A honfoglalás kori veretes övről Boldog Zoltán a következőket írja:
„A nomád öltözék rendkívül fontos kelléke volt az öv, amely gyakorlati szerepe mellett díszítésével és tartozékaival együtt viselője rangját is kifejezte (kiemelés tőlem – B. I.), akárcsak maga a ruházat. Több történeti példa ismeretes arról, hogy a nomádoknál az övek minősége, megformálása valóban rangsorrendet tükrözött, az öv levétele pedig a megalázkodás jele volt.
A honfoglaló magyar férfiak viseletéből valójában a veretes fegyveröveket ismerjük a legjobban, az ígéretesen szaporodó bőrmaradványoknak és a díszítésül szolgáló vereteknek köszönhetően. Persze nem minden övre szereltek vereteket, még a gazdagabb, fegyveres férfiak esetében sem mindig: a legtöbből mindössze egyetlen csat maradt ránk, sőt lehet, hogy az sem: nem minden megoldáshoz volt rá szükség (kiemelés tőlem – B. I.).” Az alábbiakban ismertetünk olyan megoldást, melyhez nincs szükség csatra.
„Egy öv teljes veretkészlete csatból, szíjvégből és átlagosan 15-20 – legfeljebb 40-50 – darab, legtöbbször szélesebb ovális és keskenyebb, levél alakú, öntött, aranyozott ezüstveretből állt. Időnként – ritkán – bronzból készítették ezeket, egészen kivételes esetekben pedig aranyból. A honfoglaló magyaroknál az úgynevezett „bolgár öv”, vagyis a belső kapcsolószíjas szerkezetű öv volt a legjellemzőbb típus. Ennek kis csatkarikáján az öv veretekkel felszerelt végét nem lehetett átbújtatni, a tényleges becsatolásra egy, az öv belsejéhez toldott kis szíj szolgált, amelyet azonban az előtte elvezetett, veretekkel borított övrész jobbára eltakart. A szíj végét a bal oldalon egy bújtatón vagy egyszerűen a becsatolt övön átfűzve lelógatták (kiemelés tőlem – B. I.). Többnyire ez volt az öv legdíszesebb része, itt sorakoztak legsűrűbben a veretek.” [Boldog Zoltán: A honfoglalás kori öv és tartozékai, MTA BTK MÖT weblapja, 2019. április 05. http://arpad.btk.mta.hu/14-magyar-ostorteneti-temacsoport/271-honfoglalas-kori-ov-es-tartozekai.html,]
Kép: A nagykőrösi veretes öv rekonstrukciója Dienes István rajza.
Kép: A szíj vége átbújtatásának módjai. Boldog Zoltán rajza
Kép: Kazak lovas veretes övvel. A veretes öv bújtatója lelóg, így az öv nem fordul ki. Fotó: Benkő Mihály
Kép: A veretes öv lelógó bújtatója 1. Fotó: Benkő Mihály
Kép: A veretes öv lelógó bújtatója 2. Fotó: Benkő Mihály
Kép: Felül balra: a régészeti leletek (Magyarország) alapján elképzelt övcsatlakozás. Boldog Zoltán rajza. Alul balra: keleti magyar veretes öv. Alul jobbra: keleti magyar törzsbeli férfi veretes övvel, tarsollyal (Mongol-Altaj). Fotó: Benkő Mihály. Az övön tarsolyt csak a magyarok viselnek. A mongol altaji tarsoly a Budapest-Farkasrét-i tarsoly lelet pontos párhuzama. A lelógó bújtató a tarsoly felett van. Az öv végén egy szög található, melyet lyukas veretbe dugnak be (ebben az esetbe nincs szükség csatra).
Kép: Budapest-farkasréti veretes tarsoly (jobbra) és a tarsoly rajza (balra).
Összegezve: A Mongol-Altaj-i magyarok között megismert és lefényképezett veretes öv segítségével lehetséges a honfoglalás kori veretes fegyveröv rekonstrukciójának korrekciója. Az öv nem baloldalt lóg le, hanem jobboldalt egy lelógó bújtatón keresztül vezetik át, így az öv nem fordul ki és a szép veretek tökéletesen láthatók. Az övről lelógó tarsolyok verete a magyarországi tarsolyveretek pontos párhuzama. A tarsolyok viselete a nyugat-mongóliai magyarokra jellemző, a lelógó bújtató a tarsoly felett található.
