Könyvbemutató, 2024. október 29., 16 óra, Pasaréti közösségi ház, Budapest, II. ker. Pasaréti út 102.
Ponyvaregénybe illő jelenet játszódott le 1989. nyarán a mongóliai Hentij tartomány székhelye, Öndörhán (2013 óta: Dzsingisz) kórházában.
Hosszú ideje, talán két napja öntudatlanul feküdtem egy kétágyas szobában. Amikor magamhoz tértem, egy jóképű, vékony középkorú férfi feküdt a másik ágyon.
- Ön bolgár? – kérdezte oroszul.
- Nem, én magyar vagyok.
- Nem értettem jól, bolgár vagy magyar?
- Magyar.
- Szervusz, én Timur vagyok – mondta magyarul.
Timur korábban Magyarországon tanult. Ez volt egy hosszú barátság kezdete. 1989 – 2000 között tíz alkalommal jártam Mongóliában, ezek közül három alkalommal azért, hogy meglátogassam a Dzsingisz kán emlékhelyeket Timurral. Azt terveztük, hogy kiadunk egy közös könyvet idegenforgalmi célból.
Közben tudományos terepkutatásom drámai fordulatot vett. Megtaláltam a Hovd folyó mellett a keleti magyarok pusztuló, de így is impozáns temetőjét, a magyar múzeumok féltett kincseinek tekintett, csak a magyar kisebbségnél látható néprajzi tárgyakat (övveretek, hamis tarsoly, palmettával díszített nyereg) fotóztam, mondákat, legendákat gyűjtöttem, minderről több könyvem és tudományos cikkem jelent meg. Timur fiatalon, váratlanul meghalt.
Most regényes útikönyv formájában törlesztem tartozásomat, melynek az is időszerűséget ad, hogy Timur fia váratlanul jelentkezett….
Benkő Mihály
Megjelent Benkő Mihály: Dzsingisz kán szülőföldjén
HÁROMSZÉK 2024. október 4., péntek, Kultúra
(...) Mongólia az eurázsiai sztyeppe övezetében egykor széles körben elterjedt lovas nomád pásztorélet utolsó nagy rezervátuma. Manapság az úgynevezett fejlett országok jómódú és gazdag lakói szívesen töltik szabadságukat a civilizáció ártalmaitól érintetlen tájakon. Egyre többen választják közülük utazási célul Mongóliát. Ez az ország éppen úgy kincsesbánya természetkedvelő turisták, vadászok számára, akárcsak régészek, néprajzosok, geológusok, biológusok, Kelet-kutatók, fotósok számára. (...)
•
Bennünket, magyarokat elsősorban az vonz ebbe a hatalmas legbelsőbb ázsiai országba, hogy időszámításunk kezdete körül onnan indult ki az a több mint ezer éven keresztül tartó népvándorlás, amelynek első hulláma őseinket, a hunokat, majd egyik utolsó hulláma időszámításunk kilencedik századának a végén a honfoglaló magyarokat a Kárpát-medencébe sodorta. Jómagamat is az ősmagyarok életének ázsiai néprajzi párhuzamai, a honfoglaló magyarok őseinek, az ázsiai hunoknak fennmaradt emlékei és az ősmagyar temetkezési szokások ázsiai néprajzi párhuzamainak kutatása vezetett Mongóliába, elsősorban Nyugat-Mongólia kazakjai közé. 1990–2000 között úgy alakult az életem, hogy minden évben Mongóliába utazhattam. (...)
Kerestük és megtaláltuk a honfoglaló magyarok temetkezési szokásainak, életmódjának máig vagy szinte máig élő néprajzi párhuzamait a mongóliai kazakok között. Ezenkívül 1996-ban, vagyis a magyar honfoglalás millecentenáriumának évében nagy meglepetésemre találkoztunk a kazakok kereit törzsszövetségében élő mazsarokkal, vagyis keleti magyarokkal is, akik feltehetőleg Julianus barát magyarjai Ázsiába visszatért utódainak leszármazottai. (A „mazsar” szó kazakul egyértelműen „magyart” jelent.)
(részletek az előszóból)
A kötet megrendelhető az
erdelyikonyv.hu oldalon, megvásárolható könyvesboltokban.
