Révész László a következők szerint foglalja össze a honfoglalás kori nyergek rekonstrukciós kísérleteit:

„A nyergek a honfoglaló magyarság hagyatékának talán legkevésbé ismert darabjai közé tartoznak. Sírba tételükre az esetek döntő többségében csupán a kengyelpár és a hevedercsat utal, ritkábban az ezüst vagy bronz lukvédő veretek, és csak kivételes alkalmakkor a kapák ezüst- vagy csontdíszítményei. Mégis, már a csekély, összefüggéseikben olykor nehezen értelmezhető töredékek is több kutató figyelmét felkeltették. Az első, minden részletre kiterjedő, s egyes megállapításaival máig ható vizsgálatot és rekonstrukciós kísérletet László Gyulának köszönhetjük, aki főként a koroncó-bábotai és a soltszentimrei leletekre támaszkodott, összevetve eredményeit az utolsó tiszafüredi nyergesmester munkáival.[1] Ezt követően egy szerencsés körülmények között fennmaradt, ezüstlemezekkel borított kápájú nyereg helyreállítását Dienes István végezte el, eredményeit azonban mindeddig csak egy rekonstrukciós rajzon ismertette.[2] Az 1970-es években két csontlemezzel díszített nyereg előkerülése adott újabb lendületet a kutatásnak: a gádorosi lelet rekonstrukciója Bálint Csanád,[3] az izsák-balázspusztaié H. Tóth Elvira[4] érdeme. Legutóbb Mesterházy Károly kísérletezett az ezüstveretes ártándi nyereg egyes részleteinek a helyreállításával[5] . Az említett dolgozatok sem tudtak azonban - használható részadatok híján - minden részletkérdésre kielégítő választ adni, ill. felmerült annak a lehetősége, hogy a honfoglaló magyarok is többfajta nyerget használtak. A hiányzó adatokat kutatóink az eurázsiai sztyeppék szerencsés talajviszonyok között, jobb állapotban fennmaradt leleteinek vizsgálatával igyekeztek pótolni.[6]” [Révész 1993: 105. o.]

Benkő Mihály 1989-2001 közötti nyugat-mongóliai terepkutatása során a mazsar törzs tagjai által napi használatban lévő nyergeket fotózott. A régészeti leletek alapján rekonstruált nyergek rajzait és azok néprajzi párhuzamainak fotóit a következőkben mutatjuk be.

Kép: A soltszentimrei női nyereg rekonstrukciója (Bács-Kiskun megye) 
László 1974: 45. ábra. László Gyula rajza.

A szakonyi nyereg (Dienes I. nyomán) Dienes 1972: 25.

Mazsar nyereg a Mongol Altajban Fotó: Benkő Mihály

Kép: Mazsar ötvös nyerget készít (Mongol Altaj) Fotó: Benkő Mihály

Irodalom:

Bálint Cs.,
1974 A gádorosi honfoglalás kori nyereg. ArchÉrt. 101. 1979 Les selles hongroises du Xe siécle et leurs rapports orienteaux. (Permanent International Altaistic Conference, Ankara 1973) Türk Kültürümü Ara§tirma Enstitü§ü 51/I/A7 (Ankara) 1989 Die Archáologie der Steppe (Wien-Köln). 1991 Südungarn im 10. Jahrhundert. Bp.

Bokij, N. M.-Pletnyova, Sz. A.
1989 Nomád harcos család 10. századi sírja az Ingül folyó völgyében. ArchÉrt 116.

Börzsönyi A.,
1912 Gyomoréi sírlelet a honfoglalási korból. ArchÉrt 32.

Derev'janko, E. I.
1988 Baraba v tjurkszkoe vremja. Novoszibirszk

Dienes I.,
1959 A perbetei lelet. Milyen volt a honfoglaló magyarok öve? ArchÉrt 86.
1965 A honfoglaló magyarok. In: Orosháza története. Szerk. Nagy Gy. Orosháza
1972 A honfoglaló magyarok. Bp.

Dókus Gy.,
1900 Árpád-kori sírleletek Zemplén vármegyében. ArchÉrt 20.

Éri I.-Kelemen M.-Németh P.-Torma L,
1969 Veszprém megye régészeti topográfiája. A veszprémi járás. Bp.

Fedorov-Davidov, G. A.
1966 Kocevniki Vostocnoj Evropy pod vlasfju zolotoordinskih khanov. Moszkva

Gavrilova, A. A.
1965 MogiFnik Kudyrge kak istoénik po istorii altajskih plemen. Leningrád

Hampel J.,
1900 A honfoglalás kor hazai emlékei. In: Pauler Gy.-Szilágyi S., A magyar honfoglalás kútfői. Bp.

 H. Tóth E.,
1976 The Equesterian Grave of Izsák-Balázspuszta from the Period of the magyar Conquest. Cumania 4

Jósa A.,
1914 Honfoglalás kori emlékek Szabolcsban. ArchÉrt 34.

Kiss A.,
1983 Baranya megye X-XI. századi sírleletei. Magyarország honfoglalás és Árpád-kori temetőinek leletanyaga I. Bp.

Kiss L.,
1938 A geszterédi honfoglalás kori sírlelet. ArchHung 24. Bp.

Kuznetzov, V. A.,
1961 Zmejskij katakombnyj mogiínik. Materiali po Arkh. i drevniei ist. Sev. Osetii I. Ordzsonikidze

László Gy.,
1943 A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. ArchHung 27. Bp.
1974 A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina, Budapest,

Mazitov, N. A.
1981 Juznyj Ural v VII-XII. vv. Moszkva

Mesterházy K.,
1980 Ein landnahmezeitlicher Sattel aus Ártánd. Acta ArchHung 32.
1983 Honfoglalás kori nyereg Ártándról. BMÉ 3. Móra F.,
1926 Lovas sírok Kunágotán. Dolg. 2.

Révész L.,
1985 Adatok a honfoglalás kori tegez szerkezetéhez. Acta Ant.et Arch. Suppl. 5.
1993 Honfoglalás kori nyeregmaradványok Karosról, in: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993) 105-124, https://epa.oszk.hu/02000/02030/00025/pdf/HOM_Evkonyv_30-31_1_105-124.pdf, letöltve: 2019-08-27

Supka G.,
1909 Honfoglalás kori leletről Mezőtúron. ArchÉrt 29.
1911 Honfoglalás kori leletről Gödöllőn. ArchÉrt 31.

 U. Kőhalmi K.,
1968 Two Saddle Finds from Western Mongólia. Acta ArchHung 20.
1972 A sztyeppék nomádja lóháton, fegyverben. Bp.

Varázséji G.,
1880 A szeged-öthalmi őstelep és temető. ArchÉrt 14.

Wosinsky M.,
1896 Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig II. Bp. 122

[1] László Gy., 1943.

[2] Dienes I., 1972. 25.

[3] Bálint Cs., 191 A. 17-44.; Bálint Cs., 1991. 44-50.

[4] H. Tóth E., 1976. 141-184.

[5] Mesterházy K, 1980. 295-308.; Mesterházy K., 1983. 51-67.

[6] László Gy., 1943. 14., 61-87.; U. Kőhalmi K, 1968. 347-358.; U. Kőhalmi K., 1972. 63-68., 86-93., 118-124., 141-145.; Bálint Cs., 1979. 1-49., további részletes szakirodalommal.