A Szovjetunió felbomlásával új lehetőségek nyíltak meg a magyarságkutatás szempontjából. Olyan körzetekbe is el lehet ma már jutni, melyek korábban az idegenek elől el voltak zárva. Az utóbbi időben egyre másra érkeztek a hírek a volt Szovjet tagállam, Kazahsztán, és a környező országok kazak nemzetiségi területein élő, magukat magyarnak valló törzsekről. Az egyik hír volt a Nyugat-Szibéria Omszki Terület Ruszkaja Pojana körzet kicsiny kazak auljában (cca 150 lakos), Kara Talban található temető törzsi hovatartozást jelző sírfelirata „magyar küpsak”. Ezért különös figyelmet érdemel, hogy nem messze ettől a helytől, de már a Novoszibirszki Területen található egy körzet, melynek a neve: Vengerovo (magyar) Rayon. A körzetközpont neve azonos a körzet nevével, azaz Vengerovo. A kutatások eredménye: magának Vengerovo nevének nincs, Vengerovo címerének és annak a területnek, ahol Vengerovo található közvetlen kapcsolata van a honfoglaló magyarsággal.
Vengerovo az Om folyó partján helyezkedik el. A Novoszibirszk Terület nyugati szélén található. Az Om folyó Omszknál torkollik az Irtis folyóba. Vengerovo közelebb van Omszkhoz, mint Novoszibirszkhez, és legfeljebb 250 km-re van attól a helytől, ahol a bevezetőben említett „magyar küpsák” törzs sírfeliratokat találták.
Vengerovo jelenlegi nevét egy – az I. Világháborút követő polgárháborúban résztvevő -Vengerov nevű katonáról kapta 1933-ban. Tehát – mint említettük - a körzet és település nevének nincs közvetlen köze a honfoglaló magyarokhoz. Ugyanakkor Vengerovo pontosan annak a régészeti kultúrának, a Szargatkai-kultúrának a kellős közepén található, ahol a tudósok a magyar őshazát feltételezik. A Szargatkai-kultúra területétől északra található a Hanti-Manysi Autonóm terület, melyet most – régi neve után újból – Jugrának neveznek. A hanti-manysi (más néven vogul és osztyák) nyelv a magyar legközelebbi nyelvrokona. Báró Wilhelm Herberstein moszkvai követ 1549-ben készült térképén pedig az Uralon túl, a térkép jobb oldalán a következő szöveg szerepel: „IVHRA INDE UNGARORU ORIGO” – azaz „Jugra, ahonnan a magyarok származnak”(A báró „Jegyzeteinek” 1556-os bázeli kiadása alapján). Moszkvában tehát a XVI. században úgy tudták, hogy a magyarok őshazája az Urálon túl, Nyugat-Szibériában volt.
Nyugat-Szibéria déli részének végtelen sztyeppéje hajdan a lovas nomádok országútja volt. Ezt jelzi, hogy a Novoszibirszki terület 43 körzete közül több körzet címerében szerepel ló. Ezek közül is kitűnik az említett körzet címere. Az ezen szereplő címerállat sokkal inkább mítikus állatábrázolás, mint valóságos ló. A címerállat első két lába befelé görbül. A két hátsó láb palmettás indává formálódik. A címer egy ősi kultúra különleges üzenetét hordozza. A címerállat kialakítása beleilleszkedik abba az honfoglaláskori indás, palmettás kultúrába, amely a magyarság művészetére jellemző volt.
A járás címerének eredetére vonatkozó kutatás megdöbbentő eredménnyel járt.
A járás címere pontos párhuzama Dienes István régész A Honfoglaló magyarok (Budapest, 1972) c. könyvében közzétett „szarvasi karperec elnövényesedő állatalakja”-nak, és a Balatonújlak mellett 2003-ban útépítés során talált X. századi hajfonatkongnak.
- Kép: A szarvasi karperec elnövényesedett állatalakja és Vengerovo címere.
- Kép: Vengerovo címere, hafonatkorong Balatonújlak X. sz. és a Szargatkai-kultúra területe.
Vengerovo címerének indokaként hivatalosan az állattenyésztés és növénytermelés egységét jelölték meg.
A címer történeti előzménye az indokolás szerint a Vengerovo-ban a XIX. század végén és XX. század elején található Szargatkai Ménes.
A „Szargatka” szónak ismét a magyarságra utaló jelentése van a következők miatt.
Az Omszktól kb. 70 km-re északra található Szargatka nevű helyiség területén talált régészeti leletekről „Szargatkai kultúra”-nak neveznek egy kb. i.e. VI. századtól sz. III. századig fennálló, szkíto-szarmata jellegű, az időszak végén hun befolyási övezetet jelző kultúrát. A kultúra hordozóiként a magyar őstörténettel foglalkozó Fodor István és mások is a magyarokat jelölik meg, lásd: Erdélyi István - Benkő Mihály A szargatkai kultúra és a hunok c. cikkét (Eleink IV. évf. 2. szám, 2005. 5-18. o.).
Alaposan feltételezhető, hogy a szarvasi karperec, a balatonújlaki hajfonatkorong és a vengerovoi címer lóábrázolása azonos gyökerekből, a hun-szkíto-szarmata szargatkai kultúrából eredeztethető.