A szerző 80. születésnapjára kiadott könyv.
Találhatók-e magyarok keleten Julianus barát magyarjainak 1237-es elpusztítása után. Ez a kérdés régóta foglalkoztatta a magyar tudományos életet és a nagyközönség szélesebb rétegeit is. A Mátyás király udvarába érkező hírek, majd Turkoly Sámuel Asztrahánból írt 1725. évi levele után az első hírt 1965-ben Tóth Tibor antropológus hozta, amikor Szeitbek Nurhanov kazak nyelvész útmutatása alapján É-Kazakisztánban magukat magyarnak nevező néptöredéket talált. Fotózni azonban nem engedték, felfedezésének további kutatását nem támogatták, ezért kézzelfogható bizonyítékokat nem tudott felmutatni. Munkáját Benkő Mihály folytatta, amikor a Szovjetúnió 1991. évi felbomlása után megnyíltak az utak kelet felé.
Benkő Mihály először Nyugat-Mongóliában, a kazak kisebbség által lakott Bajan-Ölgij tartományban, majd Tóth Tibor antropológus nyomán Észak-Kazakisztánban, az ott élő argün-magyar törzs szállásterületén, továbbá Nyugat-Szibériában, az Omszki Terület Kazakisztánnal határos körzetében a kipcsák-magyar törzs szállásterületén végzett terepkutatást. Kutatásainak célja kezdetben az ősmagyar temetkezési szokások keleti párhuzamainak feltárása volt. A XXI. század küszöbén, amikor bizonyossá vált számára, hogy a keleten maradt magyarok reliktuma a hajdani Mongol Birodalom területén szétszóródva ma is megtalálható, figyelme a magukat magyarnak nevező keleti néptöredékek felé fordult. Kutatásairól több, színes fotókkal illusztrált könyvet adott ki.
Benkő Mihály új könyve, az „Őseink nyomában Ázsiában”,18 évig tartó közép- és belső-ázsiai terepkutatás eredményeinek összegzése. A keleti és nyugati magyarok közös eredetét történeti, régészeti, néprajzi és antropológiai adatok ismertetésével igazolja. A könyvet a háromszéki Tortoma Kiadó adta ki.
Megrendelhető:
http://erdelyikonyv.hu/shop/Benko-Mihaly-Oseink-nyomaban-Azsiaban
4.190 Ft
Benkő Mihály: Őseink nyomában Ázsiában; kötés: varrt, kemény borító; kiadó: Tortoma Kiadó, Barót; kiadás éve: 2020; oldalszám: 200; ISBN: 978-973-8995-86-4.
В этой книге я пытаюсь обобщить результаты моих почти двадцатилетних полевых исследований в Западной Монголии, Центральной Азии и Западной Сибири. Сначала я исследовал этнографические параллели погребальных обычаев мадьяр эпохи завоеваний у кочевых казахов Западной Монголии. Позже я собрал историко-этнографические данные о восточных мадьярах (мадиарские, мадиярские, мадьярские и мажарские этнические фрагменты) Монгольского Алтая и Средней Азии.
In this book, I try to summarize the results of my nearly two decades of field research in Western Mongolia, Central Asia, and Western Siberia. At first I was researching ethnographic parallels of the burial customs of the Magyars of the Conquest Age among the Nomad Kazakhs in Western Mongolia. Later I collected historical–ethnographic data on the Eastern Magyars (Madijar, Madyar and Mažar ethnic fragments)[1] in the Mongolian Altai and Central Asia.
[1] Namely the remnants of those Eastern Magyars who were found by Friar Julian Dominican monk in the so called Magna Hungaria (Volga–Ural area) in 1235–37. According to the Kazakh Monolingual Dictionery the meaning of the Madijar, Mažar words is Venger,-or Magyar (венгр) in the Kazakh language.[Kazakh Kazakh Monolingual Dictionary, 1999, 447.]
