INTERJÚ NEPARÁCZKI ENDRÉVEL, A MAGYARSÁGKUTATÓ INTÉZET ARCHEOGENETIKAI KUTATÓKÖZPONTJÁNAK IGAZGATÓJÁVAL

Hetek 2020. 08. 19.

Nemzetközi eredmények is megerősítik a magyar kutatók téziseit, miszerint az ázsiai hunok férfi ágú genetikai vonalai közösek lehettek a honfoglaló magyarokéval és az Árpád-házzal – adta hírül a Magyarságkutató Intézet. A témáról Neparáczki Endrével, az intézmény Archeogenetikai Kutatóközpontjának igazgatójával beszélgettünk.

A honfoglaló magyarság soknemzetiségű közösség volt.(Forrás: Wikpédia / Feszty Árpád – A magyarok bejövetele, részlet)

Nemzetközi eredmények is megerősítik a magyar kutatók téziseit, miszerint az ázsiai hunok férfi ágú genetikai vonalai közösek lehettek a honfoglaló magyarokéval és az Árpád-házzal – adta hírül a Magyarságkutató Intézet. A témáról Neparáczki Endrével, az intézmény Archeogenetikai Kutatóközpontjának igazgatójával beszélgettünk.

Szulejmán és Tom Hanks is ugyanahhoz a genetikai markercsoporthoz (R1a haplocsoport) tartozik, mint III. Béla, illetve azok az egykori hunok, akiknek a maradványai egy Közép-Mongóliában feltárt, Krisztus idejében használt temetőből kerültek elő. Mennyire célravezető genetikai eredményekből történeti következtetéseket levonni? 

– Fontos rögzíteni, hogy genetikai kutatások alapján csakis genetikai következtetéseket vonunk le – majd megvizsgáljuk, hogy ezek mely történeti következtetésekkel, hipotézisekkel mutatnak párhuzamot. Az őstörténet kerekasztalánál ott ülnek a tudományágak képviselői, és mindegyik felteszi az asztalra az eredményeit, amelyeket összevetve fényt lehet deríteni a vakfoltokra. A genetika a legutóbbi időkig nem ült ennél az asztalnál, és eleinte meg is riadtak a társadalomtudósok, hogy szorítani kell egy kis helyet nekünk. Ez ugyanis azzal járhat, hogy a genetikai eredmények fényében egyes bevett hipotézisek súlya csökken, vagy akár tarthatatlanná válik.

Ami a konkrét felvetést illeti, az öröklődésmenetet több módon nyomon lehet követni. Az egyik ilyen a csak férfiaknál meglévő Y-kromoszómák jellegzetességeinek vizsgálata. Az Y-kromoszóma egy szakasza évezredeken keresztül képes szinte változatlanul apáról fiúra öröklődni. A főbb markercsoportokon belül vannak persze eltérések, ezek alapján a főcsoportokat további alcsoportokra lehet bontani. Olyan ez, mint egy fa: az R1a haplocsport egy vastag ág, amely további vékonyabb ágakra bomlik, és minél vékonyabb egy ág, annál kevesebb személy tartozik hozzá. A vastag ágba így minden további nélkül beletartozhat II. Szulejmántól Tom Hanksig rengeteg mindenki.

A 2018-ban III. Béla földi maradványin elvégzett vizsgálatok állapították meg, hogy az egykori Árpád-házi király – és értelemszerűen a dinasztia férfitagjai – szintén ebbe az R1a haplocsoportba sorolhatók. Ez akkor egy „vastag ági” vagy „vékony ági” kapcsolatot jelent a hunokkal?

- Ez nem egyszerű kérdés. A 2018-as vizsgálat ugyanis az úgynevezett STR-módszerrel készült, amelynek az eredményéből nagy valószínűséggel meg lehet mondani, hogy melyik haplocsoportba tartozik az adott személy. Ezt finomította a mi idén júliusban publikált kutatásunk, amelyet másik, úgynevezett SNP-technikával végeztünk: e szerint III. Béla, illetve az apja, Vak Béla az R1a1a1b2a2a1c3a3b alcsoportba tartozik. Ugyanakkor egy francia kutatócsoport napokban publikált eredményei a közép-mongóliai hunokról szintén STR-vizsgálat alapján születtek, vagyis egyelőre a korábbi STR-adatokkal vethetők össze, nem a finom eredményekkel – legalábbis egyelőre, mert úgy tudom, ők is tervezik az SNP-vizsgálatot. Mindez nem azt jelenti, hogy csak a „vastag ági” kapcsolat lenne bizonyított: az STR módszer is egyértelművé tette a szorosabb rokonságot, csak azt nem tudjuk egyelőre megmondani, hogy melyik alcsoportig ér el a kapcsolat.

Az írásos és szóbeli hagyományokat, amelyek az Árpád-ház hunokkal való rokonságára utalnak, a genetikai kutatások megerősítik.

Az önök kutatása szerint az Árpád-házi királyok ősei 4500 évvel ezelőtt az ókori Baktriában, vagyis a mai Észak-Afganisztán területén éltek. Ilyen időtávban azonban annyi felmenője volt a dinasztiának, hogy kis túlzással bárhol rá lehetne bukkanni egy-egy Árpád-ős maradványára, nem?

- A kutatásban nagy segítségünkre volt az úgynevezett filogenetika tudománya, amely arra a felismerésre alapul, hogy bizonyos haplocsoportok meghatározott földrajzi térségekre jellemzőek. Vagyis genetikai adatok alapján vissza lehet vezetni, hogy a felmenőink nagy valószínűséggel hol éltek, honnan származunk. Minél finomabb a genetikai adat és minél részletesebbek a globális filogenetikai térképek, annál pontosabb az eredmény. Az már a 2018-as kutatásokból is látszott, hogy az Árpád-házi királyok ősei valószínűleg vagy a mai Észak-Afganisztán területén, vagy az Urál déli részén, vagy a Kaukázus északi előterében éltek. A mostani pontosabb haplocsoport-besorolás alapján a legelső terület tűnik a legvalószínűbbnek.

A hun-magyar rokonságot mennyire lehet egzakt módon bizonyítani? A honfoglaló magyarság ugyanis etnikailag összetett közösség volt, ráadásul könnyen előfordulhat, hogy az uralkodó réteg és a nép nem ugyanahhoz az etnikumhoz tartoztak…

- Mi egészen pontosan azt mondjuk, hogy azokat a magyar írásos és szóbeli hagyományokat, amelyek az Árpád-ház hunokkal való rokonságára utalnak, a genetikai kutatások is megerősítik. Vagyis nemcsak az uralkodóház identitása volt hun – amely identitás egyébként nagyban hozzájárult a nemzetté szervezéshez -, hanem egyértelműen a származása is.

Ezzel nem állítjuk, hogy a honfoglaló magyarok mind a hunok leszármazottai voltak – a valóban tényként vehető etnikai sokszínűség miatt sem. Azt meg pláne nem mondjuk, hogy a mai magyarok esetében bizonyított lenne ez a kapcsolat, hiszen mi nem ma élő emberek genetikáját vizsgáljuk.

Az Árpád-ház és a hunok kapcsolatát a 19. századtól kezdték kétségbe vonni azzal, hogy az csak mese vagy német átvétel – most kiderült, hogy mégiscsak van alapja például annak, amit Anonymus írt a gestájában, miszerint Árpád Attila leszármazottja volt. A hun kapcsolat bizonyítása egyúttal az eddigi hipotézist is tarthatatlanná teszi: egy belső-ázsiai kapcsolatú vezető réteggel rendelkező multietnikus, de kis létszámú honfoglaló csoport aligha tudta meghonosítani a magyar nyelvet a Kárpát-medencében, amely jó eséllyel korántsem volt üres. Az archeogenetika ezzel nem merészkedik a nyelvészet területére, csak azt mondjuk, hogy az eredményeink cáfolják azt az őstörténeti paradigmát, amelyet kizárólag nyelvészeti alapra állítottak. Miért nem lehet figyelembe venni, hogy az etnikai sokszínűség nyomán vélhetőleg többnyelvű volt a törzsszövetség, vagy miért bűn felvetni azt, hogy akár az előttünk itt élők nyelve is erősen hathatott a honfoglalókra.

A genetikai kutatások alapján mi jelenleg a legvalószínűbb forgatókönyv a magyarok etnogenezisére vonatkozóan?

- Ilyenről még nem igazán lehet beszélni, most nagyjából ott tartunk, hogy vannak elméletek, amelyeket a kutatások gyengítenek, és vannak olyan biztos pontok, amelyek között az összefüggést fel kell majd tárni. Ilyen biztos pont, hogy az Árpád-házi királyok ősei 4500 évvel ezelőtt a mai Észak-Afganisztán területén éltek. A vaskori előmagyarság vélhetően része volt a Kr. e. 200 körül megalakult Ázsiai Hun Birodalomnak. A keleti sztyeppei övezetet korábban már a szkíták is egyesítették – köztük és a hunok, illetve a magyarok között egyébként genetikai folytonosság mutatható ki, azaz egykor élt közös ősre vezethetők vissza a vonalaik. A hunok Krisztus születése idejében kezdtek el nyugatra vándorolni, az Urál déli és nyugati részére, ahol őseink is megtelepedtek abban az időben. A Kárpát-medencébe több hullámban is érkeztek sztyeppei keleti népcsoportok, az utolsó, államalapítás szempontjából legjelentősebb hullámot Árpád honfoglaló magyarjai jelentették.

Milyen távlatok vannak még az archeogenetikában?

- Minél több adatunk lesz, annál több kérdésre lehet az eddigieknél jóval egyértelműbb válaszokat adni. A durva felbontás sok esetben már megvan, de további finomításokra lesz még szükség. Van olyan tervünk, hogy magyarul beszélő népcsoportok, mint a palócok, székelyek, jászok vagy éppen a kunok közül is genetikai mintákat gyűjtünk – ezek elemzése rendkívül izgalmas lesz.

Vannak szolgáltatások, amelyek azt ígérik, hogy egy genetikai vizsgálattal meghatározható az etnikai származásunk. Mostantól akár az is megállapítható, hogy a hunoktól származom-e, vagy Árpád vére csörgedezi-e az ereimben?

- Nem akarom se negatív, se pozitív módon minősíteni ezeket a szolgáltatásokat – bizonyára az ember kap valamilyen szintű eredményt a pénzéért. Az sem kizárt, hogy a jövőben lesznek, akik azt ígérik, hogy megtalálják bennünk a királyi vérvonalat, ha van. A mi vizsgálataink azonban ennél sokkal mélyebbek, az eredmények nem összevethetőek.