Magyar őstörténet

Julianus barátai

AZ EURÁZSIAI SZTYEPPEÖVEZET NÉPEI ÉS AZ ŐSMAGYAROK

2019. december 24. - Benkő István

A különböző nyelvek közötti szóegyezések (izoglosszák) esetén mindig kérdéses a szóátvétel iránya. Ezt csak a nyelvi, történeti, néprajzi, régészeti adatok együttes elemzésével lehet megállapítani. Az ugor, iráni és türk nyelvekben közös a lótartásra vonatkozó szavak jelentős része. Több adat arra utal, hogy az ősmagyarok nem más népektől vették át ezeket a szavakat, hanem ők szelidítették meg a vadlovat, és ezzel világtörténelmi jelentőségű fejlődés kezdeményezői és aktív résztvevői lettek.

01b-botai.jpg

Kép: A Botai kultúra, ahol az i. e. 3.500 körül háziasították a lovat. Szerkesztett kép: részlet, az eredeti nem tartalmazta a folyók nevét és a „Proto-Ungarisch” szöveget. Forrás: Copenhagen group: Germanic and Balto-Slavic from Bell Beaker; Indo-Anatolian homeland in the Caucasus, May 22, 2018, https://indo-european.eu/2018/05/copenhagen-group-germanic-and-balto-slavic-from-bell-beaker-indo-anatolian-homeland-in-the-caucasus/

A képen található német nyelvű szöveg fordítása „I. e. 3.500 körül - a ló háziasítása: A Botai kultúra sztyeppei népének sikerült a vadlovat háziasítani. A Jamnaja kultúra népe átvette ezt a találmányt, azonban a DNS-vizsgálat szerint a két nép keveredése nem történt meg.” A szöveg – indirekt módon – utal arra, hogy a ló háziasítása az ősmagyarok találmánya. A genetikai (DNS) vizsgálat szerint ugyanis a jamnaja kultúra népe az indoeurópai, indoiráni (nyelvű) népek (kelta, germán, szláv, balti) elődje. A Botai kultúra népe az idézett szöveg értelmében „nem jamnaja”, ebből következően ugor.

A háziasított lovakat elsődlegesen élelmezési célra, későbbiekben haszonállatként: teherhordásra, fogatolásra és lovaglásra alkalmazták. A térségben fejlesztették ki a küllős kétkerekű, lóval vontatott, íjásszal felfegyverzett, un. andronovoi harci szekeret, amely távolsági hadviselést tett lehetővé.

02-andronovo1.jpg

Kép: Harci szekér, Andronovo-kultúra i. e. 2000-1600. Művészi rekonstrukció, a szibériai Szintasta-kultúra régészeti leletei alapján., Forrás:https://www.pinterest.de/pin/449726712776442454/

Az andronovoi harci szekér népe rövid idő alatt óriási területre kiterjesztette az uralmát, így alakult ki az un. Andronovoi kultúra.

03-andronovo1.jpg

Kép: Az Andronovoi kultúra. Forrás: CC BY –SA 3.0. https://commons.wikimedia.org/W/index.php?curid=868992

Ezt követően a harci szekér Kis-Ázsiában, Közel-Keleten, Mezopotámiában és az Eurázsiai sztyeppeövezet egész területén elterjedt és jelentősége a lovashadseregek hadrendbe állításáig fennmaradt. Harci szekereket alkalmaztak az Egyiptomra támadó és É-Egyiptomot elfoglaló hykszoszok, majd a térség későbbi hadviselésének szerves részévé vált, amiről a Biblia is tanúskodik: „Imé! Úgy jő fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyűnél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!” [Jer. 4: 13.]

04-szeker.jpg

Kép: A harci szekér elterjedése az Ural keleti lejtőin, az Andronovoi kultúrában a Közel-Keleten és az Eurázsiai sztyeppeövezet egész területén.

Harmatta János (1917-2004) nyelvészeti alapon, Tóth Tibor (1927-1991) antropológiai vizsgálatok alapján, Veres Péter a néprajzi kutatások alapján jutott arra a következtetésre, hogy elődeink már a hun korszakot megelőzően, a szkíto-szarmata időben (i. e. 700-i. e. 300 körül) a nagy sztyeppén együtt éltek a térséget benépesítő indo-iráni népekkel.

Harmatta János elsőként vette észre, hogy az ugor (magyar, hanti, manysi), és az indo-iráni nyelvekben közösek a lótenyésztésre vonatkozó szavak Ő úgy gondolta, hogy az ugor (nyelvű) népek az indo-iráni nyelvű népektől vették át a lótartásra vonatkozó szavakat és magát a lótartás tudományát is.

A következőket írja a lótartással kapcsolatos szóegyezésekről, illetőleg az indo-iráni népekkel fennálló kapcsolatokról:

"A magyar nyelv korszakbeosztásának az utóbbi időben egyre szélesebb körben elfogadott változatából kiindulva ... az ősmagyar nyelv korszaka Kr. e. 500-tól hozzávetőleg a honfoglalásig, illetve Kr. u. 1000-ig tartott, és három, egyenként megközelítőleg 500 éves alkorszakra, a korai, a közép és a késői ősmagyar korra tagolódott. Az iráni nyelvek történetének szempontjából vizsgálva az ősmagyar nyelv kapcsolatait az iráni nyelvekkel, megállapíthatjuk, hogy e hosszú korszak folyamán az ősmagyar nyelvbe mind óiráni, mind középiráni, mind újiráni jövevényszavak átvételre kerülhettek. Az iráni nyelvek szempontjából a korai ősmagyar nyelvben óiráni és középiráni, a közép ősmagyar nyelvben középiráni, a késői ősmagyar nyelvben pedig közép- és újiráni jövevényszavakkal számolhatunk. Fontos azt is figyelembe venni, hogy az iráni nyelvek fejlődési üteme nem volt egyöntetű, a keletiráni nyelvekben egész sor hangváltozás sokkal korábban következett be, mint a nyugatirániakban, ugyanakkor a szótan területén a keletiráni nyelvek archaikusabbak voltak, a névszóragozást egyesek napjainkig megőrizték, míg például a középperzsában már a legkorábbi nyelvemlékekben is alig maradt nyoma.

Ez a tény azért fontos, mert az utóbbi évek japán (Enoki Kazuo) és a kínai (Ma Yong) kutatásainak egyidejű jelentős felfedezése szerint a Hsiung-nu Birodalom létrejöttét körülbelül három évszázaddal megelőzte egy hasonló nagyságú és hatalmú Yüech-chih Birodalom, amely nyugati irányban is messze, az Irtis vidékére (Györffy szerint az Ugor őshaza - a szerk.) is kiterjedt. A yüech-chih-k iráni lovasnomádok voltak, s így a lótartást az ősmagyarok, ősvogulok és ősosztjákok elsősorban általuk ismerhették meg, s tőlük vehették át.

Korábban úgy gondolták, hogy ez török hatásra történt, azonban a török törzsek lovassá válása csak jóval később ment végbe, s még a második Türk Birodalom létrejöttének kezdetén, a Kr. u. 7. században is olyan kis lóállománnyal rendelkeztek, hogy Tonyukuk felirata szerint a türk hadseregnek csak kétharmada volt lovas (iki ülügi atliy arti), egyharmada azonban gyalogosokból állott (bir ülügi yaday arti). Egyébként is a türkökre vonatkozó történeti adatok csak a Kr. u. 4. századtól kezdődnek, s e korban történeti jelentőségük még mind keleten, mind nyugaton teljesen alárendelt volt (=Kr. e. 500 előtti vagy más kronológiai elgondolás szerint Kr. e. 1000 előtti) török hatásról, különösen a lótartást illetően aligha lehet szó. Ez annál is kevésbé valószínű, mert a lovas kultúrát és az államszervezet magasabb formáit és annak terminológiáját maguk a türkök is a yüech-chih-ktől, a hsiung-nu-któl és a szakáktól vették át.

Az utóbbi évtizedek fontos felfedezése, hogy a yüech-chih-k (=kusánák) már a Kr. e. 3. századtól az ind kharosthi írásból kifejlesztett írásbeliséggel rendelkeztek. Az utóbbi évtizedekben számos ebben a kharosthi ábécéből kifejlesztett írásban írt rövidebb-hosszabb yüech-chih, illetve kusána nyelvemlék került elő, s az írás olvashatósága lehetővé tette megfejtésüket is. Kiderült, hogy a yüech-chih-k nyelve a szakához közel álló iráni nyelv volt.

Ugyanezt lehetett megállapítani a hsiung-nu-k nyelvemlékeinek rendszeres vizsgálatából is: a hsiung-nu-k nyelve is a szaka nyelvek csoportjába tartozó keletiráni nyelv volt. Ugyancsak sikerült nagyszámú szórvány nyelvemlékük alapján pontosan meghatározni az Iránba és Indiába bevándorolt déli szakák nyelvének viszonyát az északi szaka nyelvekhez, a khotani és a tumsuqi szakához. Alig egy éve, hogy közzétették a Szir darjától északra nomadizáló kangok első nyelvemlékét is, amely a szaka típusú keletiráni nyelvek egy újabb változatát mutatja.” [Harmatta 1997: 71–83.]

Harmatta János felismerése a lótartással kapcsolatos ugor és iráni szóegyezésekre vonatkozóan nagy jelentőségű, ugyanakkor téves a szóátvétel irányára vonatkozó feltételezése. A 2000-es években folytatott genetikai vizsgálatok eredménye szerint a lovat nem indo-iráni (nyelvű) népek háziasították. A genetikai, nyelvészeti, néprajzi, régészeti adatok arra utalnak, hogy a ló háziasítása – mint az előzőekben már említettük - éppen a magyarok elődeinek találmánya. Tehát nem a magyarok vették át az indo-iráni népektől a lótartásra vonatkozó szavakat, hanem fordítva. A lótartásra vonatkozó ugor szavak eredete ugyanis a szkíto-szarmata kornál (i. e. 7-3. évszázad) korábbi időszakra, a Botai kultúra idejére (i. e. 4. évezred) és az Andronovoi kultúra idejére (i. e. 3-2. évezred) vezethető vissza és az átadás-átvétel iránya tehát fordított, vagyis az iráni népek vették elődeinktől a lótartásra vonatkozó kifejezéseket, és a lótartás kultúráját.

Veres Péter a következőket írja a magyarok elődeinek részvételéről a lovas-nomád ökotípus kialakulásában és a magyarok kapcsolatáról az Andronovoi, illetőleg az indo-iráni népekkel: „Az általunk etnikailag a magyarok őseivel azonosított cserkaszkul régészeti kultúrát K. V. Szalnyikov fedezte fel, hordozóit származásilag ugoroknak tartotta már 1967-ben megjelent könyvében. Viszont a kultúra Dél felé történő elmozdulását, népességének a sztyeppére kerülését nemrégiben mutatta ki G. B. Zdanovics ezt később E. E. Kuzmina is elfogadott nemrég megjelent híres összefoglaló monográfiájában. Zdanovics a közelben fekvő világhírűvé vált Arkaim nevű bronzkori, etnikailag egyelőre feltételesen az ősirániakkal vagy indoirániakkal azonosított, de a helyi ugor szubsztrátumon kialakult protovárosi civilizáció felfedezőjének számít. Ez a bonyolult erődítményrendszerekkel rendelkező protocivilizáció Kr. E. 1.900 és 1.600 között, kb. 400x100 km2 területet foglalt el az Uráltól keletre, a Szintasta és a Tobol folyóktól nem messze található és a korabeli Eurázsia egyik legfontosabb fémfeldolgozó központjának számított.” [Veres 2009: 58.]

"...a korai nomádok korában a sztyeppén a magyar-iráni nyelvi kapcsolat – paradox módon – minimális volt a többi erdőlakó finnugor néphez képest [Harmatta 1977]. Ez nagyon elgondolkodtató jelenség. Mindez véleményem szerint arra utal, hogy nem volt szoros szimbiotikus kapcsolat a két teljesen eltérő nyelvi csoport között, hanem inkább ellenségeskedés, állandó harc folyhatott közöttük. Mindazonáltal a szókészlettel szemben az ősmagyar hangrendszerben mégis jelentős iráni jellegű szubsztrátumhatást mutathatunk ki. Egyebek között ennek köszönhető a b-, d-, g- szókezdő hangok, a *p > f, *t > δ, *k > h, *s > h hangváltozások, valamint a –ni igevégződés megjelenése nyelvünkben. Az ősmagyar hangrendszer sajátos módon az óiránihoz nagyon hasonlóvá vált [Veres 1972:8, Vö. Oranszky 1963.] Ez nagyon fontos megállapítás [Vö. Mészöly 1910, 1929, 1930, 1951], ugyanis ez az érdekes fonetikai hasonlóság jól mutatja, hogy az igencsak hosszan tartó, fokozatos antropológiai ráhatás mellett, amit az andronovói széles arcú szarmatákhoz hasonló, europid embertani típus átvétele bizonyít az ősmagyaroknál – az ezer évig tartó permanens interetnikus, feltehetőleg iráni nyelven beszélő nőkkel való házassági kapcsolatok meglétét [Tóth 1969].

Mindenesetre ebből egyérteleműen arra a fontos megállapításra jutottunk, hogy a lovas nomád ősmagyarok kétségtelen jelentős iráni csoportokat tudtak nemcsak nyelvileg, hanem etnikailag is asszimilálni a sztyeppén. Mindez viszont egyúttal azt is bizonyítja, hogy távoli eleink bizonyítható módon minden tekintetben nemcsak egyenrangúak voltak a szomszédos idegen csoportokkal, hanem bizonyos fölénnyel is rendelkeztek a közvetlen környezetükben élőkkel szemben. A fentiek közvetve alátámasztják nézetünket, amely szerint az irániaknak a sztyeppén nem sikerült a magyarok felett megszerezniük az uralmat, jóllehet hosszú időn keresztül, egészen a nagy népvándorlás kezdetéig, sőt még tovább is, az ősmagyarok minden valószínűség szerint az iráni nyelven beszélő csoportok közelében nomadizáltak..." [Veres 2009: 73-74. o.]

Fodor István pedig a következőket írja: „Az andronovói kultúrkörből és ebből a korszakból származhatnak a magyarban és a másik két ugor nyelvben a lótenyésztéssel kapcsolatos szavak (ló, nyereg, fék, ostor, másodfű ló stb.).… az andronovói kapcsolatra vezethető vissza nyelvünk szekér szava is [Fodor 2009: 25–26.]. A szekér a Magyar Szókészlet Finnugor Elemei című szótár szerint ősiráni eredetű [MSzFE III. 1978: 576-57]

05-scytho-sarmatia1.jpg

Kép: Iráni népek a nagy sztyeppén. Szerkesztett kép: Kiegészítve a szkíta szarvasok lelőhelyeivel – B. I. Forrás: The Circle of Ancient Iranian Studies

Ami a hunok történelmét illeti: a forrásokban először a Krisztus előtti harmadik század végén bukkannak fel, mégpedig "hsziungnuk" (xiongnu) néven. (Később, egy Krisztus előtt 318-ban kelt kínai oklevélben az egymással hadakozó kínai fejedelmek, mint segédhadakat említik őket.) A hsziungnuk (nevezzük őket innentől hunoknak) közvetlenül Kína szomszédságában éltek, mely akkoriban még nem terjedt túl az Ordosz-sivatag határvidékén, nyugaton a Sárga-folyó vidékén.

A Kr. előtti IV. századi kínai forrásokban már gyakran találkozunk a hunokkal, akikkel szemben a kínaiak változó sikerrel harcolnak. Ebből az időből származik az az uralkodói fejdísz, amit ma „ordosi”, vagy „höhhöti hun koronának” neveznek. Egyes kutatók szerint az egykori „bölcs királyok” /alkirályok/ egyikének koronája, fejdísze volt.

06-hunkorona.jpg

Kép: A ordosi-, vagy höhhöti hun korona. Forrás: Egy hun uralkodó fejdísze, http://www.baranta.gportal.hu/gindex.php?pg=1569372&nid=4148306

A hunok ismert nagy fejedelme Mao-tun a Kr. előtti 200-as években egységes irányítás alatti erős államot szervezett, melynek fővárosa Karakorum környékén volt.

Kr. e. 174-ben az ázsiai hunok leigázták az ellenséges tunguz, a jüe-csi (tohár) az o-sun, majd sok más népet. Ez a hun expanzió mozgásba hozta Belső-Ázsia népeit és indította el a későbbi nagy népvándorlás első hullámát. Mao-tun ekkor levelet küldött a kínai császárnak írván: "mindezen népeket hunná tettem és az összes nyilas népek egyetlen családban egyesültek". A hun népesség nyelve egyes feltételezések szerint türk lehetett, életmódjuk pedig pusztai nomád. Ekkoriban a Kaszpi-tenger és a Sárga-folyó közti hatalmas területeken türk, távol-keleti, indoeurópai, nomád népek színes és kevert sokasága élt jellemzően pásztorkodó életmódot folytatva.

07-terkep-hun.jpg

Kép: A Hun Birodalom. Forrás: https://slideplayer.hu/slide/11247538/41/images/28/Az+%C3%A1zsiai+hun+birodalom.jpg

A hun törzsek folyamatosan zaklatták Kína gazdagabb vidékeit, így két évszázadon keresztül tartó háborúság zajlott a Sárga folyó menti vidékeken. Végül a kínaiak megunva a háborút egy hatalmas fal építésébe kezdtek a hunok távol tartására. Ez volt a ma ismert "kínai nagy fal" elődje. Csang K'ien kínai vezér Kr.e. 128-ban a hunok fogságába került, onnan visszatérve megbízható - számunkra is igen hasznos - adatokat közölt a kínaiaknak a hunokról. A hunok történelmében az első nagy fordulópontot a Krisztus előtti 100 körüli időszak hozta, amikor Han Wu, kínai császár (Kr.e. 141-87) megrendítő vereséget mért rájuk. Kr.e. 122 után Ho K'i-ping kínai vezér nagy támadást intézett a hunok ellen, aminek következtében a Hsziungnu Birodalom egysége a Kr. előtti I. század közepére fokozatosan csökkent és a hunok központja az Orhon, a Szelenga és a Tola folyók forrásvidékére húzódott vissza.

A kínai győzelem után a hun nép kettészakadt (egyes történészek szerint előtte egymással is háborúztak): egyik részük egy lassú, fokozatos vándorlásba kezdett nyugati irányba (ők voltak az északi hunok), a másik részük pedig (a déli hunok) helyben maradtak, Kína határvidékén. A helyben maradók Krisztus után 407-ben alapították meg a Nagy Xia nevű hun államot, Vu-lie Ti (Ho-lian Po-po, vagy Hélián Bobó) vezetésével. Ő adott parancsot egy hun főváros építésére is, melyen 413 és 427 között tízezrek dolgoztak. Ez lett Tongwancheng. A megépítés után azonban, alig 20 évnyi virágzás után az északi Wei-dinasztia nomád, türk csapatai megtámadták és lerombolták a települést. Az ezt követő évszázadokban Tongwancheng hanyatlásnak indult, majd a Jüan-dinasztia korának végére (1368) tökéletesen elnéptelenedett.

A vándorlásba kezdő hun törzsek, vagyis az északi hunok sorsa másképp alakult: Krisztus után 350 körül indultak meg Európába és 375 körül lépték át a Volgát. Megjelenésük teljesen felforgatta a dél-orosz sztyeppén élő népeket (gótokat, más germán etnikumokat) és megindították a népvándorlást. A dominó elv szerint zajló folyamat során a hun előretörés lavinaszerűen zúdította a Római Birodalomra a Kelet-Európában és a Fekete-tenger északi részein nomadizáló népeket. Az eredmény a Nyugat-Római Birodalom meggyengülése lett. A hunok végül a 390 és 420 között években a Kárpát-medencében rendezték be birodalmuk középpontját. Ez a hatalmas és sokáig legyőzhetetlennek bizonyuló államalakulat lett a korabeli Európa legerősebb entitása 400 és 450 között.

08-tongwancheng9a.jpg

Kép: Attila Birodalma. Forrás: Harmat Árpád Péter: A hunok rejtélyes fővárosa Kínában, https://tortenelmi.blog.hu/2019/10/17/a_hunok_rejtelyes_fovarosa_kinaban_637,

Attila hun király 451-ben Catalaunum mezején fontos csatát vívott a római Flavius Aetius seregével, mely összecsapás fordulópontot hozott a hun történelemben. Innentől szerencsétlenségek sora övezte krónikájukat és 453-ban maga Attila is elhunyt. Fiai egymással viaskodtak a hatalomért. A győztesnek tekinthető Ellák nem tudta tartósan bebiztosítani befolyását és 455-ben a Nedao melletti csatában legyőzték az ellene fellázadó gepidák és más germán harcosok. A hunok innentől teljesen kiszorultak Európából keleti, illetve déli irányokba vándoroltak.

A Római Birodalom és Európa történelmét meghatározó módon befolyásoló hunok pontos eredete ma sem tisztázott. Egyelőre ma még nehezen megválaszolható a velük kapcsolatban felmerülő két legfőbb kérdés: nyelvük eredete (türk jellegének bizonytalansága) illetve a hun népesség hszingnu eredetének kérdése. Bár a történész társadalom mindkét esetben ad bizonyos válaszokat - mely egyik oldalon a hunok türk nyelvét feltételezi és a hszingnu - hun kontinuitást támogatja - valójában nincs konszenzus ezekben a fontos dilemmákban. (A magam részéről a türk-hun kapcsolat és a hszingnu eredet mellett állok.) A hun kutatás a jövő történész-generációinak kiemelt célterülete lesz. [Harmat https://tortenelmi.blog.hu/2019/10/17/a_hunok_rejtelyes_fovarosa_kinaban_637, letöltve: 2019-12-20]

A hun korszakot a Nagy sztyeppe közép- és belső-ázsiai részén az i. sz. 552-840 közötti időszakban a türk korszak követte.

Az első Türk Birodalmat Bumin hozta létre testvérével, Istemivel 551-ben, amikor a türkök legyőzték addigi uraikat, az „ázsiai avaroknak” is mondott zsuanzsuanokat az éppen széttagolt Kína egyik állama, a Nyugati Vej szövetségében. Bumin a kagán címet viselve a birodalom keleti részét igazgatta, de övé volt a főség az egész birodalomban, míg Istemi a nyugati részt jabgu címmel, bár alattvalói és főleg az utókor őt is gyakran kagánként tartották számon. Istemit tekintik a Nyugati Türk Kaganátus megalapítójának, bár az ő idejében a birodalom még egységes volt. A 7. században a birodalom két részre szakadt, majd sikerült újra egyesíteni, de a felemelkedő Tang dinasztia és az Arab Kalifátus között a 8. században felőrlődött. [Wikipédia]

09-kicsi.jpg

Kép: A Türk Kaganátusok. Forrás: Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában, Helikon Kiadó, Budapest, 2015., 124. o.

A 7-10. században a történeti forrásokban megjelenik egy nép, melyet a bizánci források türknek, egyes arab források „a türkök egyik fajtájának” (Ibn Rustah, Marwazi és mások [MEH 86, Nyitrai 1996: 74]) neveznek, de egyértelműen azonosítható a magyarokkal. Tehát itt nem nyelvi-etnikai, hanem politikai-kulturális kapcsolatról van szó. A türk megnevezés arra utalhat, hogy ez a nép a hatalmas Türk Birodalomból jött ki. A Don-Ural-Kaukázus térségében találkoztak az Európai hunok kelet felé visszahúzódó utódnépeivel (utrigur-kutrigur hunok). Ennek a türknek nevezett népnek a katonai tulajdonságait - Bölcs Leo bizánci császár Taktika című hadtudományi műve alapján - Julier Ferenc nyugalmazott ezredes Magyar hadvezérek című, 1930-ban kiadott hadtudományi könyvében a következők szerint írja le:

"A világtörténelemben páratlan eset, hogy egy nép: a férfiak lóháton, a nők, aggok és gyermekek szekereken a messze Ázsia felől Európa felé felkerekedjenek és az itt megtelepedett nemzetek között fegyveres ököllel nemcsak új hazát szerezzenek, hanem azt minden támadással szemben immár ezer éven át meg is tartsák. Ezt tette meg a magyar.

A honfoglaló magyarságot az új haza kiválasztásával, megszerzésével és megtartásával járó hatalmas, elsősorban katonai teljesítményre kétségtelenül a szomszédjainál értékesebb katonai tulajdonságai képesítették. (Kiemelés tőlem – B. I.)

Miben rejlik ez az ősi katonai erény?

Kezdjük azzal a közhellyel, hogy a magyar lovas nemzet volt.

Bölcs Leó, görög császár, aki 886-tól 912-ig ült Bizánc trónján, röviddel a magyar honfoglalás előtt, 889-893 között a birodalmának északi határait megtámadó bolgárok ellen az akkor még Etelközben letelepedett magyarokkal volt kénytelen szövetséget kötni. A magyarok tényleg több csatában megverték a bolgárokat és megmentették a görög birodalmat. Leó császár ezután a görög vezérek okulására megírta: „A hadi taktikáról” című katonai művét, és ennek egyik fejezetében pontos adatokat nyújt az ősmagyarok harcmodoráról. Lovas nemzeti voltunkat ekként jellemzi: „A magyarok nem kitartók gyalog megállni a helyüket, mint akik gyermekségük óta lovagláshoz szoktak”.

Leó császárnak ebben az érdekes megállapításában az rejlik, hogy a magyarság különleges harcászati érzéke korán felismerte a paripának, mint harci eszköznek nagy előnyeit. A ló, mint szállítóeszköz vitte a magyart gyorsan, tehát meglepően az ellenség elé, a lóban rejlő lökőerőt használta ki ellenállhatatlan támadásainak végrehajtására, a lóban rejlő gyorsaságot aknázta ki a csatatéren való manőverezésre és a csata után következetesen végrehajtott üldözésre.

A paripa sokszorozta meg a magyarság harci erejét, ezzel biztosította magának a hadviselési fölényt ellenségeivel szemben, mert nyilvánvaló, hogy a magyar nép csekély létszámánál fogva egyébként Európa népeivel nem birkózhatott volna meg. Néhány külföldi tudós az ősmagyarság tömegeiről fantasztikus számokat emleget, például, hogy 200.000 magyar harcos tört volna Európára. Ez bizonyos fokig természetes, mert elfogultságukban a magyarság nagy harci sikereinek indokait nem a magyar hadművészetben, hanem a tömegben keresik.

Ibn Dasta perzsa író egyik, 913 előtt megírt könyvében azonban pontos számadatot nyújt a magyarokról. Az ő műve szerint „fejedelmük 20.000 lovassal indul ki a hadjáratra”. Ez közelítheti meg a valóságot. A népességnek a hadi célokra való kihasználhatásáról szerzett tapasztalatok szerint a valósághoz járunk közel, ha a néhány százezer főre tehető magyarság minden ötödik emberét harcosnak számítjuk. Említett író bizonyára a 20.000 lovasnyi hadban látta azt az erőt, mellyel a magyarok fejedelme valamely kisebb vállalatra kiindult, mint például mikor a görögökkel a bolgárok ellen szövetkezett.

A honfoglalásra a magyarság természetesen valamennyi fegyverforgató férfival indult el, s ekkor bizonyára lehetett 50-60.000 harcosa…

Leó császár aztán megállapítja a magyar katona állhatatosságát: „a magyarok nem olyanok, mint a többi népek, melyek egy vereség után le vannak győzve”, hanem megtalálják a módot az elszenvedett csorba kiküszöbölésére.

Katonai tehetségünket ekként jellemzi: „A magyarok népes és szabad nemzet, legfőbb iparkodásuk a vitézkedés”.

Fegyelmezett, igénytelen és szívós a magyar katona: „Egy fejedelem alatt élnek, ki kemény fegyelemben tartja őket. E nép, melynek vétkeseit főnökeik kegyetlen és súlyos büntetésekkel lakoltatják, a bajt, a fáradságot nemesen tűri, hideget, meleget kiállja s a szükségletbeli fogyatkozást, mint pusztanép föl sem veszi”.

Az ősmagyar harcos hadifelszerelése bőséges, a lövésben való ügyesség magas fokon áll: „Karddal, vérttel, íjjal és kopjával fegyverkeznek, az előkelőek lovai elejükön vassal vagy nemezzel vannak borítva. Nagy szorgalmat fordítanak a lóhátról való nyilazásra”.

Az ellenség előtt a magyar magatartásában a vitézség a kellő óvatossággal párosul: „Óvatosak és titoktartók, őrseiket távolban, de egymáshoz közel állítják, hogy könnyen meg ne lepethessenek”.

Természetes, hogy ily harci erények mellett a felsőbb hadvezetés is magas fokon állott.

Általánosan ismeretes, hogy az ősmagyarok csatarendje több harcvonalra tagozódott, melyekkel a csatában rendkívül ügyesen manővereztek. Az első harcvonal rendszerint csak színleges támadást hajtott végre, hogy aztán ügyes hátrálással az ellenséget a hátsó harcvonalak átkaroló mozdulataiba csalja. Messze előreküldött kémeiktől és hírszerzőiktől rendesen idejében megtudták az ellenség közeledését s „mint szokásuk vala, hihetetlen gyorsan csatarendbe állának”.

A honfoglaló magyar lovasság csatarendjéről Bölcs Leó császár megírja, hogy „csatarendjükben sűrű, mély csoportokat alakítanak …, oldalt és hátul külön csoportjaik vannak azok támogatására, kik segélyt igényelnek és az ellenség megkerülésére”, továbbá, hogy „van a csatarenden kívül fölösleges erejük, melyet titokban gondatlanul táborozók ellen vagy harcoló hadosztályok segélyére tartanak fenn”. Kiegészíti ezt a jellemzést a következő megállapítással: „nem csupán egy harcvonalban állanak ki, hanem alakítanak másodikat, sőt néha harmadikat is.” A leghátulsó harcvonalat a fedezet alatt álló vonat alkotja: „vezeték lovaikat közel a csatarend háta mögött tartják, a poggyászt pedig 1-2.000 lépésre, hátul vagy oldalt, elegendő őrizet alatt.” Végül „nem mindig harcolnak nyílt erővel, legtöbbször cselben és titkos lesállásban áll játékuk”.

Ebből a jellemzésből reá-ismerünk arra a harcmodorra, amelyre a világháborús (I. világháború, a továbbiakban: világháború – B. I.) seregek lovasságát – kivétel nélkül – 1914 előtt nevelték. Ez szabványosan a következőleg történt: A 3.600 lovasból álló hadosztálynak az első roham végrehajtására hivatott csapatában, az első harcvonalban, 1.500 lovas foglalt helyet, és ennek mindkét szárnyát 150-150 lovas kissé hátra maradva fedezte. A második harcvonal – 900 lovas – az elsőnek jobbszárnyán kívül és hátul, a harmadik harcvonal 900 lovasa pedig az elsőnek balszárnyán kívül és hátul arra szolgált, hogy az ellenfél oldalába és hátába rontson, vagy az első harcvonal oldala ellen intézett ellenséges támadást kivédje. Esetleg a második harcvonal, mint „támadó oldal”, már kezdettől fogva messze előre rohant és csel útján iparkodott az ellenséget tévútra vezetni.

Ez azt mutatja, hogy a honfoglaló magyar lovasság harcmodorát vette át minden nemzet és 1000 éven átalkalmazta is. De az ősi magyar lovas valamiben még fölényesebb volt. Rohamközben lóhátról vívott tűzharcot: azaz nyilazott, amivel rohamának erejét megnövelte. Az íj zavartalan használatának lehetősége megkívánta, hogy a régi magyar első harcvonal mélységben sekély (1-2 soros) legyen, míg a hátsó harcvonalak, amelyek a nyilazástól megrendült ellenségre a tulajdonképpeni rohamot intézték, a szükséges lökőerő kifejtése céljából nagyobb mélységben alakuljanak.

A régi magyar nyíl szerepét a világháború előtt divatos lovasharcászatban a lovagló tüzérség és a lovas géppuskásosztagok vették át.

Az ősmagyarok jól tudták, hogy a csata eredményét csak a következetes üldözés teheti teljessé: „ha az ellenséget megszalasztják, mire sem ügyelve, kíméletlenül nyomulnak utánuk mindaddig, míg teljesen szét nem verik.”

Az ősmagyarok hadművészete számokban az alábbi képet mutatja:

A honfoglalást követő 85 év alatt, 899-től 984-ig, 43 hadjáratot viseltek, melyekről a külföldi krónikák is megemlékeznek. Ezek legtöbbje a nyugatra, hat az Itáliába és nyolc a Balkánra való betörésből keletkezett. Hét ízben hatolnak át a Rajnán. A 43 hadjáratból csak nyolc végződik balsikerrel.

Figyelmet érdemel még, hogy valamennyi hadjárat támadó jellegű volt. Nyilvánvaló, hogy e szakadatlan támadásaink az akkori egész Európát ellenségünkké tették s ennek dacára egyik ellenségünk sem kísérelte meg, hogy ellenünk nagyarányú offenzívát intézzen. Ez a tartózkodás a magyar fegyverek biztos fölényével magyarázható meg.

A magyar hadászat jellemzéséhez tartozik még annak megemlítése, hogy a felsorolt hadjáratoknak célja csak mellékesen volt a zsákmányszerzés, elsősorban az új haza megtartására irányultak azok. [Julier 1992: 5-32.]

 10-tarsolyveret.jpg

Kép: Budapest-farkasréti veretes tarsoly (jobbra) és a tarsoly rajza (balra). Forrás: Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről, in: Folia Archaeologica 24. (1973) 186-187. o.

11-olgijtarsoly.jpg

Kép: A honfoglalás kori veretes tarsoly pontos, ma is használatban lévő néprajzi párhuzama a nyugat-mongóliai Bajan Ölgij megyében élő mazsar (magyar) nemzetségnél. Fotó: Benkő Mihály.

Összefoglalva: Az ugor nyelvű népek (magyar, hanti, manysi – a továbbiakban ugor népek) még a nyelvi egység idején, a bronzkorban, az i. e. 4. évezred közepén kapcsolatba kerültek az iráni (indo-iráni) nyelvű népekkel. A kulturális kölcsönhatások eredménye, az ugor és indo-iráni népek közös terméke volt a küllős, lóval vontatott, íjásszal felszerelt harci szekér megalkotása. A harci szekér ezeknek a népeknek félelmetes fegyvere lett. Segítségével az indoiráni és ugor népek (preszkíták) uralták az egész Eurázsiai-sztyeppeövezetet, de hadjáratokat vezettek keleti, nyugati és déli irányban is, illetőleg kereskedelmi kapcsolatokban is voltak a velük határos térségekkel. Ez a tény hozzájárult az Eurázsiai sztyeppeövezet egységes kultúrájának kialakításához, ami a későbbi (i. e. 7-3. századi, vaskori), főként iráni nyelvű népekkel benépesített Szkíta Világ közvetlen előzménye és megalapozója volt. A harci szekér jelentősége a hátaslovak, lovas hadseregek harci alkalmazásával, a harcos lovas-nomád életmód elterjedésével csökkent, illetőleg megszűnt. A lovas hadseregeknek még az I. Világháborúban is jelentős szerepük volt. A lóval vontatott szekér teher- és személyszállító jelentősége, logisztikai szerepe egészen a 20. század közepéig fennmaradt. A magyarok elődei nyelvi (és tegyük hozzá, politikai) integritásukat a sztyeppén megőrizték. Ugyanakkor jelentős indoiráni és türk nyelvű népcsoportokat tudtak integrálni, amit a magyar nyelvben található iráni és türk szubsztrátum igazol. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a magyarok a többi néppel szemben a kezdetektől fogva katonai fölénnyel rendelkeztek.

Itt említjük meg, hogy az ugor-magyar jelenlét a Botai kultúra szűkebb és tágabb térségében a kezdetektől fogva a mai napig fennmaradt. Itt találhatók az Andronovoi, Szargatkai (szkíto-szarmata-hun) kultúra régészeti leletei és ebben a térségben, Karatal alulnál találta meg Benkő Mihály 2003-ban azt a magyar temetőt, amelybe nagy távolságból elhozzák a magyar származású halottakat és a sírokra is felírják a halott etnikai származását: MAGYAR. A térségtől északra található legközelebbi nyelvrokonaink politikai egysége, a Hanti-Manysi Autónóm Terület.

12-magyar03.jpg

Kép: Sír a Karatali magyar temetőben. A sírkövön a felirat: „MAGYAR-KIPCSÁK”. Fotó: Benkő Mihály

Irodalom

Copenhagen group: Germanic and Balto-Slavic from Bell Beaker; Indo-Anatolian homeland in the Caucasus, May 22, 2018, https://indo-european.eu/2018/05/copenhagen-group-germanic-and-balto-slavic-from-bell-beaker-indo-anatolian-homeland-in-the-caucasus/,

Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről, in: Folia Archeologica 24. (1973) 186-187. o.

Egy hun uralkodó fejdísze, http://www.baranta.gportal.hu/gindex.php?pg=1569372&nid=4148306

Fodor István 2009: Őstörténet és honfoglalás. Magyarország története 1. Főszerk. Romsics Ignác. Budapest

Harmat Árpád Péter: A hunok rejtélyes fővárosa Kínában, Forrás: https://tortenelmi.blog.hu/2019/10/17/a_hunok_rejtelyes_fovarosa_kinaban_637, letöltve: 2019-12-20

Harmatta János 1977: Irániak és finnugorok, irániak és magyarok, In: Magyar Őstörténeti tanulmányok, Budapest, Akadémia Kiadó

Harmatta János: Iráni nyelvek hatása az ősmagyar nyelvre, In: Kovács László–Veszprémy László (szerk.): Honfoglalás és nyelvészet. Bp., Balassi Kiadó, 1997: 71–83.

Julier Ferenc: Magyar hadvezérek, Budapest, 1992., 5-32.

Mészöly Gedeon

1910-1911: A –nyi képző eredete. Nyelvtudományi Kölemények

1929: Mióta lovasnép a magyar? In: Népünk és Nyelvünk I., Budapest, 205-2014

1930: Nem lovas nép volt-e az ugor kori magyar? Ethnographia XI.I.60-61.

1951: Az ugorkori vadászélet magyar szókincsbeli emlékei. Ethnographia

MSzFE III. 1978: A magyar szókészlet finnugor elemei. Főszerk. Lakó György. Budapest

Nyitrai I. (1996): A magyar őstörténet perzsa nyelvű forrásai. – In: Kovács L. és Veszprémy L. (szerk): A honfoglaláskor írott forrásai. Budapest. Pp. 61-71.

Oranszkij, I. M. 1963: Osznovi iranistiki, Moszkva, Nauka

Sudár Balázs (szerk.) 2015: Magyarok a honfoglalás korában, Helikon Kiadó, Budapest, 2015.

Tóth Tibor 1969: Az ősmagyarok genezisének szarmatakori etapjáról. Az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei, 17

Veres Péter. 1972: A magyar nép etnikai történetének vázlata. Valóság folyóirat XV. /5. 1-12.

2009: Mérföldkövek a magyar őstörténetben. Napkút Kiadó.

Veres Péter: Mérföldkövek a magyar őstörténetben, Budapest 2009., 58. o.

Veres Péter: Mérföldkövek a magyar őstörténetben, Budapest 2009., 73-74. o.

Rövidítések

ÁMTBF = Moravcsik Gy. (szerk): Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. – Budapest, 1988., 363 pp.

DAI = Moravcsik Gy. (ford.): Bíborbanszületett Konstatin. A birodalom kormányzása. – Budapest, 1950., 341 pp.

MEH = Győrffy Gy. (szerk): A magyarok elődjeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai – Budapest, 1986., 354 pp. (3. kiadás)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://julianusbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr6615365018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

paráznabillegető 2019.12.25. 11:53:35

"...egyik ellenségünk sem kísérelte meg, hogy ellenünk nagyarányú offenzívát intézzen..."
nem csoda. az akkori nyugateurópai, hm, mondjuk úgy, kisebb hatalmak egyike sem rendelkezett ehhez elegendő katonai, gazdasági és diplomáciai erőforrással. leszámítva a vikingeket, de azok meg messze és teljesen más logisztikával operáltak.
én az első szükséges erejú offenzívát hódító vilmosnak tulajdonítanám, amellyel angliát meghódította mindössze egy tartományból kiindulva, de az is ugye bő 100-150 évvel később történt a tárgyalt kornál. utána már könnyen ment, lásd első keresztes hadjárat - haderő, pénz és diplomáciai összefogás mind pipa...

HaCS 2019.12.25. 12:20:29

Részletes, kimerítő elemzés, komoly logikai következtetésekkel.

Már várom következőt a pattintott kőszerszámok, esetleg a papirusz magyar eredetéről.

Benkő István 2019.12.25. 13:22:23

@paráznabillegető: Sem a Frank Birodalom, sem a Német-Római Birodalom nem nevezhető kisebb hatalomnak.

Benkő István 2019.12.25. 13:33:26

@HaCS: Köszönöm a véleményt.
A pattintott kőszerszám (kőkor) messze nem tekinthető olyan érdekesnek, mint a ló háziasítása és egészen a 20. század közepéig történő hasznosítása, történelemformáló ereje.
A papirusz eredete, elterjedése valóban érdekes kérdés, azonban a mi kultúrkörünkben nagyon hosszú ideig nem volt jelentősége.
A papirusz növényi rostokból – elsősorban a papiruszsásból – készített, írásra alkalmas felületű anyag. Általában tekercsben tárolták, mert a hajtogatást nem tűri. A korai egyiptomi köznapi írás legfontosabb alapanyaga, amely meghatározta az írásfejlődést is. A korai középkorban Európában is elterjedt, de Egyiptom 641-es arab megszállása után az alapanyag hozzáférhetetlenné vált, ezért jelentőségét elvesztette, és más anyagokkal próbálták helyettesíteni.
Európában később a pergamen vált fontossá, amely juh és kecskebőrből készült.
A ma ismeretes legrégibb papirusztekercs négy és félezer éves, tehát ezt az anyagot több mint három évezreden át használta az emberiség írásra. Gyártása csak a X-XI. század körül szűnt meg. (A XII. században, Európában megjelent a papír, amely tartósabb volt, mint a papirusz, és olcsóbb, mint a pergamen.)
Látható, hogy a pattintott kőszerszám és a papirusz jelentősége meg sem közelíti a ló háziasítását. Ugyanakkor magyar eredetükről sincs tudomásom.

paráznabillegető 2019.12.25. 14:16:21

@Benkő István: ámde nem voltak egységes központi irányítás alatt! a kortárs uralkodók hatalma erősen korlátozott, egy országon belül több markáns erőcentrum van. különben az akkori fosztogatók (vikingek, magyarok) semmi komolyabb kárt nem tudtak volna nekik okozni. miközben a valóság, ugyebár...
fenti példával játszva: mielőtt vilmos nekiment angliának, előtte évekbe telt neki, míg leszámolt minden hazai riválisával.

diktatúrarettegő 2019.12.25. 17:35:48

@HaCS:

"Már várom következőt a pattintott kőszerszámok, esetleg a papirusz magyar eredetéről."

Akkor idézném:
"Harmatta János felismerése a lótartással kapcsolatos ugor és iráni szóegyezésekre vonatkozóan nagy jelentőségű, ugyanakkor téves a szóátvétel irányára vonatkozó feltételezése. A 2000-es években folytatott genetikai vizsgálatok eredménye szerint a lovat nem indo-iráni (nyelvű) népek háziasították. A genetikai, nyelvészeti, néprajzi, régészeti adatok arra utalnak, hogy a ló háziasítása – mint az előzőekben már említettük - éppen a magyarok elődeinek találmánya. "

Ebben mi nem világos ?

diktatúrarettegő 2019.12.25. 17:49:44

@Moin Moin:

Ezelőtt 5-6000 évvel élt népeket azért elég durva dolog "magyarnak" nevezni - ilyen alapon azt is állíthatjuk, hogy a neandervölgyiek németek voltak és ők találták fel a Krupp-ágyút...

Csak szólok, a szerző a "magyarok elődei" képpen említi őket. Nyilván az ugorokat értve ez alatt.
Talán figyelmesen el kéne olvasni a cikket.

Csak szólnék a sok libsi hülyegyereknek itt aki fikáz, a cikk nem türkösíti itt a magyarságot, hanem épp ugorosítja.
Ennyit a ti intelligenciátokról. Megjelenik egy cikk, amely a magyarság őstörténetével foglalkozik, egzakt alapokból kiindulva, ti meg egyből Orbánoztok . De csak hajrá, folytassátok saját t.könlövéseteket :)))

diktatúrarettegő 2019.12.25. 18:03:51

@Indriq:

"Remélem, az megvan, hogy a Szíriuszról származunk és plusz egy DNA(!!!!!!) szállal rendelkezünk amit a reptiliánok adtak nekünk hogy elfoglaljuk az egész bolygót."

Szerintem te eltévedtél, a cikk nem erről szól.

Amúgy is le vagy maradva, az új duma, hogy a Pleiadokról jöttünk. :)))

diktatúrarettegő 2019.12.25. 18:17:02

@ennek annyi:

"A végén kiderül, hogy mi is kivonultunk Egyiptomból."

És ez így is van. Ugyanis, az emberiség bölcsője Afrika.
Más útvonal a szétterjedéshez nem volt, csak északkelet afrika.

MAXVAL birсaman közíró · http://bircahang.org 2019.12.25. 18:22:45

S az andranovóiakat lehet magyaroknak tekinteni?

paráznabillegető 2019.12.25. 18:40:39

@inteligens elenzéki: csak egy dolgon tűnődöm.
szóegyezés.
ló, mén, kanca, csikó, fű, víz, trágya, legel, megül, betör, vágtat...
ezek melyik nyelvben egyeznek a magyarral?

Gyingizik 2019.12.25. 20:02:01

@MAXVAL bircaman közíró: Igen, épp a napokban jött ki egy tanulmány a netre, amiben az andronovo ugor nyelvű - vagyis magyar, hiszen mi vagyunk a legnagyobb létszámú ugorok.
Itt olvashatsz róla egy cikket Phd fokozatú történésztől, aki az MTA Selyemút kutatócsoport munkatársa:
www.southeast-europe.org/pdf/39/dke_39_m_h_Horv%C3%A1th-Csaba-Barnabas_Finnugor-es-szkita-eredet.pdf?fbclid=IwAR1E3mjbI8nw3YEJs3krIbL8x0DTurOMcB8EONd_q_HwGDnAuglCEQ4ENH8

Gyingizik 2019.12.25. 20:06:35

@Fermentátor: Minden nézőpont kérdése. Nyelvileg: többsége magyar kellett hogy legyen, másként hogy hozták be a magyar nyelvet? (Még mindig ez a hivatalos verzió.) Genetikailag vegyes ugyan, de mik az összetevők? Srubnaya, Sintasha, xiongnu hun. Ez azért elég jó "keverék": a puszta legősibb, elit kultúráinak "keveréke". Ezért szerintem a "keverék" szó megtévesztő, hiszen nem mindenféle csöves, huszadrangú törzsekből, népekből, hanem a szkíták (srubnaya) árják (sintasha) valamint xiongnu hunok leszármazottaiból jöttek létre.

Benkő István 2019.12.25. 21:01:34

@paráznabillegető: Harmatta János: Iráni nyelvek hatása az ősmagyar nyelvre, In: Kovács László–Veszprémy László (szerk.): Honfoglalás és nyelvészet. Bp., Balassi Kiadó, 1997: 71–83.
A 72-73. oldalon találhatók a lótartásra vonatkozó közös szavak:
ló, nyereg, fék, kantár

Benkő István 2019.12.25. 21:17:16

@paráznabillegető:
a türköknél:
ló, nyereg, csődör,
A régi kínaiban szintén lónak hívták a lovat, és napjainkban a fehér ló neve pej.

Folytathatnám.
Ló oroszul лошадь

Törökül

Perzsául اسب
Északi-manysi–magyar szótár (2009)

Munkácsi Bernát gyűjtéséből és Kálmán Béla szótárából
átrendezte ................... Fejes László

vdocuments.site/mann-hun01.html

lu-sis-naγi˘r (fn.) ....................... nyereg
lu-sis-naγi˘r-jiw (fn.) .................. nyereg
lu-sis-naγi˘r-kwa¯li˘γ (fn.) .......... heveder

luwiη (fn.) ................................. lovas
luwiη (mn.) ................................ csontos

luwiη-lu¯tiη-taγi˘l (hsz.) .............. lovastul
luwiη-lu¯tiη-t˙el (hsz.) ................ lovastul
luwiη-lu¯tiη-til (hsz.) ................... lovastul

lu¯(fn.) .................................... ló
lu¯-aiwän (fn.) .......................... kantár
lu¯-ajwan (fn.) .......................... gyeplő

lu¯-χåm´si (fn.) ........................ lóostor
lu¯-χåm´si (fn.) ........................ lovaglóostor
lu¯-χåmt (fn.) ........................... iga

lu¯-je¯w˙er (fn.) ....................... ménes
lu¯-jir (fn.) .............................. lóáldozat

lu¯-kwäl-patta (fn.) .................. az istálló padlója
lu¯-kwol (fn.) ........................... lóistálló [1]
lu¯-laγi˘l (fn.) .......................... lóláb
lu¯-laγi˘l-lo¯ptä (fn.) ................ útilapu

lu¯-laγi˘l-pattä-ke¯r (fn.) .......... patkó
lu¯l’t (fn.) ................................ bűn, vétek

lu¯-l’u¯l’ (fn.) .......................... lótrágya
lu¯-l’u¯l’ (fn.) .......................... lóganéj

paráznabillegető 2019.12.25. 21:20:58

@Benkő István: nem olvastam, nincs is meg, nem is tervezem beszerezni, de vabankra elhiszem, így konkrtumok nélkül, hogy mégis melyik nyelv az, hogy igaz. valami iráni nyelv(ek), ezek a közös szavak, oké, nagyszerű, ha valaha egyszer ott járok, legalább ezeket megértik, fasza.
bár soha nem hallottam még erről...
na, ma is tanultam valamit.

paráznabillegető 2019.12.25. 21:30:41

@Benkő István: ez már konkrétabb.
nem vagyok erős nyelvészetben, szóval ezt íy továbbra is elhiszem. ugyanakkor statisztában már jobb vagyok, és ha pár szóra épül az egész elmélet, úgy elég meredeknek vélem, hogy a magyar vagy valami prototípusa miatt lett a ló "mindenhol" ló, a kantár meg "mindenhol" kantár.
nagyon karcsúnak érzem én ezt.
gondolom, nem vagyok vele egyedül...

Benkő István 2019.12.25. 22:50:18

@paráznabillegető: Kedves Paráznabillegető! Ez nem egy nyelvészeti blog, hanem történelmi. A történész - hasonlóan a jogászhoz - a történeti tényállást nem egyetlen adatra építi, hanem a rendelkezésre álló valamennyi adatra (szabad bizonyítás, szemben a kötött bizonyítás elméletével). Továbbá a szakértői vélemények szakmai felülvizsgálata sem feladata, ha kell, ellenszakértői véleményt kér. Esetünkben az iráni nyelvész Harmatta János. Szakmai háttere az interneten könnyedén elérhető. Én itt csak a következőket idézem: 1952-től az ELTE Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszék tanára
tudományos tevékenysége a finnugor nyelvészettől az ókortudományon keresztül az orientalisztikáig, azon belül is az iranisztikáig és az indológiáig terjedt.
Díjai
Akadémiai Díj (1965)
Széchenyi-díj (1990) – Tudományos életművéért, hazai és nemzetközi tudományszervezési munkásságáért.
Akadémiai Aranyérem (2003)
Nekem nem feladatom az általa szakkönyvben leírtak szakmai felülbírálata, ahogy nem feladatom az sem, hogy értsek olyan segédtudományokhoz, mint például antropológia, genetika, archeogenetika, régészet, néprajz... Az én feladatom az írott források filológiai értelmezése, a szaktudományok elismert képviselőinek tudományos megállapításainak elfogadása (kétség esetén ellenszakértő meghallgatásával) az ok és okozati összefüggések vizsgálata és azok alapján a tényállás megállapítása. Kéretik a szakszerűtlen további okoskodás mellőzése. Én továbbiakban nem válaszolok, talán meg lehetne köszönni, hogy az Ön kedvéért utánanéztem a szóegyezéseknek és megadtam a forrást is.

Hórukk 2019.12.25. 23:22:46

"Kép: A Botai kultúra, ahol az i. e. 3500 körül háziasították a lovat. Szerkesztett kép: részlet, az eredeti nem tartalmazta a folyók nevét és a „Proto-Ungarisch” szöveget. ...

„I. e. 3500 körül - a ló háziasítása: A Botai kultúra sztyeppei népének sikerült a vadlovat háziasítani. A Jamnaja kultúra népe átvette ezt a találmányt, azonban... a két nép keveredése nem történt meg.” ... A Botai kultúra népe az idézett szöveg értelmében „nem jamnaja”, ebből következően ugor. "
Itt nem érzem kristálytisztának a logikát, mert egy képre utólag bármilyen feliratot rá lehet nyomni, másrészt attól, hogy valaki nem jamnaja, attól még lehet akár katalán, vagy akár kelta vagy lapp is.

Fala Bella 2019.12.26. 00:19:01

@Benkő István: a " fehér" lovat " szürkének" hívjuk. A pej lónak hívjuk a barna szőrű lovat, fekete sörénnyel/ farokkal.

Benkő István 2019.12.26. 02:30:44

@Fala Bella: Köszönöm szépen. Felhívom azonban a figyelmet arra, hogy a cikkben nem arról van szó, hogy mi most mit hogyan nevezünk.

Benkő István 2019.12.26. 02:37:10

@Hórukk: Köszönöm szépen a megjegyzést. Persze ez nem egy könyv, sok mindent el lehetne még mondani arról, hogy miért nem lehet sem kelta, sem katalán. De a cikkben azért meg említve, hogy a jamnaja az éppen a protoindoeurópai, vagyis protokelta, -katalán, -germán stb. Az is meg van említve, hogy a térségben folyamatos az ugor jelenlét.

Pesti 2019.12.26. 02:43:19

Mi köze lehet valójában a Svájc hun völgyében élő magukat hunoknak nevező közösségnek állítólagos elődiekhez? Amely közösség falu nevei nagyon hasonlít hangzásban a magyarhoz.

FILTOL · http://hulyekkimeljenek.blog.hu/ 2019.12.26. 07:23:57

@Benkő István: szep reggelt
azt mar megszoktam hogy a polblogokbol a libsik vagy kommentelesi lehetoseget sem hagynak, vagy eppen tiltanak mindent ami a hazigsagaikat cafolja.
de a szkitakra vonatkozo, ontopik hozzaszolasommal mi is a problema, hogy torolni kellett?

FILTOL · http://hulyekkimeljenek.blog.hu/ 2019.12.26. 07:31:45

@Benkő István: Harmatta kivalo szaki volt, de tole fuggetlenul.
egy nyelv a masikra harom modon tud hatni.
a. nem hat
b. a magyar hat a szlavra pl.
c. a szláv hat a magyarra pl. szlav jövevényszavak elmeletei

az en megfigyelesem, hogy mikozben a magyar nem változik olyan gyorsasaggal mint pl a latin nyelvek, de a magyar soha nem hat a masik nyelvre. csak a magyar az amely minden szavát kolcsonzi valahonnan, de kolcson soha nem ad.
persze éppen ha pangermanizmus a divat akkor az arjaktol vesszuk at fontos szavainkat.
ha meg eppen panszlavizmus, akkor meg a szlav nyelvektol.
igy lesz a magyar nyelv egy osszetakol, osszelopott nyelv.
bravo.

Benkő István 2019.12.26. 10:21:36

@FILTOL: Kedves Filtol! A moderálásnak több felkínált lehetősége van. Az acsarkodó kommentelők kommentelési lehetőségét örökre szoktam kitiltani. Nem emlékszem a konkrét hozzászólásra, de az biztos, hogy ebben az esetben nem történt örök kitiltás, sőt egyáltalán nem történt kitiltás, csak a kommentet töröltem. Megjegyzem, arra törekszem, hogy kellő tisztelettel és korrektséggel viszonyuljunk a történelemhez, ami életünk része, kollektív emlékezet. Ez feltételez bizonyos távolságtartást, érzelemmentességet, az igazsághoz való ragaszkodást akkor is, ha az nem kedvező. "Sine ira et studio". Így lehet tanulni a valós történelemből, nem elkövetni, megismételni a múlt esetleges hibáit, erőt meríteni a sikerekből. Kérem a törölt megjegyzés megismétlését, nem fogom törölni. Elnézést kérek, ha indokolatlan volt a moderálás.

Benkő István 2019.12.26. 10:30:17

@FILTOL: Azt nem mondhatjuk, hogy a magyar soha nem hat a másik nyelvre. Éppen az egyik esetről szól ez a cikk.

Benkő István 2019.12.26. 10:59:30

@Pesti: Ennek a témának nagy irodalma van, amely választ ad a kérdésre:
Például:
mek.oszk.hu/01500/01522/html/
www.origo.hu/nagyvilag/20131009-kalandozo-hunokat-konzervalt-a-megkozelithetetlen-svajci-volgy.html
...
Egyszerűen interneten rá kell keresni: "Svájci hun völgy"

Wadmalatz 2019.12.26. 11:51:28

@FILTOL: de hatott. Újlatin nyelvek egyikére-másikára is. Egy szemléletesebb: város - (fonetikus átírás) orás román. (Temes-vár - Timis - oárá).

Wadmalatz 2019.12.26. 12:13:08

határ - hotár
bőség - bélsug
ölyv- ulju
lakás (lakóhely) - lokás
stb. stb.
A "vám" pedig szláv közvetítéssel került át a román nyelvben: váma - nem bilabiális-v, mint a "vár-as" - oárás orás.

DFK 2019.12.26. 12:53:52

Eltűnt a hozzászólásom. Miért?

Benkő István 2019.12.26. 16:04:05

@DFK: Kedves DFK! Valóban moderáltam a hozzászólását, de Önt nem tiltottam ki. Szeretném, ha a témához érdemi hozzászólások érkeznének. Nem szeretném, ha a téma megvitatása leszűkülne az "ugor vagy hun" vitára, amely nézetem szerint egyértelműen vakvágány. Ennek TÉVÚTNAK az ideológiai-politikai okait, céljait egy másik tanulmányban részletesen bemutattam és szíves figyelmébe ajánlom:

julianusbaratai.blog.hu/2016/12/01/az_aranyhorda_titka

Muhammad Balfas 2019.12.26. 17:52:33

@paráznabillegető: "...egyik ellenségünk sem kísérelte meg, hogy ellenünk nagyarányú offenzívát intézzen..."

Hát 907-ben a Keleti Frank Királyság megkísérelte(„decretum... Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak.”), aztán el lett verve a pofájuk Pozsonynál, és hazakotródtak..

gralla pokobra 2019.12.29. 06:02:27

Sajnos, Harmatta János alábbi megállapításából egy szó sem igaz: "Ugyanezt lehetett megállapítani a hsiung-nu-k nyelvemlékeinek rendszeres vizsgálatából is: a hsiung-nu-k nyelve is a szaka nyelvek csoportjába tartozó keletiráni nyelv volt."

Ő ugyanis rendes szokása szerint nem létező feliratokat olvasott el iráni nyelven, amivel Bakay Kornélt is megtévesztette. Ebből következően a hunok nem iráni nyelven beszéltek. Harmatta professzor állításai nem vehetők komolyan. Ugyanakkor az andronovoiak, a szkíták és a hunok hieroglifikus szövegeit - amelyek kivétel nélkül magyarul szólalnak meg - érdemes lenne figyelembe venni, annál is inkább, mert a cikk alapállását alátámasztják. Éppen a vitatott szakterületen, a nyelv azonosításakor jelentenek döntő bizonyítékot. Az igaz, hogy az egyetemeinkről kikerülő "szakemberek" tökéletesen tanácstalanok a magyar hieroglif írást illetően, ez azonban nem jelenthet felmentést a magyar nyelvemlékek felhasználása alól. A cikk egyébként kitűnő, meg fogom osztani. Gratulálok és köszönöm!

Szkíta tartalom
vargagezairastortenesz.blogspot.com/p/szkita-tartalom.html

Andronovo edény az "Ak laka" mondattal
vargagezairastortenesz.blogspot.com/2019/07/andronovo-edeny-az-ak-laka-mondattal.html

Hun és avar tartalom
vargagezairastortenesz.blogspot.com/p/hun-tartalom.html

gralla pokobra 2019.12.29. 06:07:26

Csatlakozom. Az "ugor, vagy hun" vita azért is vakvágány, mert a hunok voltak az ugorok. Az ugorok és a hunok között ezért nem lehet választani, hiszen ugyanazon népről van szó. Az obi-ugorokra ellenben csak a modern nyelvtudomány akasztotta az ugor jelzőt, őket a történelem során sohasem hívták ugornak.

gralla pokobra 2019.12.29. 06:28:43

Az ősmagyar hadviselés kerülte a kézitusát és a közvetlen - testközeli - harci kapcsolatot, amiről Bölcs Leo is beszámol. A magyar lovasok az ellenség előtt egy körforgásba kezdtek s az éppen az ellenség előtt elvonuló magyarok nyílzáport zúdítottak az ellenségre. A folyamatos nyílzápor kikezdte és felőrölte az ellenség erejét, miközben a magyarok semmilyen veszteséget nem szenvedtek, mert a nyilaik hatótávolsága nagyobb volt az ellenség nyilaiénál. Mikor az ellenség felmérte, hogy a folyamatos nyílzáporban el fog pusztulni, kétségbeesésében támadást intézett a magyarok ellen, akik ekkor csapdába csalták őket, ahol minden oldalról megkapták a pusztító nyílzáport. Azaz a magyarok nem használták döntő eszközként a ló lökőerejét a csatában, mert kerülték a kézitusát. Ha a csatában érvényesíteni tudták a saját elképzeléseiket (és rendszerint ez történt), akkor úgy semmisítették meg az ellenséget, hogy saját veszteségük nem volt.

Muhammad Balfas 2019.12.29. 12:47:11

@gralla pokobra: Vagy akár a nyugatiak a hasonló sztyeppei életmódot folytató magyarokat egyszerűen önkényesen azonosították a korábban itt élő hunokkal.

gralla pokobra 2019.12.29. 16:38:23

Kedves Balfas!

Ez a hun-magyar nem-azonosság, neked ugye csak egy alátámasztást nélkülöző feltételezésed? Úgy vélem, hasznosabb a bizonyítékok talaján álló párbeszédet folytatnunk.

Mert én vettem a fáradságot és ellenőriztem a Harmatta professzor által "elolvasott" állítólagos hun nyelvemlékek fényképét ott, ahonnan ő is vette, Bóna István könyvében (nekem a magyar és a német nyelvű kiadás is megtalálható a könyvtáramban). Nos, egyik fényképen sem volt semmiféle hun szöveg, aminek így iráni nyelvű olvasata sem létezhet. Ez a Harmata állítás egy rossz vicc, amit azért az akadémikus "tudomány" tájékozottabb képviselői már a helyén kezelnek.

Ugyanakkor a hunok hieroglifikus szövegeit valóban el lehet olvasni magyar nyelven. Erről az írásunkról a Magyar hieroglif írás c. kötetben olvashatsz, ha komolyan érdekel a téma. Amennyiben te egy igazi ballib prekoncepció védelmezőjeként olyan kérdéshez szólsz hozzá, amiről - a jelek szerint - fogalmad sincs, akkor joggal viseled a nevedet. Köszönöm a megtisztelő figyelmedet!

Muhammad Balfas 2019.12.29. 21:04:38

@gralla pokobra: Csak annyit jegyeztem meg, hogy önmagában az ,hogy a nyugatiak a "hun" elnevezést használtak a magyarokra, semmit nem bizonyít. Persze ettől még létezhet hun-magyar rokonság. .

gralla pokobra 2019.12.30. 08:27:20

Igen, valóban azt jegyezted meg, ám a megjegyzésed nem tükrözi a tényeket. Az, hogy a nyugatiak a hun elnevezést használták a magyarokra, eleve nem áll önmagában. Ugyanis az északiak, a keletiek és a déliek is hunnak neveztek bennünket, nem is beszélve a saját álláspontunkról. Bakay Kornél 50 forrást sorol fel, amelyik a hunokat azonosítja a magyarokkal. De a legfontosabb, hogy én nem is ezekre a hivatkozásokra alapoztam a véleményemet, hanem a létező hun nyelvemlékekre, amelyek magyarul szólalnak meg. Ezt a magasabb körökben nem illik létezőnek tekinteni?

A hunok magyar nyelvéről és a székely írás hun eredetéről folyó ostoba vitáról
vargagezairastortenesz.blogspot.com/2018/07/a-hunok-magyar-nyelvenek-es-szekely.html

Juszufherceg 2020.01.02. 19:42:13

Hajdan találkoztam egy I világháborús Yolt hadifogojjal, aki Szibériűában együtt raboskodopott néhány táltosal ( Eby Morócz nevú dunántúli ember, egy bogyxiszlói ember ,egy erdélyi reforműtus lelkész, ki tud róluk?) Elmondásuk szerint Magornak és Hunrnak vol.t egy lány testvére Böt,( tőle erd a rovásírás, a bötű )Az elmonsás szerint a vonuló óseink az Altáj hegység barlangjaiban rejtették el,cseréptáblákban írt írássiat. Elmondása szererint legnehezebb volt a ló megyszelídíítése. Felkötötték a csikót a pokrrócbaban a fára és úgy fogyadtaták el vele a füvet.-

Benkő István 2020.03.16. 11:02:18

@Ferenc Flórián Bognár: Köszönöm szépen. Gyanús ez a "Magar" szó is. Egyenlőre azonban az adat kevés ahhoz, hogy történeti tényállás legyen felállítható.