A fenséges Altáj-hegység Szibéria (Oroszország), Mongólia, Kazakisztán és Kína határán húzódik, számos 4.000 m feletti csúccsal, örök hó- és jég borította gerincekkel. A zord éghajlatú vidék mongóliai oldalán tartják minden év októberében Belső-Ázsia legősibb nomád ünnepét, „a középkorból ittmaradt” Aranysas Vadász Fesztivált.
Számunkra az is érdekes, hogy itt él a kereit-kazak törzsszövetség egyik törzséhez, a sivar-aigar (jelentése: tarka csődör) csatlakozott titokzatos “magyar” nemzetség is.
Az altaji magyarokról így ír Nagy Iván, aki 2008-ban végzett köztük néprajzi kutatásokat:
„Számuk rendkívül alacsony, és ha valaki érdeklődik, akkor mindig csak azt hallani, hogy csak egy-két ilyen család van. ... Általában nyilvánosan nagyon kevesen is vállalják madjar (téves átírás, külső elnevezésük mazsar, önelnevezésük a Kara-Tal-i és torgaji cirilbetűs sírfeliratok alapján: magyar – a szerk.) identitásukat. Az is előfordul, hogy nem magukról, hanem másokról mondják, hogy madjar – mégha azok tagadják is. Torgaji és a Kara Tal-i madjarokkal ellentétben nekik nincsenek sezseréjeik (írott törzsi családfáik) sem. A Cengelharjhannak nevezett hegy lejtőin nomadizálók között élnek, valószínűleg szétszórtan. A Cengelharjhan önmagában is egy óriási terület, elérésük ezért is szinte lehetetlen. Ebből következik, hogy számukról semminemű adattal nem rendelkezünk.
Etnológiailag legfontosabb jellemzőjük az, hogy önmaguk szerint, valamint a többségi Tarka csődör törzsbeliek szerint is külön csoportot képeznek a kazak törzsön belül. Létezik különálló etnikai identitásuk, mert etnicitásuk nyomai kimutathatóak. Ennek legfontosabb jellemzője a feltételezett közös eredettudatuk. Ez a tudatuk egy eredetmondában nyilvánul meg. Magam ennek egy olyan változatát hallottam, amely szerint az Uraltól származnak, és onnan kerültek mostani hazájukba. Nagyon fontos, hogy madjar (helyesen madijar, kiejtése magyar – a szerk.) megnevezésük nem személynévként szerepel, hanem etnonimként. Etnicitásuk része még asszonyaik sajátos viselete, amelyet nem is tőlük hallottam, hanem kazak vezetőinktől. Benkő Mihály szerint etnicitásuk része temetőjük is, amelyben síremlékeik fából készültek, ellentétben a kazakok síremlékeivel, amelyeket kőből építenek.”
Az altaji magyarokat felfedező Benkő Mihály egy interjúban a keleti magyarokról a következőket mondja:
Ön 1996-ban a Mongol-Altajban olyan népcsoportot talált, amelyet környezete mazsarnak nevezett, majd 2001-ben Kazahsztánban meglátogatott egy magát magyarnak nevező népcsoportot, akiket ugyan 1965-ben már dr. Tóth Tibor antropológus megtalált, azonban az ismert politikai körülmények miatt ez a felfedezés elsikkadt. Ezt követően eljutott Nyugat-Szibériába is, ahol szintén egy magát magyarnak nevező törzset, vagy nemzetséget keresett fel. Van-e kapcsolat e három népcsoport között, továbbá a nevükön kívül mutatja-e valami azt, hogy ezeknek a Kárpát-medencei magyarsággal közös az eredete?
Először megjegyzem, hogy egy későbbi látogatáskor kiderült, hogy a Mongol-Altajban lakó kazakok között élő mazsarok is magyarnak nevezik magukat. A három, egymástól távoli helyszínen lakó magyarok a térségben zajló háborúk, etnikai kölcsönhatások következtében kerültek különböző helyekre. A Nyugat-Szibériában lakók a kipcsák törzsszövetség részét képezték, tehát az Aranyhorda mongol irányítás alatt álló, katonáskodó köznépi rétegéhez tartoztak. Az Aranyhorda egy része a XVI. században az orosz felemelkedés elől délkeleti irányban keresett új hazát, melynek során elfoglalta a mai Kirgizisztánhoz, Tadzsikisztánhoz tartozó területeket. A hódítók között harcoltak kipcsák-magyar nemzeti egységek is. Ezek egy része ma is megtalálható Üzbegisztánban, más részük északi irányba vándorolt és - ahogy ezt a Torgaj-vidéken mondják - a XVI-XVII. században csatlakozott az ott élő Argün törzsszövetséghez. Más részük tovább ment északi irányba, Nyugat-Szibériába, vagy az is lehet, hogy az ott található magyarok nem vettek részt a déli területek elfoglalásában. Azoknak a leszármazottai, akik ott maradtak.
Kép: A magyar temető
Honnan lehet mindezt tudni?
Egyrészt 1236-ban Julianus barát hozott hírt a Volga-Káma menti magyarokról. Ezt követte Rubruk jelentése, mely megemlíti a magyarok jelenlétét a mongol udvarban. 1311-ből a Káma partján, Csisztopolban egy sírkővet találtak, melynek felirata jelzi, hogy ott ebben az időben magyar etnikai csoport élt. Az Aranyhorda utódkánságainak XVI. századi közép-ázsiai honfoglalásáról, és abban a magyar csapatok részvételéről pedig keleti krónikák szólnak. A sírfeliratokon a törzsi kapcsolatok feltüntetését a mai napig megőrizték mind Nyugat-Szibériában, mind Torgajban. Ezen kívül több nemzetségtáblát is találtam, melyet a helyiek titokban őriztek meg, mivel a Szovjetúnióban ezek vezetéséért és őrzéséért büntető-tábor, úgynevezett Gulág járt.
Van-e a néven és az említett írásos feljegyzéseken, régészeti leleteken kívül más jele annak, hogy ezekkel a keleti magyarokkal közös az eredetünk?
Igen, az ebből a népcsoportból származó embereknek más a kinézete, mint a környezetüknek. Néhány a környezetüktől eltérő szokásuk is van, például kopjafák vagy más fa síremlékek állítása, vagy a Mongol-Altajban a honfoglaláskori leletekkel párhuzamba állítható, nyereg-, öv-, táskadíszítésként ma is alkalmazott ötvösmunkák, a piros-fehér-zöld szín használata ruháikon. Nem beszélve a magyarság mondakincsével párhuzamba állítható mondavilágukról, szájhagyományaikról. A közös eredetet támasztja alá Bíró András Zsolt ezt követően lefolytatott genetikai vizsgálata is.
