Korábban foglalkoztam a szkíták és szarmaták eredetéről szóló források és egyes képi ábrázolások kapcsolatával. Most kiegészítem a korábbi cikkemben foglaltakat a szkíta-hun-magyar folyamatosságról szóló adatokkal.
A szkíták és szarmaták eredetéről Diodorosz Szikeliotesz (Kr. e. 90 körül – Kr. e. 27 körül) ókori görög történetíró a következőket írja (a történeti forrásra Afrikaans8 nicknevű fórumozó hívta fel a figyelmemet egy index fórumon, amit ezúton is köszönök):
„…[A szkíták] kezdetben az Arares (Arax) folyó mentén laktak, ekkor számuk még csekély volt: akkor egy lenézett, hírnév nélküli nép voltak. Régi királyaik közül az egyik uralma alatt, aki egy harcos fejedelem és kiváló hadvezér volt, a szkíták meghódították a hegyvidéket egészen a Kaukázusig, a síkságot az óceánig és a Maiótis tóig (Azovi tengerig), és a további területet egészen a Tanaiszig (Don). … Nem sokkal később … kiterjesztették országukat egészen Egyiptomig és a Nílusig. … A szkíták királyai egy kolóniát hoztak létére, melynek népét Médiából szállították el a Tanaiszhoz (Don), mely nép a Szauromata (Szarmata) nevet kapta. Sok évvel később ez a nép megerősödött, vélgigpusztította Szkítia nagy részét, mindenkit elpusztítottak akit legyőztek és a földet sivataggá változtatták..." [DIODORUS 1967: 28-29.]
Az régészeti leleteken látható ábrázolások alapján a szkíták totemállata a szarvas, míg a szarmatáké a griff.
Kép: Ezen a szarvas ábrázoláson a szarvas testén látható a griff és a többi totemállat, ami a szkíták által létrehozott többnemzetiségű politikai egységet jelképezi.
Vizsgáljuk meg Diodorosz előzőekben ismertetett leírásának egyes eseményeit és az azokhoz kapcsolódó egyéb történeti forrásokat.
- Diodorosz: „A szkíták királyai egy kolóniát hoztak létére, melynek népét MÉDIÁBÓL szállították el a Tanaiszhoz (Don), mely nép a Szauromata (Szarmata) nevet kapta.”
Ez az esemény akkor történhetett, amikor a szkíták uralkodtak egész Mezopotámián.
Herodotosz a következőket írja a szkíták északról, a Kaukázuson keresztül Mezopotámiába történt betöréséről::
„104. ... A scythak azonban nem törtek be ezen a részen, hanem egy föllebbi, sokkal hosszabb, úton kanyarodva, jobbukon lévén Kaukáz hegye. Itt a Medok megütközvén a scythákkal és meggyőzetvén a csatában, megfosztattak uralmuktól. A scythák pedig egész Ázsiát foglalták el.
[...]
106. A scythák mintegy huszonnyolcz évig uralkodtak Ázsiában ..."
[TÉLFY JÁNOS: GÖRÖG FORRÁSOK A SCYTHÁK TÖRTÉNETÉHEZ, Pest, 1863]
Kép: A szkíták Kaukázuson keresztüli betörése Mezopotámiába az i. e. 7. században és a szarmaták áttelepítése Médiából a Kaukázus északi előterébe.
Szent Jeromos (i. sz. 347-420) 399-ben a hunok 395. évi inváziójához kapcsolódva megemlíti ezt a korábbi betörést „… ezekről a hunokról mondja Hérodotosz, hogy Dáriusz méd király idején 20 évig rabságban tartották [Mezopotámiát] és az egyiptomiaktól és etiópoktól éves adót szedtek. ...”
[JEROMOS 77. levél]
Szt. Jeromos Herodotosz szkítáit azonosítja a hunokkal. Megállapításai némi korrekcióra szorulnak. A hadjáratra nem a méd Dárius, hanem a méd Khsathrita-Phraortés (Uvakhsatra) idejében került sor. A szkíta uralom Média felett nem 20, hanem 28 évig tartott.
A szkíta kronológia az i. e. 653-625 közötti évekről a következőket írja: „Az egységes méd birodalmat létrehozó uralkodó, Khsathrita-Phraortés (Uvakhsatra) Ninive ellen fordul, de az asszírok pártját fogó Madyés (a szkíta Partatua fia) szkíta uralkodó kimmer szövetségeseikkel hátba támadják a médek seregét, és megölik Khsathritát. Közösen feldúlják Kis-Ázsiát, Észak-Szíriát, Föníciát, Damaszkuszt, Palesztinát. Egyiptomban Psammetich fáraó (Kr.e. 663-609) csak pénzzel és ajándékokkal tudja visszafordítani őket. Média és Mannaj országában Hérodotosz szerint 28 évig uralkodnak.”
A szkíták Kaukázuson keresztül indított támadását Rubruk is megemlíti 1255-ben írt útleírásában, ugyanakkor – Szt. Jeromoshoz hasonlóan - azonosítja a szkítákat a hunokkal, továbbá a hunokat azonosítja a magyarokkal:
„Pascatir, qui est Major-Hungaria. De illa regione Pascatir exierunt Huni, qui postea Hungari, unde est ipsa major Bulgaria. Et dicit Isidorus, quod perniciosis equis claustra Alexandri rupibus Caucasi feras gentes cohibentia transierunt, ita quod usque in Egyptum solvebatur eis tributum.” [NÉMĀTI 1911: 10. skk.]
„Innen, Baskíria tartományából jöttek a hunok, akiket később magyaroknak neveztek, s ezért hívják Nagy-Magyarországnak. Isidorus azt mondja róluk, hogy fürge lovaikkal áttörtek a falakon, melyeket Sándor állított a Kaukázus szirtjein a vad törzsek megfékezésére, úgyhogy Egyiptomig az egész területről nekik adóztak. Franciaországig is feldúltak minden országot, tehát nagyobb hatalomra tettek szert, mint manapság a tatárok.” [GYŐRFFY 2002: Győrffy György (szerk.): Julianus barát és a napkelet felfedezése, Budapest, 1986, Rubruk útleírása 1255-ből, mek.oszk.hu/06100/06172/html/julianus0020.html]
- Diodorosz: „Sok évvel később ez a nép [t. i. a szarmata] megerősödött, végigpusztította Szkítia nagy részét, mindenkit elpusztítottak akit legyőztek és a földet sivataggá változtatták..."
Ezekre az eseményekre a méd-perzsa hatalomváltás után kerülhetett sor. Az első perzsa uralkodó, Kürosz halála után a trónutódlási harcokból oldalági rokona, Dárius (i. e. 522 – i. e. 487) került ki győztesen. Uralkodásának kezdetén több lázadást is le kellett vernie, így i. e. 520-ban a médek is fellázadtak ellene. A lázadás leverése után a méd nemesség és papság elhagyta a birodalmat. [LIPCSEI] A médek a Tanaisz mellett élő rokonaikhoz menekülhettek, akik így megerősödve foglalták el a szkíta területeket. Ezzel megkezdődött a Nagy sztyeppén a szarmata korszak (i. e. 4-3. század), melyet hun korszak követett (i. e. 3.-i. sz. 5. század.
Marcali Henrik a következőket írja az i. e. 520. évi méd lázadásról: "A fenyegető veszedelem arra birta Dareiost, hogy maga lépjen közbe; Artavardiját az ál Smerdis ellen küldötte, maga pedig távozva Babylonból, a Kerend szoroson át Médiába tört, egyesülve Vidarnával, 520 juniusában az ellenséget tönkreverte Kundurus falva mellett. Phraortes észak felé futott alkalmasint azért, hogy a hegyek közé vegye magát s ott folytassa a harczot; azonban Ragá mellett elfogták és Ekbatanába vitték. Kegyetlen büntetés várt rá: levágták orrát, fülét, nyelvét, kitolták a szemét, odalánczolták a palota kapujához, és mikor a nép már eleget gyönyörködött e látványban, karóba húzták; főbb emberei szintén karón vagy hóhér bárdja alatt végezték életöket. .." [MARCALI 1898-1905]
Kép: A Szkíto-szarmata Világ a régészeti leletek alapján a Kárpát-medencétől az Altaj hegységig terjedt.
A szarmaták pusztító támadása szimbólikus formában a képi ábrázolásokon is megjelent.
Kép: A szarmaták és szkíták közötti konfliktus szimbólikus ábrázolása egy Fekete-Azovi-teger vidéki, i. e. 4. századi amforán, Csertomlyk halom, Ukrajna. Ermitázs Múzeum, Szentpétervár
Kép: A griff és a szarvas kűzdelme a Nagyszentmiklósi kincsen is megtalálható. Bécs, Szépművészeti Múzeum.
A griffek pusztító támadását ábrázolja az alábbi kép is, de itt a griffek nem szarvasokat, hanem lovakat támadnak:
Kép: Az ukrajnai Tolstaya Mogila lelőhelyen talált szkíta nyakék. Ermitázs Múzeum, Szentpétervár.
Összegezve: A történeti források egybehangzó leírásai és azokkal összhangban lévő képi ábrázolások alapján megállapítható, hogy a szkíták i. e. 653-625 között telepíthették át Médiából a szarmatákat a Kaukázus északi előterébe, a Tanaisz (Don) mellé, a Meotisz (Azovi tenger) vidékére, majd „sok év után”, 520 körül erősödhettek meg a szarmaták a méd nemesség hozzájuk történt csatlakozásával, és foglalták el a korábbi szkíta területeket. Ez összhangban van a Kézai Simon által rögzített magyar eredetmondával, a középkori történeti forrásokkal (Isidorus, Rubruk) és dr. Tóth Tibor antropológus és Veres Péter néprajzkutató vizsgálataival is [TÓTH 1969: 85-95. o., VERES 2009: 58. 73-74.]. Mindez megerősíti és történelmi összefüggésekbe helyezi azt a külön – a kapcsolódó cikkekben - ismertetett álláspontot, mely szerint a magyar népnév a médek önelnevezéséből eredhet.
Irodalom:
DIODORUS 1967: 28-29. Diodorus Siculus/Diodórosz Szikeliotész: Bibliothéké című művének II. könyve 43. fejezetéből, angol kiadás: Diodorus of Sicily in Twelve Volumes. II. London-Cambridge, 1967 (The Loeb Classical Library). 28-29. o.
JEROMOS. Szent Jeromos 77. levele, in: hagibal.blogspot.hu/2013/04/hun-invazio-kozel-keleten-395-ben.html, letöltve: 2017-01-12
LIPCSEI: Lipcsei Ildikó: Az ókori Irán birodalomszervező dinasztiái - médek és perzsák www.matarka.hu/koz/ISSN_0866-6032/tomus_27_1_2009/ISSN_0866-6032_tomus_27_1_2009_217-236.pdf, hozzáférés: 2009. április 25.
MARCALI 1898-1905: Marcali Henrik: Nagy Képes Világtörténet, Budapest, 1898-1905
NÉMĀTI 1911: Némäti Kálmán: Nagy-Magyarország ismeretlen történelmi okmánya, 1911.
RUBRUK 2002: Rubruk útleírása 1255-ből, in: Győrffy György (szerk., ford.): Julianus barát és a Napkelet felfedezése, Budapest, 2002. http://mek.oszk.hu/06100/06172/html/julianus0020.html, letöltve: 2018-12-23.
TÉLFY 1863: Télfy János: Görög források a scythák történetéhez, Pest, 1863
VERES 2009: Veres Péter: Mérföldkövek a magyar őstörténetben, Budapest 2009
Kapcsolódó cikk:
https://julianusbaratai.blog.hu/2016/06/02/medek_magyarok
https://julianusbaratai.blog.hu/2021/03/10/hunok_akiket_kesobb_magyaroknak_neveztek
https://julianusbaratai.blog.hu/2019/12/24/az_eurazsiai_sztyeppeovezet_nepei_es_az_osmagyarok
