NÁNDORFEHÉRVÁR

2019. június 10. - Benkő István

A vár, vagy ahogy ma nevezik: a Kalemegdán a Duna és a Száva találkozásánál fekszik, az északi szélesség 44° 48', a keleti hosszúság 20° 28' fokánál. Nándorfehérvár napjainkban Belgrád néven a Szerbia fővárosa. Nándorfehérvárral kapcsolatban Giovanni da Tagliacozzo a következőket írta: "Ez a vár végvára az országnak, s mintegy főkapuja a magyar földnek, melyen legkönnyebben juthatni az országba. Két részről óriási folyók: a Duna és Száva veszik körül. Többször akarták már a törökök ezen várat hatalmukba ejteni, hogy így nyitva legyen előttük az út Magyarországba be és Magyarországból ki." E rövid idézet is jelzi, hogy egy stratégiailag különösen fontos végvárral van dolgunk, mely 1427-ben került vissza Magyarországhoz a Luxemburgi Zsigmond és Lazarević István szerb despota között megkötött 1426-os tatai szerződés értelmében.

Kép: Hunyadi János

Nándorfehérvár váráról a XV. században több leírás is készült. Ezek közül először Jó Fülöp burgundi herceg tanácsosának a munkájából idéznék. Bertrandon de la Brocquiere lovag 1433-ban utazott át Magyarországon a Szentföldről hazafelé tartva. Nándorfehérvárról ezt írta: "Belgrád Ráczországban van és ezelőtt a despotáé volt, ki azt négy évvel ezelőtt a magyar királynak engedte át, nehogy a török hatalmába jusson, mint Galambócz (Coulumbach). Ez nagy veszteség volt a kereszténységre nézve. Belgrád elveszítése azonban még sokkal nagyobb volna, mivel az utóbbi mintegy 5-6000 lovat fogadhat magába. A falak mellett az egyik oldalon, a Boszniából jövő Száva (Sanne), a másik oldalon pedig vár van, melynek közelében a Duna (Dunoe) folyik. Ez utóbbiba ömlik a Száva. A két folyó által képzett csúcsban vagy szögletben terül el a város. Körfala körül a talaj némileg emelkedett, kivéve a szárazföld felé eső oldalát, hol annyira egyenes, hogy szépen, simán egész az árok partjáig lehet haladni. Ezen az oldalon a Szávától a Dunáig terjedő és a várost mintegy nyíllövésnyire körülvevő falu van." Ezután a lovag rátér a vár ismertetésére: "A fekvésénél fogva rendkívül erős várat árok és kettős fal veszi körül, mely pontosan követi a talaj vázlatát. Öt erősségből áll, közülök három az említett magaslaton, kettő pedig a víz mellett emelkedik. A két alsó is jól meg van erősítve, azonban a három első uralkodik fölöttük. A mintegy 15-20 gálya befogadására képes kis kikötőt két torony védi, az egyik toronytól a másikig húzódó lánczczal az egész könnyen elzárható. Ezt azonban csak hallomásból tudom, mivel a két part oly távol van egymástól, hogy én nem láthattam azt. A Száván hat gályát és öt naszádot láttam. Ezek az öt erőd leggyöngébbikének közelében voltak."

Kép: Nándorfehérvár

A másik leírás Giovanni da Tagliacozzo munkájában szerepel, amit az 1456-os ostrommal kapcsolatban írt. "Nándorfehérvár vára 3 részből állott; az első vár körülzárt egy nagy teret, a várudvart; ezen a téren, síkságon több ház volt, melyben a nemesek laktak; ennek az első várnak a falai romokban hevertek; minthogy ezen várból vezetett le az út a városba, s a bejárat a belső két várba, először ezek birtokába kellett jutnia a töröknek, ha a többit is el akarta foglalni, azért iparkodott a török mindenáron e teret elfoglalni. A másik vár kisebb, de nagyon jól volt elsáncolva az első vártól és mély sáncokkal s erős bástyákkal erősítve; az első vár teréről csak egyetlen kapun s felvonható hídon lehetett a másodikba jutni; a második várból volt a bejárat a harmadik várba, ez sokkal kisebb volt a másodiknál, de még jobban meg volt erősítve. Ebben a várban volt a "Ne félj" nevezetű torony Itt volt a királyi lakosztály is, minthogy ez volt a legbiztosabb hely; a város felé igen magas ablakai voltak; innen nyílott a hátsó ajtó, honnan a városba és a Dunára lehetett ereszkedni; itt voltak János atya (Kapisztrán János) könyvei, itt őrizték az ereklyéket, itt voltak elhelyezve a legnagyobb ágyúk, ha a várat elfoglalják, ezen a kapun menekülhettek az emberek; ezen a kapun át, ha a város nem ellenzi, az ostromlott várbelieknek segítség volt nyújtható."