„…A Csodaszarvas 3. kötetében (Budapest, 2009) egy új rovatot is találunk, címe: Viták és vélemények. Baski Imre írása a kazahsztáni madijarokról szól, akik szerinte nem magyarok, mert nevük nem a magyar népnévből származik (Madijar: magyar eredetű néptöredék a kazakoknál?, 189-208.). A madijar a Muhammad-i-yar névből vezethető le, eredeti jelentése 'Mohamed barátja, követője'. A példák meggyőzőek. A nyelvi adatok alapján Baski Imre megkérdőjelezi a madijar eredetmondák magyarokra vonatkoztatható állításait, valamint nem hisz a madijarok és a honfoglaló magyarok közti genetikai kapcsolatban sem. EZ AZONBAN SÚLYOS MÓDSZERTANI HIBA, EBBEN A KÉRDÉSBEN A FOLKLORISTÁK ÉS A PALEOGENETIKUSOK AZ ILLETÉKESEK. (Kiemelés tőlem – B. I.) Érveit Baski Imre újra publikálta a Nyelvtudományi Közlemények 107. kötetében (A kazak madijar nemzetségnév és a magyar népnév állítólagos közös eredetéről, 2010-2011, 95-130.)….”

/Zergenyei: A Csodaszarvas újabb regéi, Nyest.hu 2013. február 1./

EHHEZ A KÖVETKEZŐKET TESSZÜK HOZZÁ:

Nyilvánvaló, hogy nem lehet egyszerre igaza a Somfai Kara Dávid sehol nem publikált, Veres Péter által felkarolt ötletét feldolgozó Baski Imrének és Tóth Tibornak, Benkő Mihálynak és Bíró András Zsoltnak.

Ezért súlyos hiba, hogy azok a tudománytörténeti előzmények, melyeket Bíró András Zsolt vizsgálatai megerősítettek és amelyek a keleti magyarok kérdését antropológiai, történelmi, néprajzi összefüggéseiben mutatják be, megemlítésre sem kerülnek. A kérdéshez kazak részről többek között Ajbolat Kuskumbayev, egyetemi tanár, a történettudományok doktora, az Arany Horda korának neves kazak kutatója, (származására nézve maga is kipcsak-magyar) is állást foglalt. A kazak tudós szerint kizárt a lehetősége a kazak-magyarok elnevezése Muhammadjar személynévből történő származtatásának. A török törzsi-nemzetségi nomenklatúrákban rövidített nevekből (becenevekből) kialakult törzsnevekre, nemzetségnevekre nincs adatolt példa. A hagyományőrző kazak-magyar öregek (akszakalok) a Muhammadjar nevet soha nem hallották. Önmagukra és nemzetségeikre kizárólag a „Magyar” nevet vonatkoztatják.

Dr. TÓTH Tibor, Tanulmányúton a Szovjetunióban (Újfalvy Károly nyomában). Anthropológiai Közlemények, X. (1966/4), 139.

TÓTH Tibor naplója, 1965 április 30 – május 5. A Természettudományi Múzeum Embertani Tára, Tóth Tibor hagyatéka.

Szovjet tanulmányútja során Tóth Tibor 101 szakemberrel, köztük 26 antropológussal, 26 régésszel, 8 etnográfussal, 13 nyelvésszel és 8 történésszel konzultált. Tóth Tibor, Tanulmányúton… 143.

TÓTH Tibor, Az ősmagyarok mai relictumáról. (Előzetes beszámoló). MTA, a Biológiai osztály közleményei, 1966, 283–299.

TÓTH Tibor tudományos hagyatéka, Természettudományi Múzeum, Embertani Tár. Egyébként Khíva és Szamarkand környéke (Üzbegisztán), ahol a madžarok éltek (vö.: Harmatta János, Julianus és a keleti magyarok, 9–10), sem a nomád világ, sem az orosz cári birodalom közép-ázsiai tartományainak egykori körülményei között egyáltalán nem volt nagy távolságra a Torgaji medencétől. A XIX. században a torgaji kereskedők tevekaravánjai Taskentig jártak. A torgaji magyarok ma is tudnak üzbegisztáni testvéreikről, akiket egyébként Üzbegisztán Etnikai Atlasza megemlít az üzbegisztáni modern magyar diaszpóra leírásának végén [Taskent, 2002, 59].

BENKŐ Mihály történész, orientalista, író, 1988-2005 között tizenhat alkalommal járt Közép- és Belső-Ázsiában, elsősorban a Mongol Altalj kazaklakta területein és a Kazak Köztársaságban, ő fedezte fel a kipcsák és kereit magyarokat, kutatásait fotókkal dokumentálta, magyar etnikai nevet tartalmazó sírfeliratokat, nemzetségtáblákat tárt fel, mondákat és hőskölteményeket gyűjtött, fordított:

KÖNYVEK:

BENKŐ Mihály: Nomád Világ Belső Ázsiában - László Gyula ajánlásával, TIMP Kiadó, Budapest 1998;

BENKŐ Mihály: Julianus nyomdokain Ázsiában - Harmatta János előszavával, TIMP Kiadó, Budapest, 2001;

BENKŐ Mihály: A Torgaji Madiarok - Erdélyi István előszavával, TIMP Kiadó, Budapest, 2003.

BENKŐ Mihály-Babakumar Khinayat: A keleti magyarság írott emlékeiből, Masszi Kiadó, Budapest, 2007.

BENKŐ Mihály: Magyar-kipcsakok Timp Kiadó, Budapest, 2008.

BENKŐ Mihály: Őseink nyomában Ázsiában - egy 18 évig tartó terepkutatás eredményei, Toroma Kiadó, Barót, 2020.

KUSKUMBAJEV Ajbolat Kajszlamovics (1969) a történettudományok akadémiai doktora, a kazak Al-Farabi Egyetemen végzett 1993-ban. 1993–98 között a Kazak Tudományos Akadémia Keletkutató Intézetében dolgozott. 1998-ban védte meg kandidátusi disszertációját a XVII–VIII. századi kazak fegyvertörténetről, nagydoktoriját az Aranyhorda politikai vezetéséről és hadügyeiről írta. Egyetemi tanár volt – egy ideig tanszékvezető is – Asztanában és Koksetauban. Jelenleg az Astanai Gumiljov Egyetem professzora. A kazak–magyar kutatócsoport tagja, amely a kazak–magyar etnogenetikai kapcsolatokat vizsgálja, résztvett a kutatócsoport 2006. és 2008. évi szibériai expedíciójában. Hatvan tudományos dolgozata jelent meg, közöttük három könyv és két egyetemi oktatási segédkönyv.

KUSKUMBAJEV, A. K.: Magyarok keleten és nyugaton, Napkút Kiadó, SBN 978 963 263 223 0 Budapest 2012.