Kép: II. Széthi abüdoszi templomában Hórusz domborműve. Rhys Davenport from United Kingdom – Horus – Temple of Seti I, CC BY

A közelmúltban foglalkoztam a magyar népnév eredetének kérdésével. Megemlítettem, hogy a feltételezett névadó hun király, Magor (Muager) a nevét a hunokkal szoros szövetségben élő médektől (önelnevezésük madajar=madjar=magyar) kaphatta. Hoppár Zoltán úr felhívta a figyelmemet arra, hogy a méd név legrégebbi előfordulása az ókori Egyiptomig vezethető vissza. Az óbirodalom idejétől Medjay volt a neve a fáraó külföldi zsoldosokból toborzott elithadseregének, majd a későbbi évszázadokban a medjay-ok a fáraók közvetlen alárendeltségében működő személyvédelmi, rendfenntartó, szent helyeket őrző un. paramilitáris feladatokat ellátó fegyveres testületként szolgáltak. Végül III. Szeszosztris fáraó összeütközésbe került velük, és egészen a Kaukázusig űzte őket. Mindez arra késztetett, hogy utánanézzek, mit tudunk a medjay-okról és azoknak a médekkel fennálló kapcsolatáról.

Medja eredetileg egy területnek volt az elnevezése, mely a mai Egyiptom és Szudán között terült el, a történelmi Nubia egy részén. Ezt a területet később az Egyiptomi fáraók uralmuk alá vetették. Az itt élő fehér bőrű, nomád állattenyésztést folytató lakossából toborozták a fáraók elit zsoldos seregét.[1] A medjay név ezután vált területnévből egy az adott területről származó népből toborzott különleges katonai egység nevévé. A medjayok híresek voltak kíváló íjásztudásukról, katonai erejükről, fegyelmezettségükről, a fáraó iránti elkötelezettségükről.

A medjay-ok, mint közfeladatokat ellátó emberek, külön réteg volt a korai egyiptomi életben. Nők papi feladatokat láttak el, míg a férfiak katonai, rendfenntartói, helyi birói feladatokat. Ők védték Thébát is, és vele a sólyom (Horus) hitét, tanításait is. Egészen III. Szeszosztris (i. e. 1878-i.e. 1839) idejéig, amikor szemet vetett a földjeikre, hogy ott hafírt vagyis víztározót, öntözőrendszert alakítson ki, így katonai erővel a Kaukázusig hajszolta őket. A helyükre – fehérbőrű núbiaiak helyett - feketék kerültek, főleg etiópok - így változtatva meg a korábbi rendszert és már nem közfeladatokat ellátó emberekről, csak katonai feladatokat ellátókról van szó[2]. A medjay-okról a 18. dinasztia után az egyiptomi írások már nem tesznek említést, történetük az ókori Mitanni, Hettita Birodalom, Asszíria, Méd Birodalom, Urartu történetében folytatódik. Egyiptomból magukkal vitték katonai szervezettségüket, haditechnikájukat és a bronzfeldolgozás tudományát, majd a Kaukázus déli előterében megismerhették a vasfeldolgozás tudományát, a harci szekerek alkalmazását és a lótenyésztést is. A történetükkel függhet össze, hogy Diodorosz Szikulosz (Kr. e. 90 körül – Kr. e. 27 körül) a Kaukázus déli előteréből származtatja a szkítákat, majd a szkíták által a Tanaisz (Don) folyóhoz Médiából telepített szarmatákat is.

Elgondolkodtató az összefüggés a fáraót védelmező katonai egység és az ugyancsak őt védemező Istenség, Horus, és a magyarok sólyomtisztelete között. Horust ugyanis sólyom képében ábrázolták. Miután Hórusz jogara alatt a legenda szerint Egyiptom eggyé lett, az I. dinasztiát alapító és Alsó- és Felső-Egyiptomot egyesítő Ménész fáraó (i. e. 30. század) is Hórusztól származtatta magát. Több mint háromezer éven át az egyiptomi történelem dinasztiái Hórusz örököseinek tartották magukat. Így Egyiptom királyát számos más címe között a "két föld ura" titulus is megillette. Az egyiptomiak a fáraók hatalmának elismeréseként is, mélységes tiszteletet éreztek Hórusz iránt. A Medjay elit katonai egység jelképe Horus szeme volt. Az egyiptomi vallási iratok szerint Horus egyik szeme a napot, a másik a holdat jelképezte. A sólyom később az Ápád-ház eredetmondájában is megjelenik. Anonymus szerint Emese isteni látomásban egy madártól fogan gyermeket. Így született Álmos, Árpád vezér apja. Kézai Álmost a Turul nemzetségből valónak nevezte. Kézai arról is ír, hogy Attila, majd Álmos, Árpád pajzsán egészen Géza fejedelemig egy koronás Turul volt látható. A Tugrul csagataj türk nyelven sólymot jelent. A Horus két szeme által jelképezett nap és hold mind a székelyek, mind a magyarok jelképrendszerének része lett. Ezt bizonyítja a Szentkorona tetején, a Pantokrátor = Világ Ura = Jézus Krisztus zománckép két oldalán, II. András pecsétjén, több megye, város, nemes címerében található kör vagy csillag képében megjelenő nap és félhold, illetőleg a székely címer.

Összegezve: Az egyiptomi medjay olvasatú terület/nép/paramilitáris katonai egység elnevezése és az ismertetett adatok indokolttá teszik a tudományos kutatás kiterjesztését a medjay-ok és a magyarok közötti lehetséges történeti összefüggésekre.

Irodalom:

Aharoni, Yohanan – Avi-Yonah, Michael: Bibliai Atlasz, Budapest, 1999.

Berg, Robert: Nomads and Pharaohs, This article appeared on pages 26-35 of the May/June 1998 print edition of Saudi Aramco World., https://archive.aramcoworld.com/issue/199803/nomads.and.pharaohs.htm , Letöltve: 2019-01-27

Diodorus Siculus/Diodórosz Szikeliotész: Bibliothéké cím művének II. könyve 43. fejezetéből, angol kiadás: Diodorus of Sicily in Twelve Volumes. II. London-Cambridge, 1967 (The Loeb Classical Library)

Ferdinánd Tamás: Conjecturae de origine, prima sede et lingua Hungarorum (3 kötet) ; F. THOMAS: Conjecturae de origine, prima sede, et lingua Hungarorum, Pestini 1802; Conjecturarum .. . pars altera, Budae 1805; Conjecturarum .. . pars tertia, Budae 1806.

Liszka, Kate, ""We have come to serve Pharaoh": A study of the Medjay and Pangrave as an ethnic group and as mercenaries from c. 2300 BCE until c. 1050 BCE" (2012). Dissertations available from ProQuest. AAI3509198, https://repository.upenn.edu/dissertations/AAI3509198/, 2019-01-25

Kapcsolódó cikk:

A MAGYAR NÉPNÉV EREDETE
https://julianusbaratai.blog.hu/2018/12/23/a_magyar_nepnev_eredete_753

[1] Robert Berg szerint a Medjay-ok hamiták leszármazottai, akik Ázsiából költöztek Afrikába az Arab félszigeten keresztül kb. i. e. 4000. körül. (Berg: 29). Vadász-gyűjtögető életmódot folytattak, a Nílus völgyén kívül éltek a sivatagban, bár kölcsönhatásba léptek a korai egyiptomiakkal (Berg: 29). Berg arra utal, hogy a nomád-pásztorkodásra való áttérésük az érkezésüktől körülbelül nyolcszáz évig tartott (Berg: 29-30). I. e. 3100-ig az átmenet teljes egészében megtörtént (Berg: 30).

[2] Figyelemre méltó, hogy ezt követte a hükszoszok támadása (i. e. 1720 és 1710) és 1550-ig tartó uralma Alsó (Észak) -Egyiptom felett. A hükszoszok katonai erejét egy technikai újítás adta: a „lóval vontatott, küllős, íjásszal felfegyverzett harci kocsi”, amely az ókori Kelet hadseregeinek ütőképes fegyverévé fejlődött. Fővárosuk Avaris (!) volt. Északról, a Kaukázuson túlról érkezhettek a „termékeny félhold” térségébe, mivel a legrégebbi – i. e. 2000 körül készült - küllős harci szekeret az Ural keleti lejtőinél tárták fel. Innen terjedtek el keletre, nyugatra és délre is. A hükszoszokat 1560-1550 körül I. Ahmesz (1570-1546) a thébai 18. dinasztia megalapítója kiűzte Egyiptomból. A hükszoszok és a medjayok kapcsolatba kerülhettek egymással.