Magyar őstörténet

Julianus barátai

A MAGYAR NÉPNÉV EREDETE

2018. december 23. - Benkő István

keletimagyarok.jpg

A magyar népnév - egyben a legrégebbi írott nyelvemlékünk - legelőször egy 6. századi bizánci forrásban szerepel egy hun király neveként. Malalas bizánci krónikaíró „Muagel”, Theophanes pedig „Muagerisz” hun királyról ír, ami megfelel az Anonymusnál a magyar nép önelnevezéseként szereplő „Moger”-névnek. [MORAVCSIK 1927: 257. skk.] Ugyanakkor történeti források utalnak a hunok nevének ebben az időben történt megváltozára. [NÉMÄTI 1911: 10. skk.]

Sudár Balázs így ír a Muagerisz király (528-530) és a magyar népnév közötti lehetséges összefüggésről: „A sztyeppei népek nagyon sokszor korábbi jeles vezetőktől származtatják a nevüket: az özbegek Özbeg kántól, a nogájok Nogáj emírtől, az edigék Edigétől. E példák mongol koriak, de ismerünk jóval korábbi elképzeléseket is: a Karlukok birodalmát egy Karluk nevű vezér hozta létre – legalábbis a legendák szintjén. A bolgárok esetében egy Bulgár nevű vezérről szól a történet, és a baskírokat is visszavezetik egy Baskurd nevű főemberre. A magyar hagyományok szintén ismerik ezt a logikát: első krónikáink szerint a magyarokat Magyarról, a hunokat Hunorról nevezték el. Elméletileg tehát semmi akadálya, hogy népnevünk egy hajdanvolt uralkodóról nyerje eredetét. A történeti forrásokban fel is bukkan egy ilyen személy: Muagerisz király, aki az Azovi-tenger (az ókori Meotisz, melynek mocsarain keresztül vezette őseinket a Kézai krónikában szereplő csodaszarvas – a szerk.) környékén élt a 6. században. A bizánci történetírók hun királyként említik. Uralma viszonlag rövid ideig állt fenn: testvére, a kereszténységet felvevő Gordasz megölése után átvette a hatalmat, de a bizánci büntetőhadjárat elől menekülnie kellett.” [SUDÁR 2015: 122.]

Muager(isz) népe a Bizánccal kialakult konfliktus után Bizánc legfőbb vetélytársa, a szasszanída perzsa birodalom szolgálatában tűnik fel. I. Huszrau Anósírván (531-579) perzsa uralkodó két erődvárost is épített „magyar” megnevezéssel: Kicsi Madzsart, és Ulu (Nagy) Madzsart, melyek Derbent körzetében a kaukázusi átjáró védelmét szolgálták. Az erődvárosok elnevezése a helyőrség nemzetiségére utal. A Kaukázus távolabbi előterében volt található a Julianus barát által a Volga mellett felkeresett „Nagyobb Magyarország” (=Ungaria Maior) és az Ibn Battuta arab utazó által felkeresett Kuma folyó menti Al Madzsar város is. Rubruk szerint (1255) Magna Hungaria-ból, vagy ahogy ő írja, Baskíriából jöttek ki a magyarok, akiket korábban hunoknak neveztek. [1]

Amikor Benkő Mihály 2003-ban felkereste a Torgaj vidéki (Kazakisztán-Oroszország) magyar törzsi területet, azt tapasztalta, hogy az ott lakó magyar néptöredék saját temetőkkel rendelkezik, melyekben a sírokra felírják népnevüket a következő formákban: Мадиaр, Мадияр vagy Мадъяр. Ennek olvasata a cirill betűs írás olvasásának szabályai szerint Magyar. Ugyanakkor a Kazak értelmező szótár szerint a magyarok mongol kori neve „Maжар” volt.

Felmerül a kérdés, hogy ha ma mind Kazahsztánban, mind Magyarországon azonos módon ejtjük ki a magyar nevet, akkor annak írása korábban miért tért el mai írástól mind keleten, mind nyugaton? Az íráskép és a kiejtés eltérését az okozza, hogy a magyar nyelvben sokkal több hang van, mint a latin nyelvben. Módosítás nélkül a latin írás (tegyük hozzá az arab és cirill írás sem) nem volt alkalmas a magyar szavak kiejtést követő leírására. Gondot okozott például a ma „gy” kettős betűvel jelölt hang leírása. Az „a” betű kiejtése a latinban „á”, ezért meg kellett oldani az „a” és az „á” hang írásának megkülönböztetését. [2] Így a magyar szavak leírásánál az írástudók - megfelelő betű hiányában - a kiejtésben legközelebb álló betűket használták.[3] Az írás magyar nyelvhez igazításának igényét a reformáció idején magyarra fordított biblia (16. század), később pedig a hivatalos nyelv felváltása latinról magyarra (1844) és a 19. század eleji nyelvújító mozgalom vetette fel, majd valósította meg.. Hasonló folyamatok a cirill és arab betűs írás során is lezajlottak, így alakult ki mindhárom írástípusnál a kiejtést jobban követő íráskép. (Lásd: Táblázat)

Ezek után fennmarad az a kérdés, hogy honnan származhatott Muageris (Magyar) király neve. Több adat utal arra, hogy ez a név a médek önelnevezéséből[4] eredhet. Népek közötti szövetségek kötése és annak dinasztikus házasságokkal történő megpecsételése, továbbá egy királynak anyja származása utáni megnevezése a magyar történelemben nem példa nélküli. Kun-nak nevezték például egyik Árpád házi királyunkat, IV. Lászlót, akinek az édesanyja kun hercegnő volt. Lehetséges, hogy a Muageris név is édesanyjának származására utal. A hunok és a médek közötti szoros, szövetségi kapcsolatot jelzi, hogy Attilát a Thúróczy krónika és a Képes krónika is a hunok és médek királyának nevezi. Kálti Márk krónikája szerint Attila a médek ruházatát viselte. A hunok megjelenése előtt a Római Birodalmon kívüli térséget Európai és Ázsiai Sarmatia-nak hívták. A szarmatákat Diodorosz szerint a szkíták telepítették Médiából a Don mellé. A szarmaták később hatalmassá váltak, megszállták a korábbi szkíta területeket.[5] 370 körül a hunok átlépték a Volgát, az itt lakó szarmatákkal szövetséget kötöttek, és megalapították az Uraltól a Dunáig tartó Hun Birodalmat. Attila halála után a hunok fő ereje visszahúzódott a Fekete-tenger északi partvidékére, ezt követően született Attila fiától, Irniktől (Ernák) Muagerisz király. A méd-magyar kapcsolatra utal, hogy a magukat a médek utódainak tartó kurdok zászlajának színe megegyezik a magyar zászló színeivel, közepén a székely címerben szereplő arany színű nappal.

A MAGYAR NÉPNÉV TÖRTÉNETI FORRÁSOKBAN

                              Bizánci/Görög                                   Latin               Arab                           Cirill

   6. század[6]
   Hun király
       Malalasnál           Μουγελ
       Theophanesnél     Μουαγερις[7]

  12. század
    Népnév                                                                                                                         Магεр[8]

  13-15. század
   Népnév
       Anonymus                                                   Mogerii[9]
       Róna-Tas András                                                                                   مجر[10]
       Salkiíz zsürau                                                                                                          Maжар[11]

   20. század
   Népnév, önelnevezés
       Magyarország                                             Magyar
       Kazahsztán, Tatárföld, Oroszország
          Sírfeliratok, sezserék (nemzetségtáblák)                                مادير    Мадияр = Мадъяр
          Kazak értelmező szótár                                                                 Мадъяр v. Мадияр[12]

Irodalom:

DIODORUS 1967     Diodorus Siculus/Diodórosz Szikeliotész: Bibliothéké cím művének II. könyve 43. fejezetéből, angol kiadás: Diodorus of Sicily in Twelve Volumes. II. London-Cambridge, 1967 (The Loeb Classical Library).

MORAVCSIK 1927  Moravcsik Gy.: Muagerisz király. In: Magyar Nyelv 23 (1927) 258–271.

NÉMÄTI 1911                        Némäti Kálmán: Nagy-Magyarország ismeretlen történelmi okmánya, http://mek.oszk.hu/07200/07222/#, letöltve: 2018-12-23

RUBRUK ÚTLEÍRÁSA 1255-BŐL, XXI. (2), http://mek.oszk.hu/06100/06172/html/julianus0020.html, letöltve: 2018-12-23.

SUDÁR 2015 Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában, Magyar őstörténet sorozat 2., Budapest, 2015.

Lábjegyzet:

[1] RUBRUK ÚTLEÍRÁSA 1255-BŐL, XXI. (2), http://mek.oszk.hu/06100/06172/html/julianus0020.html, letöltve: 2018-12-23.

[2] Galeotto Marzio a következőket írja: „…A németek, csehek, lengyelek, néha hazai nyelvükön, többnyire azonban latinul írnak levelet. A keresztény országok közül egyedül Magyarország ír csupán latinul. A magyarok nyelvén ugyanis nem könnyű írni. A legcsekélyebb hangsúlyváltozástól, kiejtésbeli különbségtől megváltozik a szavak értelme. A magyarban vannak szavak, amelyek u-ra végződnek, de mást jelent, ha nyújtva, és mást, ha összevont ajakkal ejtik az u-t. Ezt az írás nem tudja jelezni, mivel a latin nyelvnek egyetlen u betűje van, a magyar nyelvnek meg négyre volna szüksége, ha az összes változatokat jelölni akarná…” [Galeotto Marzio: Mátyás király találó, bölcs és tréfás mondásairól és cselekedetiről, fordította: Kardos Tibor, http://mek.niif.hu/06500/06598/06598.htm, letöltve: 2018-12-22]

[3] A „…,magyar’ szót a gy miatt idegen nyelvek ma is mad jar-, madgiar-, madsar-nak írják, melyet régenten hon krónikásaink is mogor- vagy moger-nek írtak, honnét az u is (mint az o-hoz legközelebb álló) igazolva van…” [Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára, HUN címszó, https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/h-5FC22/hun-2-613C6/ , letöltve: 2018-12-22]

[4] "Ha Médiának két régi nevét mely is ez: Maddj és Ar összetesszük, és a középső "a" betűt alig hallható schémává tesszük, a napkeleti nyelvek szokása szerint, éppen a mi nemzeti nevünk lesz belőle, mely is ez: Madjar-Magyar, mert a "dj"-t "gy"-nek szoktuk mondani, mint ezekben a szókban is: mondja - mongya; térdje - térgye, rendje - rengye...[Kiss Bálint: Magyar régiségek, Pest 1839. 10. o.]

[5] A szkíták egy kolóniát hoztak létére, melynek népét „Médiából szállították el a Tanaiszhoz (Don folyó - B. I.), mely nép a Szauromata (A Szauromaták másik neve: Szarmata – B. I.) nevet kapta. Sok évvel később ez a nép megerősödött, vélgigpusztította Szkítia nagy részét, mindenkit elpusztítottak akit legyőztek és a földet sivataggá változtatták." [DIODORUS 1967: 28-29.  Diodorus Siculus/Diodórosz Szikeliotész: Bibliothéké cím művének II. könyve 43. fejezetéből, angol kiadás: Diodorus of Sicily in Twelve Volumes. II. London-Cambridge, 1967 (The Loeb Classical Library). 28-29. o.]

[6] Moravcsik Gy.: Muagerisz király. Magyar Nyelv 23 (1927) 258–271.

[7] Hun király (528-530) a bizánci krónikairodalomban. Szabó Károly volt az első, aki e királyban a magyarság névadó ősét látta, Lásd Szabó Károly: Kisebb történelmi munkák. Bp., 1873. I, 155-6.

[8] Egy 12. századi bizánci eredetiből fordított szláv szöveg megemlékezik a peonokról, „kik ugroknak neveztetnek, kik magokat mageroknak (Магεр) mondják. [Thallóczy Lajos, Adalék az ó-hit történetéhez Magyarországon. Századok XXX (1896) 200.]

[9] Anonymus szavaiból világosan kitűnik, hogy így a magyarság nevezte önmagát.

[10] A magyar népnév egy 1311-ik évi volgai bolgár sírfeliraton [Róna Tas András. A magyar népnév egy 1311-es volgai bolgár sírfeliraton. Magyar Nyelv, LXXXII (1986), 78–81.], a 6. században épült Madzsar/Mazsar város neve a Derbentname című, 11. századi perzsa kódexben. [Дербент-Наме, Махачкала 1993б 61ю]

[11] MAZSAR Madijar (Venger) Aranyhorda idejében való elnevezésének egyik változata. A hős mazsar nép fia, Kojan vitéz is itt van. (Salkiiz zsürau) [Kazak tilinin szezdigi (Kazak értelmező szótár), Almatü, 1999. 447.]

[12] MADYAR Venger nép régi elnevezése [Kazak tilinin szezdigi (Kazak értelmező szótár), Almatü, 1999. 447.]. Ez a felirat található a kazahsztáni magyar temetők sírkövein arab és cirill betűkkel.

A bejegyzés trackback címe:

https://julianusbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr3814508836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoltanh721 2018.12.24. 01:29:02

Kettő kimaradt. Gudamakari a kaukázusban, és medjay egyiptomban.

Benkő István 2018.12.24. 10:44:44

@zoltanh721: Köszönöm a figyelemfelhívást.