– Miért ezt a történelmi korszakot választotta?
– Mert az eurázsiai történelemben a xiongnu állam története nemcsak a mongolok számára fontos téma, hanem az egész világ szakembereinek figyelmét is vonzó korszakok egyike. A kínai történeti krónikákban xiangnunak írták ezt a nevet, angolul xiongnuként használták, az oroszok pedig ebből kiindulva gunnuként írták cirill átírásban. Az 1950-es években az orosz kutató, A. N. Bernstam azt állította, hogy az ázsiai xiongnuk és az európai gunnok ugyanaz a nép, ezt az állítását régészeti leletekkel bizonyította. Szerinte azonban a xiongnuk nem a mongolok ősei, hanem türkök voltak. Ezt a téves nézetet az orosz történészek és néhány nyelvtudós máig vallja. Éppen ellenkezőleg: a mai Mongólia területén előkerült xiongnu kori átlagemberek, illetve királyok és magas rangúak sírjából származó leletek mind azt bizonyítják, hogy a xiongnuk a mongolok közvetlen ősei.
– Mi bizonyítja ezt a kijelentést?
– Az általuk ránk hagyott temetőkből, valamint áldozati szertartási helyszínekről és a szertartási szokásokról rengeteg leletünk van, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak a későbbi mongolság tárgyi és szellemi kultúrájához, ezért a mongolok bizonyíthatóan a xiongnuk közvetlen utódai. Ennek a bizonyítására lehetőség nyílt a mai Mongólia területén, illetve más területeken folytatott xiongnu kori régészeti kutatásokkal. Fontos szertartásaink és szokásaink a xiongnukéihoz hasonlóak. A xiongnuk napot és holdat tisztelő szokásait a mai mongolok is tartják. A xiongnu életmód legfőbb alapja a sztyeppei nagyállattartás volt, a mai mongolok is így élnek. A halotti áldozati szokások egyike a züldnek nevezett rítus. Az állat, például ló, egészben levett fejét és nyakát a tüdővel és szívvel együtt az előkelők temetésekor a halott mellé helyezték. A halottnak áldozó züld hagyomány a mai mongol alapszokások egyike.
– Kik uralták a xiongnuk előtt a mai Mongólia területét?
– A xiongnu állam megalakulása előtt a „szarvasmintás kőoszlopok és kőhalmok kultúrájának” emlékeit, valamint a „szögletes sírkultúrát” ránk hagyó népek éltek. Régi kínai történeti források szerint „az északi fehér farkas- és szarvastotemesek állama ellen hadjáratot indítottunk”. Ilyen híreket a xiongnu korszak előtt 1500 évvel történt eseményekről ismerünk. Az ezt követő időszakban ezeket a népeket a xiongnuk nyugatabbra űzték. Az Európát elérőket az ókori görög történetíró, Hérodotosz Történelem című híres művében szkítának nevezte.

Kép: Az Ulánbátor Egyetem professzora, Diimaajav Erdenebaatar

– Hogy épült fel a xiongnuk társadalma?
– Államformájuk a királyság volt. Szigorúan szabályozott férfiági leszármazotti öröklési renddel, nagy államszervezési hagyománnyal rendelkező népről beszélhetünk. A birodalom eurázsiai szuperbirodalom volt, az államigazgatás, a tárgyi és szellemi kultúra nyomai bizonyos mértékben sok eurázsiai országban megfigyelhetők. Különösen az államszervezeti formájuk emelhető ki. Államszervezési rendszerük a későbbi mongol területen megalakult Xianbei Birodalomban, Zsuanzsuan Birodalomban, Türk Birodalomban és Ujgur Birodalomban ugyanolyan formában öröklődött, sőt a Dzsingisz nagykán által létrehozott Mongol Birodalomig közvetlenül hagyományozódott. Amikor Dzsingisz nagykán találkozást kezdeményezett a kínai taoista Csan Csün szerzetessel, a szerzetes feljegyzéseiben a nagykán szavait így idézi: „Hun sanjü őseinek korától az én birodalmamig ilyen nagy állam sehol máshol nem létezett.” Bár egyes kutatók szerint a xiongnuk „törzsszövetségből álló nemzetségi szervezetben éltek, és semmilyen államszervezetük nem volt”, a kínai történeti krónikák államszervezetről és társadalmi rangok megkülönböztetéséről beszélnek, és arról, hogy népszámlálást, állatok összeírását és vagyonfelmérést tartottak. A régészeti leletek is ezt igazolják.
– Voltak a xiongnuknak településeik?
– Bár sztyeppei nagyállattartók voltak, mégis léteztek településeik. Ez világosan látható a Mongóliában, illetve az oroszországi burjátok földjén feltárt maradványokból. Példaként említhetjük a Burjátiában fekvő Ivolga és a mongóliai Boroo és Bayanbulag régészeti leleteit. Ezeken a helyeken kovács- és a fazekasműhelyeket találtak, azaz ott letelepedett iparosok éltek.
A legérdekesebb az Ivolgán élő emberek lakhelye, amelynek rekonstruálásakor az derült ki, hogy szalmatetőt használtak, hasonlóan a csángók és a székelyek háztetőihez a mai Románia területén.

Kép: A hadsereg elvonul, a több ezer éves leletek maradnak A fotók forrása: Diimaajav Erdenebaatar

– Az európai hunok és az ázsiai állattartó xiongnuk között lehet-e kapcsolat?
– A xiongnuk az időszámításunk szerinti első században belpolitikai harcok miatt két részre szakadtak: az északi és déli xiongnu csoportra. Az északiak földjén lezajlott többéves belpolitikai harcok és a sok éven át tartó aszály, sáskajárás miatt egy részük Kazahsztán sztyeppéin át haladva hosszú ideig tartó vándorlással a Fekete-tengerig és a Duna folyam medencéjéig jutott el. Ezek a xiongnuk/hunok értek el a mai Magyarország területére Attila vezetésével. Tehát az európai hunok és az ázsiai xiongnuk gazdálkodás és kultúra szempontjából egyforma népek voltak. Kutatóként alkalmam volt találkozni Romániában élő, magukat a hunok leszármazottainak tartó székelyekkel és csángókkal. Ezeknek az embereknek a népi játékai és egyéb szokásaik, kultúrájuk hasonló a régi hunok és mai mongolok szokásaihoz és kultúrájához – ez számomra rendkívül különleges és meglepő élmény volt. Az európai hunok szokása volt, hogy az obónál (helyi szellemeknek állított áldozati kőhalom) fehér lovat áldoztak. Ugyancsak fehér lovat áldoztak az ázsiai hunok is. Az európai hunok házuk ajtaján, illetve falujuk kapuján a napot és a holdat ábrázolták, a székelyek a mai napig tartják ezt a szokást. Az ázsiai hunok sírjaiban mindig a napot és a holdat ábrázoló tárgyakat találunk, ez állandó rituálé volt. Nemsokára elkészül A hun kultúra Mongólia területén című könyvem, amely a mongol és hun kultúra hasonló szokásairól és hagyományairól szól. 1970–1990 között mongol területen dolgozott egy kiváló magyar régész, Erdélyi István, aki munkássága során szintén azt bizonyította be, hogy a mongol területen feltárt xiongnu kori sírok, a temetkezés szokások és a tárgyi kultúra nagyon hasonló a Magyarországon feltárt avar kori sírokhoz, az avarok temetkezési szokásaihoz és tárgyi kultúrájához. Erdélyi István ezekről az eredményekről az Archeological Expeditions in Mongolia című tanulmányában számolt be.

Kép: Régészeti különlegességnek számít a napszimbólumot ábrázoló érme (Valójában falera=lószerszám szíj-összekötő)

Kép: A fenti falera rajza

– A Gol Mod–2-nél végzett régészeti ásatások milyen eredményeket hoztak?
– Az Arhangai megyei Hanui helység területén található Gol Mod–2 elnevezésű területen fekvő nagy temetőben xiongnu kori királyok és arisztokraták körülbelül kétszáz sírját tártuk fel. Az ősi vezetőket és családtagjaikat temették erre a helyre. Arhangai megye Hairhan járásában még egy Gol Mod nevű temetkezési hely van, amely 600 sírt tartalmaz. Ide is az előkelőségek temetkeztek családjukkal. Körülbelül 600 évig állt fenn a xiongnu állam, ez alatt nem tudjuk, hány fejedelem volt. Ha mindegyiket ide temették, akkor ez a két régészeti lelőhely a xiongnuk történetéről mesélő óriási lelőhelyként értelmezhető. Mi ezek közül csak hat-nyolc sírhelyen végeztünk ásatásokat. Ebből látható, hogy mennyi fel nem tárt sír vár a jövőbeni kutatókra! A Gol Mod–2 lelőhely 1. számú sírjából például csodálatos arany-, ezüst- és bronzdíszek és ékszerek, ókori római vékony üvegből készült csészék, valamint 23 centiméter átmérőjű jáspis nyakékek kerültek elő. Ezek a régészeti leletek nemcsak ókori xiongnu–mongol leletként, hanem az emberiség ritka becses kincseként kerülnek az érdeklődés középpontjába. A legfontosabb kutatási eredményünk, hogy a xiongnuk kultúrája más nagy kultúrákhoz mérhető. Képesek voltak az ókori kínai kultúrával, az ókori görög kultúrával vagy az ókori római kultúrával egyenrangúnak nevezhető ázsiai kultúrát létrehozni. Megművelték az aranyat, ezüstöt, bronzot és vasat, magas színvonalú fegyvereket és ékszereket készítettek belőlük. Ilyen szempontból ősi kultúrnépről beszélhetünk. A xiongnuk nem nomád, hanem a sztyeppei állattartó társadalom kultúrájának nevezett fenntartható fejlődés alapjait hozták létre. Történetük során többször volt nagy aszály, nagy hóesés, amelyekről feljegyzések tanúskodnak. Ennek ellenére arról nem szólnak a krónikák, hogy az ezekre visszavezethető éhínségben tömegek haltak volna meg. Ennek valószínű oka, hogy megvolt a tudásuk a különböző természeti jelenségek előrejelzésére, ezért a veszélyeket elkerülve máshova mentek. Ilyen módon az állataikat meg tudták menteni a természeti csapásoktól. Hangsúlyozni szeretném, hogy e nép csodálatos tudását a mai tudomány sem képes megmagyarázni.

Az interjú elkészítését Sárosdi Davaakhuu Ganbold segítette