Az idén nyáron éppen alkotmányunk ünnepén a „Szovjet Uzbekisztoni” című lap hírül adta, hogy egy magyar tudós, Tóth Tibor üzbég földön a keleten maradt ősmagyarok leszármazottai után kutat. A kazah lapokban már előbb hosszabb tudósítások jelentek meg a Kazahsztánban felfedezett magyar (madiar) törzsről, s Tóth Tibor első következtetéseiről. Természetes, hogy a gyér hírek nemcsak a Szovjetunióban okoztak feltűnést. Érthetően még nagyobb az érdeklődés nálunk, hiszen a magyarságot ezer év óta foglalkoztatják a keleten élő rokonok. Az első tudományos közleményekben még csak egy-két mondat sejtette, hogy többről van szó, mint Julianus barát utazásának megismétléséről, hogy a magyar és szovjet tudósok egyik legérdekesebb közös vállalkozása bontakozott ki. Most azonban már a magyar kutatónak a Kazah Tudományos Akadémia felkérésére készülő tanulmánya nyomán – 1968-ban adják ki Alma-Atában – képet adhatunk a kutatásokról, melyek eddig is sok meglepetést hoztak.
Hol volt az őshaza?
A magyar történelem talán legvitásabb kérdései, hogyan keletkezett a magyar nép, hol volt az őshaza. Írott emlék nem maradt fenn az ősidőkről, ezért főként nyelvészeti eszközökkel kellett megközelíteni a feladat megoldását. A kutatások eredménye jól ismert, a magyar nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor ágából ered. A magyar és a finnugor nyelvek rokonok. Ennek nyomán igyekeznek meghatározni az őshaza helyét. A ma általánosan elterjedt nézet: a magyar őshaza az Ural mellett volt. A legújabb nyelvészeti könyvek ezt úgy módosították: a fejlődés más-más szakaszában másutt és másutt volt az őshaza is. Az uráli alapnyelvet beszélő csoportok és a finnugorok és a szamojedek elődei – sok ezer év előtt Nyugat-Szibériában az Ob folyó és az Ural között éltek. Innen mentek a finnugorok nyugatra, hol először az Ural és a Volga között helyezkedtek el. A nyelvészeti érvelés a következő. Meg kell vizsgálni a magyar, a hanti, és a többi finnugor nyelvben, melyek a közös növény- és állatnevek. Ahol ezek a növények és állatok a múltban elterjedtek, ott volt a finnugor őshaza. Hasonlóan elsősorban nyelvészeti következtetések nyomán állapították meg, hogy az ugor őshaza a Káma és a Bjelája folyó melett volt, innen vándoroltak talán i. e. 500 körül délre vagy keletre a magyarok elődei. Ennek nyomán feltételezhető, hogy volt baskíriai vagy urali magyar őshaza.
Antropológiai kutatás
A nyelvészeti érvek lenyűgözőek, de sajnos a következtetéseket eddig meggyőző régészeti leletek még nem támasztották alá. Az antropológiai bizonyítást pedig alig kísérelték meg. Dr. Tóth Tibor, a Természettudományi Múzeum embertani tára vezetője vállalkozott arra, hogy új antropológiai eszközökkel segítse elő a kérdés megoldását.
Tóth Tibor első útja Baskíriába vezetett. Julián barát óta a baskír föld több magyar vonatkozása ismert. Ligeti Lajos és más neves tudósok kutatásai bizonyítják, hogy a baskír Jenej és a Jurmati törzsnév a magyar Jenő és Gyarmat honfoglaló törzsek nevének megfelelője. Itt élnek a mescserek vagy misárok is. 1958 karácsonyán éppen a Magyar Nemzet hasábjain fejtegette Perényi József, hogy a mozsárok, misárok vagy mescserek neve a Magyar (Madzsar) és a Megyer (Medzser) törzsnévből vezethető le. Ezt alátámasztja Németh Gyula új tanulmánya, aki a Gyarmat és a Jenő néven kívül a baskír törzsek között még a Nyék, a Keszi, a Gyula – és a Magyar törzsnév megfelelőjét is kimutatja. Egyik baskír altörzs neve Misár-Jurmati.
Tóth Tibor először a Jenej és a Jurmati törzshöz tartozó baskírok és a mescserek között folytatott antropológiai kutatásokat, majd Kazahsztánba ment, hogy a kipcsak és más török eredetű törzsek leszármazottait vizsgálja meg. Alma-Atában meglepő hír fogadta. Sz. Nurhanov kazah nyelvész elmondta, hogy a kusztanáji területen élnek állattenyésztők, akik – magyarok. Nurhanov, aki kipcsák származású, tanító volt köztük.
Meglepetések sorozata
A kusztanáji magyar csoport léte eddig nálunk ismeretlen volt. Természetes, hogy a tudós megváltoztatta tervét, s azonnal felkereste a magyar szálláshelyet. S ekkor kezdődött a meglepetések sorozata. A Sárga folyó és a Sárga-tó mellett van a magyarok központi szálláshelye. Nevüket úgy ajtik: madiár. A kusztanáji területen első becslés eszerint mintegy ezer madiár él. Kazahul beszélnek, de a megkérdezettek közül minden férfi és nő nemcsak azt tudta, hogy a madiár törzshöz tartozik, hanem azt is, hogy a Boz, Akbáj, Kalmambet, Aitkul vagy más nemzetségből származott. Egyik sümöktői öreg „akszakál” (ak: fehér) tíz nemzedékig sorolta el az elődöket. Egy-egy madiár családban általában három gyerek van. Régi idők óta a közeli Zsilkajdár, Simbolát, Utej, Saksak (egyik nemzetsége Tomaj), a kipcsák törzsek fiaival, llányaival házasodnak.
Alma-Atában és másutt több régi forrást vizsgált meg Tóth Tibor. Azóta is sok olyan adat került elő, mely a madiár csoport történetére vonatkozhat. A XV. század huszas éveiben a tatár Arany Horda állam széthullása után megalakult az üzbég állam. Az első fejedelem Abu-l-Hair székhelye a mai Kazahsztán földjén Tura volt. Abu-l-Hair seregében Mahmud Ibn Vali tanúsága szerint a kipcsákok mellett madzsarok is harcoltak. Az unoka, Muhammad Sejbani kán oldalán is küzdöttek madzsar harcosok Burunduk kazah fejedelem ellen. Még fontosabb egy másik adat. E szerint Buhara történetében is szerepel egy madzsar törzs, amely egy orosz tudós szerint pre-üzbég finnugor (!) csoport. Mindez azt mutatja, hogy nemcsak üzbég földön, sőt másutt is élhetnek a madzsar törzs leszármazottai. Több jelből az is megállapítható, hogy a madiár és a madzsar egy és ugyanazon név. Az pedig már elfogadott tény, hogy a madzsar a magyar névből eredhet.
Mikor váltak el a madiárok elődei az ősmagyaroktól?
Tóth Tibor, az orosz Debec és Levin antropológiai vizsgálatainak összehasonlítása azt mutatja, hogy a madiárok antropológiai sajátosságai messze esnek mind a hantikat, mind a honfoglaló magyarokat jellemző vonásoktól. Annál könnyebb már bizonyítani az antropológiai hasonlóságot a madiárok és más kazah – egyebek között kipcsák – csoportok között. Ezért fel kell tételezni, hogy nagyon régen váltak el a madiárok, esetleg i. u. 500 körül.
Új tudományos föltevés
S hol történt az elválás? Erre Tóth Tibor egy másik új következtetése ad választ. S ez a feltevés talán az eddigi kutatások – a magyar tudós eddig csaknem 30 ezer kilométer utat tett meg – legjelentősebb eredménye. Tóth Tibor szerit túlságosan nagy antropológiai eltérés van a honfoglaló magyarok és a Volga-Urál között élt finnugor csoportok leletei között. Viszont sok hasonlóságot mutattak ki a honfoglaló magyarok és a Káspi-tó mellett élt szarmaták (kiemelések: a szerk.) között. Sok más antropológiai tény elemzése nyomán Tóth Tibor a magyar nép keletkezésének, antropológiai kialakulásának helyét nem az Urál hegység mellett, vagy Baskíria földjén, hanem messze innen, a Káspi-tó környékén, a Volga alsó folyása és az Uráltól délre fekvő Mugodzsári hegység között keresi, innen vándoroltak el a kazah magyarok elődei is.
Az új elképzelés lényegében nem tagadja az ugor származás feltevését. De azt állítja, hogy a magyar nép antropológiai kialakulása már a szarmaták korában kezdődött – iráni nyelvű és ugor törzsekből. Tóth Tibor szerint ebben a folyamatban a szarmaták kapták a nagyobb szerepet. Az iráni nyelvű szarmaták az i.e. VII - i. u. III. században éltek az Urál és a Volga között. A szkítával rokon nomád állattenyésztő szarmatákhoz tartoztak a jász-alán törzsek is. A régi alán nép leszármazottai a Kaukázus északi részén élő oszétok. De alán csoportok nemcsak a honfoglalás előtt olvadtak a magyar népbe. 1239. körül a kunokkal együtt érkezett a menekülő jász-alán nép egyik része. Nemrég került elő a XV. századból az egyetlen jász nyelvemlék. E szerint a jász szavak csaknem teljesen azonosak a megfelelő oszét kifejezésekkel. A magyar víz a jászban dan, az oszétban don. Az ökör a jászban gal az oszétban gal, és így tovább.
Vajon az új feltevések megdöntik-e a magyar és a finnugor nyelvek rokonságának tételét. Nem. Más kérdés, hogy az ugor csoportok az iráni törzsek tengerében hogyan őrizték meg a régi nyelvet. Viszont az új nézet az uráli vagy baskíriai magyar őshaza elméletével ütközik. Hasonlóan a vándorlás sok más, különben ma sem eldöntött feltevését is meg kell vizsgálni.
Magyar és szovjet tudósok együttműködése
Természetes, hogy az új felfogás megerősítéséhez még nagyon sok kutatásra van szükség. Ennek alapvető feltétele a magyar és a szovjet tudósok együttműködésének kiszélesítése. Nemrég Rásonyi László mutatott rá, hogy a magyar és orosz tudományos kapcsolatok éppen elődeink származásának kutatásával kezdődtek. Már 1735-ben egy orosz tudós a – Magyarok eredetéről – című tanulmányában elemzi a magyar és a török szavak közötti hasonlóságot. S Beregszászi Nagy Pál óta, aki a XVIII. században először dolgozott fel orosz forrásokat, a magyar tudósok felmérhetetlen értékű segítséget kaptak az orosz kutatóktól. Most a kapcsolatok történetében új szakaszt jelent egyrészt a magyar és szovjet tudósok tervszerű együttműködése, másrészt a kazah, az üzbég, a grúz, az örmény, a más köztársasági tudományos intézetek kutatóinak részvétele. Az új kutatómunka nemcsak a magyar őstörtént, hanem a szovjet népek történetének még fel nem tárt kérdésit is tanulmányozza. Ezek sorában különösen fontos a magyar és a szovjet népek ismeretlen kapcsolatainak megismerése.
Vajon a kaukázusi, ázsiai kutatások nyomán veszthetünk-e rokonokat? Egyebek között a finneket? Nem. Csak újabb rokonokat nyerhetünk. S még több új barátot.
