolc évig folytatott terepkutatást Belső- és Közép-Ázsiában. Kezdetben a nyugat-mongóliai kazakok között az ősmagyarok temetkezési szokásainak keleti párhuzamait kutatta, majd figyelme a hajdani hatalmas Mongol Birodalom területén szétszórva megtalálható magyar néptöredékek felé fordult. Kutatásairól több, fényképekkel illusztrált könyvet adott ki.[1] A honfoglalás kori régészeti leletek napjainkban is használt néprajzi párhuzamai mellett fényképeket készített krónikáink madarainak mai példányairól is. A cikkben szereplő fotók másik forrása Jimmy Nelson fotós, akinek a célja az egyre inkább visszaszoruló nomád életformát követő népek megörökítése volt, „amíg ez lehetséges”. Így jutott el Nyugat-Mongóliába is. Míg Benkő Mihály fotói a nyári, addig Jimmy Nelson fotói a téli időszakban készültek, így egymást kiegészítik.

Bajan Ölgij, a sasok földje. A tartomány címerében egy kiterjesztett szárnyú szirtisas látható. A tartomány területe nagyjából akkora, mint Magyarország területének a fele, lakossága pedig Magyarország lakosságának csupán egy százaléka, mintegy 100 000 fő. A lakosság 90%-a kazak nemzetiségű. Itt húzódnak a Mongol-Altaj hegyvonulatai. A tartomány lakosai félnomád állattenyésztők. Állataikat nyáron a magas hegyi legelőkre terelik, télen visszavonulnak téli szállásaikra. Ekkor kezdődik a vadászidény. A helyi lakosok idomított vadászsasokkal prémes állatokra vadásznak. A prémeket téli ruháik elkészítéséhez használják fel.

A krónikáinkban szereplő madarak a következők:

- astur (ölyv, héja vagy bóbitás sólyom),

- sas.

- vadászsólyom, amelyet Kézai idejében magyarul kerecsetnek neveztek,

- griff, amely nézetem szerint az altaji saskeselyűvel azonosítható.

 A következőkben ismertetjük krónikáknak az egyes madarakra vonatkozó részeit és a mai példányaikról készített fotókat.

Astur/turul - ölyv/héja (Astur palumbarius) vagy bóbitás sólyom (Astur trvirgatus)

A turul szó - magyar szórványkifejezésként - krónikáink közül egyedül Kézai Simon Magyar Krónikájában szerepel, ott azonban háromszor is: egyszer mint hadijel, két alkalommal nemzetségnévként. Ugyanez a madár a többi krónikában latin nyelven astur-ként szerepel, melynek jelentése ölyv, héja vagy bóbitás sólyom. Az astur szónak a turullal történő helyettesítésével kapcsolatos álláspontját Ligeti Lajos A magyar nyelv török eredetű nevei című cikkében részletesen kifejtette. Írása mindenképpen tanulságos, mert tudományos alapossággal ismerteti az astur (turul) megnevezésre vonatkozó különböző állásfoglalásokat. Ligeti cikkének megfelelő részét jegyzetben közlöm.[2]

Mivel dinasztikus turul mondája a kirgizek egyik legendás vezérének és az Oszmán Török uralkodócsaládnak is van, felmerül ezek és az Árpád-ház közös eredetének lehetősége. Ez a kérdés túlmutat a jelen cikk keretein. [TURULa, SOMFAI]

Anonymus

„De Almo primo duce

Anno dominice incarnationis DCCC-o XVIIII-o Vgek, sicut supra diximus, longo post tempore de genere Magog regis erat quidam nobilissimus dux Scithie, qui duxit sibi uxorem in Dentumoger filiam Eunedubeliani ducis, nomine Emesu, de qua genuit filium, qui agnominatus est Almus. Sed ab eventu divino est nominatus Almus, quia matri eius pregnanti per sompnium apparuit divina visio in forma asturis, quae quasi veniens eam gravidavit et innotuit ei, quod de utero eius egrederetur torrens et de lumbis eius reges gloriosi propagarentur, sed non in sua multiplicarentur terra. Quia ergo sompnium in lingua Hungarica dicitur almu et illius ortus per sompnium fuit pronosticatum, ideo ipse vocatus est Almus. Vel ideo vocatus est Almus, id est sanctus, qiua ex progenie eius sancti reges et duces erant nascituri. Quid ultra!”

Magyarul:

„Álmos az első vezér.

Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Önedbelia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg madár (az eredeti latin szöveg szerint astur=ölyv, héja – B. I.) képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívják őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent -, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!”[ANONYMUS]

vadaszolyv.jpg 

Kép: Héja (Astur palumbarius) [Herman 2003] Fotó: Benkő Mihály

 nagyszentmiklos_2c_korso_hampel_1894_1.jpg

Kép: 2. korsó a nagyszentmiklósi kincsben. Nézetem szerint az Emese álma monda képi megjelenítése. [NAGYSZENTMIKLÓSI KINCS 2. sz. korsó]

Megemlítendő Dúcz László gondolata, mely szerint kis-ázsiai útján Philot ezredes angol solymász talált valódi füles ragadozó madarat is, mégpedig a fehér tollazatú bóbitás sólyom személyében (Astur trvirgatus).[3] Felfedezése azért is lényeges, mert az „Astur” név Anonymusnál is előfordul annak a „bizonyos madárnak” a megnevezésére, és ennek a madárnak valóban van olyan tollképződmény a fején, ami stilizált koronának nézhető.” [TURUL]

Képes Krónika (megegyezik a Budai Krónikával)

„Eleud filius Vgeg ex filia Eunodbilia in Scytia genuit filium, qui nominatur Almus ab eventu, quia mater eius in sompno innotuerat avis quasi in forma asturis veniens, dum esset gravida, et quod de utero eius egrederentur torrens ac in terra non sua multiplicaretur. Ideoque factum fuit, quod de lumbis eius gloriosi reges propagarentur. Quia vero sompnium in lingua nostra dicitur alm, et illius ortus per sompnium fuit prenosticatus, ideo ipse vocatus est Almus qui fuit Eleud, qui fuit Vgeg, qui fuit Chaba, Qui fuit Ethele […]”.

Magyarul:

Eleud, Ugek fia Szkítiában Eunodbilia leánytól egy fiút nemzett, kit Álmosnak neveztek el arról az eseményről, hogy anyjának álomban úgy tűnt, egy madár héja formájában jőve, őt teherbe ejtette, és hogy méhéből egy sebes patak indult meg, de nem a saját földjén sokasodott meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származnak. Mivel pedig a sompniumot nyelvünkön alm-nak mondják, és hogy maga a születés álom által volt előre bejelentve, ezért hívták őt magát Álmosnak, ki volt Eleud, ki volt Ugek, ki volt Ed, ki volt Csaba, ki volt Ethele […]” fia. (Geréb László fordítása, Dümmerth Dezső által módosítva.) [KÉPES KRÓNIKA]

Kézai Simon Magyar Krónikája

Az Anonymusnál szereplő astur (héja, ölyv) Kézai Simon 1280-as években keletkezett gesztájában „turul”-ként jelenik meg, de kétség kívül ugyanarról a madárról van szó.

„Banerium quoque regis Ethelae, quod in proprio scuto gestare consueverat, similitudinem avis habebat, quae Hungaricae turul dicitur, in capite cum corona. Istud enim banerium Hunni usque tempora ducis Geichae, dum se regerent pro communi, in exertcitu semper secum gestavere”

„Ethele király címerén is, melyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejű madár vala ábrázolva, melyet magyarul turulnak hívnak. Mert ezt a címert hordták volt magokkal a hunok mindig a hadban Gyeics vezér idejéig, míg magokat községben kormányozták.” (Szabó Károly fordítása) [KÉZAI]

Ugyanez a Képes Krónika (és a Budai Krónika) szövegezésében ismét „astur”-ként tűnik fel: (Banerium) „quoque regis Atile, quod in suo scuto gestare consueverat, similititudinem asturis in capite habebat cum corona. Quod signum Hungari, dum se regerent per communitatem, usque tempora ducis Geyche filii Toxun, in exercitu semper communium gestavere.”

Magyarul: „Attila király pajzsán címert viselt, ez koronás fejű madárhoz hasonlított. Ezt a címert a magyarok mindaddig, amíg a községek önmagukat kormányozták, Géza fejedelem, Taksony fia idejéig, a községek hadaiban mindenkor hordozták.” (Geréb László fordítása.)

a_turul-cimerek_1.jpgKép: A Turul nemzetség hadijelvényei a Képes Krónikában. Az ábrázolás a 13-14. századi állapotot tükrözi. A 7-10. századi magyar hadijelvényt zászlóra festhették.

Kézai Simon nemzetségnévként is megjeleníti a Turul szót: A magyar történet 27. capitulumában Árpádról, a primus capitaneusról ez áll: „Arpad, filius Almi, filii Elad, filii Vger de genere Turul.” Vagyis Attilán át Ménrótig visszavezetett dinasztiát Turul nemzetségnek nevezte. Majd a magyar történet 76. fejezetében ezt megerősti Géza fejedelemmel kapcsolatban is: „Dux namque Geicha de genere Turul”.

Kézai Simon gesztája alapján az Anonymus által használt latin astur szó magyar megfelelője a turul volt, mely szó jelentése a magyar nyelvben később elhalványult.

06-hunkorona.jpg

Kép: Ad Tsarami hsziungnu sírből feltárt türkiz csőrű arany ragadozó madárral díszített korona. Nemcsak a krónikák, hanem a régészeti leletek is mutatják az ázsiai hunoknál, Attila hunjai és a magyarok elődeinél  a ragadozó madarak szerepét az uralkodók jelképrendszerében. 

Megállapítható, hogy a turul szó krónikáink közül egyedül a Kézai krónikában tűnik fel magyar szórványkifejezésként a többi krónikában latinul „astur”-nak nevezett ragadozó madár helyett. Bogyai Frigyes madarász az alábbiakban nyújt segítséget a turul meghatározásában: „E sólyomfajt 1892-ben Meizberg írta le először. E ritka sólyom faj a magas Altáj, Szaján, Tien San, Hangaj hegységek 2000 m fölötti arktikus régióiban fészkel. Djementjev professzor irodalmi és helyszíni kutatásai is megerősítették Meizberg állításait. Ő rendszertanilag a vadászsólymok közé sorolta be (falco rusticulus altaicus), mint átmeneti fajt a rárók és vadászsólymok között. A középkori európai solymász irodalomban mint havasi sólyom szerepel. A hazai és Ny-európai madarászok egy része újabban a rárók közé sorolja ezt a madárfajt. E vitát ma már geenetikai vizsgálatokkal el lehetne dönteni.” [TURULb]

Sas, szirti sas (Aquila, Aquila chrisaetus)

A sas először a Képes Krónikában [KÉPES KRÓNIKA] szerepel a következők szerint:

„..Az Úr megtestesülése utáni hatszázhetvenhetedik évben, száz évvel Attila király halála után, a nép nyelvén magyarok vagy hunok, latinul pedig ungarusok, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében ismét benyomultak Pannóniába. Áthaladtak a besenyők, fehér kunok országán, Szuzdálián és Kijev nevű városon, majd a hegyeken át valamely tartományba érkeztek, ahol számtalan sok sast láttak; itt meg nem maradhattak a sasoktól, mert azok úgy ellepték a fákat, mint a legyek, elemésztették vágómarháikat, sőt még a lovaikat is; azt akarta ugyanis Isten, hogy minél hamarább szálljanak le Magyarországba. Azon túl három hónapig ereszkedtek le e hegyekből, és eljutottak Magyarország, illetve Erdőelve határára; nem tetszett ez az említett népeknek. Itt hét földvárat építettek, ott őrizték feleségeiket és jószágaikat; egy ideig ott maradtak, azért nevezik azt a részt a németek a mai napig Siebenburgnak, vagyis Hétvárnak….”

x04.jpgKép: Vadász szirti sas a jurta mellett. Fotó: Benkő Mihály

07b_1.jpg

Kép: Vadászsasok téli prémvadászaton. Fotó: Jimmy Nelson

A griff/altáji saskeselyű (?!) (Gypaetus barbatus altaicus), és a kerecsensólyom (Falco cherrug)

A griff és a kerecsensólyom Kézai Simon Magyar Krónikájának előbeszédében (prológusában) szerepel a következők szerint:

„In montibus etiam deserti memorati crystallus invenitur; grifones nidum parant, aves, quas Legisvalk, Hungarice kerechet appellamus, …”

[Scythia] „… hegyei között kristály található, és griffmadár fészkel benne, valamint – s ez köztudott – a legerfalc nevű madarak, amiket magyarul kerecsetnek hívnak,…”

A griffmadarat általában egy mitológiai, valóságban nem létező állatnak tekintik, amelynek saskeselyű feje és oroszlán teste van. Ezért Kiszely István – többek által átvett – véleménye szerint Kézai tévedett, amikor azt állította, hogy a griffmadár Scythia hegyeiben él. [KISZELY]

nagyszentmiklos_2a_korso_hampel_1894.jpgKép: Griff madár szarvasra támad. [NAGYSZENTMIKLÓSI KINCS 2. sz. korsó]

Nézetem szerint Kézai nem egy mitológiai állatra gondolt, hanem az Altaj hegységben élő altáji saskeselyűre. Az altáji saskeselyű a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó Gypaetus nem egyetlen faja. Magashegyi területeken fészkel. Mesterien vitorlázik a hegységek feletti szélben. Ha alacsonyabb régiókba száll le, akkor a felszálló légáramlatokkal viteti magát. Gyakran órákon át, szinte mozdulatlanul köröz a levegőben. Nagy magasságban járőrözve keresi dögökből és hulladékokból álló táplálékát, de ritka kivételként a nagyobb csontokat is megeszi, amit nem tud feltörni, azt felviszi a levegőbe és leejtve töri össze. Néha szirti foglyokatés egyéb hegyvidéki madarakat is elejt, szirti borzokat emel fel a levegőbe és nagy magasságból a földre ejtve pusztítja el őket. (Érdekességként megemlítendő, hogy spanyolul nem véletlenül quebrantahuesos, azaz ’csonttörögető’ a neve.)

A griffmadár szerepel a Fehérlófia című ősi, mítikus mesénkben is, melynek legalább 50 változatát gyűjtötték össze, és amely a sztyeppei népek mesekincsének fontos része: a magyar változat mellett van oszmán török, ujgur, jugur, kazak, kirgiz változata is. [MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON]

Benkő Mihály saskeselyű áldozatot fotózott, melynek során az áldozati helyre az elejtett madár fejét és két lábát helyezték el.

saskeselyualdozat.jpg 

 

Kép: Saskeselyű áldozat. Fotó: Benkő Mihály

A kerecsensólyom (Falco cherrug) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj. Nagytestű ragadozómadár, Európában és Ázsiában honos.

800px-falco_cherrug_1_bohu_i_el.jpg 

Kép: Kerecsensólyom (Falco cherrug). Forrás: Bohuš Číčel 2009, [WIKIPEDIA]

A kerecsensólyom turullal való azonosítása vitatott, bár népszerű. [TURULb] A két madár nézetem szerint nem lehet azonos, mert a turul az asturt helyettesíti, míg a kerecsen (pontosabban kerecset) mellett szerepel annak korabeli latin megnevezése: legerfalc (ez a latin megnevezés a Bécsi Képes Krónikában: legisfalk, a Turóci Krónikában: legisfalck változatban szerepel).

Összegezve: A magyar krónikák a magyar nép eredetére vonatkozó közismert csodaszarvas mondán kívül több, a magyar őstörténetre, ősi hitvilágra vonatkozó információt megőriztek, így a Turul nemzetség - vagyis az Árpád-ház - eredetmondáját, a nemzetség ősi hadijelvényére és Szkítia madaraira vonatkozó adatokat is.

Irodalom

ANONYMUS: Anonymus: Gesta Hungarorum, Fordította: Pais Dezső

FEHÉRLÓFIA: Magyar néprajzi lexikon, Fehérlófia,

HERMAN 2003: Herman Ottó: Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madárvilága, Budapest : Neumann Kht., 2003,

KÉPES KRÓNIKA 1993: Képes Krónika, (régebbi nevén Bécsi Képes Krónika), Fordította: Geréb László, Budapest, 1993, 

KÉZAI: Kézai Simon A magyarok viselt dolgai (1282-1285) Prológus,

KISZELY: Kiszely István: A magyar nép őstörténete, 

LIGETI 1978: Ligeti Lajos: Régi török eredetű neveink 1., in: Magyar Nyelv 74 évf. (1978), pp. 257-274.

MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON: Magyar néprajzi lexikon, Fehérlófia, 

NAGYSZENTMIKLÓSI KINCS: Nagyszentmiklósi kincs, 

SOMFAI: Somfai Kara Dávid: A jövendőmondó turul madár, Solymász évkönyv 1966, TURULa: A turulmadár nyomán 1.3, A turul név,

TURULb: Milyen madár volt a turul 1.4,

WIKIPEDIA: Wikipédia: Kerecsensólyom,

Kapcsolódó cikk:

Somfai Kara Dávid: A JÖVENDŐMONDÓ TURUL MADÁR

https://julianusbaratai.blog.hu/2020/11/27/somfai_kara_david_a_jovendomondo_turulmadar

Könyvajánló: Benkő Mihály, ŐSEINK NYOMÁBAN ÁZSIÁBAN

https://julianusbaratai.blog.hu/2020/11/14/konyvajanlo_benko_mihaly_oseink_nyomaban_azsiaban

 

[1] Benkő Mihály, Nomád világ Belső-Ázsiában. Nomadic Life in Central Asia. Fotóalbum – László Gyula ajánlásával, Timp Kiadó, Budapest, 1998.

Benkő Mihály, Julianus nyomdokain Ázsiában. Fényképezőgépes barangolások Mongóliában – Harmatta János előszavával, Timp Kiadó, Budapest, 2001. 

Benkő Mihály, A torgaji madiarok. Keleti magyar néptöredék Kazakisztánban – Erdélyi István előszavával, Timp Kiadó, Budapest, 2003.

Benkő Mihály – Babakumar Kinayat, A keleti magyarság írott emlékeiből, Masszi Kiadó, Budapest, 2007.

Benkő Mihály, Magyar-kipcsakok, Timp Kiadó, Budapest, 2008.

Benkő Mihály: Őseink nyomában Ázsiában, Tortoma Kiadó, Barót, 2020.

[2] „5. Az astur-nak turul-lal való helyettesítése Kézaitól származik; vö. GYŐRFFY GYÖRGY, Krónikáink és a magyar őstörténet 46. GYÖRFFY (42) GÁLDI LÁSZLÓ egyik jeles dolgozatára támaszkodva hangsúlyozza, hogy astur a latin accipiter 'ölyv, héja' szónak francia—olasz ihletésű vulgáris latin változata. A. DAUZAT szerint (Dictionnaire étymologique de la langue française. 1938. 62) a mai fr. autour valóban a vulg. lat. auceptor-ra vezethető vissza (lat. accipiter), ebből acceptor lett, amely később keveredett a fr. auceptor 'madarász' szóval. A francia szó, melyet korán kiszorított szinonimája (épervier, faucon), csak a költői nyelvben maradt fenn és a természettudományi terminológiában, ahol az astur palumbarius megjelölésére foglalták le. A francia szó története jól példázza sorsát máshol is, így a törökben és a magyarban is. A latin szó régen a magyarban kétségtelenül egyfajta ragadozó, solymászmadarat jelentett. A XIV. századi krónikaíró astur alakja (Scriptores I, 263 [Attila pajzsán], 284 [Emesu álmában]) nem szükségszerűen szövegromlás. Ä mai francia szó jelentése: 1. 'karvaly (Accipiter)'; 2. 'vándorsólyom, galambászhéja (Falco peregrinus)' (ECKHARDT, modern madártani precizitással). A latin szó különben előfordul a Codex Cumanicus első, olasz részében is, mégpedig astor alakban (109); KUUN GÉZA (Codex Cumanicus 377) a ritka latin szavak közt így értelmezi: '„astur", accipiter major, ital. astore'. A lat. astor perzsa és kun megfelelője a CC.-ban Çarçiga, helyesen Carçiga, azaz qarčiga. A perzsa szó MONCHI-ZADEH szerint (122) 'Habicht; héja', BODROGLIGETI értelmezésében (182) 'windhover; vörös vércse', a kun szót pedig GRÖNBECH (194) 'Habicht'-nak fordítja. A török qarčiya megfelelőit G. DOERFER (TMEN. I, 404 — 5, no. 278 és IV, 392, no. 278) összeállította a török, mongol, iráni, kaukázusi, finnugor és szamojéd nyelvekből. Az egyes adatok változatos jelentésárnyalatokat mutatnak. Á török nyelvek többségében jelentkező értelmezés alapján DOERFER e madarat héjának: astur palumbarius-riak tartja. Hogyan lett Kézainál az astur palumbarius-hól turul? SCHENK JAKAB „Magyar solymászmadárnevek" (Aquila XLIII —XLVI) című érdemes tanulmányában sajnos nem nyújt a kérdéshez használható madártani útmutatást. A turul szintén török eredetű szavaink közé tartozik. DOERFER (TMEN. III, 346-8, no. 1345) ezúttal is összegyűjtötte megfelelőit a törökben, perzsában, mongolban; a régi adatokat megtaláljuk CLAUSONnál (EtvmDict. 172; ezek a IX. századdal kezdődnek). Pontos meghatározásuk körül itt is sok a bizonytalanság, így Kášgari csak annyit mond róla, hogy nagyobb a singqur-nál (ez a magyar szongor- -sólyom). A török-perzsa sólvmászati könyvekből azonban kiderül, hogy ez is egy astur-fajta solymászmadarat jelent, PHILLOT szerint pontosabban: 'Crested Goshawk; Astur Trivirgatus'. Ezzel el is jutottunk a kérdés nyitjához. Az asturnak a középkorban szélesebb jelentéstani skálája volt: a török nyelvek egy részében qarčiga-t jelentett, más részében pedig togril-t….” [Ligeti Lajos: Régi török eredetű neveink 1., MNy 74 évf. (1978), pp. 260-261.]

[3] Lásd még: 2. sz. lj.

A bejegyzés trackback címe:

https://julianusbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr1016396168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása