Magyar őstörténet

Julianus barátai

AZ ÓBOLGÁR FEJEDELMI NÉVSOR ÉS A MAGYAR ATTILA HAGYOMÁNY

DÜMMERTH DEZSŐ: ÁLMOS FEJEDELEM MÍTOSZA ÉS VALÓSÁGA, Részlet, in: Magyar Történelmi Szemle, IV. évf. 3. szám, Argentina, 1973.

2017. december 13. - Benkő István

arpad-cimer.JPG

Kép: Iniciálék a Képes Krónikából

Alig másfél évtizede Omeljan Pritsak rendkívül érdekes megállapításokat fűzött ahhoz az óbolgár fejedelmi névsorhoz, mely a húszas-harmincas években történetírásunk számára is elegendő alapnak kínálkozott az Attila — Álmos genealógia hagyományának elfogadására. Mint ismeretes, ez a kéziratos emlék, mely eredetileg hengeres oszlopra írt, görög nyelvű felirat volt, olyan névsort tartott fenn, mely a Dulo nevű bolgár dinasztia egyik őséül Attila fiát, a nemzetsége fényét fenntartó Imiket jelöli meg. Németh Gyula megállapításai szerint e Dulo-ház neve a magyar gyula méltóság révén Álmos családjával hozható kapcsolatba. Ezt a feltételezést Györffy azzal cáfolta, hogy az Irnik közvetlen elődjeként szereplő Avitochol nem azonosítható Attilával, s így e vélekedésnek nincs alapja. Nem sokkal később azonban Pritsak bebizonyította, hogy az óbolgár királylajstrom eleje nem ízről-ízre való nemzedékrendet ad, hanem Avitochol Imiknek egy 300 évvel korábban élt ázsiai hun uralkodó-őse, aki időszámítás után 153-ban élt. Attilát tehát a jegyzék meg sem említi, csupán Imiket. Hogy mégis az ő fiáról van szó, kétségtelenül mutatja az évszám; uralkodásának kezdete 453, mely pontosan Attila halála évének felel meg. Pritsak azonban meg azt is megállapította, hogy a jegyzék eddig mcgfejtetlen elnevezései azt árulják el, hogy a Dulo-dinasztia attól a Mao-tun királytól származik, aki időszámítás előtt 207-ben az ázsiai hun birodalmat alapította. Eszerint tehát Attila is tőle származott, s a dunai bolgárok, akik a feliratot készítették, a VIII. században ezzel még tisztában voltak. E bolgár dinasztia 721-ben halt ki. Tudjuk, hogy uralkodó őseik, Imik közvetlen utódai, előzőleg azon az onogur-bolgár birodalmon uralkodtak, melynek a honfoglaló magyarság elődei is alattvalói voltak. Azt is tudjuk, hogy a bizánci forrásban említett Muagerisz (Moger) onogur fejedelem is Attila és Imik leszármazottja volt, akinek neve kapcsolatba hozható a moger- magyar népnévvel, és Anonymus szkíta „Magóg” királyával is, aki szerinte Álmos őse volt, és akinek nevét tévesen a bibliai Magőggal azonosította. Ha a VIII. században élő bolgár kánok még az időszámítás előtti két évszázaddal korábbi ősükre, Maotunra is emlékeztek, abban sincs semmi hihetetlen, hogy a IX . században Almos és családja is számon tartotta még ősét, a szerte a világon ismert és nem felejtett Attilát. A steppe szigorú legalitásprincípiumait ismerve, nyilvánvaló, hogy a Turul-mondával összefonódva, ez az Attilától való leszármazás hagyománya is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar törzsfők éppen Álmost emelték fejedelmükké mint szakrális uralkodót. Míg a Turul-monda legrégibb írásos feljegyzése Anonymus művében maradt fenn a XIII. századból, Attila hagyományáról már a X I. századból vannak adataink Árpád családjában. Lambert hersfeldi bencés szerzetes, aki személyesen is járt Magyarországon, adja hírül 1077-ből, hogy I. Endre király özvegyének „Attila kardja” volt a birtokában, melyet Nordheimi Ottó bajor hercegnek ajándékozott. Későbbi, XIII. századi osztrák források arról értesítenek, hogy IV. Béla is őrizte még „Attila kincseit”, melyekkel Anna leánya, öccse haragjától félve, Prágába szökött. A XII. század első felében pedig Zsófia hercegnő, admonti bencés apáca úgy címezi egyik levelében bátyját, II. Géza magyar királyt, hogy „a hunok királya”. Felvetődik azonban a kérdés, van-e adatunk a Turul-monda és az Attila- hagyomány közötti összefüggésről a magyar hagyományból? Az adatot Kézai krónikájában találjuk meg, aki műve 10. szakaszában arról tudósít, hogy Attila címerpajzsán ugyanaz a koronás turulmadár volt látható, melynek képét a magyar fejedelmek is pajzsukon viselték Géza koráig. Ez a krónika-tudósítás a kutatókból, szemléletmódjuk szerint, különböző reakciókat váltott ki. A romantikus történetszemlélet, mint erre Thierry munkája a példa, ebben is a feltételezett és elveszettnek tartott naiv eposz nyomait kereste, és a turult, mint Attila reinkarnációját fogta fel. Györffy pedig egyszerűen Kézait is a feltételezett, XIII. századi tudatos ötletgyártók közé sorolja, aki ezzel igyekezett az Anonymus krónikájában „csak rosszul leplezett ellentmondást” elsimítani ami „a Turul-monda és az Attila-hagyomány között fellelhető." Az eddig elmondottak alapján úgy véljük, hogy egyik álláspontot sem fogadhatjuk el. Korunkban a romantikus történetszemléletet cáfolni már nem szükséges. Nem vethetjük el viszont a mítosz létezését. Kézai tudósításában, mely a „koronás turul”-t említi Attila pajzsán, valóban érezhetjük a tudákos igyekezetet, mely saját korának elképzelései szerint értelmez. A tudósítás lényege azonban, vagyis az a hagyomány, hogy a Turul ugyanannak a nemzetségnek volt az őse, melyből Attilával együtt Álmos is származott - azt bizonyítja, hogy valódi dinasztikus eredetmondával van dolgunk.

attilacimer.JPG

Kép: Attila zászlója. A zászló színe fehér, ahogy a Képes Krónikában Attila, Álmos és Árpád pajzsának színe is.

Jegyzet

Joánnész Málálász (+578) bizánci történész meséli el 18 kötetes Világtörténetében, hogy 527-ben vagy 528-ban a Krími félsziget keleti vidékén élő hun nép egyik vezére, Gordász Konstantinápolyban megkeresztelkedett. Hazatérve tûzzel-vassal kezdte el Krisztus igájába téríteni a népét. Annak arany-bálványait beolvasztotta és bizánci pénzre cserélte fel. Alattvalói azonban - a pogány papok izgatására - fellázadtak ellene, megölték őt, és helyette testvérét, Mogyert (Muagerisz) választották meg uralkodónak. Mogyer megtámadta és lekaszabolta a boszporuszi helyőrséget. A bizánci császár bûntető-hadjárata csak nagy nehezen tudta Mogyert megverni és visszavonulásra kényszeríteni. [Moravcsik Gyula, A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység, in: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján, Budapest, 1938. I, 192-195.]

Irodalom

Pritsak, Omeljan: Die bulgariscbe Fürstenliste nnd die Sprache der Protobulgaren. Wiesbaden, 1955. 39.

Pritsak: i. m. Az óbolgár királylajstromra vonatkozó korábbi irodalom fő munkái: Marquart, J.: Die Chronologie der alttürkiscben Inscbriften. Leipzig, 1898. 72 — 98.  Bury: The Chronological Cycle of the Bulgaríans. Byzantinische Zeitschrift, 1910. Jhg.  Mikkola, Jose.ph: Die Chronologie der türkiscben Donaubulgaren. Journal de la Societé Finno-Oug-rienne, XXX. 1918.  Gombocz Zoltán: A bolgár kérdés és a magyar hun-monda. Magyar Nyelv,  1921. évf. 15 — 21. Hóman BáliiU: A magyar hun-monda és hun-hagyomány. Bp. 1925.  49-50. Németh Gy. i. m. 45. Györffy: i. m. 126. Pritsak: i. m. Függelékben közli a lista teljes, német fordítását és megfejtését:  76-77.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://julianusbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr1213498493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Géki 2017.12.14. 12:50:44

@Benkő István

"E bolgár dinasztia 721-ben halt ki. Tudjuk, hogy uralkodó őseik, Imik közvetlen utódai, előzőleg azon az onogur-bolgár birodalmon uralkodtak, melynek a honfoglaló magyarság elődei is alattvalói voltak."
Hogy a magyarok elődei, valaha is "alattvalói" lettek volna az onogur-bolgár birodalomnak, arra nincs semmien bizonyíték, de még nagyon utalást sem lehet találni semmien forrásban.
Az egy teljesen más állítás – mint a cikk egyébként ezt kifejti, hogy az onogur – bolgároknak, és a magyaroknak, voltak közös őseik, vagy legalábbis egy közös birodalomban éltek, egy olyan család -Dulo- vezetése alatt, amelynek egyik ága a dunai-bolgárok, fejedelmeit adták, a másik ága pedig a magyarok uralkodóit. Ezért javaslom a mondat alábbi átírását.
"E dunai-bolgár dinasztia 721-ben halt ki. Tudjuk, hogy uralkodó őseik, Imik közvetlen utódai, előzőleg egy olyan onogur-bolgár birodalmon uralkodtak, melynek az dunai-bolgárok, és a honfoglaló magyarság elődei is, alattvalói voltak."

Benkő István 2017.12.14. 17:36:11

@Géki: Ez a cikk idézet, nem lehet módosítani. Magam részéről a lényegével egyetértek. A legfontosabbnak a magyar népnév - uralkodó neveként történt - 6. századi megjelenését tartom. Most már csak az a kérdés, hogy mi volt a névadás motívuma (etnikai származás, földrajzi eredet vagy egyéb). Kérdés továbbá, hogy M(u)ager(isz) népe (vagy annak meghatározó része) magyarul beszélt-e, a közösség az uralkodódól kapta-e a nevét, vagy esetleg fordítva.

Benkő István 2017.12.14. 19:47:24

@Géki: "A 9. század nagy talánya, hogy milyen nyelve(ke)n beszélhettek Avarország „avar” túlélői, 53 és ezek a nyelvközösségek mikor jelenhettek meg az avar steppe-állam lakosai között. E kérdéskörön belül jelentkezik az „avar” nép (legalább valamekkora hányadának) magyar mivoltát feltételező elgondolás. A kétszeri bejövetelt már legrégebbi krónikáink is vallják.54 Tudományos történetírásunkban Nagy Géza vetette fel azt, hogy „Árpád nemcsak idegeneket, nemcsak rokon népeket, hanem magyarokat is talált e hazában.” Őket a bolgárok között vélte felfedezni, és hivatkozott arra, hogy az Azovi-tenger melléki hun királyt, akinek székhelyén aztán Kuvrat feltűnik, Muagernek hívták, a Kuvrat által alapított Dulo-dinasztiát pedig a magyar mondák is ismerik.55
Nagy 1895, CCClII. Véleménye kétségkívül írott kútfőkön alapszik. Egyfelől az 530 körül a Fekete-tenger vidékén feltűnt „Muagerisz” kutrigur-hun király nevének a magyar népnévvel való összefüggését Moravcsik Gyula igazolta. Moravcsik 1927. Másfelől a magyarság eredetmítosza, a csodaszarvas-monda szerint a Meotisz ingoványai közül előjövő hunor és Magor a nőrablás során Dulának, az alánok fejedelmének két lányát vette feleségül. "

Géki 2017.12.14. 23:18:01

@Benkő István:

Igen - értem, hogy nem lehet - de ha idézünk valakit akkor az vagy azt jelenti, hogy egyetértünk vele vagy azt, hogy vitatjuk a nézetet. Ezt a cikk közben - vagy legalább a cikk végén - jó ha közli a szerző.
A "kétszeri bejövetelt" támasztja alá a közelmúltban megjelentetett Neparáczki tanulmány is, amely egyértelműen kiáll a hun - magyar kontinuitás mellett.
Hogy mi is a "magyar"népnév eredete, az nagyon képékeny.
Nekem régóta az a véleményem, hogy "magyarokról" és "magyar nyelvről" csak a honfoglalás után volna szabad beszélni. Az ez előtti időkről, csak mint a magyarság elődeiről volna szabad beszlni, mint nyelvi mint etnikai szempontok alapján.
Tehát egyaránt voltak nyelvi-, és etnikai,- elődeink, a kettő egymástól elválaszthatatlan. Vagyis nincs olyan hogy külön, "nyelvtörténet" és "etnikai történet".
A magyarság tehát mind nyelvében, mint etnikailag, egy bonyolult és sokszínű folyamat eredményeként jött létre. A finnugrisztika "eredettörténete" tehát egy tudománytalan nézet, és leginkább a homeopátiával mutat azonosságot.
Ebben az összefüggésben tehát, annak a kérdésfelvetésnek, hogy a magyarság kialakulásában résztvevő etnikumok közül ki is beszélt "magyarul" azért nincs is értelme - merthogy senki, és mindenki. A magyarságnak, és a magyar nyelvnek, voltak elődei, tehát a magyarság és a magyar nyelv története, ezen elődök története.
Ha az "alapszókincs" értelmezése folyományaként a magyar nyelv "török" - lenne, akkor az összes ez irányú kérdés értelmét vesztené. Az avarok nyelvének "magyar avagy töröksége" csak azért kérdés, mert hogy - valakik - azt állítják, hogy a magyar nyelv "uráli"... és nem török. Miért nem török? - vagy miért nem iráni?... vagy miért nem magyar?

Benkő István 2017.12.15. 06:58:21

@Géki: Köszönöm a tanácsot. Én a cikk lényegével egyetértek, azért közlöm. Persze vannak még tisztázatlan kérdések, és lehet az is, hogy azok örökké úgy maradnak. Az egyik ilyen, hogy hova lett Magor (Muagerisz) népe. Nézetem szerint több részre szakadt:
- egy részük ott maradt a Meotisz vidékén és alkotórésze lett Kuvrat államának,
- más részük perzsa zsoldba állt és részt vett Derbent védelmében (lásd: Kuma menti Magyar városok),
- harmadik részük Magna Hungariaba ment (Baskíria).

Később Kuberrel a Meotisz mellől egy részük Avariaba távozott (onogur-magyarok, ungarok), más részük még később Árpád népeként érkezett a KM-be és ma is létező államot alapított: Magyarország.

Géki 2017.12.15. 10:46:23

@Benkő István:

Én magam is csak a pontosítás kedvéért jegyeztem meg - mindig is bosszantott az efféle mondatszerkezet, hogy „a magyarok valamilyen birodalom alattvalói voltak”. Ez a nomád hagyományok értelmében egy segédnépet, jelent – mint a honfoglalóknál a kabarok, akik aztán el is tűnetek, ma sem tudjuk pontosan hogy kik is voltak, és milyen szerepük is volt a 9.-10. századi magyar történelemben.

Talán az időszámításunk kezdete körüli időkből kellene kiindulni. Ekkor szinte egész Európa „germánná” vált, a gótok foglalták el a Volgától nyugatra lévő területet, és 300 év viszonylagos nyugalom és stabil ( már amennyire egy nomád világ stabil lehet) rend állt elő.
Hol lehettek ekkor a „magyarok”? - maradjunk ennél a kifejezésnél. Ha megállapodunk abban, hogy sem Kínából, sem Perzsiából, sem Rómából „nem látszanak” ( a Kínaiak, hsziungnukat látnak, a Perzsák alánokat, a Rómaiak gótokat) akkor nem marad más választás, minthogy a Volga és az Urál közti területen kell, legyenek, a Kámától a Kaszpi – tengerig „nomadizálva”.
Aztán 350 – ben megérkeznek a hunok az Urál folyóhoz, és úgy 650 ig „szétzilálják” ezt a viszonylagos nyugalmat, a kelet európai sztyeppén. Sodornak magukkal, és hajtanak maguk előtt Alánt, Magyart, Gótot. Majd Kuvrát államának felszámolása után 670 – tól újra előáll egy 200 éves hatalmi struktúra. Az Al-Dunánál bolgárok, a Kaukázus előterében a kazárok és a „feketeföld vidéken” - ( északon = szever(n/t)ü ) a Dnyepertől a Volgáig a „türkmagyarok”, a Káma és a Kaszpi között az „ugormagyarok”.
Aztán 870 körül megjelennek a Besenyők, és ennek hatására, megalakul a Magyar Nagyfejedelemség a Kárpát-medencében.
Vagyis a minket leginkább érintő időszak az a 470-870 ig tartó időszak, amit még kettéoszt Kuvrát állama, így le lehet szűkíteni a kérdést a 670-870 közötti kétszáz évre.
Ez az – az idő, amikor már vannak, írásos emlékek, de az arab és a Bizánci források totális ellentmondásban vannak egymással.
Az Ibn Fadlan – Dzsajháni – Ibn Rusta féle hagyomány egy független, és gazdag, világról beszél, míg a DAI – ból egy „segédnép” képe rajzolódik ki.
Egyre erősebb bennem a gyanú, hogy nem ugyanarról a „magyarokról” beszélnek. Az arabok, az „északi-feketeföldi”- türkökről ( a Dnyeper és a Volga közötti vidéket ma is Feketeföld vidéknek nevezik) a DAI –pedig a Kaukázus előterébe sodródott, „hun – alán – szavard” –türkökről, akik aztán a honfoglalás előestéjén, mint „covari” nép egyesül a „feketeföldi” –türkökkel, és alapítják meg a Magyar Nagyfejedelemséget.

( A DAI összekeverte a szláv északot jelentő ( szever ) szót a Kaukázus előterében élő „szavard” - „szeverd” néppel. A Bizáncba „feljövő” két nagyúr ( Bulcsú és Tormás) szláv tolmácsa „északi-feketeföldi” ( szevertí aszfaloi) - ként nevezte meg az Álmos – Árpád féle türköket. Van aki szerint már a "szavard" is valami északit - szibériait jelent. A beszámolóikat hallgató „történészcsászár” pedig szépen „összeetimológizálta” a két népet és nevet – örök bizonytalanságba, és reménytelenségbe taszítva ezzel a honi történész, és nyelvész társadalmat. )

Géki 2017.12.15. 11:23:53

Bőven benne van persze a „kavarásban” a nagyravágyó, öntelt, és hiú „nagyúr” - Bulcsú – is, aki eltúlzott politikai ambícióitól hajtva, össze-vissza hazudozik arról, hogy a „kabarok a legvitézebb és első törzs, a szövetséget szervező erő, a türkök között” akik persze még csak nem is engedelmeskednek a nagyfejedelemnek sem, csakis a saját fejedelmének, aki persze ki is lenne más mint Ő maga Bulcsú a „karhasz”. Aki aztán persze Bizáncban, „megkeresztelkedik” és „sok pénz gazdájaként” lesz útjára bocsátva. Szerencséjük az Árpádoknak, hogy Augsburgnál kivégzik, különben ma nem „Árpád-házi” hanem „Bulcsú-házi” királyainkról beszélhetnénk.

Géki 2017.12.15. 20:07:46

Jó volna, ha végre képesek lennénk, reálisan nézni, és értékén kezelni ezt a nagyravágyó, öntelt, hiú, és mértéktelen politikai ambícióitól túlhajtott „nagyúr” - Bulcsú – által lediktált tömény hazugságáradatot – amit a DAI 38. 39. és 40. fejezeteként ismerünk. Fel kellene végre ismerni, hogy ennek a „forrásnak” ugyan úgy semmi érdemi információja nincs a valóságos történésekről, mint Anonymus Gestájának – vagy fogalmazzunk úgy, hogy pont ugyan annyi értéke van, mint emennek. Saját korára nézve, lehetne értéke, ha végre felismernénk, és reálisan tudnánk kezelni, a 670 -970 – ig terjedő időszakot. Tudunk annyit erről a korról, hogy mindenféle szélsőséges elfogultság nélkül is meg lehetne írni a történéseket. Ehhez azonban ki kellene végre józanodnia – mindenkinek.

A DAI magyarokra vonatkozó részei két különös ember találkozásának terméke. Mindketten, hiú, és nagyravágyó, de öntelt, mellőzött, épp ezért sértődött, emberek, akik lényegesen többre tartják magukat, mint amit sikerült elérniük. Mindketten, mérhetetlen politikai ambícióval vannak megáldva.

Az egyiket azonban, először az apja, majd utána az apósa szorítja háttérbe. Majd amikor végre sikerül „megpuccsolnia” a császári trónt, akkor meg jön egy ilyen „sosemvolt nép” mint ezek a türkök, és szekérszám hordják el az aranyat, ezüstöt, hogy megmenthesse tőlük hatalma morzsácskáit.

A másik pedig, hiába hazudja „a kabarokat első és legvitézebb törzsnek” pontosan tisztában van vele, hiába a katonai és diplomáciai sikerei, a babérokat az Árpádok aratják le, azokat csak erőszakkal lenne lehetséges „kiütnie a nyeregből” – és még akkor sem mehet biztosra – örök harmadik marad, ha belegebed is – és még az sem biztos, hiába olyan hatalmasak az ambíciói, és a gazdagsága.

Ha egy ilyen nézőpontból olvassuk a DAI 38.- 39. és 40. fejezetét, akkor észrevehetjük, hogy azok olyan semmitmondó információk halmaza, aminek a valóságos eseményekhez az égadta világon semmi köze, az mindössze két mérhetetlenül sértődött és politikai ambíciók által vezérelt „puccsista” találkozásának és vágyálmainak és ambícióinak, állít emléket. Legjobb volna azt így is kezelni.

Az egyik, mivel sokáig császár nem lehetett, hát tudós akart lenni, (nem túl nagy sikerrel), a másik „nagyfejedelem”akart lenni, de aztán csak, mint „útonállót” akasztották fel.
Ahelyett, hogy valódi információkat hagytak volna az utókorra, nem hagytak mást csak mérhetetlen hatalmi becsvágyuk mementóját.

Ferenc Flórián Bognár 2017.12.17. 09:07:21

Tisztelt Szerkesztők! Öröm olvasni higgadt hangvételű, de a valóság mellett szívósan kitartó cikkeiket. Annyit kérdeznék, hogy van-e tudomásuk arról az írott forrásról, amit Németi Kálmán (nevében az É hang umlauttal) publikált közel 100 éve. Ebben Theophylactos Simocatta híradásából hozza, hogy az avarok, (a varchunik) pseuso-avaroknak, azaz ál-avaroknak hivattak, és eredetileg ogorok voltak. Hozza a névcsere okát is. Ennek a Németinek még rengeteg anyaga van a magyarok népneveiről.
A másik fantasztikus forrás a 200 éve munkálkodott Horvát István. Az ő könyvei is elérhetőek már.
Üdvözlettel Bognár Ferenc

Benkő István 2017.12.17. 20:06:43

@Ferenc Flórián Bognár: Köszönöm a bátorító hozzászólást. Némäti Kálmán Nagy Magyarországról szóló 1911-ben készült könyvét ismerem. Ebből a forrásból indultam ki, amikor a következő cikket írtam: julianusbaratai.blog.hu/2017/04/14/szkita-hun-avar-magyar_folyamatossag_korabeli_forrasok_alapjan_terkepekkel
Horváth István írásairól nem volt tudomásom, Köszönöm a figyelemfelhívást.

Ferenc Flórián Bognár 2017.12.18. 05:41:30

T. Benkő István! Az általam ajánlott Horvát István, a Széchenyi Könyvtár első igazgatója volt. Fantasztikus forrásművet állított össze több könyvben. Fent a mai könyvtárban olvashatóak a könyvei, itt a neten csak a Tudományos Gyűjteményben szereplő írásai elérhetőek. Nézzen bele, nagyon megéri!
Üdvözlettel, Bognár Ferenc

Géki 2017.12.18. 09:31:19

@Benkő István:

Horváth István (1784-1846) történész.

Ő az, a „délibábos ősmagyarkodó”, aki a finnugristák szerint először írta le, hogy a magyar nyelv „finnugor származása” kizárólag a Habsburgok ármánykodása révén kerülhetett tudományos rangra. Ráadásul - szerintük - ő hamisította, azt a Kossuthnak tulajdonított állítást is, amelynek eredményeképpen, később sokan valóban komoly tudományosan megerősített tényként kezelték ezt a feltételezést. ( Mai napság sincs tisztázva ennek a legendának sem a ténye, sem a hamissága.)
Szintén Adorján szerint azonban azt az állítását, aminek alapján az egyik legnevetségesebb „nagymagyarkodónak” - sőt az ősmagyarkodás prototípusaként - szokás beállítani – „Azon soha nem képzelt meggyőződésre jutottam, hogy a Mindenható az első emberben magyart alkotott.” – csupán egy 1827-ben egy ismerőséhez, VILLAX, zirci apáthoz írt magán levelében lehet megtalálni, tudományos dolgozataiban ezt soha nem írta le. ( Hogy mi vezette erre a túlzó és, rajongó sovinizmusra – nem lehet tudni, de ez nem jelenti azt, hogy negligálnunk kellene tudós mivoltát. Hiszen az a tudós is Ő volt, akiről Magyar Adorján (A Fáklya 1962 május-június) ezt írta:
„Horvát István volt, az – az úttörő tudós, aki a tudományos művekbe belevitte azt a követelményt, hogy az állításokat lelkiismeretesen és szószerinti idézetekkel (pontosan megjelölve a szerző nevét, a mű címét, kötet és oldal számát, megjelenési helyét) kell támogatni.”

Benkő István 2017.12.18. 10:44:34

@Géki: Igen. Interneten található egy "Magyar Adorján" néven jegyzett "A Fáklya" c. folyóiratot forrásként megjelölő cikk erről a "magtudin" weblapon közölve. "A Fáklya" mint forrás érdekes, mivel az tudomásom szerint a Román Kommunista Párt magyar nyelvű, Nagyváradon megjelentetett lapja volt. Ugyanakkor Magyar Adorján a - szintén interneten megtalálható életrajz szerint - "Magyarországon Magyar Adorjánnak nem volt publikálásra lehetősége, a nyu­gati szórványmagyarság lapjaiban, elsősorban a Dél­-Amerikában megjelenő, „A NAP FIAI” című újság­ban tette közzé rendszeresen kisebb írásait.", 1978-ban bekövetkezett haláláig. Úgy látszik Romániában volt publikálási lehetősége!? Vagy ez egy másik Fáklya?

Benkő István 2017.12.18. 10:46:17

@Benkő István: Vagy ez egy másik "Magyar Adorján"?

Géki 2017.12.18. 12:10:01

A "Habsburg ármánykodásról szóló" Horváth István történetet a Nyesten lehet olvasni, a @zegernyei tollából. Ordenáré hazugság az egész... mivel a szerzőnek nem volt elég kitartása Horváth kéziratának végig nézéséhez, ezért a cikk végén egyszerűen "megvádolta" a hamisítással mindenféle bizonyíték nélkül! ( Nem is lenne Klíma ha valami témát is végig tudna egyszer életében vinni.)

A Magyar Adorján féle dolgozat - nekem pdf formában van meg - éppen az ominózus Klíma cikk miatt kerestem meg - annó - sajnos nem tudom, hogy honnan töltöttem le - de utána néztem - a magtudin.org - on az a cikk van ami nálam is el van mentve - akár még az is lehet, hogy onnan...

Géki 2017.12.18. 14:58:56

@Benkő István:

A wikipédia az alábbi folyóiratokat sorolja fel:

Fáklya című folyóiratok:
• Fáklya, kolozsvári szakszervezeti folyóirat (1920)
• Fáklya, kolozsvári szocialista, majd kommunista pártlap (1920–1921)
• Fáklya, csehszlovákiai társadalmi és irodalmi riportlap (1929)
• Fáklya, nagyváradi hetilap (1946–1989)
• Fáklya, a Csemadok politikai és kulturális havilapja (1951–1956)
• Fáklya, ohiói magyar nyelvű keresztyén havi folyóirat (1952–?)
• Fáklya, a Csemadok kulturális folyóirata (2008–2009)
• Fáklya a Szovjet- Magyar Baráti társaság lapja (1968-1986)

Hogy az ominózus Magyar Adorján cikk hol jelent meg, azt eddig még nem sikerült megtalálni - van azért néhány "kizárható" eset...!

Géki 2017.12.18. 20:38:45

@Benkő István:

Fáklya Kiadó, Warren, Ohio, USA
Mivel több munkája is itt jelent meg - valószínűleg a Horváth István cikket is itt publikálta.