Magyar őstörténet

Julianus barátai

Julianus barátai

LEHET-E A FINNUGOR SZKÍTA? NYILT LEVÉL TÓTH BALÁZS ÚRNAK

Amikor egy cikk ütközik a módszeres tudománnyal

2018. április 18. - Benkő István

Ön az Index portálon 2018. IV. 12-én megjelent cikkében [https://index.hu/tudomany/2018/04/12/szetszedte_az_elte_a_magyar_idok_finnugor_agymeneset/] „finnugor agymenésnek” nevezi Pap Krisztián könyvtáros Magyaridők portálon megjelent, Történelmünk rehabilitációja elkerülhetetlen [https://magyaridok.hu/velemeny/tortenelmunk-rehabilitacioja-elkerulhetetlen-2875731/ ]című véleménycikkét. Továbbá kijelenti, hogy a vitatott cikk ütközik a módszeres tudománnyal.

Itt nem kívánok azzal foglalkozni, hogy az „agymenés” kifejezés beleillik-e az újságírói etikába, sem azzal, hogy egy facebook bejegyzés alapján kijelenthető-e, hogy egy cikk ütközik a „módszeres tudomány”-nyal. Ehelyett ismertetem azokat az adatokat, amelyek alátámasztják, hogy a vitatott cikk valóságos tudományos problémát vet fel, mely azonban kizárólag nyelvészeti alapon nem oldható meg. Ezen kívül felhívom a figyelmet arra is, hogy maga az MTA hirdette meg 2013-ban a korszakváltást az őstörténetkutatás területén, amely azóta is zajlik. Történész szerzőktől több, a szkíta-hun-magyar kapcsolatról szóló cikk született. Mindezek alapján javasolom kedves Tóth Balázs, hogy nézzen alaposabban utána a felvetett kérdéseknek és egy tudományos újságíróhoz méltó módon korrigálja cikkének hangvételét és tartalmát is.

1. Pap Krisztián cikkének legfontosabb megállapításai és azok tudományos előzményei

Pap Krisztián a következőket írja:

„Az 1860-as években vitte be a tudományos köztudatba Hunfalvy Pál és különösen Budenz József, hogy a magyar nyelv finnugor alapokra épül. Ők ezt a nézetet a nép faji származásával kötötték egybe.

Az elmélet egyik legfőbb problémája, hogy a … magyar krónikák és a későbbi tudományos igényű történeti munkák semmit sem tudnak finnugor rokonságról, és következetesen a szkíta-hun egyenes ági leszármazást hirdetik.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) álláspontja mostanra annyiban finomodott, hogy a nyelvet már nem kötik származáshoz, mint korábban, hiszen a nyelvrokonainknak mondott hantik, manysik (idegenül: osztjákok és vogulok) a mongoloid rasszba tartoznak, míg a magyarok egyértelműen az europidba.”

Nyelvünk (népünk) finnugor eredete és a honfoglalás kori magyarság antropológiai arculata közötti ellentmondás kérdésével Tóth Tibor antropológus, az MTA Antropológiai Intézetének volt igazgatója már az 1960-as években foglalkozott. Megállapította, hogy a honfoglaló magyarság antropológiai arculata eltér mind a Volga-Káma környéki finnugor népekétől, mind a legközelebbi nyelvrokonainkétől, a hantiktól és manysiktól. Ezt Tóth Tibor azzal magyarázta, hogy kutatásai szerint a honfoglaló magyarság antropológiai arculata a szarmata korban (i. e. 5-3 század) és a Kaszpi tenger északi partvidékén alakult ki, méghozzá iráni népekkel való etnikai kölcsönhatások, házasságok útján. Magyarul ott, ahol abban az időben az ókori és középkori források alapján a szkíták, szarmaták, majd később a hunok éltek. A megállapításból levonható az a következtetés, hogy a magyar őstörténet azonos, illetőleg egybefonódik a szkíta és a hun történelemmel. Ilyen értelemben a magyarok a szkíták és hunok utódai.

Tóth Tibornak a magyar eredetkutatással és a keleti magyarokkal kapcsolatos főbb művei:

Veres Péter néprajztudós, az MTA Néprajztudományi Intézetének volt főmunkatársa Mérföldkövek a magyar őstörténetben című, 2009-ben megjelent munkájában – Tóth Tibor antropológiai munkásságára és Moór Elemér nyelvtörténeti koncepciójára hivatkozva - kifejti azt a nézetét, hogy a magyarság még ennél is korábban, a szkíta kor kezdetén, az i. e. 1. évezred elején kivált az ugor nyelvközösségből és eurázsiai lovasnépként élt a sztyeppeövezetben az őt körülvevő iráni, majd türk népek között. Katonai fölényét a magyarul (ugorul) beszélő nép mindvégig megőrizte, ami lehetővé tette más népek beolvasztását is. Ezt a magyar nyelvben meglévő iráni szubsztrátum igazolja. Tanulmányában az időpontot összeköti a lovas-nomadizmus elterjedésével. Moór Elemér említett nyelvtörténeti koncepciója az ugor nyelvközösségből történt kiválást - Veres Péter közlése szerint - azzal bizonyítja, hogy a többi ugor nyelvben a bronzfeldolgozás szavai közösek a magyarral, míg a vasfeldolgozás szavai hiányoznak. Ezt a közlést annyiban pontosítom, hogy a vas szónál jelentésváltás tapasztalható, ez a szó a többi ugor nyelvben az ónt jelenti. Ez azonban nem érinti a megállapítás lényegét. A vas a Nagy sztyeppén az i. e. 1. évezred kezdetén jelenik meg. Elődeink legkésőbb ekkor váltak ki az ugor nyelvközösségből. [V. ö.: Veres Péter: Mérföldkövek a magyar őstörténetben, Budapest, 2009. 53-78. o.]

Elődeink különválása összeköthető az Andronovoi kultúra kialakulásával és elterjedésével. Ennek meghatározó eleme volt a ló háziasítása, a fogatolás, a közlekedést és harcászatot forradalmasító andronovói harci szekér, majd a ló hátaslóként törénő alkalmazásának feltalálása. Mindezekben elődeink kezdeményező szerepet játszottak, amit bizonyít, hogy a lótenyésztéssel kapcsolatos szavaink közösek nyelvrokonainkkal (tehát a kiválást megelőző eredetűek) és az iráni és türk népekkel, ami azt bizonyítja, hogy az utóbbiak a lótenyésztéssel kapcsolatos szavakat tőlünk vették át. A magyarság őstörténetét ennek alapján először az Andronovoi-Afaneszjevói régészeti kultúrák, majd a szkíta és a hun korszak keretei között kell keresni. [V. ö.: AZ ŐSTÖRTÉNET HARCKOCSIJA ÉS A MAGYAR ETNOGENEZIS, http://julianusbaratai.blog.hu/2017/08/07/az_ostortenet_harckocsija_es_a_magyar_etnogenezis, letöltve: 2018-04-18]

Ezek a megállapítások feloldják a magyar nyelv finnugor alapjai és a magyarság antropológiai arculata, valamint a szkíta-hun eredet közötti látszólagos ellentmondást. Ilyen ellentmondás ugyanis nem létezik. A szkíta-hun eredet nyelvészeti alapon történő cáfolata óriási logikai hiba, mivel sem a szkíta sem a hun nyelvet nem ismerjük. Mind a szkíta, mind a hun korban többnemzetiségű, többnyelvű politikai egységek léteztek az eurázsiai sztyeppeövezetben, közéjük tartozott a magyar nyelvű közösség is. Ennek egyik része a Kárpát-medencébe költözött, másik részét a 13. században felemelkedő Mongol Birodalom verte szét és olvasztotta be a birodalom türk nyelvű harcos nomád népei közé. Ez a magyarázat arra, hogy kutatóink - Tóth Tibor, Benkő Mihály, Bíró András Zsolt – a hajdani hatalmas Mongol Birodalom területén különböző helyeken, Kazahsztánban, Üzbegisztánban, Nyugat-Szibériában és Nyugat-Mongóliában találtak magukat magyarnak nevező, de a magyar nyelvet már nem beszélő néptöredékeket.

A magyar nyelv fennmaradásáról a mongol kor után még egészen a 18. századig érkeztek híradások, mára azonban Kelet-Európában és Ázsiában a csángóktól keletre magyarul beszélő közösségek nem maradtak. [http://julianusbaratai.blog.hu/2016/10/13/benko_mihaly_julianus_magyarjainak_utodai_europa_es_azsia_hatarvideken]

 

2. Korszakváltás az őstörténetkutatásban

Az őstörténetkutatás területén 2013. óta korszakváltás zajlik.
Amikor egy képviselő javasolta az MTA-tól források elvonását és ebből egy új őstörténetkutató intézmény létrehozását, az MTA illetékesei pánikszerű tevékenységbe kezdtek. Ennek volt a következménye az MTA BTK MÖT megalakítása, továbbá az MTA weblapján meghirdetett és a Heti Válaszban megjelent cikk Ablonczy Bálint tollából:

A korszakváltást a Magyar Tudományos Akadémia itt hirdette meg:

http://mta.hu/sajtoszemle/attores-elott-a-magyar-ostortenet-kutatasa-nagy-dolog-kezdodott-132311/

Ablonczy Bálint cikke itt olvasható: http://julianusbaratai.blog.hu/2016/12/03/ablonczy_balint_fordulat_a_magyar_eredetkutatasban

Most kiemelünk a cikkből néhány gondolatot:

ABLONCZY BÁLINT: FORDULAT A MAGYAR EREDETKUTATÁSBAN
Heti Válasz XIII. Évf., 31. szám. 2013. augusztus 1.

Ablonczy Bálint cikke a 14-17. oldalon. Részlet a cikkből:

"Az őstörténet három legfontosabb kérdése és a TUDOMÁNYOS válaszok

1. Vége a finnugor rokonságnak?
A magyar nyelv és a honfoglalók eredete két külön dolog. Nem létezik "finnugor", amiképpen "indogermán" népi eredet sem: ezek nyelvtörténeti kategóriák. A kulturális gyökerek nem moshatók össze sem a vérségi, sem a nyelvi származással.

2. Mennyire ősi a székely rovásírás?
Ez még bizonytalan. Volt olyan feltevés, amely XV. századi konstrukciónak tartotta, ám ez tarthatatlan álláspontnak tűnik. Nem kellően igazolt az a vélekedés sem, amely szerint az írás az egyház üldözése ellenére maradt fenn: templomokból is ismerünk feliratokat, ez papi jóváhagyás nélkül elképzelhetetlen lett volna.

3. Az avarok magyarok?
Az érdeklődőket László Gyula kettős honfoglalás elmélete óta (amely szerint a magyarság a 670-es években majd 895-ban érkezett a Kárpát-medencébe) foglalkoztatja a kontinuitás kérdése. Noha ezt a tudomány nem tekinti bizonyítottnak, elmozdulás tapasztalható: a kutatások fényében valószínű, hogy az avar kori népesség nagy része megérte a honfoglalást, és felmerült a székelység avar eredete is."

"A (csatlakozott avar/székely népesseg) a betelepülők egyes –számukra azonos –társadalmi rétegeihez tagozódhattak:
...a köznép vezetői ... –a saját népességükből verbuvált katonai segédcsapatok élén – a honfoglaló magyarok társadalmának középszintű vezetőihez integrálódhattak."

Ezután némi visszarendeződés történt, lásd. Vásáry István cikke a MN Magazin 2015. febr. 28-i számában: Múltunk kacatjai. Ebben Vásáry tagadja a hun kapcsolatot, a turáni származást stb. A blogomon közlöm Bíró András és Bakay Kornél válaszát.

http://julianusbaratai.blog.hu/2016/12/25/bakay_kornel_a_magyar_mult_kacatokbol_all

http://julianusbaratai.blog.hu/2016/12/25/biro_andras_zsolt_a_mult_visszaszolt

2015-ben az MTA BTK MÖT gondozásában megjelent a Sudár Balázs által szerkesztett Magyarok a honfoglalás korában, Budapest 2015. könyv, mely nagyon sok információt tartalmaz és több megválaszolásra váró kérdést vet fel. Ebben a régi gárda tagjainak az írásai az új generációval együtt jelennek meg.

Az őstörténetkutatás helyzetéről Sudár Balázs a sajtónak is nyilatkozott:

ÚJ MAGYAR ŐSTÖRTÉNET (1-2. RÉSZ), INTERJÚ SUDÁR BALÁZZSAL NEM AKKOR, NEM OTT ÉS NEM ÚGY, AHOGY GONDOLTUK, Pestisracok.hu 2017. 01. 7-8.

A témához kapcsolódik néhány további cikk is:

http://mta.hu/…/a-kaukazus-es-nyugat-kazahsztan-terseget-is…

http://444.hu/…/lehet-hogy-teljesen-felreertettuk-eddig-a-…/

http://julianusbaratai.blog.hu/…/a_magyarsag_ostortenetere_…

http://julianusbaratai.blog.hu/20…/…/01/madzsar_magyar_varos

julianusbaratai.blog.hu/2017/02/21/hunok_es_magyarok_fordulat_az_ostortenetkutatasban

http://julianusbaratai.blog.hu/2017/02/21/hunok_es_magyarok_fordulat_az_ostortenetkutatasban_ii_resz

http://julianusbaratai.blog.hu/2017/04/16/otvos_zoltan_kaukazusi_testverek

julianusbaratai.blog.hu/2016/09/18/kommentar_kovacs_noemi_nem_alkottak_egyseges_nepcsoportot_a_szkitak

http://julianusbaratai.blog.hu/2018/03/19/muagerisz_kiraly

 

3. Néhány a szkíta-hun folyamatosságra utaló középkori forrás:

Szevillai Szent Izidor (556 – 636)

„…A magyarokat azelőtt hunoknak hívták, és utána – királyuk neve után – avaroknak, és ezelőtt ezek a távoli Maeotis és a jeges Tanais (Don) a masszagéták vad népe között éltek. Aztán a fürge lovaikon kitörtek a Kaukázus sziklái közül, ahol Nagy Sándor Kapui visszatartották a vad népeket. A keletet húsz évig tartották rabságban, az egyiptomiaktól és etiópoktól pedig évi adót szedtek...”[A latin Patrologia 82-ik kötet kilencedik könyv második fejezet 66. cikk.]

 kaukazusi-invazio-07.JPG

Kép: A Kaukázus a 6. században. Ekkor alapították a Derbendnáme (11. századi arab v. perzsa krónika) szerint Kicsi Magyar és Ulu Magyar városokat és ekkor uralkodott a térségben Muageris kutigur (hun) uralkodó Malalas 6. századi bizánci krónikás szerint

Rubruk (1255):
„…Baskíria tartományából jöttek a hunok, akiket később magyaroknak neveztek, s ezért hívják Nagy-Magyarországnak. Isidorus azt mondja róluk, hogy fürge lovaikkal áttörtek a falakon, melyeket Sándor állított a Kaukázus szirtjein a vad törzsek megfékezésére, úgyhogy Egyiptomig az egész területről nekik adóztak. Franciaországig is feldúltak minden országot, tehát nagyobb hatalomra tettek szert, mint manapság a tatárok….”
/A tatárjárás emlékezete. Szerk. Katona T. Bp. 1981. 95-100. Fordította: Györffy Gy./

A honfoglalás után a keleti magyarság zöme … az uráli-kazakisztáni sztyeppéken maradt, később „behódolt a mongoloknak, és betagozódott az Aranyhorda katonai szervezetébe, a „madzsar” (magyar) etnikai név megőrzése mellett. Az ő utódaik lehetnek a kazak-magyarok és az Üzbegisztánban, Szamarkand környékéről leírt kipcsak-magyarok. [Vö.: Etnicheskij Atlas Üzbekistana, 2002 Tashkent, 59; Catherine Poujol, Dictionnaire de L’Asie Centrale, 2001 Paris, 193]” .

A magyarok nemcsak az üzbégek, hanem velük szomszédos rokonaik: a nogajok etnonomenkatúrájába is bekerültek. (Nogaj Horda, Mangyt Jurta). Erre hiteles adatok is szolgálnak. V. V. Trepavlov alapvető munkájában a Nogaj Horda történetéről megnevezi a nogaj törzsi-nemzetségi szervezeteket, ezeken belül említi a „madzsarokat” is. A magyar „el” (ulusz) elnevezése szerepel XVI-XVII. századi orosz hivatalos dokumentumokban is – „mozsar nemzetség” néven. [Trepavlov, 2002, 502.].

Fejér György (1840)
„…Isidorus, Zosimus Comes, Paulus Orosius, Blondus, Carolus Sidonius és mások szerint az a nép, amelyet régebben hunoknak és újabban magyaroknak neveznek, kezdetben ismeretlen nép volt, nevük sem volt, ismeretlenek voltak, akiket egykor (Nagy Sándor) – úgymond – a hegyek mögé zárt, utolérhetetlen vidéken tanyáztak, hirtelen felbőszülve dühödten törtek elő, (…) a gótokat és az alánokat saját lakóhelyükről elűzték, mígnem a lakóitól megfosztott Pannóniát elfoglalták…”
[Aborigines et incunabula Magyarorum, ac gentium cognatarum populi Pontici, Pontus. Budae, 1840. 22. (Ism. Athenaeum 1842.]

A kutatómunka folytatódik. A fentiek az irányát is mutatják. Remélhetőleg a korszakváltás eredményeként a tudósok között – a tankönyvek anyagában is megmutatkozó – egyetértés alakul ki.

Sajnos kedves Tóth Balázs Ön láthatóan megsértette a saját cikkének zárósoraiban található elvet (bagoly mondja verébnek...):

„A TUDOMÁNY KÉRLELHETETLEN IGAZSÁGKERESÉS. NEM LEHET A VALLÁS SZOLGÁLÓLEÁNYA, SEM A POLITIKA PROSTITUÁLTJA.” [Kiss Jenő]

 

A bejegyzés trackback címe:

https://julianusbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr8813846878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Esküdt 2023.04.23. 18:18:14

Nyelvünkről

Nyelvek származás szerinti rokonságát nem lehet egy közös alapnyelv előállításával bizonyítani. Tudniillik, nyelvemlékek híján hogyan ellenőrizhetjük, hogy ez a bizonyos kikövetkeztetett (ilyen vagy olyan módszerrel mesterségesen megszerkesztett) alapnyelv egykor valóságosan is létezett?

A nyelvészet nem tud nyelvemlékek nélküli korok nyelvi viszonyairól ellenőrizhető feltevésekkel szolgálni. Másként fogalmazva: nyelvészeink minden állítása az uráli stb. nyelvekkel kapcsolatban ellenőrizhetetlen feltevés.

A hunfalvysta leghatásosabb fegyvere az eget verdeső magabiztosság, mely tapasztalatlan ellenfél esetén igen hatásos. Fontos ezt felismerni, és megfelelő válasszal szolgálni. Hunfalvysta felebarátunkat nem fogjuk meggyőzni, de a vitáknak szinte mindig vannak szemlélői, és közülük sokaknak nincs szilárd véleménye. Valahányszor nagy hírű nyelvtudósaink erőszakoskodnak, nagyképűsködnek, szembesíteni kell őket a fenti tényekkel.

A magyarok származásáról

Mi bizonyítja, hogy a „szarmatának” nevezett szkíta népesség – saját nevükön jászik (iazyges) – iráni volt? Nem lehet, hogy ezek a jászik azonosak (legalább részben) a magyarok őseivel? Nem akad akadémikusaink között egyetlen kíváncsi legény sem, aki utánanézne a dolognak?

A hunoknak nevezett népesség egy csoportja a 375. évben lerohanta, legyőzte és hűbéres szövetségesévé tette a tanaitákat, vagyis a Don, Kubány, Kuma és a Manyics folyó vidékén élő őrsöket (aorsoi). A szövetségeseknek pedig a Toghrul nemzetség ivadéka, Attila (Ethela, Ethele; a mongolok nyelvén Edzen, vagyis fejedelem) volt nagy hírű királya.

A hun szövetség szóban forgó csoportjának saját neve bolgár (vulgares, boulgaroi; magyarosan kavaró) volt, az aorszok neve pedig utóbb őrs alakban bukkant fel a Kárpát-medencében.

Alaposabb vizsgálódás után kiderül, hogy az őrsök a jászi nép kötelékéhez tartoztak, és korábban Közép-Ázsiában, Khoraszmia területén laktak. Onnan rajzottak ki az i. e. 130. esztendő táján, amikor a kankarok megszállták Szogdiát és a jászik birtokait a Szir-darja és az Amu-darja alsó szakaszánál.

Hol laktak kezdetben magyarjaink Névtelen jegyzőnk szerint? Dentumogerben, vagyis Donmagyarban, a Don, Kubány, Kuma és a Manyis folyó vidékén. A török szabarok pedig, bizánci stb. források szerint, e terület keleti felében.

Tovább is van, mondjam még? Minek? Nem szándékozom kiváló nyelv- és történettudósaink hitét megváltoztatni. Ők az efféle eszmefuttatásokat délibábkergetésnek, gagyizásnak stb. nevezik. Magam pedig az ő hozzáállásukat – kinek nem inge, ne vegye magára – felkészületlenségnek, gondolkodásbeli restségnek és önimádatnak tulajdonítom. Szerencsésnek tarthatjuk magunkat, ha jeleseinkből csak a szakmai gőg beszél, s nem egy gondosan mérlegelt szándék.

Végezetül pedig válaszok Ablonczy Bálint tudományos kérdéseire

1. Vége a finnugor rokonságnak? – Hasonlóság szerinti (nyelv)rokonság van, származás szerinti nincs, és soha nem is volt.

2. Mennyire ősi a székely rovásírás? – A 867. évben szent Konstantinos, avagy Kyrillos, Velencében, az ószláv írás védelmében elmondott beszédében, szóba hozta a nemzeti írásukat használó avarokat is mint kortársakat. Írásukat, amint mondta, Isten dicséretére használták. Konstantinos az írástudó népek közötti sorolta fel a kaukázusi szogdokat (alánok és ironok), az avarokat, a türköket (magyarokat) és a kazárokat. Kínai források, a Liang Csekung Tu és a Liangsu (6. század) szintúgy említik az avarok írását. „Nincs írásuk, de fa vesszőket használnak rováspálcaként. Érintkezésben szomszédos államokkal, a szomszédos államok hu-ját [idegen; itt idegen jelkészlet] igénybe véve készítik a hu nyelvű iratokat, íróhártyát [pl. báránybőrt] használván papír helyett.”

3. Az avarok magyarok? – Nem magyarok, de azzá lettek. Országuk összeomlása nyomán székelyeknek (vagyis helyben lakóknak) nevezték magukat, és a honszerzőkhöz csatlakoztak.

A mondott ismereteket bárkinek rendelkezésre álló ó- és középkori forrásokból merítettem. Ne higgye őket, ki nem akarja.
süti beállítások módosítása