Magyar őstörténet

Julianus barátai

Julianus barátai

Djuszenbek Nakipov: MAGYARHON

2018. július 25. - Benkő István

Djuszenbek Nakipov, uzletember és költő (Almati), a torgaji magyar (Kazakisztánban fennmaradt keleti magyar néptöredék)  küldöttség tagjaként részt vett a 2008. augusztus 8-10-én a bösztörpusztai kurultájon. Fordította: Benkő Mihály Mándoky Ongajsa nyersfordítása alapján. A költemény az 1200 éve kettészakadt magyarság 20. századi újra egymásratalálása tiszteletére készült.

A magyarok kettéválásáról a Julianus 1236-os, első útjáról készült Riccardus jelentés a következőket írja: 

"Inventum fuit in gestis Ungarorum christianorum, quod esset alia Ungaria maior, de qua septem duces cum populis suis egressi fuerant,..." = "A keresztény Magyarok Történetében* azt találták, hogy van egy másik, Nagyobb Magyarország*, ahonnan a hét vezér népével együtt kiköltözött,...".

„Óh, de akkor, akkor nem veszünk el,
Akkor élet és dicsőség vár ránk”
(Petőfi Sándor: A Nemzethez)

Petőfi Sándor, a nagy költő,
Kitől ihletem kapom,
Hogy méltón szólhassak Terólad,
Ó, én Magyarhonom.

Kikben a nomád utódok
Ma is hisznek, vakon,
Közös őseink szelleme
Lebeg pusztáidon,

Lelkem a Múltba visszaszáll
S a véres csatákon
Hős Árpáddal ontom vérem
Földedért, Magyarhon.

Jó szellemekhez fordulok,
S hozzád szól a dalom,
Hisz sokan estek el közülünk
Érted, Magyarhonom

Lovas őseinknek vére
Pezsdül fel szabadon,
Ereimben, hogyha járok
Füves pusztáidon.

A Kék Ég Ura, Tengri az,
Kihez imádkozom,
Hogy örökre legyünk egyek,
Véled, óh, Magyarhon.

Duna partján Buda és Pest
Összeforrt egykoron,
Budapest, egységed jelképe,
Mint a miénk szép Asztanánk,
Óh, modern Magyarhon.

Ősi ösztöneim mégis
Azt suttogják titkon:
Ugyanazok vagyunk ma is,
Mint egykor lóháton.

Évszázadok után, végre
Élhetünk szabadon,
Jó lovasok, fej-fej mellett
Ügetünk az úton.

Mintha apám, s anyám szólna:
Ez végakaratom:
Szeretettel nézz ott végig
Házon, s templomokon.

Míg egyedül kóboroltam
Honi pusztáinkon,
Távoli nővérre leltem
Benned, óh, Magyarhon.

Szívünkben mi egyek vagyunk,
Ősi módon, s fiatalon,
Dunád világfolyammá lett,
Csodás Magyarhonom.

Új évszázad. A tiéd és miénk.
Élhetünk szabadon,
Közös nevünket kimondom:
Fenséges Magyarhon.

Testvérként vágtattunk valaha
Pusztai tájakon,
Hiszek Benned, Kazahsztánom,
S Benned. Magyarhonom.

Tengri isten, ki uralkodsz
Havas ormainkon,
Ne feledkezzél meg rólunk,
Tartsd mindent látó szemedet,
Kazakon, s magyaron.

Magyar, kazak. Fény és vad szél.
Uram, halld sóhajom:
Segítő kezedet kéri,
Kazahsztán s Magyarhon.

x028.JPG

Kép: A Nyugat-Mongóliában, kereit kazakok között élő magyar relictum temetője. Foró: Benkő Mihály

Jegyzet:

1. Részlet a Mándoky Ongajsával készült interjúból:

"Miben látja az összefogás népeket mozgató erejét?

2008 augusztusában rendezték meg Magyarországon az immár jelentős eseményként emlegetett első Kurultájt, más szóval a torgaji kazah-magyarok és a Kárpát-medencei magyarok találkozóját. A nagyszabású rendezvényen a nomád török népek ősi harci játékait mutatták be a hagyományőrző csoportok. A Kurultájon a magyarokon és kazahokon kívül más török népek képviselői is részt vettek. Az érdeklődés óriási volt, hiszen közel negyvenezren élték meg a rendezvény eseményeit. Az első napon, amikor a pódiumon elhangzott a férjem, Mándoky Kongur István neve, egy nagy csillag jelent meg az égen mely lassan kettévált, majd szivárvánnyá alakulva ívével megvilágította az egész égboltot. Közöttünk volt, és marad mindörökre."

2. Mándoky Kongur István (1944-1992) a kazakok között élő magyarokról:

A tudós özvegye által rendelkezésre bocsátott kéziratban a következőket írta:

"„Noha körülbelül ugyanolyan szívélyes vendégszeretet tapasztalható a törökség minden ágában, így a közép-ázsiai török köztársaságokban, mint Kirgizisztánban, Özbegisztánban, Türkmenisztánban, vagy a kaukázusi törökségnél, a Volga-vidéki tatároknál és a baskíroknál, továbbá Azerbajdzsánban és Törökországban is, a KAZKOKNÁL A MAGYARSÁG IRÁNTI TESTVÉRI SZERETETNEK AZONBAN EGY EGYÁLTALÁN NEM LEBECSÜLENDŐ OKA, ILLETŐLEG IGEN FIGYELEMREMÉLTŐ ALAPJA IS VAN. (Kiemelés tőlem - B. I.)  A kazakság törzsrendszerében ugyanis van egy nem is kisszámú, csaknem 100000 lelket számláló madzsar, vagy mazsar, illetőleg madjar nevű törzs. E törzs eredetével a kutatás eddig még egyáltalán nem, vagy csupán alig-alig foglalkozott, pedig a Kazak Tudományos Akadémia Irodalmi és Népköltészeti Intézetének adattárában jónéhány, e törzs körében gyűjtött eredetmonda szerint is a kazak-madzsarok, ill. madjarok egy valaha nyugatra költözött nagy nép maradványának tartják magukat. Ez a tény, illetőleg adat így magában talán még nem sokat mond a szakembernek, de a kutatás ilyen irányban való kiterjesztését feltétlenül indokolja…"

3. Ernar Marszalim: MAGÁNYOS FA

Mándoky Kongur István emlékére, Fordította: Benkő Mihály, Mándoky Ongajsa nyersfordítása alapján.

Testvéreim elindultak Nyugat felé.
Hajnalban keltek, hangosan nevetve,
S felszerszámozták tüzes lovaikat.
Sós húsdarabkákat tettek a nyereg alá,
Majd útnak eredtek. Telt tömlőkkel, és nehéz íjakkal,
Hosszú nyilakkal, díszes réztegzekkel.

[…]

Múltunk lángja nem huny ki a száraz, rőt sztyeppén!
Vannak még juhaink, félvad méneseink,
Megmarkolhatjuk jó damaszkuszi kardunk,
Felettünk a Tejút, ifjak asszonyaink.
Mégsem alszom nyugton künn a kék ég alatt,
Kivel osztanám meg a harc örömét,
És kivel az esti húsnak édes ízét…

Kapcsolódó cikk:

ISMERETLEN MAGYAR TÖRZSRE BUKKANT EGY BUDAPESTI TUDÓS

Aczél Kovách Tamás, Magyar Nemzet, Hétfő, 1967. november 6.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://julianusbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr8114134795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása