Üzbegisztánban élő magyar törzset Tóth Tibor fedezte fel. 1966-ban megemlíti azokat a keleti krónikákat, melyekben magyar harcosok szerepelnek az Üzbég kánság megalapítását eredményező hadjáratokban [Tóth 1966], majd 1967-ben személyesen is felkereste mai utódaikat. Az üzbegisztáni magyarokat 2021-ben Bíró András Zsolt is felkereste.

Aczél Kovách Tamás a Magyar Nemzetben 1968-ban a következőket írta Tóth Tibor felfedezéséről:

„… Tóth Tibor az Kaska-Darja mentén találkozott a madzsarokkal, s az idén embertani kutatásokat is folytatott köztük.

A mesés hírű Bokhara és Szamarkand városától délre a Kaska folyó északi partján a térkép egy kis falut mutat. Neve: Madzsar kislak, vagyis Magyar szállás. Tóth Tibor első útja ide vitt, de a faluban már csak négy-öt madzsar család élt. Annál nagyobb volt az öröm, amikor a Huszár folyó mellett három, a térképről nem ismert Madzsar nevű falut talált. Nevük: Szauligar Madzsar, Adak Madzsar és Jukari Madzsar. Erre már nagyobb számban élnek madzsarok is. De a közelben van még egy madzsar lakta helység: Gulisztán kislak. Vagyis Rózsakert szállás.

Újabb meglepetés fogadta a tudóst Csim faluban. Itt jászok laknak. Úgy élnek együtt madzsarok és a jászok, mint nagyon messze onnan, a Duna mentén a magyarok és a jászok.

A nyár ezen a vidéken nagyon forró, a 40-50 fokot is eléri a hőmérséklet. A tél pedig hideg. De az öntözött föld bőven terem a Kaska és a Huszár folyó között. Fő termény a gyapot, és sok dinnyét, paradicsomot, szőlőt adnak a kertek is. Kazahsztánban a madiarok állattenyésztők. Üzbegisztánban a madzsarok fölművesek. De régen a madzsarok is nomádok voltak, juhot tenyésztettek és tevét." [Magyar Nemzet 1968. nov. 7.]

Minderről bővebbenn itt lehet olvasni:

https://julianusbaratai.blog.hu/2016/07/07/uj_meglepo_kutatasi_eredmenyek_a_magyarok_eredeterol

 A két krónikát, amelyekre Tóth Tibor 1966-os cikkében hivatkozott, 1969-ben orosz nyelven publikálták Alma Atában. [Materiali 1969]. A „Materialy po istorii kazakhskikh khanstv” szöveggyűjteményében a XV–XVII. századi török és perzsa krónikák szövegeinek azon részleteit jelentették meg orosz nyelvre fordítva, amelyek közvetlenül a kazak (és üzbég) kánságok XV-XVI. századi megalapításának történetéről szólnak. Így természetes, hogy azok a szövegrészletek, amelyekben szó esik a „madzsarok–magyarok” részvételéről a kazak kánságok megalapításáért folyó harcokban, ebben a forrásgyűjteményben közlésre kerültek. A könyv megalkotásában, a források lefordításában kiváló kazahsztáni keletkutatók, - többek között Sz. K. Ibrahimov akadémikus, V. P. Jugyin, K. A. Piscsulin és mások – vettek részt.

Az alábbiakban oroszból magyarra fordítva közreadjuk ezeket, a keleti magyarok történetére vonatkozó, és így a magyar identitástudat szempontjából is fontos szövegrészleteket a Mahmud ibn Vali „Bahr-al Aszrar-jából.és a Tavarih-i Guzida-ij Nuszrat Naméból.

 

 Kép: Bahr al-Aszrar, Irán, XVII. század

Mahmud ben Emir Vali: Bahr al-Aszrar, Iran, VI. köt. (XVII. század közepe)

Ez a mű eredeti források, szemtanúk összegyűjtött leírásai alapján írja le a kazak kánságok megalapításával kapcsolatos XV. századi eseményeket, többek között a Sejbanida Abulhair kán, Dzsucsi kán leszármazottja keleti hadjáratait) [Materiali 1969, 329-368.]

A. Ahmedov a mű legértékesebb részének tekinti Abukhair kán utolsó hadjáratának és halálának szépirodalmi igényű leírását. (Bahr al-Aszrar, VI, 132b-133a), [Materiali 1969, 362 skk.]. .Az eseményekben – ahogy látni fogjuk – fontos szerepe volt a madzsaroknak is. A művet K. A. Piscsulin fordította perzsáról oroszra.

Elbeszélés Abulhair kán Mogulisztán ellen indulásáról, a hadjárat lefolyásáról, és Abulhair kán távozásáról ebből a világból.

"…Röviden szólva, amikor az Atil folyó partja lett az a hely, amely Abulhair kán hatalmát a nagyvilág számára nyilvánvalóvá tette, a kán hadseregének tenger hullámaihoz hasonlóan vonuló ezredei a parancs értelmében mindenfelől, Tokmak1 minden kerületéből, és az ország széleiről is, abba az irányba fordították lovaik fejét. Az összes törzs megjelent a káni főhadiszálláson a gyülekezésre kijelölt időpontban.

A hadsereg nagysága és a tábor nagy kiterjedése miatt az Atil folyó partján úgy nyüzsögtek az emberek, mint a hangyák egy bolyban, pedig néhány törzs és állataik a környező vidékről még nem is egyesültek a káni fősereggel. A legelők hiánya miatt felmerült az a gondolat, hogy mielőbb üssék meg a dobokat, és induljon el a hadsereg. Abulhair kán lábát félhold alakú kengyelébe helyezve, szerencséjének tisztavérű lova gyeplőjét a kirgizek és kalmükök legelői felé fordította.

„A Mindenség Kánja hadba indulásának hangjaitól

Megrendült a Föld és az Ég,

A föld megindult a hegyekben, és megremegett a puszta.

A katonák harci kiáltását meghallották a Mennyben is.

Mindenfelől zászlók tűntek fel,

Közeledett a menetelő hadak sokasága.

Csapatok viharos hullámai nyüzsögtek mindenfelé a sztyeppén,

Országúton és úttalan utakon egyaránt.”

A Szaturnusz magasságáig emelkedő zászló a Naphoz hasonló Abulhair kán jóvoltából átvonult Ala-Tak körzetén, majd a Teremtő segítségével a had keresztülvonult Kizil Nadiron2. Ezután, amikor néhány rövidebb menet és átrendeződés után a Császár főhadiszállása ** Jeti-Kuduk lett, elsötétült az Ég alja, komor felhők jelentek meg az égen és vastag, nehéz hó hullott a földre. Vihar keletkezett, erős szél kezdett fújni, a fagy szinte elviselhetetlenné vált. Úgy esett, hogy ebben az évben a téli szezon különösen hideg volt, a Nap szégyenében többnyire felhőkbe rejtette arcát, és a felhőkből eső és hó fehér gyöngyei hullottak.

Azonban Abulhair kán lelkében és szívében annyira meggyökeresedett és megerősödött a Dzsihád folytatásának vágya, hogy nem szándékozott kivárni a hideg megszűntét, hanem szilárd elhatározással, Allah segítségének reményében, ismét felemelte az előrenyomulás zászlaját. A Naphoz hasonló Abulhair kán arra az elhatározásra jutott, hogy előreküldi Kucskuncsi királyfit (sahzádét) egy jelentős nagyságú előhaddal, Emir-Julluz tarhannal, az ojrat Haszan bekkel, Dzsalan-oglannal, a najman Szatilmissel, a kongrat Szaid-bekkel, a madzsar Timurral, a kipcsak Tasbekkel, és még néhány más emírrel és hivatalnokkal együtt.

Amikor Ak-Kislak3 lett a császári főhadiszállás, a hideg ismét olyan dermesztő lett, hogy lehetetlenné vált a további előnyomulás. Ezért maga Abulhair kán rendelt el pihenőt hadseregének.

Ebben az időben Abulhair kán egészsége megrendült. A nagy út következtében állapota eltért a megszokottól. Hirtelen nagy forróság öntötte el. Ez a szerencsétlenség három napon keresztül tartott, és vérhassal végződött. Annak ellenére, hogy a Kán egyik orvosa a nagyhírű Abd ar Razzak Hanicseváni volt, és hogy mindenki remélte és várta a Kán egészségének jobbrafordulását, a betegség napról napra jobban erőt vett rajta, és egyre újabb, pusztító és gyógyíthatatlan betegségek léptek fel nála.

A boldog Abulhair kán tisztában volt azzal, hogy betegsége gyógyíthatatlan, így teljes mértékben belenyugodott sorsába. A Kába és az Ég felé fordult. Arra kérte nagyhatalmú fiait és boldog utódait, hogy éljenek egymással békében és barátságban. Sokat szólt az egyet nem értés és a testvérek közötti ellenségeskedés súlyos következményeiről.

Ezután a Kán lélegzése nehézzé vált. Muzulmán hitét bizonyító imákat rebegett. Így lélekben eggyé vált Allahhal, teljesen felkészülten várta a Halál angyalát, aki gyengéden leszállott hozzá, és így szólt: „Itt vagyok, én vagyok az”. Abulhair kán lelke, testének kalitkájából elrepült az Öröklét virágos mezejére. „Valamennyien Allahhoz tartozunk, és hozzá is térünk vissza”.

Tavarih-i Guzida-ij Nuszrat Name

(Sejbani Muhammad kán (1499–1510) a kazak és üzbég kánságok megalapításában döntő szerepet játszó hadjáratainak története. A. Jugyin szerint, aki a művet közép-ázsiai törökről oroszra fordította, a Tavarih-i Guzida-ij Nuszrat Náme-t maga Sejbani Muhammad kán, vagy legalább is a kán udvarában, hozzá közel álló személy írta.) [Materiali 1969, 21-22 o.]

„Annak a találkozásnak idején Szujuics-Hodzsa szultán Musza-Mirza sógora lett. Ezután, hadjáratra indulva, a Szulak völgyében, száz emberükkel szétzúzták Dzsanibek kán fiának, Mahmud szultánnak a seregét. Ezután, ismét összegyűlve, harcra kényszeríttették Szuzak és Kara-Köz valamennyi lakóját, valamint Burunduk kánt, és a Szogunluk hágón kegyetlen csata dúlt. Azt mondják, úgy harcoltak ott, mint azelőtt soha senki sehol.

„Nem lévén képesek támadni, szétfutottak minden irányba.

Madárként repülve, átkeltek a hegyeken.”

Ennek a támadásnak a során Sahbaht kán fiatalabb testvére szétzúzta Mahmud szultánnak, Dzsenibek kazak kán fiának az arcát.

Hogy milyen nagyszámú volt az ellenség, azzal kapcsolatban a Korán következő sorait idézzük:

„Milyen kis sereg győzött le egy hatalmas ellenséges sereget Allah nevében! Allah a türelmesek oldalán áll.”

A harcban kitűnt hősök /bagaturok/ nevei: Mahmud-szultán bagatur, Samun Szeid Kara Szeid fia; Bajan-Kara oglan, valamint Karacsin bagatur fiatalabb testvére, Jakup bagatur, a kuscsi törzsből.

Amikor valamennyien megérkeztek, és visszaverték az ellenség támadását, Saikh Mazid bagatur a madzsar (omakból) (törzsi területről) kétszer eltalálta nyílvesszővel magát Burunduk kánt. Ali-Mardan bagatur az ujsun törzsből szintén sok dicső tettet hajtott végre. Mamas-bagatur a tatár törzsből jól hadakozott szablyával.

Ebben a csatában esett el Hodzsamkuli, Hudankuli fia, Burunduk kán rokona, valamint Szadri Maulana Harun. Részt vettek még az ütközetben Mikaj-divan az ujgur törzsből, Mirsza-Ali bagatur a kongrat törzsből. A turkesztáni jigitek közül való Bek-ata bagatur is szereplője volt ezeknek a dicsőséges eseményeknek. Idősebb testvérével, Aba-Bakr bagaturral együtt bátran vetette magát a harcba. A hősök közé tartozott még Ahmed fia Jav-Böri bagatur, az ujgur Jav-bek bakatur, valamint Szignak városából Csakmag juzbegi."

A krónikákban leírt események történelmi előzményei:

A mai Kazakisztán, Üzbegisztán és Kirgizisztán területére a magyarok az Arany Horda felbomlását megelőző trónviszályok, háborúk és az ezekhez kapcsolódó népmozgások során kerültek.

1357-ben kihalt az Arany Hordát alapító Batu kán leszármazottainak egyenes ága. Ezt követően Dzsingisz kán első fiának, Dzsucsi kánnak, Batu kán testvéreinek a leszármazottai között súlyos hatalmi harcok indultak az Arany Horda trónjáért. Tizennégy év alatt tizennégy kán került trónra, és mindegyik csatában halt meg. Az Arany Horda utolsó időszaka a Timur Lenk elleni halálos küzdelemben telt el. Ebben a háborúban pusztult el Urusz kán és Toktamis kán is. Ekkoriban, Timur Lenknek az Arany Horda központi területeit pusztító csapatai elől költözött el 1394–95-ben a Volga menti magyarok jelentős része a Don partvidékének sztyeppéire;[1] ahol a 16. században beléptek a Nogaj Horda nagy létszámú törzsekből álló ediszán (hét törzs) törzsszövetségébe.[2] Ez a törzsszövetség később több részre szakadt. Keleti szárnyuk a Nogaj Horda nagy részével – és a keleti magyarok egy jelentős csoportjával – együtt csatlakozott a kazak kánságokhoz.

Timur Lenk halála után az Arany Horda és a Timuridák közötti küzdelemben megfordult a kocka. Barak kán győzelmet győzelemre aratott Timur Lenk utódaival, a Timuridákkal szemben. Őt egy nogaj mirza nyila terítette le 1428-ban.[3]

A 15–16. században különös események mentek végbe Közép-Ázsiában. A terület nyugati részéről, az Arany Horda egykori területéről nomád törzsek törtek be a mai Kazak Köztársaság és Üzbegisztán nagy folyóvölgyeibe. A felbomlóban lévő Horda utolsó kánja, „aki felült Szain kán (Batu kán) aranytrónjára”, a sejbanida[4] Abulhair kán a Volga mellől 1467-ben indult élete utolsó hadjáratára Mogulisztán (az Ili-Csu vidéke és a mai Dél-Kazakisztán, a kazak Nagy Horda) ellen. A háborút halála után több mint egy évtizeddel unokája, Sejbani kán fejezte be. Kiűzte a mai Üzbegisztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán (Szamarkand és Fergana) területéről az utolsó élve maradt Timuridát, Babur emírt, aki később Indiában a Nagymogul Birodalom megalapítója lett.[5] (Maguk a nomád törzsek a mai kazakok és üzbégek elődei közé kerültek.)

Ugyanebben az időszakban a korábbi Arany Horda európai területein független kánságok alakultak: az ázsiai területekre is átnyúló Nogaj Kánság, a Krími Tatár Kánság, a Kazanyi Kánság. Ezek a későbbiekben orosz uralom alá vagy az Oszmán Birodalom függőségébe, majd az orosz és oszmán török háborúk ütközőövezetébe, végül orosz fennhatóság alá kerültek. A Nogaj Kánság és a tőle keletre található Kazak Kánság meggyöngülésében, majd orosz uralom alá kerülésében szerepet játszott a 17. századi kalmük támadás is.

A Kaska Darja térségéről a wikipédia a következőket írja:

Kashqadaryo kerület (üzbég: Qashqadaryo viloyati, Қашқадарё вилояти; régi helyesírás szerint betűzve Kashkadarya Region, orosz: Кашкадарьинская область) egyike Üzbegisztán régióinak, az ország dél-keleti részén, a Qashqadaryo folyó medencéjében és a Pamir-Alay hegység nyugati lejtőin található. Tádzsikisztánnal, Türkmenisztánnal, Szamarqand régióval, Bukhara régióval és Surxondaryo régióval határos. Területe 28 400 km². A lakosságot körülbelül 2 067 000 főre becsülik (2007), és körülbelül 73%-uk vidéken él. [Wikipédia]

 

Kép: A Kaska Darja kerület Üzbegisztánban

Bíró András Zsolt 2021. november 4-i facebook bejegyzése

„Andras Biro jelenleg itt tartózkodik: Kashkadar'Ya, Qashqadaryo, Uzbekistan.”

Az üzbegisztáni madzsar törzs által lakott falvakat látogattuk meg. Testvéreink jól vannak és bár egyszerűen élnek, de boldog összetartó családokban, sok gyermekkel.

 

Khaskadarya megye, Qamashi járás.
Gülistan település határában,a Berekes patak partján.

  

Khaskadarya megye, Qamashi járás.
Idős falusi férfiakkal (ak szakállok) akik közül hárman a madzsar törzs tagjai

 

Khaskadarya megye, Qamashi járás.
Az egyik madzsar törzsbéli családfő házában.Öt fiúgyermek a képen (kislányok a másik szobában játszottak). A legkisebb kisfiú a bölcsőben fekszik

Jegyzetek:

IFEAC (Közép-Ázsiai Francia Kutatóintézet, Taskent) Értelmezõ Szótára az üzbegisztáni és kazakisztáni  „madyar” etnikai csoport nevéhez a következõ magyarázatot fûzi:

MADYAR
„Etnikai csoport, amelynek az önelnevezése Magyar …(Groupe ethnique qui se denomme lui-méme Magyar…)” …1968-ban 150 családjuk élt a Kaska-Darjánál, és 150 családjuk Kazahsztánban, Kosztanajnál…Üzbégül és kazakul beszélnek, de az öregek még tisztában vannak eredetükkel”. [Catherine Poujol, Dictionnaire de l’Asie Centrale. Paris, 2001, 193.]

  

Kép: A szótár címlapja

 

Kép: A szótár Madyar (Magyar) szócikke

Üzbegisztán Etnikai Atlasza [2002] a következőket tartalmazza:
„A kaskadarjai területen a 60-as évek végén 150 madzsar (маджар) család élt, akiket a kutatók szintén magyarnak (мадьяр) tartanak… A madzsarok az üzbégekhez tartozónak tekintik önmagukat, üzbég nyelven beszélnek, szokásaik azonosak a helyi szokásokkal… …Ugyanilyen nem nagy létszámú madzsar csoport él Kazakisztánban, és kazaknak tekinti önmagát”. [Etnicheskij Atlas Uzbekistana, 2002, Taskent, 69.]

Irodalom

Abduselisvili 1963: Abduselisvili M. G. Ob antropologicseszkom szosztave szovremennogo naszelenija Armenii. In: Antropologicseszkoj Szbornik, 4, Moszkva, 1963.

Abetekov 1983: Abetekov A. Pamjatniki kulturi i iszkussztva Kirgizii. Katalog visztavki, Leningrad, 1983.

Aczél Kovách 1967: Aczél Kovách Tamás, Ismeretlen magyar törzsre bukkant egy budapesti tudós. In: Magyar Nemzet, 1967. november 6.

Aczél Kovách 1968: Aczél Kovách Tamás, Új meglepő kutatási eredmények a magyarok eredetéről. In: Magyar Nemzet, 1968. november 7.

Agafonov 1961: Agafonov N. T. Iz isztorii ekonomicseszkogo razvitija Turgaja. In: Sztrani i narodi Vosztoka 2, Moszkva, 1961.

Ahmetov 1965: Ahmetov B. A. Goszudarsztvo kocsevih uzbekov, Moszkva, 1965.

Almásy 1903: Almásy György, Vándorutam Ázsia szívébe, Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903.

Amanzsolov 1959: Amanzsolov Sz. Voprosz dialektologii i isztorii kazahszkogo jazika, Alma Ata, 1959.

Anonymus 1746: Anonymus, Gesta Hungarorum. In: Joannes Georgius Schwandtner: Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini, 1, Vindobonae, 1746, 1–38.

Arisztov 1947: Arisztov N. A. Zametki ob etnicseszkom szosztave turkszkih plemjam i narodnosztej i szvedenija ob ih csiszlennoszti. In: Zsivaja Sztarina, 3 4, St. Peterburg, 1896.

Arne 1935: J. T. Arne, Barsoff Gorodok, Stockholm, 1935.

Bálint 1974: Bálint Csanád, A gádorosi honfoglalás kori nyereg. In: Archaeologiai Értesítő, 1974/1, 17–44.

Baski 2009: Baski Imre, Magyar eredetű néptöredék a kazakoknál? In: Csodaszarvas. Őstörténet, vallás és néphagyomány, III., Budapest, Molnár Kiadó, 2009, 189–208.

Bekmakhanova 1993:  Bekmakhanova N. E. K voproszu ob etnicseszkom szosztave i politicseszkoj isztorii Nogajszkoj Ordi Kazahsztana v XVI–XVII. vv. In: Isztoriko-geograficseszkije aszpekti razvitija Nogajszkoj Ordi. Szbornik sztatjej, Mahacskala, 1993.

Belavin 2008–10: Belavin A. M.– Krilaszova M .B. Tarsolylemez Perm környékéről. In: Folia Archaeologica, LIV. (2008–2010), 243–250.

Bendefy 1936: Bendefy László, Az ismeretlen Julianus, Stephaneum Nyomda R.T.,  Budapest, 1936.

Bendefy 1937: Bendefy László, Fontes authentici itinera (1235–1238) fr. Juliani illustrantes. In: Archivum Europae Centro – Orientalis, III, Budapest, 1937. 

Benkő I. 2010: Benkő István, Keleti magyarok (Ellenszélben). In: Eleink IX/2. (2010, 67–74. 

Benkő 1985: Benkő Mihály, Az otrári katasztrófa. In: História, 1985/4, 4–6.

Benkő 1986: Benkő Mihály, Az ezüstmaszkok türk származásra utalnak. In: Magyar Nemzet, 1986. június 7.

Benkő 1989: A manvelovkai ezüstmaszkos lovas sírról – halotti maszkokról. In: Keletkutatás, 1989 ősz, 20–27.

Benkő 1990: Benkő Mihály, Halotti maszk és sírobolus. A honfoglaló magyarok halotti maszkjának eredetéről. In: Antik Tanulmányok. (Studia Antiqua),  XXXIII. (1987–88/2), 169–200.

Benkő 1991: Benkő Mihály, Beszámoló nyugat-mongóliai kutatóutamról. In: Keletkutatás, 1991 ősz, 100–104.

Benkő 1992: Benkő Mihály, A halotti arctakaró történetéhez. In: Antik Tanulmányok (Studia Antiqua), XXXVI/1–2, 106–108.

Benkő 1993: Mihály Benkő, Burial Masks of Eurasian Mounted Nomadic Peoples in the Migration Period (1st Millenium A. D.). In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, 46/2-3 (1992/93), 113–131.

Benkő 1996: M. Benkő, About the origin of nomadic burial masks ont he European steppes in the1-st Mill. A. D. In: Information Bulletin of the International Association for the Study of the Cultures of Central Asia, Issue 20. 1996, Moscow.

Benkő 1998: Benkő Mihály, Nomád Világ Belső-Ázsiában (László Gyula ajánlásával, angol-magyar és angol-orosz nyelven), Timp Kiadó. Budapest, 1998.

Benkő 2001: Benkő Mihály, Julianus nyomdokain Ázsiában (Harmatta János előszavával, magyar és angol nyelven). Timp Kiadó. Budapest, 2001.

Benkő 2003a: Benkő Mihály, Aranymaszkos ősmagyar vezérsír. A korobcsinói leletről (A Dnyeper középső folyásánál). In: Antik Tanulmányok (Studia Antiqua), XLVII. (2003), 111–125.

Benkő 2003b: Benkő Mihály, A Torgaji Madiarok (Erdélyi István előszavával, magyar, angol, orosz és kazak nyelven), Timp Kiadó, Budapest, 2003.

Benkő 2004: Benkő Mihály, Egy ajándékba kapott könyv margójára. In: Eleink, III/2. (2004), 20–31.

Benkő–Khinayat 2004: Benkő Mihály – Khinayat B. Keleti magyar néptöredékek a kazak törzsszövetségekben. In: Eleink, III/2. (2004), 5–20.

Benkő 2005: Benkő Mihály, Közép-ázsiai krónikák a keleti magyarok részvételéről a kazak kánságok megalapításában. In: Eleink, IV/2. (2005), 18–29.

Benkő 2007: Benkő István, Interjú Benkő Mihállyal. In: Eleink, VI/2. (2007), 80–89.

Benkő 2007: Benkő Mihály, Közép-ázsiai krónikák a keleti magyarok részvételéről a kazak kánságok megalapításában. In: Gazda József – Szabó Etelka (szerk.): Kőrösi Csoma Sándor és keleti hagyományaink, Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, Kovászna-Csomakőrös, 2007, 139–151.

Benkő–Khinayat 2007: Benkő Mihály – Khinayat B. A keleti magyarság írott emlékeiből. Masszi Kiadó. Budapest, 2007.

Benkő 2008a: Benkő Mihály, Magyar-kipcsakok, Timp Kiadó, Budapest, 2008.

Benkő 2008b: Benkő Mihály, Mándoky Kongur István a kazak-magyarokról. In: Eleink, VII/2. (2008), 78–83.

Benkő 2009: Benkő Mihály, Az omszki sezserék jelentőségéről. In: Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület III. Gödi Konferenciája, Napkút Kiadó, 2009, 43–51.

Benkő 2009a: Benkő Mihály, Még egyszer a kazak magyarokról (Hozzászólás Baski Imre cikkéhez.) Eleink VIII/2 (16),30–43.

Benkő 2010: Mihály Benkő, Seventy years old kara-kipchak genealogical tabulation (sezhere) with arabic letters from the Omsk Region. In: Kazahi Rosszii: isztorija i szovremennoszt. Materiali mezsdunarodnoj naucsno-prakticseszkoj konferencii. Tom 2. 2010.

Benkő 2011: Mihály Benkő, The Omsk sezheres and their connections. In: Naucsnoe tvorcsesztvo L. N. Gumiljova i isztorija narodov Azii: szovremennije podhodi i perspektivi. 2011, 78-82.

Benkő–Erdélyi 2017–2018: Benkő Mihály – Erdélyi István, A hsziungnuk régészeti kutatása Mongóliában. In: Etnológia, 5-8. (2017–2018/2-3, 282–320.)

Benkő 2019: Benkő Mihály, A keleti magyarok történetéről. In: Kelet Kapuja, III/2, 2019 április–június, 92–122.

Bíró 2007: Bíró András Zsolt, Tudományos expedíció a kazakisztáni madjar törzs szállásterületén. In: Eleink, VI/2. (2007), 22–31.

Bíró–Zalán–Völgyi–Pamjav 2009: Bíró, A. Zs. –  Zalán, A. – Völgyi, A. – H. J. Pamjav,

Y-chromosomal comparison of the Madjars (Kazakhstan) and the Magyars (Hungary). In:  American Journal of Physical Anthropology, 2009.  (https://www.academia.edu/22434297/A_Y-chromosomal_comparison_of_the_Madjars_Kazakhstan_and_the_Magyars_Hungary_, utolsó letöltés: 2019. augusztus 31.)

Bojarsinova 1971: Bojarsinova Z. A. Naszelenije Zapadnoj Szibiri do nacsala russzkoj kolonizacii.  Tomszk, 1971.

Bokij–Pletnyeva 1989: Bokij N. M.-Pletnyeva Sz. A. Nomád harcos család 10. századi sírja az Ingul folyó völgyében. In: Archaeologiai Értesítő, 1989. (116), 86–98.

Bóna 1996: Bóna István, Dienes István, a honfoglalás kor régésze (1929–1996). In: Németh Péter – Mező András (szerk.): Tanulmányok, közlemények a honfoglalás emlékére 896-1996, Nyíregyháza–Szabolcs, 1996, 267–287.

Bonfini 1996: Antonio Bonfini, A magyar történelem tizedei (Fordította: Kulcsár Péter), Osiris Kiadó – Balassi  Kiadó, Budapest, 2019, 70. (I. tized, 2, 190). 

Börzsönyi 1912: Börzsönyi Arnold, Gyömörei sírlelet a honfoglalás korából. In: Archaeologiai Értesítő, XXXII. (1912), 214–219.

Czuczor 1862–1874: Czuczor Gergely –  Fogarasi János, A magyar nyelv szótára, I–VI., Pest, 1862–1874. (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/h-5FC22/hun-2-613C6/, utolsó letöltés: 2018. december 12-22.)

DAI 2003: Bíborbanszületett Konstantin, A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio=DAI), Fordította: Moravcsik Gyula, Szeged, 2003.

Debec 1947: Debec G, F. Szelkupi. Trudi IE AN SZSZSZR, 2, 1947.

Debec 1951: Debec G, F. Antropologicseszkije iszledovanija v. Kamcsatszkoj Oblaszti. Trudi IE AN SZSZSZR, 17., 1951.

Debec 1952: Debec G. F. O polozsenii kazahov v antropologicseszkoj klasszifikacii narodov SZSZSZR. In: Ginzburg – Debec – Levin – Csebokszarov: Ocserki po antropologii Kazahsztana. Kratkie Szoobscsenija IE AN, 16., 1952.

Debec 1956: Debec G. F. Antropologicseszkie tipi naszelenija SZSZSZR i nekotorie problemi etnogeneza. Etnograficseszkoje Szovescsanije, Moszkva – Leningrád, 1956.

Debec 1958: Debec G. F. Opit graficseszkogo izobrazsenija genealogicseszkoj klasszifikacii cselovecseszkih rasz. Szovjetszkaja Etnografija., 4., 1958.

Debec 1965: Debec G. F. Antropologicseszkije isszledovanija v Afganisztane, Moszkva, 1965.

Derbentnáme 1936: Derbent Name, Mahacskala, 1993.

Derevjanko 1988: Derevjanko E. N. Baraba v turkszkoe vremja, Novoszibirszk, 1988.

Dienes 1959: Dienes István, A perbetei lelet. Milyen volt a honfoglaló magyarok öve? In: Archaeologiai Értesítő, 1959/1. (86), 145–158.

Dienes 1963: Dienes István, Honfoglalóink halottas szokásainak egyik ugorkori eleméről. In: Archaeologiai Értesítő, 1963. (90), 108–112.

Dienes 1965: Dienes István, A honfoglaló magyarok. In: Nagy Gyula (szerk.): Orosháza története, Orosháza, 1965, 136–174.

Dienes 1972: Dienes István, A honfoglaló magyarok, Budapest, Corvina Kiadó, 1972. (Magyar, angol, francia és német nyelven)

Dienes 1973: Dienes István, Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről. In: Folia Archaeologica, XXIV. (1973), 177–215.

Dienes 1978: Dienes István – Kristó Gyula, Opponensi vélemények Bálint Csanád: Dél-Magyarország a X. században c. kandidátusi értekezéséről. In: Archaeologiai Értesítő, 1978. (105), 107–127.

Dienes 2003: Dienes István, Benkő Mihály ajánlása. Reference for Mihály Benkő. In: Eleink, II/2. (2003), 101–103. (http://www.napkut.hu/eleink4-101, utolsó letöltés: 2019. július 10.)

Diodorus 1967: Diodorus Siculus/Diodórosz Szikeliotész, Bibliothéké, II/43, angol kiadás: Diodorus of Sicily in Twelve Volumes. II., London-Cambridge, The Loeb Classical Library, 1967.

Dókus 1900: Dókus Gyula, Árpád-kori sírleletek Zemplén vármegyében. In: Archaeologiai Értesítő, XX. (1900), 39–61.

Domanovszky 1906: Domanovszky Sándor, Kézai Simon mester krónikája. Forrástanulmány, Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1906.

Erdélyi–Benkő 2015: Erdélyi István – Benkő Mihály, The Sargatka culture and the Huns. Global-Turk 3–4. (2015), Astana, 103-117. 

Érdy 2001: Érdy Miklós, A hun lovastemetkezések magyar vonatkozásokkal, Magánkiadás.  Budapest, 2001.

Éri–Kelemen–Németh–Torma 1969: Éri István – Kelemen Márta – Németh Péter – Torma István, Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszprémi járás, Budapest, 1969.

Etnicseszkij Atlasz Uzbekisztana, 2002: Etnicseszkij Atlasz Uzbekisztana. Taskent 2002.

Fedorov–Davidov 1966: Fedorov–Davidov G. A. Kocsevniki Vosztocsnoj Evropi pod vlaszti zolotoordinszkih hanov, Moszkva, 1966.

Fettich 1931: Fettich Nándor, Adatok a honfoglaláskor archaeologiájához. In: Archaeológiai Értesítő, XLV. (1931), 48–l12. különös tekintettel a 77. kép 11. elemére, 94.

Fodor 1973: Fodor István, Honfoglalás kori régészetünk néhány őstörténeti vonatkozásáról. In. Folia Archaeologica, XXIV. (1973), 159–175.

Fóti 2013: Fóti Erzsébet, A Kárpát-medence 6–11. századi történetének embertani vonatkozásai című előadásának (elhangzott a Magyar Tudományos Akadémia: Magyar őstörténet – Tudomány és hagyományőrzés című konferenciáján 2013. április 18-án) szerkesztett változata. (https://btk.mta.hu/images/06_F%C3%B3thi_Erzs%C3%A9bet.pdf, utolsó letöltés: 2019. november 30.

Fóti 2014: A 2013-as előadás bővített és átdolgozott változata. In: Sudár Balázs – Szentpéteri József – Petkes Zsolt, (et al.) Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2014, 151–168.  

 

Galeotto 1977: Galeotto Marzio, Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv (Fordította, jegyzetekkel ellátta, az utószót írta: Kardos Tibor), Magyar Helikon, Budapest, 1977. (Bibliotheca historica).

Gavrilova 1965: Gavrilova A. A. Mogilnik Kudirge kak isztocsnik po isztorii altajszkih plemen, Leningrád, 1965.

Ginzburg 1963a: Ginzburg V. V. Antropologija szovremennogo i drevnego naszelenija Szrednej Azii. Anthropos, 15., Brno 1963.

Ginzburg 1963b: Ginzburg V. V. Elementi antropologii dlja medikov, Leningrád, 1963.

Ginzburg 1964: Ginzburg V. V. Raszovije tipi Szrednej Azii i ih formirovanije v processze etnogeneza jego narodov. Trudi SZAGU, 235, Taskent, 1964.

Győrffy 1958: Győrffy György – Czeglédy Károly – Harmatta János (et al.),  A magyarok eredetéről és a honfoglalásról, Budapest, 1958.

Győrffy 1981: Riccardus-jelentés. (Fordította: Györffy György) In: Katona Tamás (szerk.): A tatárjárás emlékezete, Magyar Helikon Kiadó, Budapest, 1981, 95–100.

Halikov 1989: Halikov A. K. Tatarszkij narod i jego predki, Kazan, 1989.

Hampel 1900: Hampel József, A honfoglalás kor hazai emlékei. In: Pauler Gyula–Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar honfoglalás kútfői. A honfoglalás ezredéves emlékére, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1900, 507–878.

Harmatta 2001: Harmatta János, Julianus és a keleti magyarok. In.: Benkő Mihály: Julianus nyomdokain Ázsiában. Budapest, Timp Kiadó, 2001, 1–10. (Előszó)

Hölbling 2010: Hölbling Tamás, A honfoglalás forráskritikája. Budapest, 2010.

Haszanov 1999: Haszanov, H. A közös azerbajdzsáni–magyar etnikai gyökerekről (Fordította: Soproni András), Európai Folklór Intézet, Budapest, 2010.

Hrakovszkij 1959: Hrakovszkij V. Sara fal-Zámán Tahir Marwazi. Trudi Szektora Vosztokovedenija AN Kaz. SZSZR, 1, Alma-Ata, 1959.

186. Tóth 1976: H. Tóth Elvira, The Equesterian Grave of Izsák-Balázspuszta from the Period of the magyar Conquest. Az Izsák-balázspusztai honfoglaláskori lovas sír. In. Acta Museorum Ex Comitatu Bács-Kiskun Cumania, IV. Archaeologia (1976), 141–186.

Iszmagulov 1968: Iszmagulov O. The origin of the Kazakh anthropological type. VIII. International Congress of Anthropology, Tokio, 1968.

Jósa 1914: Jósa András, Honfoglalás kori emlékek Szabolcsban. In: Archaeologiai Értesítő,  XXXIV. (1914),  169–184., 271–273., 303–340., 449–450.

Judin 1965: Judin V. P. Tavarih-i Guzida-ij Nuszrat Náme, In: Materiali po isztorii kazahszkih hansztv XV–XVIII vekov. Alma Ata, 1969, 9–43. 

Karjalainen 1921: Karjalainen F. P. Die Religion der Jugra - Völker I. Helsinki, 1921, 92.

Kazak Értelmező Szótár 1999: Kazak tilinin sezdigi (Kazak értelmező szótár), Almaty, 1999.

Kazahszko-russzkij szlovar 2008 : Kazahszko-russzkij szlovar, 2008, Almaty.

Képes Krónika 2019: Képes Krónika (http://mek.oszk.hu/10600/10642/10642.htm, utolsó letöltés: 2019. március 8.)

Kézai 1862: Kézai Simon, Magyar krónika (Fordította: Szabó Károly), Ráth Mór, Pest, 1862. (http://mek.oszk.hu/02200/02249/02249.htm, utolsó letöltés: 2019. november 21.)

Kiss 1839: Kiss Bálint, Magyar régiségek, Landerer Lajos, Pest, 1839.

Kiss 1938: Kiss Lajos, A geszterédi honfoglaláskori sírlelet. In. Archaeologia Hungarica, XXIV. (1938) 

Kiss 1983: Kiss Attila, Baranya megye X–XI. századi sírleletei. Magyarország honfoglalás és Árpád-kori temetőinek leletanyaga I., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.

Konkobajev 2013: Konkobajev K. Ősmagyar nyomok a kirgiz nyelvben (Fordította: Benkő Mihály). In: Eleink, XII/2. (2013), 40–43.

Kréneisz 2015: Kréneisz Géza: Kik a székelyek? (http://epa.oszk.hu/01400/01445/00013/pdf/EPA01445_acta_hungarica_2015_2_006-010.pdf, utolsó letöltés: 2019. március 8.)

Krishna Riboud 1977: Krishna Riboud, Some remarks on the Face-covers (fu-mien) discovered in the tombs of Astana. In: Oriental Art, 23/4., (1977), 451. sk.

Kumekov 2008a: Kumekov B. Kazahi i vengri: obscsije istoricseszkije korni. In: A magyarság és a Kelet. Az MVSZ II. őstörténeti konferenciája II., Budapest, 2008, 139–156.

Kumekov 2008b:  Kumekov B. K kipcsakszkogo-madjarszkim etnicseszkim szvjazam.  In: Uly dalanyn birtar ulani (A széles puszta nagy fia. Mándoky Kongur István emlékkönyv), Almaty, 2008.

Kuskumbajev 2012: Kuskumbajev A. K. Magyarok keleten és nyugaton (Fordította: Benkő Mihály.), Napkút Kiadó, Budapest, 2012.

Kuskumbajev 2017: Kuskumbajev A. K. Genealogy (shezhire) of kara-kypchaks as an historical source. AURASIA uluslararasi Arastimalar Deyisi Alt:5 12.Özel Sagi 2017. Türkiye. 

Kuskumbajev 2018: Kuskumbaev A. K. Madjari Dast-i Kipcsake i Zolotoj Orde. In: Materiali II–j naucsnoj konferencii szrednevekovoj isztorii Dest-i Kipcsaka. Naucsno–isszledovatelszkij centr Dest-i Kipcsak, Astana, 2018.

Kuznyecov 1961: Kuznyecov V. A. Zmejszkij katakombnij mogilnik. In.: Materiali po Arheologii i drevnej isztorii Szevernoj Oszetii I. Ordzsonikidze, 1961.

 

László 1943: László Gyula, A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. In: Archaeologia Hungarica 27., Budapest, 1943.

László 1974: László Gyula, A népvándorláskor művészete Magyarországon, Corvina Kiadó, Budapest. 1974.

László 1988: László Gyula, Árpád népe, Budapest, Helikon Kiadó, 1988.

Levin 1947: Levin M. G. Antropologicseszkij tip jakutov, Kratkie. Szoobscsenija. IE AN, SZSZSZR, 3. (1947).

Levin 1952: Levin M. G. Materaly po antropologii Kazahsztana. In: Ginzburg–Debec–Levin–Csebokszarov, Ocserki po antropologii Kazahsztana, Kratkie Szoobscsenija. IE AN, 16., 1952.

Levin 1954: Levin M. G. K voproszu o juzsnoszibirszkom antropologicseszkom tipe. Kratkie Szoobscsenija. IE AN, 21., 1954.

Ligeti 1964: Ligeti Lajos, A magyar nép mongol kori nevei. In: Magyar Nyelv, 1964/432., 385–404.

Lipták 1978: Lipták Pál, Honfoglalás–Árpádkor (X-XIII. század). In: Lipták Pál: Embertan és emberszármazástan, Tankönyvkiadó, Budapest, 1978, 266. sk.

Magauin 2013: Magauin M. A kazah történelem ábécéje, Budapest, 2013.

Magyarország 1996–2000: Magyarország a XX. században, Babits Kiadó, Szekszárd 1996–2000. (http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1330.html, utolsó letöltés: 2019. július 9.)

Mándoky 2002: Mándoky Kongur István, Amu-Darja széles vize, Karcag, 2002. (Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár, https://terebess.hu/keletkultinfo/amudarja.html, utolsó letöltés: 2019. március 8.)

Martin 1928: Martin R. Lehrbuch der Anthropologie, 1, Jena, 1928.

Martin 1957: Martin R. – Saller K. F. Lehrbuch der Anthropologie, I-II., Fischer Verlag. Stuttgart, 1957.

Materiali 1969: Materiali po isztorii kazahszkih hansztv XV–XVIII. vekov. Alma-Ata, 1969.

Mogilnikov 1992: Mogilnikov A. M. Szargatszkaja kultura. In: Sztepnaja polosza aziatszkoj csaszti SZSZSZR v szkifo-szarmatszkoje vremja. Arheologija SZSZSZR. 292–312. Moszkva, 1992.

Mazsitov 1981: Mazsitov N. A. Juzsnij Ural v VII-XII. vv. Moszkva.

Mesterházy 1980: Mesterházy Károly, Ein landnahmezeitlicher Sattel aus Ártánd. In: Acta Archaeologica Academiae Scienciarum Hungaricae, XXXII., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980, 295–308.

Mesterházy 1983: Mesterházy Károly, Honfoglalás kori nyereg Ártándról. In: Héthy Zoltán (szerk.): A Bihari Múzeum Évkönyve, III., Berettyóújfalu, 1982, 51–66.

Móra 1926: Móra Ferenc, Lovas sírok Kunágotán. In: Csanádvármegyei könyvtár, 1926/5., Szeged, 1926.

Moravcsik 1927: Moravcsik Gyula, Muagerisz király. In: Magyar Nyelv, 1927/23., 258–271.

Nagy 2016: Nagy Iván, Adalékok a madjar-magyar kérdéshez, (http://julianusbaratai.blog.hu/2016/10/31/nagy_ivan_adalekok_a_madjar-magyar_kerdeshez, utolsó letöltés: 2016. november19.)

Némäti 1911: Némäti Kálmán, Nagy-Magyarország ismeretlen történelmi okmánya, Budapest, 1911. (http://mek.oszk.hu/07200/07222/#, utolsó letöltés: 2018. december 23.)

Perémi 2016: Perémi Ágota (szerk.), Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 2016.

Poeti pjati vekov 1993: Poeti pjati vekov. Kazahszkaja poezija XV– nacsala XX. vv. Alma Ata, Zsazusi, 1993.

Poujol 2001: Catherine Poujol, Dictionnarie de l’Asie Central. Paris, 2001.

Rawson 1996: Rawson, Jessica, The Mysteries of the ancient China. Discoveries from the Early Dynasties, London, 1996.

Rasid-Ad-din 1952: Rashid, Ad-Din, Annals collection Djami at-tavarih, Moskow, 1952.

Révész 1985: Révész László, Adatok a honfoglalás kori tegez szerkezetéhez. In. Acta Antiqua et Archaeologica. Supplementum, 1985,  35–53.

Révész 1989–1990: Révész László, Honfoglalás kori veretes tarsolyok Karosról. In. Agria.  Az Egri Múzeum évkönyve. Annales Musei Agriensis, 1989–1990/25–26., 275–309.

Révész 1993: Révész László, Honfoglalás kori nyeregmaradványok Karosról. In: A Herman Ottó Múzeum évkönyve, 30-31/1. (1993), 105–124. (https://epa.oszk.hu/02000/02030/00025/pdf/HOM_Evkonyv_30-31_1_105-124.pdf, utolsó letöltés: 2019. augusztus 27.)

Révész 1999: Révész László, Emlékezzetek utatok kezdetére. Régészeti kalandozás a magyar honfoglalás és államalapítás korában, Timp Kiadó, Budapest, 1999.

(http://www.arpad.btk.mta.hu/images/aktualis/2019/014_het/ReveszL_Tarsoly.pdf, utolsó letöltés: 2019. augusztus 20.)

Roginszkij 1955: Roginszkij, Ja. Ja. – Levin, M. G. Osznovi antropologii, 1955.

Róna-Tas 1978–80: Róna-Tas András: Opponensi vélemény Fodor István: A honfoglaló magyarság keleti gyökerei című kandidátusi értekezéséről. In: Jósa András Múzeum évkönyve, XXI–XXII. (1978–1980), 117. (Vö.: Benkő Mihály: Beszámoló 1991. évi nyugat-mongóliai kutatóutamról. In: Keletkutatás, 1991 ősz, 100–104.)

Róna-Tas 1986: Róna-Tas András, A magyar népnév egy 1311-es volgai bolgár sírfeliraton. (The  Ethnonym Magyar on a Volga Bolgarian epitaph)  In: Magyar Nyelv, LXXXII. (1986), 78–81.

Róna-Tas 2004: Róna-Tas András, Nép és nyelv: A magyarság kialakulása (elhangzott 2004. március 1-én a Mindentudás Egyetemén: http://real-eod.mtak.hu/1079/1/05%20R%C3%B3na-Tas%2073-92.pdf, utolsó letöltés: 2016. november 14.)

Rosser 2000: Rosser Z. H.– Zerjal. T.– Hurles. M.– Adorjaan. M. (et al),

Y-Chromosomaldiversity within Europe is clinal and influenced primarity by geography rather than language. Am J Hum Genet 66, 1526–1543. (2000)

Rubruk 2002: Rubruk útleírása 1255-ből. In:  Györffy György (szerk.), Julianus barát és a Napkelet felfedezése, Budapest, 2002. (http://mek.oszk.hu/06100/06172/html/julianus0020.html, utolsó letöltés: 2018. december 23.)

Scarpari 2000: Scarpari Maurizio, Az ősi Kína, Officina ’96 Kiadó, Budapest, 2000.

Stein 1926: Stein Aurél, Innermost Asia I–IV., Oxford, 1926.

Stein 1936: Stein Aurél, Ősi ösvényeken Ázsiában, I–II., Franklin Társulat, Budapest, 1936.

Sudár 2015: Sudár Balázs (szerk.), Magyarok a honfoglalás korában, Magyar őstörténet sorozat 2, Budapest, 2015.

Supka 1909: Supka Géza, Honfoglalás kori leletről Mezőtúron. In: Archaeologiai Értesítő, XXIX. (1909), 263–267.

Supka 1911: Supka Géza, Honfoglalás kori leletről Gödöllőn. In: Archaeologiai Értesítő, XXXI. (1911), 180–182.

Szabó 1873: Szabó Károly, Kisebb történelmi munkák I–II., Ráth Mór, Budapest, 1873.

Szauskin 1963: Sauskin-–Voronov, A. G. (et al.), Atlasz Kusztanajszkoj Oblaszti, Moszkva, 1963.

Szemjonov 1895: Szemjonov N. Tuzemci Szevero-Vosztocsnogo Kavkaza, St. Petersburg, 1895.

Tardy 1980: Tardy Lajos, A tatárországi rabszolgakereskedelem és a magyarok a XIII–XV. században, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.

Thallóczy 1896: Thallóczy Lajos, Adalék az ó-hit történetéhez Magyarországon. In: Századok XXX/3., (1896), 200.

Thuróczi 1957: Thuróczi János, Magyar Krónika (Fordította: Geréb László), Budapest, 1957. (http://mek.oszk.hu/1060/10633/10633.htm, utolsó letöltés: 2019. március 8.)

Tokarjev 1958: Tokarjev S. A. Etnografija narodov SZSZSZR. Moszkva, 1958.

Tóth 1965a: Tóth Tibor, A honfoglaló magyarság ethnogenezisének problémája (Problèmes de l'ethnogenèse des Hongrois Conquérants). In: Anthropologiai Közlemények, IX/4., (1965), 139–149. (a II. Nemzetközi Finnugor Kongresszus Embertani Szekciójában 1965. augusztus 26-án, Helsinkiben elhangzott előadás szerkesztett változata)

Tóth 1965b: Tóth, Tibor, The Period of the Transformation in the Process of Metisation – A paleoanthropological sketch. In: Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1966/58., 469–487.

Tóth 1966a: Tóth Tibor, Tanulmányúton a Szovjetunióban (Újfalvy Károly nyomában). In: Anthropologiai Közlemények, X/4., (1966), 139.

Tóth 1966b: Tóth Tibor, Az ősmagyarok mai relictumáról (Előzetes beszámoló). In: A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztályának Közleményei, IX/1–2., (1966), 283–299.

Tóth 1969: Tóth Tibor, Az ősmagyarok genezisének szarmatakori etapjáról. In: A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztályainak Közleményei, XVIII.  (1969), 85–95.

Trepavlov 2002: Trepavlov V. V. Isztorija Nogajszkoj Ordi, Moszkva 2001.

Turkoly 2016: Turkoly Sámuel levele Asztrahánból. (http://mnl.gov.hu/mnl/hml/hirek/turkoly_samuel_levele_asztrahanbol, utolsó letöltés: 2019. március 8.)

U. Kőhalmi 1968: Urayné Kőhalmi Katalin, Two Saddle Finds from Western Mongolia. In: Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, XX. (1968), 347–358.

U. Kőhalmi 1972: Urayné Kőhalmi Katalin, A sztyeppék nomádja lóháton, fegyverben, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.

Varázséji 1880: Varázséji Gusztáv, A szeged-öthalmi őstelep és temető. In: Archaeologiai Értesítő, XIV. (1880), 323–336.

Vásáry 2008: Vásáry István, Julianus magyarjai a mongol kor után: mozsarok és miserek (mescserek) a Közép-Volga vidékén. In: Vásáry István, Magyar őshazák és magyar őstörténészek, Balassi Kiadó, Budapest, 2008, 37–72.

Vosztrov 1961: Vosztrov V. V. Rodoplemennoj szosztav i rasszelenije kazahov na territorii Szemirecsenszkoj Oblaszti. Trudi IIAE AN Kaz. SZSZR, 12., Alma-Ata, 1961.

Vosztrov 1962: Vosztrov V. V. Rodoplemennoj szosztav i rasszelenije kazahov na territorii Turgajszkoj Oblaszti. Trudi IIAE AN Kaz. SZSZR, 16. Alma-Ata, 1962. 

Wosinsky 1896: Wosinsky Mór, Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig II., Budapest, 1896.

Lábjegyzetek: 

[1]Kuskumbajev 2018, 132. sk.; Chamroy 89–105.; Mirgalijev 2008, 108.

[2]Trepavlov 2001, 437.

[3]Magauin 16. skk.

[4]Abulhair kán Sejbaninak, Batu kán testvérének, Dzsingisz kán unokájának leszármazottja volt.

[5]Vö.: Bromlej 1990, 207-211.