Magyar őstörténet

Julianus barátai

Balassa Zoltán: CZAKÓ GÁBOR A SZABÍR TITOKRÓL TARTOTT ELŐADÁST A ROVÁSBAN

2014. 05.26., http://felvidek.ma/2014/05/czako-gabor-a-szabir-titokrol-tartott-eloadast-a-rovasban/

2018. január 26. - Benkő István

czakogabor.jpg

Kép: Czakó Gábor Fotó: Magyar Hirlap

Czakó Gábor Kossuth-díjas író a Rovás Akadémia vendége volt másodszor. Ez alkalommal a szabír titokkal foglalkozott előadásában.

Az a nyelvészeti felfogás, amit Hunfalvy Pál kialakított, sok sebből vérzik – kezdte az előadó. – Úgy képzelték el, hogy pl. had szavunk a kikövetkeztetett ősfinnugor *kunta szóból ered. Hogyan, hogyan nem, a *kunta ősszó azonos a mai finn kuntával. Tehát 8000 éve nem változott. Hasonló „tudományos levezetéseket” tömegével találhatunk a mai hivatalos főszótárban, a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában (TESz.)
A nyelvek életük során, különböző változásokat szenvednek el. Közéjük tartozik a p-f átmenet, miszerint finnugor pu, puu, stb. szavakból lett a magyar ‘fa’. A finnugor nyelvekben f hang nincs. A magyarban viszont számos az f-fel kezdődő szó. De akkor a magyar nem tartozik a finnugor nyelvek közé? Nem az-e a valószínűbb, hogy a magyar f alakult p-vé a finnugor nyelvekben? Vagy más olyan hanggá, ami létezik náluk? Ahogy a facebook Helsinkibe érkezve veispuukki lett.
Mi volt 8 ezer éve? Sejtelmünk sincs. Nézzük a kör-ker szócsaládot. E két gyök ugyanazt jelenti, de külön választották őket, mivel a finnugor nyelvekben nem tartoznak össze. A TESz. német kiadásában azonban ezt már nem merték megtenni, mert nemzetközi porondon lebuktak volna.
Az ugor kor emlékezete, írásos és régészeti emlékei délre utalnak az ún. andronovói kultúracsaládra, mely kiterjedt a Dél-Uralon túl, az Altáj és a Szaján vidékére. Valószínűleg az andronovóiak hátaltak először lovat, addig csak szekérbe fogták. A kengyel az ókor legnagyobb katonai találmánya, mely forradalmasította a harcot. Kialakult a lovasság: a katona kengyelben állva döfött, harcolt, sőt hátrafelé is nyilazhatott. A hunok és más népvándorlási népek éppen ennek köszönhetően értek el sikereket. A rómaiak a kengyelt nem ismerték.
A magyar és ugor között számos párhuzam figyelhető meg a zene és mitológia körében. A középkori oklevelek, örmény, arab és vatikáni források sokat beszélnek a magyarokról. Pais Dezső a szovárd szó és Csaba között kapcsolatot talált. Anonymus sobamogerok-jait Pais Csaba-magyaroknak fordítja. A lejegyzett szövegekkel persze óvatosan kell eljárni, mert a latin nyelv alig alkalmas arra, hogy pl. Csaba nevét leírja, mivel se a, se cs hang nincs a latinban. Így torzul a cs sz-é.
Czakó eddig 34 szabír-gyanús helynevet talált a történelmi Magyarország terültén. A Zobor helynév is nyilván a szabírra megy vissza. (Tehát nem szláv.)
Ahhoz hogy állattenyésztéssel foglalkozzon egy népesség, kiterjedt vidéket kell megszállnia. A magyarok két ágra szakadtak. Egy részük dél felé, Perzsia vidékére települt Bíborbanszületett Konstantin híradása szerint. Ez a vidék abban az időben a Kaukázus, a Kaspi- és Fekete-tenger közé esett. Erről később. A többiek nyugat felé tartottak. Belőlük lett Árpád népe.
A szabirokkal számos korabeli és újabb forrás foglalkozik. Sz. Patkanov szabír kutatásai derítettek rá fényt (Ethnographia, 1900. 9-10.), hogy a szabírokhoz igen közel lakó ugor népek az ezüstöt ‘szaber fém’-nek, ‘szabernek’ hívták. Róluk kapta nevét Szibéria. Csud földvárakat építettek a fémlelőhelyek mellé Kr. sz. e. 18. sz.-tól kezdve. A szabolcsi földvár hasonlít az elébb említett védművekre. Ez is háromszögletű földvár. Ezekben a várakban jellegzetes díszítésű cserépedényeket, valamint réz, bronz, később vasfeldolgozással kapcsolatos tárgyakat találtak. Ezek nyugat felé elterjedtek egészen a Lapp-földig, a Csud-tóig, s bizonyítják a szabírok kereskedelmi-kulturális hatását. A csud szóról a Czuczor-Fogarasi-szótár Hunfalvyra hivatkozva (!), azt írja, hogy – lapp értelmezése szerint – összefügg a magyar csatangol szóval, csatanépet jelent és végső fokon azonos a régi sküth, vagyis szittya névvel.
Ebben az időben arrafelé még nem léteztek államok. A szabiroknak sem volt államuk, mert nem volt ellenségük. Akkora műszaki fölénnyel rendelkeztek, hogy nem volt rá szükségük, hogy hatásukat érvényesítsék. Anonymus azt írja, akik ott laknak, azok dentü-mogyerok és nem viselnek más igát. Juliánusznak a keleten maradt magyarok egy szóval sem említették, hogy királyuk lenne.
Reguly Antal gyűjtésének szövegeit a manysi tolmács 4-5 évtizeddel később már alig értette. Ha egy nyelv nyelvjárásokra szakad, ezt a folyamatot nem lehet leállítani. Ezzel szemben Juliánus tökéletesen értette 1235-ben a Volga-Káma-Ural vidékén élő magyarokat, és ők is őt, mert „nyelvük teljességgel magyar volt” – olvassuk a Vatikáni levéltárban őrzött, 1236-ból származó Rogerius-Jelentésben. Tehát a magyar nyelv az állítólagos „ősmagyar korában” fél évezred alatt sem szakadt egymástól távolódó nyelvjárásokra – miként azt hivatalos nyelvtudományunk – a szó szoros értelmében alaptalanul – állítja.
Juliánus miről beszélgetett a keleti magyarokkal? Kik vagytok, mi a hitetek, hogyan, miből éltek? A Kárpát-haza és a Volga-Urál közti haza éghajlata, vallási-politikai, társadalmi, műszaki viszonyai gyökeresen különböztek. Mintha egy mai ember beszélgetne Dózsa Györggyel és Zápolya Jánossal…
Ott nem műveltek földet, mégis a szókincs alkalmas volt rá, hogy teljesen új jelenségekről lehetett beszélni. A szabírnak nevezett nép ivadékainak tartották magukat. A szabír szónak sok változata található a Reguly-féle gyűjteményben is. Sok szép éneke van a manysiknak. Az aranyfejedelem éneke az egyetlen mű, ami úgy-ahogy ismert Magyarországon. Kiderül belőle, hogy a manysi fejedelemnek szabír felesége van, az ő révén érkeznek jóféle ételek és mézsör a szabíroktól, akik olyan fegyvereket viseltek, mint a honfoglaló magyarok. Vasing átlövő nyilat használtak, lovon jártak stb.
Mondavilágunk Hunor és Magor (Magyar) az utolérhetetlen és sebezhetetlen csodaszarvas történetén alapul. A rege a manysiban alaposan átalakult. Az egyik vadász, a mós repülni tud, a másik, a pór, szegény gyalogos. Találkoznak egy szarvassal, üldözni kezdik. Ám ez a lény nem természetfölötti. A szárnyas mós utoléri, lelövi, a zsíros részét megeszi. Visszamegy társához, és eligazítja a dög maradékához. A pór ott alapít országot. A magas metafizikai üzenet, amelyet a hun és magyar monda őriz, náluk nagyon evilági történetté alakult.
Borsszem Jankó emléke is megtalálható náluk, mint mós ember, aki megküzd a népét gyilkoló Jalany szörnnyel. Legyőzi, és népe megszabadul az üldöztetéstől. A mi Borsszem Jankónk az alvilágot győzi le, amikor megküzd a sárkányokkal, tehát a világrendet állítja helyre. Más szellemi térben mozog, mint „Az asszony térdéből született mós ember”.
Érdemes arra is fölfigyelni, hogy a magyar sárkány emberszabású, és nyugatival ellentétben nem eszi meg az elrabolt lányt, hanem feleségül veszi. A Jalany szörny csak öl, válogatás nélkül.
A terülj-terülj asztalkám az ugoroknál mézsörös asztalka lett, mert a szesz az északi népek elsőrangú hiánycikke.
Összefoglalva: mivel az ugoroknál a magyar mondavilág töredékei megtalálhatók, a kapcsolat nyilvánvalóan létezett, ám fordított irányúnak kellett lennie az átadásnak. Inkább tőlünk vettek át, mint mi tőlük.
A szabír-magyarok az ugorokhoz fémtárgyakat vittek, prémeket vettek tőlük (Iordanes: Getica, 37). Az üzletelést régi falusi vásárként kell elképzelnünk, ahol nemcsak adtak–vettek, de érdekesebbnél érdekesebb történeteket meséltek egymásnak. A kereskedő addig maradt, amíg el nem kelt az áruja. Közben beszélgettek. Hol jártál? Mit láttál? A manysi szó egyik jelentése ‘mesélő’. Átvették magukra vonatkoztatva. Mi is magyarázunk. A kultúra áramlik.
Kodály és Bartók fölfedezték, az emberiség egyik zenei ősnyelve a magyar. Nagyjából 250 ezer magyar népdalt rögzítettek, ebből 60.000 önálló dallam, a többi variáns. A németek 7.000-et tudnak felmutatni. Juhász Zoltán matematikai elemzéssel forradalmasította a népzenekutatást, de a nyelvösszehasonlítást is. Márai Füveskönyvét vetette össze hasonló méretű latin, angol, török, lengyel és finn szövegekkel. A feladat az volt, hogy a program keresse ki az értelmes elemeket a szavakban. Márai szövegében 95 %-os biztonsággal megtalálta a gyököket. A magyar szövegben tehát van matematikailag értelmezhető rendszer, a többiben nincs. Később összefüggést talált a dakota és equadori indiánok zenéje között – ismét nagyszámú dal elemzése után.
A Bering-szoros egykor átjárható volt, át lehetett gyalogolni Amerikába. A dakoták átvitték az egykor közös kultúrából a „magyar” népdalt. A hantik és manysik is megőrizték, de csupán egy, esetleg két sort. A legközelebb az ugor zene áll a magyarhoz, de töredék, akár a nyelv és regevilág. Egy sorra éneklik reggelig a hosszú hősénekeket.
Az equadori indián esküvői szertartáson a leggyorsabban futó fiút szarvasnak öltöztetik be, s a többiek üldözik. Menekülnie kell. Ha bejut a várba, amelyet újasszony öle képvisel, akkor megmenekül. Ez sem azonos a magyar szellemiséggel, de közelebb áll hozzá, mint a manysi, ahol megeszik a szarvast.
A manysik és a hantik őszinte hálánkat érdemlik, hogy megőrizték a szabírokra vonatkozó emlékeket.
A régi örmények két fejedelmünkről tudtak. Egyik volt a tarkány/tárkány, aki a vasipari miniszter szerepét töltötte be. Emlékét több helynevünk őrzi.
Őseink a közelharcban a roppant hatékony, a hegyénél kétélű, ám mindössze 60-80 cm hosszú szablyát használták. A német lovagok kétszer ekkora és igen súlyos kardokkal hadakoztak. Így a csatában gyorsan elfáradtak. A tőlük zsákmányolt fegyvereket a mieink csak nyersanyagként tudták használni. Hasonló volt a helyzet a nyílhegyekkel, vértekkel, kengyelekkel is. A hegy nélküli füttyösnyilak hangjeleket adtak a távoli csapatoknak. Ez sokkal gyorsabb volt bármilyen futárnál. A sereghez tehát komoly „műszaki osztály” tartozott. Egy csata vas-szükséglete sok mázsára rúgott.
Bendefy László mérnök grúz, örmény, arab és vatikáni forrásokra támaszkodva, valamint helyszíni kutatással sokat megtudott a kaukázusi Kummagyariáról, a Kuma folyó menti régi Magyarországról, ahova a honfoglalás utáni időkben magyar követek jártak a Kárpát-medencéből Bíborbanszületett Konstantinnak a Bulcsútól és Tormás hercegtől szerzett értesülései szerint. Magyarváros alapításáról ír a Derbendnáme, Ibn Battúta. Létéről pápai bullák szólnak. A város romjait még a XIX. századi utazók is látták a Kuma folyó mellett. XXII. János pápa (1254-61) püspökség alapítását engedélyezte. Hat püspökének, két fejedelmének, néhány településének nevét ismerjük. Ferences kolostorok is álltak a fővárosban és a Kaukázusban. Kummagyariát Timur Lenk pusztította el 1395-ben.

madzsar_varos6.JPG

Kép: A kaukázusi 'Magyar' várának képi ábrázolása Szerelmey Miklós 1847. évi művében.Galéria: Magyarok a Kaukázusban (Fotó: Országos Széchényi Könyvtár)

Szentkatolnai Bálint Gábor Zichy Jenő kaukázusi expedícióján megtanulta a kabard nyelvet és a magyarral rokonnak találta. Ezért kabard nyelvtant és kabard-magyar-latin szótárt is készített. Ez a nép genetikai térképünkön hozzánk közel állóként szerepel a csecsenek, azeriek és több kaukázusi nép társaságában, akik Kummagyaria bukása után föltehetően befogadtak onnan érkezett menekülteket. Bendefy Heinrich Julius Klaprothra, Nyikolaj Mihajlovics Karamzinra, Jerney Jánosra hivatkozva írja, hogy „Az abkházok és az oszétek hagyományaiban egyaránt él az a tudat, hogy ők hajdan Madzsarban laktak.”
E tények nem lépték át a hivatalos magyarságtudomány ingerküszöbét Szabados Györgynek az utóbbi években megjelent disszertációjáig.
Mindebből az következik, – fejezte be előadását Czakó – hogy az egész magyar őstörténetet újra át kell gondolni. Itt az ideje! – tegyük hozzá.

A bejegyzés trackback címe:

https://julianusbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr4613606117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.