Egyiptom északi részét és a Szentföldet Szírián keresztül egészen az Eufráteszig i. e. 1668-ban-ban egy messzi földről érkezett nép szállta meg, akiket az egyiptomiak hükszoszoknak neveztek. A hükszoszok megalapították a thébai 15. dinasztiát. Fővárosukat Avarisnak nevezték. A hükszosz név az egyiptomi „heka haszut” kifejezésből ered, melynek jelentése „távoli földek urai”. A hükszoszokat Iosephus Flavius „pásztorkirályoknak” nevezte. Haditechnikai fölényüket a térségben korábban ismeretlen íjásszal felfegyverzett, küllős, kétkerekű, lóval vontatott harci szekerek jelentették. 1560. körül I. Ahmesz (1570-1546) a thébai 18. dinasztia megalapítója kiűzte őket Észak-Egyiptomból. [Yohanan Aharoni, Michael Avi-Yonah: Bibliai Atlasz, Budapest 1999. 29-30. o.] Ezt követően jött létre a Szentföldtől északra a Hettita és a Mittani birodalom. Ekkor már az egyiptomiak átvették a harci szekerek alkalmazását. A híres quadesi csata (i. e. 1274) során mindkét harcoló fél, tehát mind az egyiptomiak, mind a hettiták rendelkezett harci szekerekkel.
Honnan származhatnak a hükszoszok harci szekerei? A kérdés megválaszolása hozzásegíthet annak a megoldásához, hogy honnan jöhettek a hükszoszok, lehetett-e közük a magyarok elődeihez.
A témával már korábban is foglalkoztunk: [http://julianusbaratai.blog.hu/2017/03/16/a_rejtelyes_hukszoszok] A korábbi cikkünkben foglaltakat most újabb kutatási eredményekkel egészítjük ki.
Sumer
Az első harci szekerek a mezopotámiai Sumerben jelentek meg legkésőbb az i. e. 3. évezred elején. Első ábrázolásuk az i. e. 2600 körül keletkezett keselyűsztélén látható. [Winkler, Gusztáv. A hadviselés művészete. Tinta Könyvkiadó, Budapest 1999, 10. o.] A járművek eleje magasított volt, oldalán a hajítódárdákat tároló szekrény kapott helyet. A kocsikban valószínűleg egy hajtó, két kardos és egy dárdás harcos foglalt helyet. Ezek a kocsik négy tömör kerékkel rendelkeztek. Az általános feltevés szerint a lovat nem ismerték, így általában két onagert (Az onager a lófélék családjába tartozó nagy testű emlős, vadszamár, mely Szíria, Irán, Pakisztán, India és Tibet sivatagos területein honos) fogtak eléjük. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Harci_szek%C3%A9r, letöltve: 2017-06-26]
- Kép: Sumer harci szekér Ur városából (i. e. 2500 körül), Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Harci_szek%C3%A9r, letöltve: 2017-06-26
A sumer városok az Indiai óceánban, az Arab-tenger észak-nyugati részén, a Tigris és az Eufrátesz torkolatánál voltak. Kereskedelmi kapcsolatban álltak az Arab-tenger keleti partjánál, az Indus-völgyben található Harappai civilizációval.
- Kép: Ősi civilizációk Mezopotámiában és az Indus-völgyben, Forrás: http://www.imninalu.net/IndusValley.htm, letöltve: 2017-06-27
Harappa
Az Indus-völgyi civilizáció, más néven Harappa-civilizáció az indiai szubkontinens első, kizárólag régészeti emlékek alapján ismert civilizációja volt, amely fénykorát a Kr. e. 2500 – Kr. e. 1700 között élte. Nagy valószínűséggel a mezopotámiai leletekben szereplő Meluhha az Indus-völgyi civilizáció területét jelentette. A Harappai civilizációt 1921-ben tárták fel a mai Pakisztán területén. Kiterjedése mintegy egymillió négyzetkilométer volt, nagyjából akkora, mint Mezopotámia és Egyiptom együttvéve. A civilizáció területén gondosan tervezett, vízellátással és csatornázással ellátott városok találhatók, legismertebbek ezek közül maga Harappa és a Világörökség részének nyilvánított Mohenjo Daro. [https://hu.wikipedia.org/wiki/Indus-v%C3%B6lgyi_civiliz%C3%A1ci%C3%B3]
- Kép: Mohenjo Daro romjai. Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/20120529-indus-harappacivilizacio-csak-a-mitologiabol-ismert-szent-folyot-azonositottak.html
A Harappai civilizáció az időjárás változása, a monszun esők csökkenése, a folyók kiszáradása miatt szűnt meg az i. e. 1700-as években. Az árja hódítás már csak a megszűnés végső szakaszában, azt siettetve következett be. [Szegő Iván: Megtalálták a legendák hatalmas folyóját, 2012.05.30. 10:35 http://www.origo.hu/tudomany/20120529-indus-harappacivilizacio-csak-a-mitologiabol-ismert-szent-folyot-azonositottak.html]
A Harappai kultúra viszonylag békés volt. Területén élénk kereskedelemre utaló jelek találhatók, csaknem teljesen hiányoznak a fegyverek. Ugyanakkor jellemző a kétkerekű, ökörrel vontatott kordék alkalmazása.
- Kép: Ökörrel vontatott kétkerekű szekér, miniatür terra cotta játék figurák Harappából, i. e. 2500 körül. Forrás: Trish Mayo from New York, US - P1250552, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=6923484
A harappai civilizációval azonos időben az ottaniakhoz hasonló városok épültek az Ural hegység dél-keleti részén, Nyugat-Szibériában is. Ilyen város volt a világtörténelem legkülönösebb városa, az 1987-ben felfedezett Arkaim is.
Arkaim
A nevezetes andronovoi kultúracsalád első kultúrája a Szintasta–Petrovka–Arkaim-kultúra volt, melyet az i. e. 2100 – 1700 közé datálnak. A kultúracsaládból előbb az Alakul-kultúra, majd ebből a Fjodorovói kultúra, Cserkaszkuli kultúra (i. e. 1800-1400) alakult ki. Később ugyancsak az Alakul-kultúrából a Mezsovka-kultúra, az Alekszejevka–Szargari-kultúra, az Irmen-kultúra és Karaszuk-kultúra alakult ki
Arkaim a világ legkülönösebb városa, mely az Indus-völgyi települések párhuzama. Az Ural hegység dél-keleti részén épült kb. 50 más hasonló várossal együtt. Köralakú, ezért nevezik napvárosnak, mandala városnak is. (Mandala szanszkrit nyelven kört jelent) Nevezik szibériai Stonehenge-nek is, mivel a város tájolása – hasonlóan Stonehenge-hez - a csillagok állásának megfigyelését teszi lehetővé. Az építés módja, tervezettsége és a vízellátás-csatornázás megoldása alapján kapcsolata lehetett az Indus-völgyi Harappai kultúrával. (Hasonlóan tervezett városokat a rómaiak mintegy 1000 évvel később építettek.) A település rekonstruált képe,- különösen felülről szemlélve, tényleg mandalára emlékeztet. Vagy a kerék küllőire - lehet, hogy ez a pontosabb hasonlat. Harappában minden házban volt fürdőszoba, a szennyvizet higiénikusan elvezették. Arkaim házai a harappaiakra vagy - a Harappai kultúra területén található másik jelentős város házaira - a mohenjo-daro-iakra hasonlítanak, egy fontos kivétellel. Arkaimban minden házhoz tartozott egy olvasztókemence és egy érdekes kialakítású tárolóhely. Ezen a bronzkori településen mindenki a bronz, illetve réz megmunkálásával foglalkozott. A számítások szerint 1500-2000-en élhettek a városban, azt sajnos nem tudjuk, hogy családos emberek voltak-e. Nem hagytak maguk után semmilyen nyomot. Sem ékszert, sem műtárgyakat, sem írást, sem emberi csontvázakat; mindössze néhány kerámiacserepet, házi- és vadállatok csontjait, egy-két kő- és bronzszerszámot találtak. A leletek száma siralmasan kevés, még egy múzeumi szobát sem tudtak berendezni. Feltételezik, hogy a város nem véletlenül égett le. A lakói összeszedték minden holmijukat, elvonultak, és a házakat szándékosan felgyújtották valamikor az i. e. 1700 évek körül. [Müszélia: Arkaim, 2012-03-25, http://iroklub.napvilag.net/iras/41008, Letöltve: 2017-06-27]
- Kép: Arkaim rekonstruált képe. Forrás: https://www.sott.net/article/275517-Arkaim-Russias-Stonehenge-and-a-puzzle-of-the-ancient-world
Moór Elemér (1881-1968) elsőként vette észre, hogy amíg az ugor nyelvekben közösek a bronzkészítésre utaló „réz” és „ón” szavak, addig a vassal kapcsolatos közös terminológia teljesen hiányzik.
Az andronovói kultúrkörből és ebből a korszakból származhatnak a magyarban és a másik két ugor nyelvben a lótenyésztéssel és a bronzkészítéssel kapcsolatos szavak (ló, nyereg, fék, ostor, másodfű ló stb., illetőleg réz és ón).… az andronovói kapcsolatra vezethető vissza nyelvünk szekér szava is [Fodor 2009: 25–26., a bronzkészítéssel kapcsolatban Moór 1963]. Ugyanakkor a szekér a Magyar Szókészlet Finnugor Elemei című szótár szerint ősiráni eredetű (MSzFE III. 1978: 576-577.).” [Zergenyei: „A sápadt árja lenéz, gyötör, kihasznál, megvet, éltedre tör!” 2017. január 13, https://www.nyest.hu/renhirek/a-sapadt-arja-lenez-gyotor-kihasznal-megvet-eltedre-tor, letöltve: 2017-06-29,
Szemben a Harappai kultúrával az Andronovoi kultúra népei egyáltalán nem volt békések. Szintastában lócsontokat, kétkerekű szekeret és nap-szimbólumokat találtak. A kultúra életében fontos szerepet játszott a hadviselés és a távolsági kereskedelem. Itt találták fel a kétkerekű, lóval vontatott küllős harci szekeret, és itt alkalmazták a szekerek felfegyverzésére az íjászokat. Ebben a térségben háziasították a lovat (Botai kultúra), és alkalmazták azokat a harci szekerek vontatására (fogatolás). A térségben jött létre a félelmetes új harci eszköz, a bevezetőben említett íjásszal felfegyverzett, küllős, kétkerekű harci szekér. Az Andronovoi kultúrához tartozó Cserkaszkuli kultúrát ugor nyelvűnek tartják.
Veres Péter a következőket írja a magyarok elődeinek részvételéről a lovas-nomád ökotípus kialakulásában és a magyarok kapcsolatáról az Andronovoi kultúra népével: „Az általunk etnikailag a magyarok őseivel azonosított cserkaszkul régészeti kultúrát K. V. Szalnyikov fedezte fel, hordozóit származásilag ugoroknak tartotta már 1967-ben megjelent könyvében. Viszont a kultúra Dél felé történő elmozdulását, népességének a sztyeppére kerülését nemrégiben mutatta ki G. B. Zdanovics ezt később E. E. Kuzmina is elfogadott nemrég megjelent híres összefoglaló monográfiájában. Zdanovics a közelben fekvő világhírűvé vált Arkaim nevű bronzkori, etnikailag egyelőre feltételesen az ősirániakkal vagy indoirániakkal azonosított, de a helyi ugor szubsztrátumon kialakult protovárosi civilizáció felfedezőjének számít. Ez a bonyolult erődítményrendszerekkel rendelkező protocivilizáció Kr. E. 1900 és 1600 között, kb. 400x100 km2 területet foglalt el az Uráltól keletre, a Szintasta és a Tobol folyóktól nem messze található és a korabeli Eurázsia egyik legfontosabb fémfeldolgozó központjának számított.” [Veres Péter: Mérföldkövek a magyar őstörténetben, Budapest 2009., 58. o.]
„Az andronovói kultúrkörből és ebből a korszakból származhatnak a magyarban és a másik két ugor nyelvben a lótenyésztéssel kapcsolatos szavak (ló, nyereg, fék, ostor, másodfű ló stb.).… az andronovói kapcsolatra vezethető vissza nyelvünk szekér szava is [Fodor István 2009: 25–26.]. A szekér a Magyar Szókészlet Finnugor Elemei című szótár szerint ősiráni eredetű (MSzFE III. 1978: 576-577.). Ez az etimológia párhuzamba állítható a régészeti megfigyelésekkel.”
Mivel a hükszoszok feltűnése Egyiptomban nagyjából egybeesik Arkaim felszámolásával, alaposan feltételezhető, hogy innen indultak a hükszoszok egyiptomi hódító útjukra. Közöttük magyar nemzetiségű csapatok is lehettek szép számmal. Ezt követően a kétkerekű harci szekért széles körben elterjedt az eurázsiai sztyeppeövezetben, majd egész Eurázsiában.
- Kép: Andronovo kultúra i. e. 2000-1600. Művészi rekonstrukció, a szibériai Szintasta-Arkaim település alapján., Forrás: https://www.pinterest.de/pin/449726712776442454/, letöltve: 2017-06-27
- Kép: Andronovo kultúra i. e. 2000-1600. Művészi rekonstrukció, a szibériai Szintasta-Arkaim település alapján., Forrás: https://www.pinterest.de/pin/449726712776442454/, letöltve: 2017-06-27
Indo-iráni és magyar kapcsolatok
A magyarok és az Andronovo kultúra indo-iráni nyelvű népei között fennálló szoros kapcsolatokat nyelvi és antropológiai bizonyítékok igazolják.
Veres Péter a következőket írja az iráni-magyar nyelvi kapcsolatokról: "...a korai nomádok korában a sztyeppén a magyar-iráni nyelvi kapcsolat – paradox módon – minimális volt a többi erdőlakó finnugor néphez képest [Harmatta 1977]. Ez nagyon elgondolkodtató jelenség. Mindez véleményem szerint arra utal, hogy nem volt szoros szimbiotikus kapcsolat a két teljesen eltérő nyelvi csoport között, hanem inkább ellenségeskedés, állandó harc folyhatott közöttük. Mindazonáltal a szókészlettel szemben az ősmagyar hangrendszerben mégis jelentős iráni jellegű szubsztrátumhatást[1] mutathatunk ki. Egyebek között ennek köszönhető a b-, d-, g- szókezdő hangok, a *p > f, *t > δ, *k > h, *s > h hangváltozások, valamint a –ni igevégződés megjelenése nyelvünkben. [2]Az ősmagyar hangrendszer sajátos módon az óiránihoz nagyon hasonlóvá vált [Veres 1972:8, Vö. Oranszky 1963.] Ez nagyon fontos megállapítás [Vö. Mészöly 1910, 1929, 1930, 1951], ugyanis ez az érdekes fonetikai hasonlóság jól mutatja, hogy az igencsak hosszan tartó, fokozatos antropológiai ráhatás mellett, amit az andronovói széles arcú szarmatákhoz hasonló, europid embertani típus átvétele bizonyít az ősmagyaroknál – az ezer évig tartó permanens interetnikus, feltehetőleg iráni nyelven beszélő nőkkel való házassági kapcsolatok meglétét [Tóth 1969].
Mindenesetre ebből egyérteleműen arra a a fontos megállapításra jutottunk, hogy a lovas nomád ősmagyarok kétségtelen jelentős iráni csoportokat tudtak nemcsak nyelvileg, hanem etnikailag is asszimilálni a sztyeppén. Mindez viszont egyúttal azt is bizonyítja, hogy távoli eleink bizonyítható módon minden tekintetben nemcsak egyenrangúak voltak a szomszédos idegen csoportokkal, hanem bizonyos fölénnyel is rendelkeztek a közvetlen környezetükben élőkkel szemben. Mindez közvetve alátámasztja nézetünket, hogy az irániaknak a sztyeppén nem sikerült a magyarok felett megszerezniük az uralmat, jóllehet hosszú időn keresztül, egészen a nagy népvándorlás kezdetéig, sőt még tovább is, az ősmagyarok minden valószínűség szerint az iráni nyelven beszélő csoportok közelében nomadizáltak...." [Veres Péter: Mérföldkövek a magyar őstörténetben, Budapest 2009., 73-74. o.]
Következtetések
Az ugor nyelvű népek (magyar, hanti, manysi – a továbbiakban ugor népek) még a nyelvi egység idején, a bronzkorban, az i. e. 3. évezred elején kapcsolatba kerültek az iráni (indo-iráni) nyelvű népekkel. A kulturális kölcsönhatások eredménye, az ugor és indo-iráni népek közös terméke volt a küllős, lóval vontatott, íjásszal felszerelt harci szekér megalkotása. A harci szekér ezeknek a népeknek félelmetes fegyvere lett. Távolsági hadviselést tett lehetővé. Segítségével az indoiráni és ugor népek (preszkíták) uralták az egész Eurázsiai-sztyeppeövezetet. Ez a tény hozzájárult az Eurázsiai sztyeppeövezet egységes kultúrájának kialakításához, ami a későbbi (i. e. 9-1. századi, vaskori), Szkíta Világ közvetlen előzménye és megalapozója volt. A harci szekér jelentősége csak a hátaslovak, lovas hadseregek harci alkalmazásával, a harcos lovas-nomád életmód elterjedésével csökkent, de teljesen nem szűnt meg. (A lóval vontatott szekér teher- és személyszállító jelentősége, logisztikai szerepe egészen a 20. század közepéig fennmaradt.) A magyarok elődei nyelvi (és tegyük hozzá, politikai) integritásukat a sztyeppén megőrizték. Ugyanakkor jelentős indoiráni népcsoportokat tudtak integrálni, amit a magyar nyelvben található iráni szubsztrátum igazol. Ez csak úgy lehetséges, hogy a magyarok a többi néppel szemben katonai fölénnyel rendelkeztek.
Az ugor nyelvi egység még a vaskor előtt, de a ló háziasítása és a harci szekér kialakítása után szűnt meg. Ennek bizonyítéka, hogy a ló, szekér, a bronzkészítésre utaló réz és ón szavak egyeznek mind a három ugor népnél, míg a vasfeldolgozásra vonatkozó kifejezések a három ugor nép nyelve közül csak a magyarban .találhatók meg. [Fodor István 2009: 25–26., Veres Péter: Mérföldkövek a magyar őstörténetben, Budapest 2009., 53o.]
Irodalom
Arkaim 1999: Аркаим 1987–1997. Библиографический указатель. Cseljabinszk
Arkaim 2011: Аркаим. Поселение эпохы бронзы. Древнейшие индоевропейцы в степях Урала. Каталог выставки. Cseljabinszk
Csecsuskov, I. V. 2013: (Чечушков, И. В.) Колесничный комплекс эпохы поздней бронзы степной и лесостепной Евразии (от Днепра до Иртыша). Jekatyerinburg
Fodor István 1975: A finnugor régészet fő kérdései. In: Uráli népek. Nyelvrokonaink kultúrája és hagyományai. Szerk. Hajdú Péter. Budapest, 1975: 47–75.
Fodor István 2009: Őstörténet és honfoglalás. Magyarország története 1. Főszerk. Romsics Ignác. Budapest
Gening, V. F. 1977: (Генинг, В. Ф.) Могильники Синташта и проблема ранних индоиранских племен. Советская археология, 1977/4: 53‒73.
Gening, V. F., Zdanovics, G. B., Gening, V. V. 1992: (Генинг, В. Ф., Зданович, Г. Б., Генинг, В. В.) Синташта. Археологические памятники арийских племен Урало-казахстанских степей. Cseljabinszk
Manuel, Marc: Chronology and Culture-History in the Indus Valley, https://www.academia.edu/243477/Chronology_and_Culture-History_in_the_Indus_Valley, letöltve: 2017-06-29
Moór Elemér 1963: A nyelvtudomány, mint az ős- és néptörtétet forrástudománya, Budapest
MSzFE III. 1978: A magyar szókészlet finnugor elemei. Főszerk. Lakó György. Budapest
Szalnyikov, K. V. 1948: (Сальников, К. В.) К вопросу о стадиях в памятниках андроновской культуры Заураля. Первое Уралское археологическое совещание. Perm
Szalnyikov, K. V. 1967: (Сальников, К. В.) Очерки древней истории Южного Урала. Moszkva
Szegő Iván 2012: Megtalálták a legendák hatalmas folyóját, 2012.05.30. 10:35, ,http://www.origo.hu/tudomany/20120529-indus-harappacivilizacio-csak-a-mitologiabol-ismert-szent-folyot-azonositottak.html, letöltve: 2017-06-29
Tóth Tibor 1969: Az ősmagyarok genezisének szarmatakori etapjáról. Az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei, 17.
Veres Péter 1972: A magyar nép etnikai történetének vázlata. Valóság folyóirat XV/5. 1-12.
Veres Péter 2009: Mérföldkövek a magyar őstörténetben, Budapest
Zdanovics, G. B.
1988: Bronzovij vek Uralno-Kazahovszkih sztyepej. Szverdlovszk
1990: Otcsot. Gorogyiscse Arkaim po raszkopkam 1989. Cseljabinszk
[1] A szubsztrátum (eredete a latin substratum, a sub- ’alsó-’ és a stratum ’réteg’ szavakból; alapréteg) a nyelvészetben használatos szakkifejezés: alsóbb nyelvi réteg, amely – főként a meghódított és nyelvét elvesztő népek esetében – az alacsonyabb műveltségű vagy kisebb számú beolvadt (ős)lakosság eredeti nyelvének hatásait jelenti a spontán nyelvcsere útján felvett új nyelvben. Ezt hasonlóan kell elképzelni ahhoz, mint amikor az idegen nyelvet tanuló kezdetben „akcentussal” fogja használni azt, ugyanis saját elkódolt anyanyelvének sajátosságait tudat alatt átviszi a tanult nyelvre. Így például az „a” hangot, amely anyanyelvében nincs meg, megpróbálja egy olyan, közel álló hanggal helyettesíteni, amely létezik saját nyelve hangkészletében (vö. amikor egy magyar anyanyelvű tanul angolul).
[2] „Hasonló tendenciát mutat ki a finnségi csoportba tartozó permi nyelveknél is, amely hangtani jellegek azonban egyáltalán nem jellemzőek a finnugor alapnyelvre. Ez az érdekes egybeesés a –ni főnévi igenévi végződéssel egyetemben sokáig megtévesztette a kutatókat, akik ennek alapján magyar –permi közvetlen etnikai érintkezést feltételeztek. Jóllehet a mindkét finnugor csoportnál kimutatott hasonló nyelvi jelenségek valójában egy harmadik, nevezetesen iráni forrásból származnak, beleértve a –ni főnévi igenévi végződést is, amelyet korábban – véleményem szerint tévesen – közvetlen közös kapcsolatnak véltek a magyar, illetve zürjén és udmurt nyelv között." [Veres Péter: Mérföldkövek a magyar őstörténetben, Budapest 2009., 73-74. o.]
