Magyar őstörténet

Julianus barátai

Julianus barátai

HUN-MAGYAR KAPCSOLAT – ÁLLÍTÁS ÉS CÁFOLAT II.

2016. december 23. - Benkő István

arpad-cimer.JPG

  1. ÁLLÍTÁS:

„…A hun-mondakör alapját vitathatatlanul Kézai alkotta meg krónikájában (1282-83)…”

Sándor Klára: A csodaszarvas nyomában, 2010. november 28., http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=40274:a-csodaszarvas-nyomaban&catid=68:cssandorklara&Itemid=105, letöltve 2016-12-23

  1. CÁFOLAT:

2.1. Isidorus (630 körül):

„…Magyarok, akiket azelőtt hunoknak neveztek…”

/A latin Patrologia 82-ik kötet kilencedik könyv második fejezet 66. cikk., Migne Patrologia latina Tomus 82. page 334. S. Isidori: Originum sive Etymologiarum liber. IX. caput II. § 66./

Isidorus, Zosimus Comes, Paulus Orosius, Blondus, Carolus Sidonius és mások szerint az a nép, amelyet régebben hunoknak és újabban magyaroknak neveznek, kezdetben ismeretlen nép volt, nevük sem volt, ismeretlenek voltak, akiket egykor (Nagy Sándor) – úgymond – a hegyek mögé zárt, utolérhetetlen vidéken tanyáztak, hirtelen felbőszülve dühödten törtek elő, (…) a gótokat és az alánokat saját lakóhelyükről elűzték, mígnem a lakóitól megfosztott Pannóniát elfoglalták.

/Fejér, Georgius, Aborigines et incunabula magyarorum. Budae, 1840. 22./

2.2. Vincent de Beauvais (1190 -1264)

„Európa egyik országa Magyarország, amelyet — mivel hajdan a hunok foglalták el, e népről — Hungariának neveznek és Orosius szerint két része van: Hungaria Maior és Hungaria Minor. A nagyobb Hungaria a távolabbi Szíria táján, túl a Meotisz mocsarain feküdt. Innen jöttek valaha azok a hunok, akik mocsarak meg földek végtelen területein vadászva, és szarvasok és vadállatok nyomait követve végül is ráleltek Pannónia földjére. Ezek azután saját népes seregükhöz megtérve Pannóniába visszajöttek, és kiűzve az itt lakókat saját ősi nemzetségük nevét adták a népnek és a hazának."

/Speculum naturale, XXXIII. könyv, 12. pont., Idézi: Mészáros István: Ars, litteratura, philosophia. Tudomány- és tananyagrendszerek Alkuintól Erasmusig. In: Filológiai Közlöny, 1982. 1. szám, 15-19. old. Akadémiai Kiadó./

2.3. Riccardus (1236):

„…A keresztény Magyarok Történetében* azt találták, hogy van egy másik, Nagyobb Magyarország*, ahonnan a hét vezér népével együtt kiköltözött…”

Jegyzet: Gesta Ungarorum. – E Magyarok Története  nem lehet Anonymus Gesta Hungarorum-a,  mert ez nem beszél „Nagy Magyarország”-ról, és egyéb kifejezései sem egyeznek az itt megadottakkal. Az említett forrás a régi, elveszett Gesta Ungarorum, melyből Viterbói Gottfried 1185-ben merített, és melyet a XIII. század második felében az V. István-kori krónikás, Ákos mester is forrásul használt.”

/A tatárjárás emlékezete. Szerk. Katona T. Bp. 1981. 95-100. Fordította: Györffy Gy./

2.4. Anonymus (1200 körül):

„…Az embereket meg, akik rajta laknak, közönségesen dentü-mogyeroknak nevezik a mai napig, és soha semmiféle uralkodó hatalmának az igáját nem viselték. A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király. Ő az Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében a szittya földről kiszállva hatalmas sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat elkergetve az országot birtokába vette…”

„…a hét fejedelmi személy, akit mind a mai napig hétmagyarnak hívnak, a helyszűkét tovább nem tűrhetvén, tanácsot tartott, és késedelem nélkül fegyverrel, haddal igyekezett módját ejteni, hogy szülőföldjét elhagyja, s olyan földet foglaljon el magának, amelyen laknia lehet. Akkor a választásuk arra esett, hogy majd Pannónia földjét keresik fel. Erről ugyanis a szállongó hírből azt hallották, hogy az Attila király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott…”

„…Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak,…”

/Anonymus: Gesta Hungarorum, ford.: Pais Dezső. http://mek.oszk.hu/02200/02245/02245.htm, letöltve: 2016-12-23/

2.5. Rubruk (1255):

„…Amit a baskírok földjéről mondottam, a domonkos barátoktól* tudom, akik a tatárok jövetele előtt utaztak oda…” Itt Julianus 1235-36-os útjára utal..

„…Baskíria tartományából jöttek a hunok, akiket később magyaroknak neveztek, s ezért hívják Nagy-Magyarországnak. Isidorus azt mondja róluk, hogy fürge lovaikkal áttörtek a falakon, melyeket Sándor állított a Kaukázus szirtjein a vad törzsek megfékezésére, úgyhogy Egyiptomig az egész területről nekik adóztak. Franciaországig is feldúltak minden országot, tehát nagyobb hatalomra tettek szert, mint manapság a tatárok….”

/A tatárjárás emlékezete. Szerk. Katona T. Bp. 1981. 95-100. Fordította: Györffy Gy./

2.6. Csaba monda

A Csaba-monda "egy-két lényegtelen részlet leszámításával egészen magyar".

/ Pallas Nagylexikon/

"A Csaba-monda a székelyek között évszázadokig fennmaradt. Csaba királyfit a Hadak útján (Tejút) várták vissza seregével. Máig is gyógyító hatást tulajdonítanak a csabaírének vagy füvének, amellyel a monda szerint a királyfi beteg katonáit gyógyította.

/Irod.: Grexa Gyula: A Csaba-monda és a székely hun-hagyomány (Bp., 1922); Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet (Bp., 1948)./

"Miként Kézainál (20. c.) olvassuk: „Csaba tehát tizenötezer hunnal Görögországba menekült Honoriushoz, és noha az tartóztatni akarta és Görögország lakójává akarta tenni, nem maradt ott, hanem visszatért Szkítiába apja népéhez és rokonaihoz.” Megjegyzi azonfelül (21. c.): „Maradtak továbbá a hunokból háromezren, akiket a futás oltalma mentett ki Krimhild csatájából, s akik a nyugat népeitől való félelmükben egészen Árpád idejéig, Csigle mezején maradtak, s magukat ott nem hunoknak, hanem székelyeknek hívták. Ezek a székelyek ugyanis a hunok maradékai …”

/A Magyar néprajzi lexikon Csaba monda szócikke/

  1. KÖVETKEZTETÉS

Alaptalan az állítás, hogy a hun mondakör alapját Kézai „alkotta meg”.

Bakay Kornél megalapozottan állapítja meg: „Már a X. században (300 évvel Kézai előtt!) (tegyük hozzá, már a VII. században, lásd a fentiekben Isidorus- a szerk.) közismert volt, hogy a magyarok Atilla hunjainak utódai. Ezt igazolja a Waltharius eposz, ezt igazolja a magyar hun hagyományok egésze, ezt igazolják az írott forrásadatok.”

/Bakay Kornél: A magyar múlt kacatokból áll? 2015, március 30 , http://www.fusz.hu/fuszdrupal/?q=content/magyar-m%C3%BAlt-kacatokb%C3%B3l-%C3%A1ll, letöltve: 2016-12-23/

A bejegyzés trackback címe:

https://julianusbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr5412069389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása