Magyar őstörténet

Julianus barátai

BENKŐ MIHÁLY JULIANUS NYOMÁBAN CÍMŰ KÖNYVÉNEK KÉPEIBŐL

Múzeumi tárgyak napi használatban

2017. július 11. - Benkő István

Benkő Mihály történész, orientalista, író a belső-ázsiai nomádok életét tanulmányozva (erről lásd Nomád világ Belső-Ázsiában című képes útleírását, Bp. 1998.) lassacskán elnyervén a helyiek bizalmát, hetedik mongóliai expedícióján megtudta, hogy a Mongol-Altajban élő kazakok között található a mazsarok nemzetsége. Korábban már járt köztük, fényképezte is őket, de vendéglátói titkolták mazsarságukat. Julianus nyomdokain Ázsiában (Fényképes barangolások Mongóliában), Bp. 2001. című útleírásában (a továbbiakban: Benkő 2001) számol be a mazsarok szokásairól, titkolt történetéről. A körükben élő legenda szerint ők a szarvasok népe: egy szarvast űzve indultak el nyugat felé ezer évvel ezelőtt, de Európa és Ázsia határán harcba keveredtek egy nagyon erős néppel. A csata túlélői tovább vándoroltak nyugatra. Voltak azonban olyanok, akik nem vállalták a harcot, és elbújtak, majd visszatértek Ázsiába. Tőlük származnak az Északnyugat-Mongóliában élő mazsarok. Őseik gyávasága örök bélyeg rajtuk, ezért titkolják „mazsarságukat” (Benkő 2001: 33. o.) A mazsar csodaszarvas-legenda egy másik változatából hiányzik a gyávaság motívuma, az csak egyszerűen arról szól, hogy néhányan elunták a szarvas követését, és visszatértek Ázsiába (Benkő 2001: 38. o.). Amennyiben van valóságmagva  gyávaságuk történetének, akkor ez az ősmagyar csoport talán az első magyar-besenyő háború után szakadt el testvéreitől, kb. 1300-1100 évvel ezelőtt. Az is elképzelhető azonban, hogy folklórjukban keveredik a csodaszarvas-eredetmonda és Magna Hungariában a tatároktól elszenvedett vereség emléke, s a mongóliai kazak-mazsarok csak a tatárjárás után vetődtek keletre.

A fotókon láthatók a mazsarok – kazakokétól eltérő - europid vonásai, a honfoglalás kori sírokban a Kárpát-medencében talált, ma csak múzeumban megtekinthető tárgyak napi használatban lévő párhuzamai (pl. ötvösmunkával díszített palmettás nyereg, ezüst övveretekkel díszített öv) és a magyar temető kopjafás-kopjás sírjai. Néhány képet közlünk Benkő Mihály nyugat-szibériai magyarokhoz vezető útjáról is.

Képek a könyvből:

nyereg.JPG

Palmettás, ezüstveretes nyereg

x028.JPG

Fa sírok hadikopjával

x058.JPG

Selyem szemfedő rávarrott arany szem- és szájlemezekkel, a honfoglalók temetkezésének párhuzama

x061.JPG

Szarvasos kő, a tetején nap és hold jelekkel

x20.JPG

Szarvas-agancsos sírkő (a Nyugat-Szibériában felkeresett magyar temetőben, Kara Tal)

magyar01.JPG

Magyar/mazsar temető a Mongol-Altajban

magyar05_1.jpg

Jurta és vadászsas (Mongol Altaj)

magyar06.jpg

Magyar lovas, szőke, europid vonásokal, a lószerszámon ezüstveret (Mongol Altaj).

05_2.jpg

Ezüst öv és lószerszám veretek (Mongol Altaj).

magyar07.jpg

Ménes (Mongol Altaj)

 

x02.JPG

Magyarok (Nyugat-Szibéria, Kara Tal)

03-kicsi.JPG

A szargatkai ménes (Nyugat-Szibéria)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://julianusbaratai.blog.hu/api/trackback/id/tr4512657845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.