Magyar őstörténet

Julianus barátai

ÓRIÁSBIRODALMAK A NAGY SZTYEPPÉN ÉS A MAGYAROK

szkíta, hun, türk, mongol, orosz

2018. augusztus 28. - Benkő István

zoldhalompusztai-szarvas.JPG

Kép: Szkíta szarvas, Zöldhalompuszta

Iustinus Világkrónikája:
„... a szkítákat mindig a legrégibb népnek tartották, bár a szkíták és az egyiptomiak között hosszú időn át folyt a vetélkedés eredetük régisége felől."

Trogus Pompeius (a Iustinusnál fönnmaradt töredékben):
„A szkíták ezerötszáz éven át minden más nép előtt birtokolták Káldeát (Mezopotámiát) s ők a világ legősibb nemzete, régiségben még az egyiptomia­kat is felülmúlják."

07-schytian.JPG

Kép: Szkíta Világ

Anonymus megfogalmazása szerint a magyarok "Szkítiából költöztek ki". Mint írja: a "szittya nemzet pedig kemény volt a harcban és gyors a lovon; a fején sisakot hordott, az íjjal, nyíllal különbül bánt, mint a világ összes nemzetei közül akármelyik, s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utódairól is megítélhetitek." A magyarság őstörténete a "szkíta világ", illetőleg a szkíta utódnépek, a hunok és türkök történetéhez kötődik.
A Kr.e. 7-3 század közötti időszakban a Kárpát-medencétől Észak-Kína területéig terjedő régészeti kultúra láncolatát szokás „szkíta világ”-nak nevezni. A fogalom bizonyos kulturális összetevőkön, a „szkíta triászon” alapszik, azaz a fegyvertípusok, lófelszerelés és az „állatstílus” hasonlóságán.
A szkíta kor jellemzője a lovas-nomád nagyállattartó életmód, mely - az ismert néprajztudós, Veres Péter szavai szerint "forradalmasította a közlekedést és a harcászatot". Ez vezetett a későbbi sztyeppei világbirodalmak /hun, türk, mongol/ kialakulásához.
A szkíta világ kialakulásának időszakaként a sztyeppei civilizáció egyik kutatója a bronzkor és a vaskor határát jelöli meg, amely az i.e. 12-7. századot jelenti. Más kutatók szerint az előzmények az i.e. 4-2. évezredben lezajlott lassú fejlődés eredményei. Magam az utóbbi nézeten vagyok. Nézetem szerint az óriási területen elterjedt viszonylag egységes kultúra kialakulásának magyarázatát több technikai és történelmi körülmény együtthatásában kell keresni.
Ilyen technikai feltétel volt az íj, majd az összetett íj elterjedése, a ló domesztikálása, majd a lovaglás kialakulása, a harci szekér alkalmazása, végül pedig a lovas-íjász hadviselés, melynek központi figurája a lovas-íjász harcos.
Szerepet játszott ebben a fejlődésben a térség és a kapcsolódó óriástérségek, Kína, India, Mezopotámia népeinek etno-kulturális kölcsönhatása is.
Az íj szinte az emberiség kezdeti időszakaitól ismert. Az összetett íj első példányait A.P. Okladnyikov bajkálvidéki leletei között figyelték meg. Az itt feltárt íjmaradványok (30-60 cm hosszú csontlemezek) az i.e. 3. évezredre keltehetők. A nagy hatótávolságú összetett íjat nagyvad, elsősorban szarvas vadászaton és harcban is használták.

07-harciszeker.JPG

Kép: Andronovoi harci szekér


A kerék és a - harci célokra is használt - szekér felfedezése a mezopotámiai sumerokhoz köthető, és legkésőbb az i.e. 3. évezred elején már alkalmazták. A sumerek harci szekere hajítódárdával volt felszerelve. A legrégibb ismert kerekek korong vagy más néven tömör kerekek voltak. Az első küllős kerekek az Ural keleti lejtőjén tüntek fel az i.e. 3. évezred végén. Ezt követően rövid idő múlva - az i.e. 18. században - Egyiptomot egy "valahonnan ázsiából" érkező nép támadta meg. Az egyiptomiak által hykszosznak nevezett támadók katonai fölényét a kétkerekű, küllős, hajtóval és íjásszal felszerelt harci szekerek biztosították. A hykszoszokat később kiszorították Egyiptomból, de attól északra, a termékeny félhold területén még sokáig történelmi szerepet játszottak a hykszosz utódoknak tekinthető hurri, mittani, hatti népek. A mezopotámiai háborúk következtében ezeknek a népeknek egyes részei vélhetően visszamentek Ázsiába, az eurázsiai sztyeppeövezet területére, és szerepet játszottak a szkíta világ kialakításában.

03terkep-hun.JPG

Kép: Hun Birodalom

A szkíta világnak a hunok közép-ázsiai terjeszkedése vetett véget. A keleti (ázsiai) szkíták, (a perzsa elnevezés szerint szakák), szarmaták, szauromaták a Kaspi-tenger térségéig az i.e. 3. század végén hun uralom alá kerültek, az i.u. 4. században részt vettek a hunok európai hadjárataiban.

attilaempire.JPG

Kép: A hun Attila birodalma és hadjáratai


A hunok nyugatra vonulása utat nyitott a korábban hun fennhatóság alatt álló türk népek felemelkedésének. A hun utód népek egy része a sztyeppeövezet nyugati végében, a Kárpát-medencében keresett menedéket (avarok, székelyek, majd később a magyarok, besenyők, kunok, jászok, a későbbi magyarság alkotóelemei). Az első és második Türk Birodalom az i.sz. 6-8. században állt fenn. A 11-12. században hatalmas terület Kárpát-medencétől keletre eső részére terjedt ki a kipcsák-türk törzsszövetség fennhatósága, majd a 13. században létrejött a hatalmas mongol birodalom, melynek köznépi rétegét a sztyeppeövezetben a mongolokéhoz hasonló kultúrájú türkök alkották. Ezeket a mongolok tatároknak nevezték. A tatárok egy része - melyeket a magyarok kunoknak neveznek - a mongolok elől az időközben a nyugati, keresztény kultúrkörhöz csatlakozott Magyar Királyságba menekült, keleten maradt részük az Aranyhorda alkotóelemévé vált, hasonlóan a honfoglalás idején keleten maradt un. Keleti magyarokhoz.

10-terkep-turk.JPG

Kép: Türk Birodalom

Következtetések:

A ló domesztikálásának helye és őseink szállásterülete egybeesik.

Ez világosan megállapítható a ló domesztikálásának helyéről, ami elődeinknek tulajdonítható Veres Péter néprajzkutató és Tóth Tibor antropológus kutatásai szerint. Ez a hadviselés és közlekedés forradalmával járt együtt az eurázsiai sztyeppeövezetben és óriásbirodalmak létrejöttét alapozta meg. Az elmúlt 6000 évben az eurázsiai sztyeppeövezet óriásbirodalmainak népei meglehetősen pontosan azonosíthatók (az alábbiak kronológiai sorrendet is jelentenek, de etnikai folyamatosságot is, mivel a népek nem tünnek el, csak a szövetségi rendszerek illetőleg azok irányító népei változnak):
- szarvas népe (hegyes sipkás szkíták),
- griff népe (szarmaták)
- turul népe (hunok),
- farkas népe (türkök)
- kutya népe (mongolok)
- medve népe (szlávok).
Magam a magyarságot a szarvas népe utódainak és a hunok szövetségeseinek, egyben rokonainak tartom (Hunor, Magor eredetmonda).

VÁLOGATOTT FORRÁSOK:

Diodóros Sikeliotés: A szkíták és szarmaták eredetéről

Bibliothéké Lib. II. c. 43.

"Előadásunkban most érkeztünk el egy szomszédos [ti. Indiához szomszédos – B. I.] néphez, ezek a szkíták. Eredetileg csak egy kis földterületet birtokoltak. Testi erejüknek és vitézségüknek köszönhetően sikerült nekik fokozatosan gyarapodni, nem csak, ami a terület kiterjesztését illeti, hanem sikerült nekik saját népüket is a hatalom és a tekintély egy magasabb fokára emelni. Kezdetben az Arares (Aras) folyó mentén laktak, ekkor számuk még csekély volt: akkor egy lenézett, hírnév nélküli nép voltak. Régi királyaik közül az egyik uralma alatt, aki egy harcos fejedelem és kiváló hadvezér volt, a szkíták meghódították a hegyvidéket egészen a Kaukázusig, a síkságot az óceánig és a Maiótis tóig (Azovi tengerig), és a további területet egészen a Donig. „Később (a lakosok között keringő mese szerint) volt egy a földből született hajadon, akinek a felső teste asszonyforma volt, azon alul viszont kígyó formájú volt. Zeusnak tőle született fia a Skythés névre hallgatott. Ez nagy tekintélyre tett szert, mint még soha senki előtte, és az egész nép róla nevezte el magát szkítának. Ennek a királynak a leszármazottai között volt két pompás tulajdonságokkal rendelkező testvér: Palus és Napés, akik nagyszerű dolgokat vittek véghez. A birodalmat egymás között felosztották, a nép egyik részét paluszoknak, a másikat napészeknek hívták. Nem sokkal később ezeknek az uralkodóknak a leszármazottai, akik bátor harcosok és ügyes hadvezérek voltak, és meghódítottak egy jelentékeny földsávot a Donon túl, egészen Thráciáig, majd hadjáratot vezettek a Don innenső oldalán, és kiterjesztették országukat egészen Egyiptomig és a Nílusig. Út közben sok jelentős népet meghódoltattak, úgy hogy a szkták birodalmát az egyik oldalon egészen a keleti óceánig, a mások oldalon a Kaspi-tengerig és a Maiótis-tóig kiterjesztették.” A nép ereje ugyanazon mértékben növekedett, és kiváló királyaik voltak. „Ezektől kapták a nevüket a szakák, a masszagéták, az arimaszposzok, és még más népek. Ezek királyai az általuk legyőztött népek közül sokaknak új lakóhelyet jelöltek ki. Nevezetesen azonban alapítottak két gyarmatot: az egyikhez Asszíriánból telepítettek át (ti. embereket – B. I.) Paphlagonia és Pontus vidékére, a másikhoz Médiábó jöttek, és a Donnál telepedtek le, ahol később a telepeseket szauromatáknak hívták. Sok idő múlva történt, hogy a szauromaták hatalmasokká lettek, és egy nagyobb vidéket Szkítiában elpusztítottak, a meghódított terület lakóit kiirtották, és a vidék nagyrészét pusztává változtatták.”

Rubruk, Isidorus, Hieronymus, Herodotosz a Szkíta-Hun-Magyar folyamatosságról

 

 

 

A szkíta-hun-avar-magyar folyamatosságot ókori és középkori források kifejezetten vagy közvetett módon kijelentik. Az alábbiakban ismertetett források kapcsolódnak a Kaukázuson keresztül (észak-déli irányban) folytatott hadjáratokhoz.

1. Herodotosz (ie. 484 – 425.körül) a szkítáknak a méd Cyaxares idejében (ie. 625–585) indított hadjáratáról. (A hadjáratra Szent Jeromos is hivatkozik, amire később kitérünk).

Herodotosz I. Könyvéből:
104. ... A scythak azonban nem törtek be ezen a részen, hanem egy föllebbi, sokkal hosszabb, úton kanyarodva, jobbukon lévén Kaukáz hegye. Itt a Medok megütközven a scythákkal és meggyőzetvén a csatában, megfosztattak uralmuktól. A scythák pedig egész Ázsiát foglalták el.
[...]
106. A scythák mintegy huszonnyolcz évig uralkodtak Ázsiában ..."
[TÉLFY JÁNOS: GÖRÖG FORRÁSOK A SCYTHÁK TÖRTÉNETÉHEZ, Pest, 1863]

kaukazusi-invazio-01.JPG

1. Kép: A szkíták hadjáratai [Forrás: http://kingofwallpapers.com/scythia/img-001.php?pic=/scythia/scythia-001.jpg, letöltve: 2017-04-14] A térkép jobb felső negyedében feltüntetett „Scythian migration route”-tal nem értek egyet. Mészáros Gyula nyelvészeti és régészeti adatokkal alátámasztott tanulmánya szerint a szkíták a Kaukázus déli oldaláról érkeztek az ie. 12-6. század népmozgásai során. Vö.: Mészáros Gyula: Chattiak és skythak, Szeged, 1938., http://eco-invest.hu/chattiak_es_skythak.pdf, letöltve: 2017-04-14,

2. Iosephus Flavius (isz. 37 – 100 körül) az alánok Média ellen indított 35. évi hadjáratáról

„...az alán nép a Tanais-folyó és a Maiótis-tó közt lakó skytha törzs. Ez a nép ebben az időben elhatározta, hogy rablóhadjáratot indít Médiába és még azon túl is; ebben az ügyben tárgyaltak a hyrkaniaiak királyával, mert ez az ura annak a szorosnak, melyen Nagy Sándor király vaskaput csináltatott (a kaukázusi Derbend szoros- a szerk.), hogy el lehessen zárni. Miután a hyrkaniaiak királya megengedte nekik az átvonulást, nagyszámú csapattal megrohanták a gyanútlan médeket, és teljesen kifosztották a népes országot..."
/FLAVIUS Bel. Jud. =Josephus Flavius:Azsidó háború. Fordította:RévayJózsef.Bp.1964. /

A Kaukázus északi előterében – a hunok megjelenése előtt – a szarmaták gyakorolták a hatalmat. A szkíta törzsként említett alánok a szkíta kort követően a szarmata törzsszövetségben is megtalálhatók voltak. Napjainkban az oszétek tekintik magukat az alánok utódainak.

2. Kép: „Ázsiai Szarmacia” melyet a Tanais (Don folyó) választ el az Európai Szarmacia-tól, görög írásos források alapján, egy Londonban kb. 1770-ben nyomtatott térképen. Az alánok a térkép jobb felső negyedében (az Asiatica szó alatt találhatók), [Forrás: http://www.mlahanas.de/Greeks/LX/Sarmatians.html, letöltve: 2017-04-14]

3. Szent Jeromos (347-420.) 77. levele, 399., a hunok 395. évi hadjáratáról a Római Birodalom keleti tartományai ellen

„Az a hír érkezett, hogy a hunok hordái törtek előre a Maeotistól özönlöttek a jeges Tanais és a durva Massageták között, ahol Nagy Sándor kapuja zárta a vad népeket a Kaukázus mögé és gyorslábú lovaikon nyargalnak ide-oda, megtöltve a világot pánikkal és vérontással. ... Ezekről a hunokról mondja Hérodotosz, hogy Dáriusz méd király idején 20 évig rabságban tartották és az egyiptomiaktól és etiópoktól éves adót szedtek. ...”

[/hagibal.blogspot.hu/2013/04/hun-invazio-kozel-keleten-395-ben.html, letöltve: 2017-01-12]

Szt. Jeromos a hunokkal azonosítja Herodotosz szkítáit. Herodotosz szerint a hadjáratra nem a méd (valójában perzsa) Dárius, hanem a méd Cyaxares (ie. 625–585) idejében került sor.

3. Kép: A hunok 395. évi hadjárata, [hagibal.blogspot.hu/2013/04/hun-invazio-kozel-keleten-395-ben.html, letöltve: 2017-01-12]

4. Priszkosz Rhétor ([410-420 között] – 472 után), 474 körül

„Mikor megkérdeztük, milyen úton jutna el Attila Perzsiába, Romulus azt felelte, hogy a médek országa nincs nagy távolságra Szkítiától, és a hunok számára nem ismeretlen az út. ...Ezek a hunok amint a rómaiaknak mondták, átkeltek egy sivatagos területen, majd egy folyón (Romulus úgy gondolta, hogy a Maeotison), 15 nap alatt átkeltek néhány hegységen (a Kaukázuson – a szerk.) és bevonultak Médiába. Miután végigdúlták és pusztították a vidéket, szembetalálkoztak a perzsa hadsereggel, megtöltötték fejük felett az eget nyilakkal, meghátráltak a hirtelen jött veszedelem elől és visszavonultak a hegyeken túlra.”

A szöveg kifejezetten nem említi a Kaukázust vagy Nagy Sándor kapuját, de a leírás alapján megállapítható, hogy a Kaukázuson keresztül vezető útról és a hunok – még Attila uralkodása előtti -, 396. évi, Perzsia elleni hadjáratáról van szó.

[Horváth Gábor: Hun invázió a közel-keleten 395-ben, hun-invazio-kozel-keleten-395-ben.html, letöltve: 2017-01-12]

kaukazusi-invazio-06.JPG

4. Kép: A hun Attila birodalma, [Forrás: http://www.sheppardsoftware.com/Europeweb/factfile/Unique-facts-Europe34.htm, letöltve: 2017-04-14]

5. a) Szevillai Szent Izidor (556 – 636) a szkíta-hun-avar-magyar folyamatosságról. A szövegezésből nyilvánvaló, hogy azt Szent Jeromos 3. pont szerinti levele alapján írta. A szöveg a méd Cyaxares (ie. 625–585) idejében a szkíták által indított hadjáratra utal.

„…A magyarokat azelőtt hunoknak hívták, és utána – királyuk neve után – avaroknak, és ezelőtt ezek a távoli Maeotis és a jeges Tanais (Don) a masszagéták vad népe között éltek. Aztán a fürge lovaikon kitörtek a Kaukázus sziklái közül, ahol Nagy Sándor Kapui visszatartották a vad népeket. A keletet húsz évig tartották rabságban, az egyiptomiaktól és etiópoktól pedig évi adót szedtek...”/A latin Patrologia 82-ik kötet kilencedik könyv második fejezet 66. cikk./

b) A Szent Izidor korában (6. század) lezajlott történt eseményekről ír Malalas (6. századi történetíró) és a Derbentname (11. századi krónika):

„… a magyar népnév a történelmi forrásokban először nagy valószínűséggel Malalas 6. századi bizánci szerzetes krónikájában fordul elő, aki a Fekete-tenger északi partvidékén élő kutrigur hunok uralkodójának személyneveként örökíti meg azt. A Derbendnâme nevű 11. századi forrás ugyanerre az évszázadra és a Kaukázus északi részére vonatkoztatva arról számol be, hogy a Szasszanida Birodalom sahja, I. Huszrau Anósírván (501-579) egyéb városok mellett megalapítja Kicsi Madzsart (Kiči Majar) és Ulu Madzsart is….” [Milyen eredetű a magyar nyelv?, tortenelemportal.hu, 2012. október 1., (http://tortenelemportal.hu/2012/10/torok-eredetu-e-a-magyar-nyelv-turkologiai-konferencia-ankaraban/, letöltve: 2017-02-18)]

5. Kép: A Kaukázus északi előtere és a Kaukázustól délre eső területek a 6. században Forrás: Zimonyi István: A magyarság történetének sarokpontjai, Szeged, 2012, 114. o., http://real-d.mtak.hu/597/7/dc_500_12_doktori_mu.pdf, letöltve: 2017-04-14]

6. Rubruk (1255):

„…Baskíria tartományából jöttek a hunok, akiket később magyaroknak neveztek, s ezért hívják Nagy-Magyarországnak. Isidorus azt mondja róluk, hogy fürge lovaikkal áttörtek a falakon, melyeket Sándor állított a Kaukázus szirtjein a vad törzsek megfékezésére, úgyhogy Egyiptomig az egész területről nekik adóztak. Franciaországig is feldúltak minden országot, tehát nagyobb hatalomra tettek szert, mint manapság a tatárok….”

[A tatárjárás emlékezete. Szerk. Katona T. Bp. 1981. 95-100. Fordította: Györffy Gy.]

Rubruk korában (13. század) fontos események történtek a keleten maradt magyarok sorsában. A hét vezér Szkítiából történt kijövetele (Anonymus, Riccardus) után „a keleti magyarság zöme … az uráli-kazakisztáni sztyeppéken maradt, később „behódolt a mongoloknak, és betagozódott az Aranyhorda katonai szervezetébe, a „madzsar” (magyar) etnikai név megőrzése mellett. Az ő utódaik lehetnek a kazak-magyarok és az Üzbegisztánban, Szamarkand környékéről leírt kipcsak-magyarok. [Vö.: Etnicheskij Atlas Üzbekistana, 2002 Tashkent, 59; Catherine Poujol, Dictionnaire de L’Asie Centrale, 2001 Paris, 193]” .

A magyarok nemcsak az üzbégek, hanem velük szomszédos rokonaik: a nogajok etnonomenkatúrájába is bekerültek. (Nogaj Horda, Mangyt Jurta). Erre hiteles adatok is szolgálnak. V. V. Trepavlov alapvető munkájában a Nogaj Horda történetéről megnevezi a nogaj törzsi-nemzetségi szervezeteket, ezeken belül említi a „madzsarokat” is. A magyar „el” (ulusz) elnevezése szerepel XVI-XVII. századi orosz hivatalos dokumentumokban is – „mozsar nemzetség” néven. [Trepavlov, 2002, 502.].

6. Kép: A Mangüt Jurt (Nogaj Horda) a 15-18. században

 

7. Kép: A keleti magyar törzs (nép) önelnevezése és tamgája a Nogaj-horda törzsi-nemzetségi nomenklaturájában [Семенов, Н.: Туземцы Северо-Восточного Кавказа. Cпб., 1895].

8. Egy 19. századi történész összefoglalója:

Fejér György (1840)
„…Isidorus, Zosimus Comes, Paulus Orosius, Blondus, Carolus Sidonius és mások szerint az a nép, amelyet régebben hunoknak és újabban magyaroknak neveznek, kezdetben ismeretlen nép volt, nevük sem volt, ismeretlenek voltak, akiket egykor  – úgymond – a hegyek mögé zárt (Nagy Sándor kaukázusi kapujára utal – a szerk.), utolérhetetlen vidéken tanyáztak, hirtelen felbőszülve dühödten törtek elő, (…) a gótokat és az alánokat saját lakóhelyükről elűzték, mígnem a lakóitól megfosztott Pannóniát elfoglalták…”
[ Aborigines et incunabula Magyarorum, ac gentium cognatarum populi Pontici, Pontus. Budae, 1840. 22. (Ism. Athenaeum 1842.)]

A bejegyzés trackback címe:

https://julianusbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr514208537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.