Magyar őstörténet

Julianus barátai

Julianus barátai

Benkő Mihály MADIJAR: KAZAK-MAGYAR VAGY MOHAMED PRÓFÉTA BARÁTJA?

Hozzászólás Baski Imre újabb tanulmányához

2016. november 06. - Benkő István

sirko-szaga3.jpg

1. Kép: Szagai "madijar" (magyar) sírfelirat, Torgaj-kapu, Kazahsztán (Forrás: Bíró András)

Lezajlott a nevezetes Csőrösi Koma blogon folytatott nagyszabású és hangos kazak-magyar-ellenes és Kurultáj-ellenes kampány, amelynek közepette került kiadásra 2009-ben Baski Imre cikke a „madijar” témáról a Csodaszarvasban.

Mintegy két évvel mindezek után, szép csendben megjelent Baski Imre tudományos cikke is a kazakisztáni „Madijar” nemzetségnév Mohamed prófétához kapcsolódó eredetének elméletéről, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtörténeti Intézetének folyóiratában, a Nyelvtudományi Közleményekben.1 A tanulmány a folyóirat jellegének megfelelően szigorúan nyelvészeti jellegű, számos etimológiai elemzéssel. Így, történész létemre, az alábbiakban mindössze a szerző két etimologizálással közvetlenül össze nem kapcsolódó, konkrét tárgyi tévedésére szeretném felhívni a fi gyelmet.

1) Mindjárt a cikk első soraiban olvashatjuk a következőket: „A ma tapasztalt jelenség (ui. a kazak-magyarok iránti országos érdeklődés) csak közvetve kapcsolható az 1960-as években, Moszkvában antropológiai tanulmányokat folytató Tóth Tiborhoz, aki – többek között tanárától, Sz. A. Tokarjev etnográfustól – tudomást szerzett az orosz tudományosságban már régen meglévő hipotézisről, amely szerint Közép-Ázsiában a magyar etnonimára hangzásban meglepően hasonló elnevezések feltehetőleg magyar eredetűek. Úgy tűnik, hogy ezt a nézetet Tóth Tibor elfogadta, még mielőtt kutatásai során személyes kapcsolatba került volna a kazakisztáni madijarokkal – szerinte madiarokkal –, majd ebben a szellemben tájékoztatta felfedezéséről a hazai közvéleményt.”2 Baski Imre tanulmánya 1. jegyzetében mond köszönetet Veres Péternek a fenti adat közléséért.

A tanulmány szerzője téves információt kapott Veres Pétertől. Tóth Tibor antropológus az 1960-as évek első felében Moszkvában, a Szovjet Tudományos Akadémia Biológiai Intézetének keretein belül készítette el nagydoktori disszertációját. Ennek a munkának folyamán indult el 1964-ben Urálvidéki, kaukázusi, majd közép-ázsiai kutatóútjára, amelynek során 4000 antropológiai felmérést végzett a magyar nép származásával kapcsolatos összehasonlító adatok gyűjtése céljából. Amikor gyűjtőútjára indult, sejtelme sem volt még  a torgaji madijarok létezéséről. (Sz. A. Tokarjev etnográfus nem volt Tóth Tibor tanára, valószínűleg nem is ismerték egymást, hiszen Tóth Tibor az egyetemet nem Moszkvában, hanem Bukarestben végezte.) 1964-decemberében, Almatiban Szejitbek Nurhánov kazak nyelvésztől hallott először Tóth Tibor a torgaji madijar törzsről, illetve nemzetségről. Erről a nevezetes eseményről korábban két helyen is írtam.3 Hogy ne ismételjem magam, az alábbiakban Tóth Tibor publikálatlan naplóját idézem.

Előzmények: Tóth Tibor antropológiai gyűjtőútja során, 1964. december 6-án érkezett Szverdlovszkból Almatiba Orazak Iszmagulov kazak antropológus meghívására, azért, hogy Dél-Kazakisztánban, a Szemirecsjén (Hétfolyóköz) élő kipcsakok között végezzenek közösen antropológiai felméréseket. Arra, hogy más kazakföldi vidékekre is ellátogasson, Tóth Tibor még csak nem is gondolt, hiszen a Kazak Szocialista Szovjet Köztársaságnak szinte a teljes területe tiltott volt külföldi kutatók számára különféle politikai, katonapolitikai okokból. 1964. december 12-én Tóth Tibor a Kazak Tudományos Akadémián előadást tartott a magyarok eredetének problémájáról.

„Az ülés után a táblánál még félórányit beszélgettem Zujevvel, majd Abdzsahmánovval és Nurhánovval. Ez utóbbi (kipcsák származású) váratlan adatokat közölt: A Kazáh Köztársaság kusztanáji területe dzsangeldi (turgáji) kerületében Konraulü-patak jobb partján a Küzbel Szovhoz területén él a Magyar törzs, (!!!) mely két nemzetségből – Horezek (kb. 500 fő), Aitkul (kb. 800 fő) áll és a kazáh nép Középső Zsusza Argün törzsszövetséget képező 6 törzs egyike. Figyelmet érdemel ezen kívül, hogy a Magyar törzs közelében él a Taz törzs, valamint kipcsák csoportok.” (Az idézet szó szerinti, Tóth Tibor helyesírását is követem.)4

Így értesült tehát Tóth Tibor a torgaji „magyar törzs” létéről, nem Sz. A. Tokarjevtől, hanem Szejitbek Nurhánov kazak nyelvésztől. A kapott információ alapján Tóth Tibor üzbegisztáni, tadzsikisztáni méréseinek befejeztével, 1965. március 31-én visszatért Almatiba, majd ugyanazon év áprilisában Szejitbek Nurhánov kíséretében elutazott Torgajba, ahol a Szarükopán az argün-magyarok között két hétig folyatott antropológiai méréseket. Az utazás különféle akadályairól – amelyek a későbbiek során az egész kutatás kudarcba fulladását és feledésbe merülését is okozták – korábbi, a jegyzetekben hivatkozott munkáimban részletesen szóltam.5

Azt, hogy torgaji kutatásainak eredményéről magának Tóth Tibornak mi volt a személyes véleménye, jelzi 1966-ban megjelent előzetes beszámolójának címe: Az ősmagyarok mai relictumáról,6 valamint a tudós antropológus 1991-ben bekövetkezett halála után a családja által az óbudai temetőben felállított sírjának felirata: „Egy szegény árva magyar pénz és taps nélkül, de kutatói lelkesedéstől vezetve bölcsőjét kereste és találta a magyar népnek”

2) Baski, azon állításának bizonyítási kísérlete során, amely szerint egyetlen szótári adat sincs arra nézve, hogy a Madijar szó „magyart” jelentene a mai kazak nyelvben, pontatlanul idézi az 1999-ben megjelent Kazak Értelmező Szótárból a MAZSAR szó magyarázatát. A következőket írja: „Benkő egy 1999. évi kiadású kazak értelmező szótárból idézi a madiar, madijar szó jelentését. Eszerint az a magyar szó régies változata, a mazsar pedig a népnév Arany Horda korabeli alakja” [BASKI 2010–11, 110., 37. jegyzet].

magyar-etimologia.jpg

2. Kép: Kazak értelmező szótár MAGYAR és MAZSAR szócikke

A szóban forgó értelmező szótár szómagyarázata nem állítja, hogy a „madijar szó a „magyar” népnév régies változata lenne. Modern kori változatként említi:

MAZSAR Madijar (vengr). Így nevezték őket az Aranyhorda idején.

A szómagyarázathoz a szöveg példát is hoz fel, egy középkori kazak népi költemény egyik verssorát a „merész mazsar nemből való” Kojan Batürről. Így tehát a független Kazak Köztársaság megalakulása után nyolc évvel megjelent kazak akadémiai értelmező szótár szerint a „Madijar” kazak szó egyértelműen „magyart” (vengr-t) jelent.7

A madijar” etnikai névnek a magyarokra vonatkoztatása jól ismert a korábbi és újabb tudományos szakirodalomból is. Baski Imre ezzel kapcsolatban például a kirgiz Olzsobaj Karatajevet idézi. Mindössze egy-két további példát hozok fel. A. K. Kuskumbajev kazak történész az adott kérdésről a következőket írja:

„A »magyar« szót kazakul »madijarként«, törökül »madzsarként« írják le. Tehát a két névváltozat egyazon népre, a magyar népre vonatkozik.”8

Mándoky Kongur István így ír egy 1975-ben készült akadémiai úti jelentése piszkozatában: „A kazakság törzsrendszerében ugyanis van egy nem is kisszámú, csaknem 100 000 lelket számláló madzsar, vagy magyar, illetve madjar nevű törzs.”9 A korán elhunyt nagy turkológusnak a magyar eredetű baskír törzsekről írott cikkében pedig a következőket olvashatjuk: „Ez utóbbiak emlékét a baskírok eredethagyományai a mai napig szívósan őrzik, egyes törzseik és nemzetsé geik ugyanis a valamikor régen nyugatra költözött »majarok«, »madjarok«, vagy »madijarok« népének baskír földön maradt törzseitől származtatják magukat.”

Mándoky Kongur István 1976-ban Szejitbek Nurhánovhoz intézett kazak nyelvű levelében Magyarországra vonatkozólag az „Алыс мадияр отанында” (távoli magyar hazámból) kifejezést használja.10

Térjünk vissza az 1999-es kazak akadémiai értelmező szótárra. Ami valóban nem szerepel benne (Baski Imre kifejezésével élve: „amiről szó sincs” benne), az a „Madijar” szónak a „Mohamed barátjaként” történő értelmezése. Érdeklődéssel várok bármely ezzel kapcsolatos kazak szótári adatot, de a fentiek alapján, még ha esetleg létezne is ilyen adat, a „Madijar” szó a kazak nyelvben akkor is jelentené a „magyar” etnikai nevet is. Így tehát a lényeges történeti (nem nyelvészeti!) probléma inkább az, hogy a kazak kánságok fennállásának idején élhettek-e azok területén olyan (keleti) magyar eredetű etnikai csoportok, amelyekre ez az etnikai név a későbbiekben vonatkozhatott? Amennyiben igen, akkor az1999-es kazak akadémiai értelmező szótárból adatolt, valamint az argün-magyarok és a magyar-kipcsakok sírjaira is felvésett „МАДИЯР népnévnek, nemzetségnévnek és törzsnévnek a Muhammadjar személynévből történő magyarázatára törekvés okafogyott.

Ajbolat Kuskumbajev a „мадияр” etnikai név megjelenését kazak közegben – a „маджар” etnikai név helyére lépve – a XVIII–XIX. század fordulójára, Baski Imre pedig a „мадьяр”, „мадияр” etnikai nevek megjelenését ugyanott – orosz hatásra – legkorábban a XVII. századra, de inkább a XVIII. századra feltételezi. A Madžar–Magyar népnév, törzsnév és személynév azonban már korábban is megjelenhetett Dast-i Kipchak sztyeppéin, török (kipcsak) nyelvi környezetben nagy valószínűséggel a szokásos hanghelyettesítéssel, vagyis madjar, illetve kiejtéskönnyítő inorganikus protézissel, madijar alakban.11 Erre a feltevésre elegendő alapot nyújtanak a legutóbbi időben orosz és kazak kutatók által feltárt és közzétett történeti adatok. Az Aranyhorda felbomlása után megalakult, a Dél-Uráltól a Kaukázus előhegyeiig terjedő sztyeppéket is uraló Nogaj Horda keleti területeinek a népessége legkésőbb a XVII. század során beolvadt a kazak kánságokba.12. Azt, hogy a Nogaj Horda törzsszövetségében volt madžar törzs, XVI–XVII századi orosz és nogaj dokumentumok bizonyítják. 13 A kazaksággal egyesült nogaj törzsekkel együtt érkezhettek a mai kazak sztyeppékre azok a keleti magyarok is, akiknek utódai „kazak-magyar” néven váltak ismertté.

A Nogaj Horda keleti területei madžarjainak XVI–XVII. századi megjelenési lehetőségét a kazak sztyeppéken népköltészeti adat is megerősíti. Az 1999-es kazak akadémiai értelmező szótár is idézi – példaként a „mazsar” népnév használatára – a középkori (XVI. századi) kazak regös verset, az Er-Szobant. E műalkotás szövege szerint a kazak Salkiiz-zirau (1465–1560) hírt kapott Er-Szobannak egy kaukázusi (kabardföldi) zsákmányoló hadjáratáról, amelyben a „merész mazsar nemből való” Kojan batür is részt vett. Ez a hadjárat nyilvánvalóan a Nogaj Horda azon keleti területeiről indult, amelyeknek törzsei a további évszázadok során a Kaukázus előteréből és a Dél-Uráli-síkságról az Urálon túli  sztyeppékre költöztek, majd beolvadtak a kazak népbe. A madžar törzs egykori jelenlétét az adott területeken az idézett verssoron kívül más, a közelmúltban feltárt történeti-etnológiai adatok is igazolják.14 Az argün és kara-kipcsak genealógiai táblázatok is a XVI–XVIII. századra jelzik Madijar, illetve a kazak-magyar etnikai csoportok megjelenését a mai Kazakföldön. Az argün-magyarok és magyar-kipcsakok máig megőrzött szájhagyománya egyértelműen arra utal, hogy ők a honfoglalás korban az egykor kettészakadt magyarság keleten maradt része utódainak tekintik magukat. A Muhammadjar nevet a közülük való öregek sohasem hallották, a kérdezettek önmagukra kizárólag a madijar (madiar, magyar) népnevet vonatkoztatják.15 Legendáikban máig él nyugatra távozott, „egy ismeretlen hegy mögött élő” testvéreik emléke.16

 

 

1 BASKI IMRE, A kazak madijar nemzetségnév és a magyar népnév állítólagos közös eredetéről, Nyelvtörténeti Közlemények 2010–11, 95–130.

2 BASKI I., i. m. 95–96.

3 BENKŐ MIHÁLY, A torgaji madiarok, Bp., 2003, 29–35; UŐ, Magyar néptöredék Kazaksztánban?, Eleink 2010/2., 62.

4 Tóth Tibor naplója. Tóth Tibor hagyatéka, Természettudományi Múzeum, Embertani Tár

5 BENKŐ MIHÁLY, A torgaji madiarok, 19. sk; UŐ, Magyar néptöredék Kazaksztánban?, Eleink 1910/2, 63. sk.

6 TÓTH TIBOR, Az ősmagyarok mai relictumáról (előzetes beszámoló), A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztályának Közleményei, 1966, 283–299.

7 Vö.: BENKŐ MIHÁLY, Még egyszer kazak-magyarokról (Hozzászólás Baski Imre cikkéhez), Eleink 2009/2., 37. Baski Imre Nyelvtudományi Közleményekben megjelent cikkének bibliográfi ájából úgy tűnik, hogy a szerző tanulmánya írásakor nem ismerte ezt a cikkemet, amelyben – A Torgaji Madiarok szövegével ellentétben – az 1999-ben kiadott Kazak Akadémiai Értelmező Szótárt pontos fordítás alapján idéztem. Jól ismerte viszont Baski Imre A Torgaji Madiarok című könyvemet, ahol Szejitbek Nurhánov beszámolója alapján közlöm, hogyan és milyen körülmények között értesült Tóth Tibor a torgaji „magyar” törzs létezéséről. Ehelyett mégis Veres Péter feltételezését közli.

8 A. K. KUSKUMBAJEV, Magyarok keleten és nyugaton, Bp., 2012, 47.

9 Ulü dalanün birtar ulanü (Mándoky Kongur István emlékkönyv), Almati 2008, 246.

10 MÁNDOKY KONGUR ISTVÁN, Magyar eredetű törzsek a baskíroknál, in: MÁNDOKY KONGUR ISTVÁN, Kunok és magyarok, Török–magyar könyvtár I. (szerk.: VÁSÁRY ISTVÁN és FODOR PÁL), Bp., 2012, 227. Bulat Kumekov kazak akadémikus a Mándoky Kongur István emlékére írott, a kazak–magyar történelmi kapcsolatokról írott cikkében a magyarokra vonatkozólag a „венгр” szó mellett következetesen használja a „мaдияр’ szót is. Vö.: БУЛАТ КУМЕКОВ, Казахи и венгри: общие исторические корни, in: Ulü dalanin birtar ulanü (Mándoky Kongur István emlékkönyv), Almati, 2008, 32. skk. Ha az 1999-es akadémiai Kazak Értelmező Szótár mellett ilyen nagy nevű kazak és magyar keletkutatók kapcsolják össze a „madijar” személynevet és nemzetségnevet nevet a „magyar” népnévvel, az már gyanút kellene hogy keltsen. Mándoky Kongur István 1976-ban Szejitbek Nurhánovhoz intézett levelének idézett szövegét és fényképét már korábban leközöltem: BENKŐ MIHÁLY, Mándoky Kongur István a kazakmagyarokról, Eleink 2008/2., 83. A vonatkozó 5. sz. jegyzetben leírtakat most is fenntartom: az adott „алыс мадияр отаннында” szóösszetételben a”мадияр” szónak Mohamed prófétához még csak véletlenül sem lehet köze. A levelet Szejitbek Nurhánovnak, Tóth Tibor egykori kísérőjének szívességéből fényképezhettem le a kazak nyelvész asztanai lakásán, amiért most itt mondok köszönetet. A fénykép a birtokomban van.

11 Erre vall az is, hogy az üzbegisztáni Kaska-Darja mentén élő, Vámbéry és Németh Gyula által is „madzar”-ként említett, Tóth Tibor által is kutatott magyar nemzetség tagjait az üzbég etnikai szótár madžarként említi, „которым исследователей также считают мадьярами”. Az önelnevezésük viszont magyar. Vö.: Этнический атлас Узбекистана, Ташкент 2002, 59.; CATHERINE POUJOL, Dictionnaire de l’Asie Centrale, Paris 2001, 192.

12 О происхождении казахских жузов и их названии, in: Научное творчество Н. Л. Гумилева, Астана, 2012, 192.

13 В. В. ТРЕПАВЛОВ, История Ногайской Орды, Москва, 2001, 437., 489., 502. táblázat. A Nogaj Horda törzsei közé tartoztak: kangly, katagan, kereit, kipcsak, kongur, kongyrat, kitaj, madzsar, mangyt, najman, tama, szildzsigut, ujszun. Ezek közül négy törzs: a kipcsak, a kongyrat, a najman és a kereit napjainkban is közismert tagjai a kazak Középső Horda törzsszövetségének, amelyben a kazak-magyar etnikai csoportok is vannak. Vö.: Р. Х. Кереитов, Ногайская орда и ее зтнический состав, In: Историко- географические аспекти развития Ногайской Орды, Сборник статьей, Махачкала, 1993, 21.

14 A. K. KUSKUMBAJEV, i. m., 63. sk. A Madžar törzsről a Nogaj Horda keleti területein, vö.: Р. Х. Кереитов, i. m., i. h. Mindez erősíti Róna-Tas András feltételezését is, amely szerint a volgai magyarság egy része nem menekült nyugatra, hanem dél-délkeletre is húzódhatott, és egy részük később beolvadhatott a kazak népbe. Vö.: RÓNA-TAS ANDRÁS, Kis magyar őstörténet, Bp., 2007, 36.

15 A. K. KUSKUMBAJEV, i. m., 65. sk. A Muhammadyar névnek az általunk gyűjtött több ezer nevet tartalmazó kazak-magyar sezserékben sincs nyoma. Vö.: BENKŐ MIHÁLY – BABAKUMAR KHINAYAT, A keleti magyarság írott emlékeiből, Bp., 2007, 25–62., 100–147.

16 A. K. KUSKUMBAJEV, i. m., 68 skk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://julianusbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr9811935883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gamolta l anna valias 2016.11.07. 13:17:50

Kedves Mihály! Minden megállapításoddal egyetértek és csodálkozom azokon, akik vitatják a felfedezésed jelentőségét és igazát. Sajnos, mégis azt kell (kellett volna, de nem sikerül) megszoknunk, hogy a hatalom a magyarság ellenségeit ültette a tudományos életben is a nyakunkba s megtartja ott őket valamilyen meg nem magyarázható ok miatt. Amíg ezek a hazugok ki nem lesznek seprűzve a tudományos élet meghatározó posztjairól, addig mindig lesz olyan, aki a családjukból hozott magyargyűlöletüket ostobábbnál ostobább hazugságok tudományos köntösben való előadásával fogja demonstrálni. Gratulálok a munkásságodhoz!

Benkő István 2016.11.07. 16:52:19

@gamolta l anna valias: Köszönöm szépen, továbbítom bátyámnak a kedves buzdítást.
süti beállítások módosítása