Csillag tűnt fel, fényes csillag, Merre a nap télben feljő; Tiszta volt a mennyek boltja, Semmi pára, semmi felhő. S valamennyi égitestet Homályossá tőn a szégyen, Hogy, miként az, nem ragyognak Összevéve hárman-négyen. De koronkint amaz egynek Fénye elhalt, oly sötét lett! Bárha semmi köd vagy pára…